A Biblia vezetett az iszlámhoz

A Biblia vezetett az iszlámhoz

[Magyar - Hungarian - مجري]

ʻAbd al-Malik LeBlanc

Seikh Ahmed Deedat
felülvizsgálatával

 

Fordította:
EUROPEAN ISLAMIC RESEARCH CENTER
(EIRC)
&  Gábriel Júlia
Ellenőrizte: Gharabli Gabriella

اﻹنجيل هو الذي قادني ﺇلى اﻹسلام

« باللغة المجرية »

عبد المالك لبلانك
التي أقرها:
 أحمد ديدات

 

ترجمة:
المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية
& جوليا جبريل
مراجعة: جبريلا غرابلي

Allah akaratából

A Biblia vezetett az iszlámhoz

ʻAbd al-Malik LeBlanc

 
٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭

Ezt a munkát édesanyámnak, édesapámnak, testvéreimnek, lányomnak, Adrienne-nek dedikálom, volt feleségemnek és volt anyósomnak, akikről remélem, hogy egy nap muszlimok lesznek. Szeretném továbbá megosztani e könyv sikerét Ahmed Deedat-tal, akivel alkalmam nyílt találkozni 1996-ban, amikor a Faisal király Kórház és Kutatóközpont páciense volt Rijádban, Szaúd-Arábiában.

M. J. LeBlanc

٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭٭

Tartalom

    Előszó
    Szüntelen imádkozzatok
    Kereszténység
    Különböző Szent Bibliák
    Az Evangéliumok
    Evangélium – Izrael gyermekei
    Szentháromság
    Jézus (béke legyen vele), mint Isten
    Jézus (béke legyen vele), mint Isten fia
    Keresztre feszítés és a bűnbocsánat
    A Feltámadás
    Mohamed (béke legyen vele) a Bibliában
    Következtetés
    Bibliográfia

﷽
Előszó

Ez a munka azon keresztények számára készült, akik felismerik belső felelősségüket, és vágynak az Egyetlen Igaz Isten helyes imádatára; egy olyan imádatra, amely nem társadalmi, világi, vagy családi szokásokat követ, hanem mert ez az ember veleszületett joga és kötelessége a Teremtője iránt.
E könyv számos keresztényeknek szóló könyv kivonata, amelyet szerencsém volt olvasni mielőtt és miután muszlim lettem. Miután muszlim lettem, továbbra is olvastam a kereszténységről szóló könyveket, mert a kereszténység „bőrét” nehéz volt levenni, miután 28 évig azt a vallást követtem; ezek az évek pedig oda vezettek, hogy majdnem lelkész lettem az Afrikai Metodista Püspökségnél (A. M. E.) Great Fallsban, Montanában.
Megpróbáltam összeszedni a legtalálóbb információkat ezekből a gazdag forrásanyagokból, és olyan módon tálalni őket, ahogy nekem is szükségem lett volna rá, mikor keresztény voltam. Ugyanakkor az, hogy áttértem/visszatértem az iszlámhoz, Allah elrendelése volt.
Szeretném megemlíteni, hogy amikor az „Isten” szót használom, akkor az Egyetlen Felsőbbrendű Lényről beszélek, Akinek nincs társa, és nem egy háromság része. Meg kell említenünk azt is, hogy az arab „Allah” szót keresztények is használták, nem csak muszlimok, az Encyclopaedia Britannica 1966. kiadása szerint (lásd az Allah szót).
Azt javaslom, tegyétek félre a már meglévő elképzeléseiteket a kereszténységről és az iszlámról, és nyitottan közeledjetek az itt bemutatottakhoz. Remélem, hogy (Allah akaratával) ez a könyv felkelti az érdeklődésetek szikráját, amely arra ösztönöz majd, hogy tovább olvassatok, a Biblián túl, és tudásra épülő döntést tudjatok hozni, mindkét vallás megismerése után. A döntésnek az ember saját választásának kell lennie, nem a szülők vagy a média befolyásának. Ha minden ténynek birtokában vagytok, akkor érthetitek meg, miért lettünk teremtve, és az az, hogy Istent (Allahot) imádjuk.

Szüntelenül imádkozzatok

Mikor keresztény voltam, voltak olyan versek a Bibliában, amelyek miatt megkérdőjeleztem a vallást, amit követtem (a kereszténységet). Volt egy vers, az 1Tesszalonika 5:17, amely azt mondja: „szüntelenül imádkozzatok.” , amely mélyen beleivódott gondolataimba. Gyakran gondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetséges, hogy egy (keresztény) ember mindig imádkozzon (Istentisztelet állapotában legyen)? Bármilyen bibliai vagy isteni útmutatás nélkül azt gondoltam, hogy az egyetlen mód, ahogy ez lehetséges, hogy folyamatosan jót cselekszünk, és Istenre emlékezünk nyelvünkkel és szívünkkel. Azonban ennek a megvalósítását valahogy lehetetlennek tartottam. Viszont amikor 1987-ben megismertem az iszlámot, és elkezdtem többet olvasni erről az életmódról, megtaláltam az isteni útmutatást Allahtól és Mohamed Prófétától (béke legyen vele) arról, hogy hogyan lehet imádkozni (az Istenimádat állapotában lenni) szünet nélkül, ha ez az Isten akarata.
Felkelni, enni, aludni, felöltözni, a másik nem jelenlétében lenni, vásárolni, mellékhelyiségbe menni, utazni, beteget látogatni, részt venni egy nem vallásos természetű találkozón, fürdeni, házaséletet élni, ásítani, körmöt vágni, tüsszenteni, üdvözölni embereket, beszélgetni, embereket vendégül látni otthon, sétálni, sportolni, harcolni, hazamenni, imádkozni – a Koránban és Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanításaiban megtaláljuk mindezekre és még sok más élethelyzetre az útmutatást, amelyet nem találtam az 1Tesszalonika 5:17-ben. Emellett békét leltem önmagammal abban, hogy az Egyetlen Igaz Istennek – Allahnak vetettem alá magam.
Ez az isteni útmutatás, az iszlám az, amely megtanította nekem kötelességeimet, felelősségeimet és jogaimat a Teremtővel (Allahhal) kapcsolatban, és még többet a keresztény vallásról. Ezért, muszlimként még többet tanulva a kereszténységről, Allah akaratából szükségesnek tartottam, hogy megosszam az olvasóval, a Biblia hogyan vezetett engem az iszlámhoz.

Kereszténység

Mivel a Tóra történetében soha nem volt olyan, hogy Isten vallását az adott prófétáról nevezték volna el (nem volt Ádámizmus, Ábrahámizmus, Mózesizmus, stb.) igyekszem elmagyarázni, hogy Jézus (béke legyen vele) nem a kereszténységet (vagyis Krisztusizmust) hirdette, hanem azt a vallást, amely minden Dicséretet és Imádatot az Egyetlen Igaz Istennek szentel.
Egyik kérdés, ami felmerült bennem, amikor objektív szemmel néztem (másodszor) a kereszténységre; hogy honnan jön a ’kereszténység’ szó, és hogy Jézus vajon említette-e egyáltalán?  Nos, a Bibliában (az evangéliumokban – a ford.) nem találtam a kereszténység szót, még a Bibliai szótárban sem. Pontosabban, sehol nem találtam, hogy Jézus (béke legyen vele) magát kereszténynek nevezte volna.
A keresztény szót először egy pogány említette azoknak a jelzésére, akik Jézust (béke legyen vele) követték. Az Új Testamentumban egy pogány és két zsidó említi Antiókiában Kr. u. 43. körül (Ap. Csel. 11:26, Ap. Csel. 26:28 és 1Péter 4:16), miután Jézus (béke legyen vele) már elhagyta e Földet.  Pogányok szavait olyan szinten elfogadni, mint valami, amely Jézussal vagy Istennel kapcsolatban hiteles, ellenkezik minden próféta tanításával.
Jézus (béke legyen vele) megjósolta, hogy az emberek haszontalanul imádni fogják őt, és ember alkotta hitelvekben fognak hinni:
„De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.” (Máté 15:9)
Ezt a verset, a Máté 15:9-et megerősítik a Korán következő szavai:
وَإِذْ قَالَ اللَّهُ يَا عِيسَى ابْنَ مَرْيَمَ أَأَنتَ قُلْتَ لِلنَّاسِ اتَّخِذُونِي وَأُمِّيَ إِلَٰهَيْنِ مِن دُونِ اللَّهِ ۖ قَالَ سُبْحَانَكَ مَا يَكُونُ لِي أَنْ أَقُولَ مَا لَيْسَ لِي بِحَقٍّ ۚ إِن كُنتُ قُلْتُهُ فَقَدْ عَلِمْتَهُ ۚ تَعْلَمُ مَا فِي نَفْسِي وَلَا أَعْلَمُ مَا فِي نَفْسِكَ ۚ إِنَّكَ أَنتَ عَلَّامُ الْغُيُوبِ ۞ مَا قُلْتُ لَهُمْ إِلَّا مَا أَمَرْتَنِي بِهِ أَنِ اعْبُدُوا اللَّهَ رَبِّي وَرَبَّكُمْ ۚ وَكُنتُ عَلَيْهِمْ شَهِيدًا مَّا دُمْتُ فِيهِمْ ۖ فَلَمَّا تَوَفَّيْتَنِي كُنتَ أَنتَ الرَّقِيبَ عَلَيْهِمْ ۚ وَأَنتَ عَلَىٰ كُلِّ شَيْءٍ شَهِيدٌ
 „Midőn Allah mondta: «Ó, Jézus, Mária fia! Talán te mondtad az embereknek: ’Engem vegyetek és az anyámat két istennek, Allah mellé!’» Mondta: «Magasztaltassál! Hogy mondhatnék én olyat, amihez nincs jogom? Ha én mondtam volna, Te bizony tudnád azt. Te tudod, mi van az én lelkemben, ám én nem tudom, mi van a Te lelkedben. Hiszen Te vagy a láthatatlan dolgok Tudója. ~ Csak azt mondtam nekik, amit Te parancsoltál nekem, azt, hogy Allahot szolgáljátok! Az én Uramat és a ti Uratokat. Tanú voltam velük szemben, amíg közöttük tartózkodtam. Ám miután elszólítottál, Te vagy az Őrző felettük. Te minden dologra Tanú vagy!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:116-117]
Észrevettem, hogy a következő Bibliai versek: János 5:30, János 12:49, János 14:28 és Ap. Csel. 2:22 alátámasztják a fent említett Korán-részletet.
Mielőtt a kereszténység témájáról további fejtegetésekbe kezdenénk, amelyet végig viszünk az egész könyv folyamán, szeretnék megemlíteni egy kis, ámde jelentős észrevételt.
Ha a keresztények „Krisztus követői”, miért nem köszöntik egymást a következő szavakkal: Békesség néktek! (Asz-szalámu alaikum), ahogy Jézus (béke legyen vele) tette a Lukács 24:36-ban? Ahogy esetleg közismert, a muszlimok egymást így köszöntik: Asz-szalámu alaikum, vagyis Krisztus köszöntésével.

Különböző Szent Bibliák

Érdemes megemlíteni, hogy a Biblia-idézetek, amelyeket ebben a könyvben használunk, nem feltétlenül ugyanígy hangoznak az olvasó Bibliájában. Annyi Biblia létezik a piacon, ahány különböző keresztény felekezet van, és minden egyes felekezet szerint a saját könyve, bár különbözik a többitől, Isten szava. Ezek a Bibliák (angol nyelven): a Javított szabvány változat 1952-ből és 1971-ből, az Amerikai szabvány Biblia, a Szent Biblia, az Új nemzetközi kiadás, az Élő Biblia, a Jehova tanúi által használt Szentírás világi fordítása, a Római katolikus változat, és a Jakab Király változat. (magyarul a két nagy csoport a katolikus és a protestáns változat, ez utóbbin belül egy archaikusabb változat a Károli fordítás – a ford.). Megjegyzés: Nem találtam a Biblia versei között olyan verseket, ahol az „Új Testamentum” „Új Testamentumnak”, az „Ótestamentum” „Ótestamentumnak” nevezi magát. Maga a „Biblia” szó is ismeretlen a Biblia lapjain belül.
A sok különböző keresztény szekta és Biblia mellett megtanultam azt is, hogy vannak olyan emberek, nem próféták, akik ezeket a felekezeteket alapították, és akik a Biblia különböző értelmezéseit és/vagy ember alkotta hittételeket használnak, mint saját hitük. Az Egyesült Államokban található felekezetek eredete című táblázat bemutatja a modern kereszténységet, mint egy olyan hitet, amelyet erősen befolyásoltak az alapító személyek, és az ember alkotta hittételeik.
Szeretnék megosztani néhány gondolatot, amely esetleg ismeretlen a Bibliáról, ami ugye Isten Szava. 1957. szeptember 8.-án a  Jehova tanúi Ébredj című magazinja a következő főcímmel jelent meg: 50000 HIBA A BIBLIÁBAN. Ha megkérdezünk egy Jehova tanúját, azt fogja mondani, hogy mára a legtöbb hibát kijavították. Mennyit javítottak ki? 5000-et? 500-at? 50-et? És ha 50 maradt, azt Istennek tulajdonítják?
A Jeremiás 8:8 nem azt mondja szintén, hogy a Törvény/Tóra korrupt lett, és már nem teljesen Isten Szavát tartalmazza?
„Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az ÚR tanítása! Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla!”
Hadd tegyek fel egy másik kérdést: Ha egy „szent” könyv ellentmondó verseket tartalmazna, még mindig szentnek tartanátok? Valószínűleg azt mondanátok: természetesen nem. Hadd osszak meg néhány ellentmondó verset az Ó- és az Újtestamentumból:

2 Sámuel 8:4                        (vs.)                                             1 Krónikák 18:4
2 Sámuel 8:9-10                  (vs.)                                             1 Krónikák 18:9-10
2 Királyok 8:26                   (vs.)                                             2 Krónikák 22:2
2 Sámuel 6:23                      (vs.)                                             2 Sámuel 21:8
Genezis 6:3                           (vs.)                                               Genezis 9:29
János 5:37                             (vs.)                                              János 14:9
János 5:31                             (vs.)                                             János 8:14

Az Új Testamentumból itt csak két ellentmondást említettünk, továbbiakat fogunk idézni a Szentháromság, Jézus Istensége, Jézus Istenfiúsága, az Eredendő bűn és a Megváltás témaköreinél.
Hogyan „inspirálhatja” Isten Jézus (béke legyen vele) leszármazását helytelenül (lásd Máté 1:6-16, ahol 26 ősapát sorol fel Dávidtól, és Lukács 3:23-31, ahol 41-et). Egyébként pedig hogy adja meg Jézus (béke legyen vele) leszármazását, akinek nem volt apja? Lássuk a 2 Királyok 19:1-37 verseket, majd olvassuk el az Ézsaiás 37:1-38-at. Miért azonosak a két könyv versei? Két különböző szerzőnek tulajdonítják őket, az egyik ismeretlen, a másik Ézsaiás, több évszázad különbséggel; de a keresztények azt állítják, hogy ezeket a könyveket Isten inspirálta.  A Mindenható Isten elfelejtette volna, hogy már egyszer lediktálta ezt a részt, ezért lediktálta még egyszer, szóról szóra?
A Bibliában található további ellentmondásokat a következő könyvben találhatjuk: 101 ellentmondás a Bibliában, Shabir Ally írása. Néhány példát olvashatunk lent:
#50 – Jézus a templom kárpit hasadása előtt halt meg?
a.    Igen (Máté 27:50-51; Márk 15:37-38)
b.    Nem. „A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.” (Lukács 23:45-46)

#54 – Jézus a keresztre feszítéssel egy napon ment fel a Paradicsomba?
a.    Igen. Azt mondta annak a latornak, aki megvédte őt: „Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23:43)
b.    Nem. Azt mondta Mária Magdolnának két nap múlva: „még nem mentem fel az Atyához.” (János 20:17)

#61 – Hogy halt meg Júdás?
a.    „(…)eltávozott, ment és felakasztotta magát.” (Máté 27:5)
b.    „(…)de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult.” (Ap. Csel. 1:18)

#75 – Az evangéliumok szerint mi volt Jézus (béke legyen vele) utolsó szava, mielőtt meghalt?
a.    Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lukács 23:46)
b.    „Elvégeztetett.” (János 19:30)

Megkerestem a „húsvét” szót a Nelson Biblia szótárban, és megtudtam, hogy az (Ap. Csel. 12:4-ben említett) „húsvét” szó a „paszkha” görög szó félrefordítása, amely a pészáhot jelenti. Mint tudjuk, a pészáh zsidó ünnep, nem keresztény, és Jézus (béke legyen vele) is ünnepelte, ahogyan a Máté 26:17-20 versekben olvashatjuk. A keresztények miért nem ünneplik a pészáhot, ahogyan Jézus (béke legyen vele) tette, és ha már itt tartunk, ők miért „keresztények”, miért nem zsidók? Azt hiszem, emberi kezek, nagyon is emberiek voltak, amelyek nagy pusztítást vittek véghez a Bibliában.
Abból a néhány pontból, amelyeket fent említettem, és a tényből, hogy maguk a Biblia-tudósok is elismerik a Biblia emberi természetét és ember általi összeállítottságát (Curt Kuhl, az Ótestamentum: Eredete és összeállítása, 47, 51, 52. oldalak), a keresztényeknek el kellene fogadni a tényt, hogy esetleg a Biblia nem minden szava Isten Szava.
Mellékesen megjegyzendő, hogy néhány keresztény meg van róla győződve, hogy a Bibliát egy keresztény szerzetes lediktálta Mohamed Prófétának (béke legyen vele), és ezért vannak benne a Koránban a Bibliai történetek. Némi kutatás után arra jutottam, hogy ez nem lehetséges, mert a 6. században, amikor Mohamed (béke legyen vele) élt  nem létezett még arab Biblia. Ezért egy arabnak sem, még Mohamed Prófétának (béke legyen vele) sem, aki mellesleg teljesen írástudatlan és tanulatlan volt, nem lett volna lehetősége tanulmányozni a Biblia írott szövegét saját nyelvén. A Korán azt mondja az 5:15-16 versekben:
يَا أَهْلَ الْكِتَابِ قَدْ جَاءَكُمْ رَسُولُنَا يُبَيِّنُ لَكُمْ كَثِيرًا مِّمَّا كُنتُمْ تُخْفُونَ مِنَ الْكِتَابِ وَيَعْفُو عَن كَثِيرٍ ۚ قَدْ جَاءَكُم مِّنَ اللَّهِ نُورٌ وَكِتَابٌ مُّبِينٌ ۞ يَهْدِي بِهِ اللَّهُ مَنِ اتَّبَعَ رِضْوَانَهُ سُبُلَ السَّلَامِ وَيُخْرِجُهُم مِّنَ الظُّلُمَاتِ إِلَى النُّورِ بِإِذْنِهِ وَيَهْدِيهِمْ إِلَىٰ صِرَاطٍ مُّسْتَقِيمٍ
„Ó, Könyv Népe! Bizony eljött hozzátok a Mi Küldöttünk, megvilágít nektek sok mindent, amit elrejtettetek az Írásból. Sok mindent el is néz nektek. Bizony fény jött el Allahtól hozzátok és nyilvánvaló, világos Könyv. ~ Általa vezérli Allah azokat, akik követik az Ő tetszését a békesség útjaira. És a sötétségekből a Fényre hozza ki őket, az Ő engedelmével és vezérli az Egyenes Útra.”

Az Evangéliumok

Ha elolvassuk a Lukács 1:2-3 verseket, észre fogjuk venni, hogy Lukács (aki nem a 12 tanítvány egyike, és soha nem találkozott Jézussal), azt mondja, hogy ő maga nem volt szemtanúja Jézus (béke legyen vele) földi küldetésének, és az információt szemtanúktól szedte össze, nem Isteni sugalmazás által.  Minden „evangélium” azzal kezdődik, hogy … SZERINT. Miért … szerint? Az oka ennek az, hogy egyetlen egy evangélium sem őrzi írójának kézjegyét! A belső bizonyíték is megmutatja a Máté 9:9 versben, hogy Máté nem az első evangélium szerzője, amely a nevét viseli:
„Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: ʼKövess engem!ʼ Az felkelt, és követte őt.”
Mindenféle képzelgés nélkül látszik, hogy a fenti elbeszélés nem arra utal, hogy Jézus (béke legyen vele) vagy Máté lett volna a szerző, hanem, hogy egy harmadik személy, aki leírta, amit látott vagy hallott – a szóbeszédet , nem Isten által inspirált szavakat.
Érdemes megemlíteni, hogy amint a vallásos világban közismert, hogy az Újtestamentum jelenlegi négy „evangéliumát” (Máté, Márk, Lukács, János) a Kr. u. 325. évi Niceai Zsinat alatt Konstantin pogány császár  hitelesítette, és nem Jézus (béke legyen vele).
Konstantin elméje nem világosodott meg tanulás vagy inspiráció által. Egy pogány zsarnok volt, aki meggyilkolta fiát, feleségét, és ártatlan áldozatok ezreit politikai hatalomvágya miatt. Konstantin más döntéseket is hitelesített a Niceai hitvallásban, mint például azt, hogy Krisztust „Isten fiának, az Atya által nemzettnek”  kell tartani.
Szó szerint, evangéliumok és vallási szövegek százait rejtették el az emberek elől. Ezek közül voltak, amelyeket Jézus tanítványai, vagy tetteinek más szemtanúi írtak. A Niceai Zsinat azt a határozatot hozta, hogy minden héberül írt evangéliumot meg kell semmisíteni, amelynek eredményeképpen majdnem háromszáz iratot elégettek.  Ezek az írások ugyanannyira hitelesek voltak, mint a jelenlegi evangéliumok, ha nem hitelesebbek. Néhány még hozzáférhető, mint Barnabás evangéliuma és Hermas pásztora, amelyek nem ellenkeznek a Koránnal.  Barnabás evangéliuma máig az egyetlen szemtanú-elbeszélés Jézus (béke legyen vele) küldetéséről.  Az egész protestáns világ, a Jehova tanúi, a hetednapos adventisták és más felekezetek és szekták a mai napig azzal vádolják a római katolikus Bibliát, hogy hét „plusz” könyvet tartalmaz. A protestánsok így bátran kitöröltek hét teljes könyvet „Isten Szavából”. Néhány az elutasítottak közül Judit, Tóbiás, Báruk és Eszter könyve.  
Az evangélisták gyakran említik, hogy Jézus (béke legyen vele) hirdette az evangéliumot: Máté 9:35, Márk 8:35 és Lukács 20:1. Az „evangélium” szót gyakran használja a Biblia. Az Újtestamentum görög kiadása az „evangelion” szót használja, amely jó hírt jelent.  Kérdésem a következő: milyen evangéliumot hirdetett Jézus? A 27 könyvnek csak egy kis részletét lehet Jézus (béke legyen vele) szavaként  elfogadni, és csak 4 könyv a 27-ből ismert, mint Jézus evangéliuma. A fennmaradó 23-at feltehetően Pál írta. A muszlimok hisznek abban, hogy Isten „jó hírt” adott neki, de nem ismerik el a jelenlegi négy evangéliumot Jézus (béke legyen vele) kijelentéseiként.
A legkorábbi evangélium Márké, amely Kr. u. 60 és 75 között íródott. Márk Barnabás nővérének a fia volt. Máté adószedő volt, egy kishivatalnok, aki nem járt Jézussal (béke legyen vele). Lukács evangéliumát sokkal később írták, és lényegében ugyanazokat a forrásokat használta fel, mint Márk és Máté. Lukács Pál orvosa volt, és csakúgy, mint Pál, soha nem találkozott Jézussal (béke legyen vele). És ha már itt tartunk, azt tudtátok, hogy Márk és Lukács neve nem szerepel a 12 kijelölt tanítvány közt, akiket a Máté 10:2-4 említ?
„A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.”
János evangéliumának más a forrása, és körülbelül Kr. u. 100-ban írták . Jánost, az evangélistát nem szabad összekeverni Jánossal, a tanítvánnyal, akit I. Agrippa Kr. u. 44-ben lefejeztetett, sokkal azelőtt, hogy ezt az evangéliumot megírták. Fontos tudni, hogy kétszáz évig heves viták folytak arról, hogy János evangéliuma egyáltalán elfogadható-e, mint Jézus (béke legyen vele) életének megbízható elbeszélése, és hogy benne legyen-e a Bibliában.
A keresztények, mint én is valamikor, büszkélkednek a Máté szerinti, Márk szerinti, Lukács szerinti és János szerinti evangéliumokkal. Viszont, ha belegondolunk, nincs egyetlen egy evangélium sem maga Jézus szerint.  A Jakab Király változat új nyitott Biblia tanulmány előszava szerint az „Evangélium” szót később tették hozzá az eredeti címekhez: „János szerint, Máté szerint, Lukács szerint és Márk szerint”.
Eredetileg ez az evangélium „Kata Matthaion”, vagyis „Máté szerint” címen jelent meg. Ahogy ez a cím sugallja, a többi evangéliumi elbeszélést is így ismerték akkoriban (az evangélium szót később tették hozzá).
Az engedélyt, hogy a „…szerinti” elbeszéléseket evangéliumnak lehetne nevezni, nem Jézus (béke legyen vele) adta, és nem isteni útmutatás eredménye. Ezek az írások, Máté, Márk, Lukács és János könyvei eredetileg nem evangéliumnak készültek. Tehát a Márk 1:1 nem lehet igaz állítás, miszerint az ő írása Jézus evangéliuma.
Meg kell említeni itt, hogy a muszlimoknak hinniük kell minden Isteni Könyv eredeti formájában és minden Prófétában, és nem szabad különbséget tenni köztük. Ezek a Könyvek: a Szuhuf (Ábrahám), a Tóra (Mózes), a Zsoltárok (Dávid), az Evangélium – vagy Indzsíl (Jézus), és a Korán (Mohamed). A Korán a 3:3-ban kijelenti, hogy Allah küldte le a Tórát és az Evangéliumot is, azonban ezeknek a könyveknek egyike sem maradt meg eredeti formájában, a Korán kivételével, amely az egész emberiséghez, minden időre küldetett.
A többi cél mellett, hogy miért kapta meg az emberiség a Koránt, az egyik az, ahogy a 18:4-5 megemlíti, hogy figyelmeztesse a keresztényeket Isten szörnyű büntetésére, ha nem hagyják abba a következő állítást:
اتَّخَذَ اللَّهُ وَلَدًا
„Allah fiúgyermeket nemzett.”
A muszlimok őszintén hisznek abban, hogy minden, amit Jézus (béke legyen vele) mondott, Istentől volt; az Evangélium (Indzsíl) a „jó hír” Izrael Gyermekei számára.  A jelenlegi négy evangélium egyetlen egy helyen sem említi, hogy Jézus (béke legyen vele) írt volna egyetlen szót is az ő Evangéliumából, vagy, hogy Jézus (béke legyen vele) utasított volna erre bárkit. Amit ma „evangéliumként” olvashatunk, az emberi kezek munkája.  
A Korán 2:79 azt mondja:
فَوَيْلٌ لِّلَّذِينَ يَكْتُبُونَ الْكِتَابَ بِأَيْدِيهِمْ ثُمَّ يَقُولُونَ هَٰذَا مِنْ عِندِ اللَّهِ لِيَشْتَرُوا بِهِ ثَمَنًا قَلِيلًا ۖ فَوَيْلٌ لَّهُم مِّمَّا كَتَبَتْ أَيْدِيهِمْ وَوَيْلٌ لَّهُم مِّمَّا يَكْسِبُونَ
„De jaj azoknak, akik az Írást a maguk kezével írják! Majd azt mondják: ʼEz Allahtól van.ʼ Hogy azt olcsó áron elvesztegessék. Jaj nekik azért, amit a kezük írt! És jaj nekik azért is, amit megszereznek.”
E fejezet bezárása előtt szeretnék néhány kommentárt megosztani az olvasókkal egy cikkből, amely az U.S. News & World Report című kiadványban jelent meg 1996. április 8.-án, a 47-53. oldalon Jézust keresve címmel:
- Robert Funk, a nemes Bibliatudós és 50 vallástudományi professzor arra a következtetésre jutottak, hogy a Jézusnak (béke legyen vele) tulajdonított mondásoknak nem több mint 20 százaléka, és a neki tulajdonított tetteknek még kisebb hányada hiteles. Az elvetettek között található: az Úri imádság, a kereszten elhangzott mondatok és minden állítás Jézus istenségéről, a szűz születés, legtöbb csodája, és testi feltámadása. (49. old.)
- John Meier, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora Washington DC-ben megállapította:
* Jézus Kr. e. 7 körül született Názáretben, nem Betlehemben, ahogy Lukács evangéliuma mondja.
* A hivatalos katolikus tanítással ellentétben, miszerint Mária, Jézus édesanyja (béke legyen velük) egész életében szűz maradt, Meier azt mondja, hogy Jézusnak (béke legyen vele) négy öccse és legalább két húga volt, a részletek Márk és János evangéliumaiból és Pál írásaiból derülnek ki. Jézus (béke legyen vele) szűz születését Meier szerint történelmi kutatással „sem megerősíteni, sem elvetni nem lehet”.
* Rövid ideig Galileában töltött be hivatalt, mint tanító, próféta, és olyan tetteket cselekedett, amelyeket egyesek csodáknak tartottak.
* Jeruzsálemben letartóztatták és keresztre feszítették Poncius Pilátus ideje alatt valamikor Kr. u. 30 körül. Követői azt állították, hogy feltámadt halottaiból. (50. old.)
- John Crossan, az egyik legtermékenyebb modern kutató, korábbi római katolikus pap és professzor emeritus a chicagói Depaul Egyetemen, azt gondolja, hogy az általa összegyűjtött bizonyítékok megváltoztatnák a kereszténység hagyományos tanításainak többségét. Az Utolsó Vacsora és a feltámadott Jézus megjelenései szerinte csupán hű követőinek kísérletei arra, hogy kifejezzék az ő jelenlétének „folyamatos tapasztalását” a keresztre feszítés után is. (52. old.)

Evangélium – Izrael gyermekei

Sok keresztény szerint Jézus (béke legyen vele) üzenete minden emberhez jött. Amikor eljött Jézushoz egy kánaáni nő és megkérte, hogy gyógyítsa meg a lányát, először elutasította, mondván:
„Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Máté 15:24)
A Máté 1:21 versben is:
„Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”
Jézus (béke legyen vele) arra is tanította 12 tanítványát, hogy menjenek, és hirdessék a bűnbánatot Izrael házának elveszett bárányainak, és nem a gójoknak vagy a szamaritánusoknak:
„Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: ʼPogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!ʼ” (Máté 10:5-7)
Világos, hogy Jézus (béke legyen vele) és a 12 tanítvány Izrael népéhez küldettek, és nem az egész világhoz. Ezért a János 3:16:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”  nem arra utal, hogy „bárki”, hanem Izrael gyermekeire.
Jézus (béke legyen vele) egy másik figyelemreméltó mondása a Máté 5:17-18:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.”
A Máté 8:4 szerint Jézus (béke legyen vele) megmondta a meggyógyított leprásnak, hogy „menjen a paphoz”, és végezze el a felajánlást, Mózes (béke legyen vele) előírása szerint. Néhány keresztény felekezet szerint az Ótestamentum elavult, és az Újtestamentum lépett a helyébe. Világos, hogy Jézus (béke legyen vele) nem törölte el az Ótestamentumot és tanításait. Akkor miért teszi ezt néhány keresztény?
Itt van egy idézet a Bibliai szótárból a mai keresztények számára előírt tízparancsolatról:
„A tíz törvényt Isten útmutatásul adta a mindennapi élethez. Ezek az Isten és népe közti szerződés része (Exodus 34:28; Deuteronomium 4:13; 10:4). Ezeket a törvényeket Dekalogosznak is hívják, ami görögül „tíz szót” jelent.
Bár Isten a Tízparancsolatot népének Mózes által a Sinai hegyen több mint 3000 évvel ezelőtt adta, máig érvényes. Jelentősége állandó, mert Isten jelleme nem változik. Ezek a törvények Istentől származnak, és az Ő örök jelleméből, ezért erkölcsi értékük nem változhat.
Körülbelül 1300 évvel azután, hogy Isten leküldte a törvényt, Jézus újjáélesztette, és „parancsolatoknak” hívta. A gazdag ifjúnak ötöt említett (Máté 19:16-22). A Hegyi Beszédben Jézus megmutatta, hogy eljövetele nem törölte el a törvényt. Külön megemlítette a gyilkosság (Máté 5:21) és a házasságtörés (Máté 5:27) tilalmát.
Jézus tulajdonképpen a törvényeket még feljebb emelte, mikor arra tanított, hogy a törvény szellemisége, nem csak a szó szerinti betartása is fontos. Jézus örök hitelesítő pecsétjét helyezte a Törvényre azzal, hogy azt mondta:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Máté 5:17)
Isten Parancsolatait a Sinai hegyről küldte le füst és tűz között – hatalmának, méltóságának és fennhatóságának látható jelei (Exodus 19:16 – 20:17). Később a Parancsolatokat két kőtáblába véste „(...)az Isten ujjával írt kőtáblákat.” (Exodus 31:18). A Törvény leküldését kísérő események csodálatos természetét a Biblia számos alkalommal említi, talán, hogy hangsúlyozza az alkalom fennköltségét (Exodus 19:16-19; Deuteronomium 4:11-12).
A Tízparancsolat alkotja a különleges SZERZŐDÉS szívét Isten és népe között. Azt mondta nekik:
„Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. (...)Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” (Exodus 19:5-6)
Ezek a versek azt is hangsúlyozzák, hogy a Parancsolatoknak való engedelmesség volt Izrael választott nép voltának az alapja.
Isten soha nem egy olyan szabályrendszernek küldte a Tízparancsolatot, amelyet ha betartanak, akkor Izrael népe üdvözül. Isten kegyelmét már ingyenesen odaadta! Ezt mutatta meg abban, ahogy kihozta Izraelt az Egyiptomi fogságból (Deuteronomium 4:37). Ezért a szerződéses kapcsolat szíve az Isteni KEGYELEM. Isten a Tízparancsolat bevezetőjében is erre a megszabadításra emlékeztet (Exodus 20:2).
A Tízparancsolat máig érvényes. A világnak kétségbeesetten szüksége van arra, hogy a keresztények életén meglátsszon Isten neve és jelleme, akik máig komolyan veszik az Ő Szavát. Ezek a Parancsolatok, különösen Krisztus tanításaival karöltve, máig a legjobb útmutatás az ember hétköznapi gyakorlati életéhez.”
Olvassuk a Rómaiak 13:8-9 verseket:
„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat.”
A Rómaiak 13:8-9 versek által Pál felmentést adott a keresztényeknek az alól a kötelezettségük alól, hogy Istent imádják minden testi képességükkel, amely tulajdonképpen a Törvény (Tóra/Ótestamentum) betartását jelenti, hogy szeressétek egymást, mint önmagatokat. Jézus (béke legyen vele) nem zárta ki első és legfontosabb kötelezettségünket (amely az első és legnagyobb parancsolat), hogy imádjuk az Egyetlen Istent; és másodszor, hogy szeressük szomszédainkat, ahogy a Márk 12:29-31 hangsúlyozza:
„Jézus így válaszolt: ʼA legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.ʼ”
Miután elolvastam a Galaták 5:2 verseket: „Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.” , megtudtam, hogy Pál eltörölte a körülmetélést, amely a Törvénybe (a Tórába) volt foglalva. A tény az, hogy mind Jézus, mind Keresztelő János (béke legyen velük) körül voltak metélve. Az eltörlés Pál részéről ellenkezés Jézus és Ábrahám (Béke legyen velük) tanításaival. Mert minden muszlim és keresztény Ábrahám (béke legyen vele) örököse, és a körülmetélés kötelező. Ábrahám (béke legyen vele) nem volt sem zsidó, sem keresztény, és az ő vallása, amelyet követnünk kell, a színtiszta monoteizmus, az Egyetlen Igaz Isten imádata.
A Máté 5:17-18 verseket észben tartva hadd hívjam fel az olvasó figyelmét egy másik összeférhetetlenségre az Újtestamentumban. A Márk 16:15 versben megemlítik, hogy Jézus (béke legyen vele) azt mondja:
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
Ez ellenkezik a Máté 1:21, 10:5-6, 15:24 és 28:19 versekkel. A Biblia fordítástól függően, a Máté 28:19 versben olvashatunk „minden népeket”, vagy „az egész népet”, amely Izrael tizenkét törzsét jelenti, ahogy Jézus (béke legyen vele) mondta a Máté 15:24 versben.

Szentháromság

A Szentháromság, amint megtudtam, nem bibliai eredetű. A Szentháromság szó nem is szerepel sem a Bibliában, sem a bibliai szótárakban. A Szentháromságot Jézus (béke legyen vele)  soha sem tanította, és nem is említette.
A Szentháromságot Athenasius, egy egyiptomi, alexandriai pap vezette be, és a Niceai Zsinat elfogadta több mint háromszáz évvel azután, hogy Jézus (béke legyen vele) elhagyta a Földet.  A Zsinat más ember alkotta döntvényeket is bevezetett a vallásba, mint a római vasárnap ünneplése keresztény sábeszként,  és Jézus (béke legyen vele) születésének december 25.-én való megünneplését. Ezt azért tették, mert ugyanezen a napon van néhány pogány istenségnek a születésnapja, mint Nimród (babiloni isten), Krisna (hindu isten), Mitrász (indiai-iráni-római isten) és a görög Dionüszosz (vagy Rómában Bacchus), akit Zeusz/Jupiter egyetlen nemzett fiának neveznek, egy Démétér nevű szűz volt az édesanyja, és ő is december 25.-én született. A Biblia világosan megjósolta és megtiltotta a (karácsony)fák díszítését a Jeremiás 10:2-4 versekben:
„Így szól az ÚR: A pogányok szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon.”
 Az olyan verseket, mint Máté 28:19, János 14:11 és 1 János 5:7-8, a keresztények a Szentháromság megerősítésének tartják. A Szentháromság hittételét csupán a 1 János 5:7-8 versből vezetik le, amely kijelenti:
„Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy.”
Ezt a verset sokáig hamis, hitelesítetlen hozzáadásnak tartották az Újtestamentum görög szövegéhez. A keresztény Biblia-tudósok később megállapították, hogy a dogma egy beszúrás volt a Jakab Király változatban. Nem kevesebb, mint 32 magas rangú tudós, akiket egy 50 fős tanácsadó-testület támogatott, 1949-ben kiadta az Újtestamentum javított kiadását, majd 1952-ben az egész Bibliát, amelyből kitörölték az említett szakaszt.
Az Újtestamentum Jézusról (béke legyen vele) több alkalommal, mint Isten szolgájáról beszél (lásd például Máté 12:18). Most olvassuk el az Apostolok Cselekedetei 2:22 verset:
„Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok.”
Hogyan lehet Jézus (béke legyen vele) egyszerre Isten szolgája és Isten? Olvassuk a János 17:21 verset: („hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”) és arra a következtetésre fogunk jutni, hogyha Isten, Jézus és a Szentlélek egységet alkot a Szentháromságban, akkor a tanítványokkal együtt egy tizenötös egység Istent alkotnak.  A János 14:9 szerint Jézus Isten:
„(…)Aki engem lát, látja az Atyát.”
Most olvassuk el a János 4:24 verset: „Isten lélek(…)” és a János 5:37: „(…)nem hallottátok a hangját soha, és nem is láttátok alakját.”. És a Timóteus 6:16: „Akit egy ember sem látott, és nem is láthat(…).”
Ahogy az Exodus 33:20 jelzi, az emberi tekintet nem tudja elviselni Isten dicsőségének látványát élve, hogyan bírná el akkor az emberi test, hogy ez a Dicsőség lenne benne?  Amit a tanítványok láttak, az Jézus, a Próféta (béke legyen vele), nem Isten. János 5:37:
„(…)Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,” szintén ellenkezik a Máté 3:17 verssel, amely szerint Istent hallották, hogy azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”.
Nem világosan meghatározható, hogy vajon a szentlélek, igazság lelke, Isten lelke, vagy általánosságban a lélek a „Szentháromság” harmadik személye. A Biblia számos verse különböző tulajdonságokkal ruházzák fel a különböző lelkeket:

Versek    Lelkek
Lukács 1:35
„Az angyal így válaszolt neki: ʼA Szentlélek száll reád(...).ʼ”    Szentlélek– csodákat hajt végre Isten parancsából
1Korintus 3:16
„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?”    Isten Lelke – egy személyben lakik
János 14:17
„az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg(...)”    Igazság Lelke – akit a világ nem kaphat meg
Lukács 11:13
„(...)mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”    Szentlélek – Azok kapják, akik kérik. Az emberben lakik.
János 15:26
„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam;”    Pártfogó – el fog jönni, miután Jézus elhagyta a Földet.
Igazság Lelke – az Atyától származik.
Efézus 1:13
„(...)eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel.”    Szentlélek – a megígért lélek
János 3:5
„Jézus így felelt: ʼBizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.ʼ”    Lélek (általánosságban) – akadályoztatva lehet, mint bármelyik fent említett lélek/szellem.
Lukács 1:26
„(...)elküldte Isten Gábriel angyalt.”    Gábriel angyal – külön említve

Ezen a ponton hadd említsem meg, hogy a Korán 5:73 mit mond a Szentháromságról:
لَّقَدْ كَفَرَ الَّذِينَ قَالُوا إِنَّ اللَّهَ ثَالِثُ ثَلَاثَةٍ ۘ وَمَا مِنْ إِلَٰهٍ إِلَّا إِلَٰهٌ وَاحِدٌ ۚ وَإِن لَّمْ يَنتَهُوا عَمَّا يَقُولُونَ لَيَمَسَّنَّ الَّذِينَ كَفَرُوا مِنْهُمْ عَذَابٌ أَلِيمٌ
„Bizony hitetlenkednek azok, akik azt mondják: ʼAllah a harmadik a három közül.ʼ Nincs más isten csak az Egyetlen Isten. És ha nem hagyják abba azt, amit mondanak, akkor azokat, akik hitetlenkednek közülük, fájdalmas büntetés éri el.”
Nem ugyanezt említi Mózes (béke legyen vele) Tórája az első parancsolatnál – Isten Egyedülvalóságánál, amelynek nem a lerombolására jött Jézus (béke legyen vele), hanem a betöltésére, ahogy János 5:46-47 erőteljesen közvetített:
„Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”
Mózes (béke legyen vele) nem beszélt Szentháromságról, és Jézus (béke legyen vele) sem. Akkor a keresztények miért teszik?
A Newsweek 1997. augusztus 25.-i száma különleges utalást tett a Szentháromságra az Üdvözlégy Mária című cikkében:
„A római katolikus egyházban létezik egy mozgalom, amely rá akarja venni a pápát, hogy beiktasson a Szentháromságon túl egy újabb megosztó hittételt: hogy Mária, Jézus édesanyja szintén megváltó. Ezért a Szentháromság helyett egyfajta szent négyes lenne, amelyben többféle szerepet töltene be, mint az Atya lánya, a Fiú anyja, és a Szentlélek házastársa.”

Jézus (béke legyen vele), mint Isten

Közismert, hogy Jézus (béke legyen vele) istenségét Pál vezette be, aki soha nem találkozott Jézussal vagy a követőivel, és ez a hittétel keresztények holttesteinek millióira épült. Castillo megjegyezte:
„Egy ember megégetésével nincs bizonyítva a hittétel.”  
Miközben bemutatjuk Jézus Krisztus istenségének doktrínáját, tartsuk eszünkben a következő fontos verseket:
 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat(…).” (Máté 5:17-18)
Jézus Isten? Néhány keresztény igennel válaszol, és a János 1:1 verset idézik mondandójuk alátámasztására: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”  De emlékezzünk, ahogyan a János 5:37 vers kimondja, egy ember sem látta vagy hallotta Istent. Tehát a János 1:1 verssel alátámasztani azt, hogy Jézus Isten azt jelentené, hogy legalább két Isten létezik (Isten és Jézus). Hadd idézzek még egypár ellentétet a János 1:1 verssel: Deuteronomium 4:39, Deuteronomium 6:4, Izsák 43:10-11, Izsák 44:6 és Izsák 45:18. Az Izsák 43:10-11 kijelenti, hogy senki nem vált meg, csak Isten, és az Izsák 45:18 arra a következtetésre jut, hogy Isten egyedül a Teremtő, és senki más, Jézus sem vett részt a teremtésben. Más versek, amelyek alátámasztják Isten Egyedülvalóságát, ahogy az egész Korán is, a következők: Deuteronomium 4:35, Exodus 8:10, II Sámuel 7:22, I Királyok 8:23, I Krónikák 17:20, Zsoltárok 86:8, 89:6 és 113:5, Hóseás 13:4 és Zakariás 14:9.
Az Újtestamentumban Jézus (béke legyen vele) kategorikusan elmondja, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt, hanem azért, hogy megerősítse az Egyetlen Istennel való kapcsolat által a Márk 12:29 -ben:
„Jézus így válaszolt: ʼA legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr.ʼ”
És 1 Korintus 8:4:
„(...)Isten sincs más, csak egy.”
A János 1:1 versnek van igaza és az összes többi téved, vagy fordítva? Világosan látszik, hogy Jézus (Izrael gyermekeinek) igyekezte megtanítani az Ótestamentum első parancsolatát (Márk 12:29, Exodus 20:2-5) és hogy a bűnbánat szükséges a Mennyei Királyságba való bejutáshoz (Máté 4:17, Márk 1:15). Végül a Máté 19:16-17 szintén Isten Egyedülvalóságát hirdeti, és az útmutatást az Ótestamentumra alapozza, az örök élet elérésének tekintetében:
„Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: ʼMester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?ʼ Ő így válaszolt neki: ʼMiért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.ʼ”
Egy másik módja a János 1:1 megvilágításának, ha bemutatjuk, mit mond a Korán 3:45 Jézusról (béke legyen vele)  és az Igéről:
إِذْ قَالَتِ الْمَلَائِكَةُ يَا مَرْيَمُ إِنَّ اللَّهَ يُبَشِّرُكِ بِكَلِمَةٍ مِّنْهُ اسْمُهُ الْمَسِيحُ عِيسَى ابْنُ مَرْيَمَ وَجِيهًا فِي الدُّنْيَا وَالْآخِرَةِ وَمِنَ الْمُقَرَّبِينَ
„Midőn azt mondták az angyalok: ʼÓ Mariam! Allah a Tőle származó szó örömhírét közli veled! A neve a Messiás, Jézus, Mária fia. Aki kiemelkedő tiszteletű lesz az evilági életben és a Túlvilágon és az (Allahhoz) közelállókhoz fog tartozni.ʼ”
Ez és a 3:39 verse a Koránnak Jézust (béke legyen vele) Allah szavának hívja, ahogy az 1 Korintus 3:32:
Talán a János 1:1 eredetileg így hangzott: „…és az Ige Istené volt.”  A Bibliában vannak más olyan versek, amelyek alátámasztják azt a nézetet, hogy az Ige Istené volt: János 5:30-31, János 8:40, János 12:49 és János 17:3.
Világos, hogy Jézus (béke legyen vele) soha nem állította magáról, hogy Isten:
„(...)önmagamtól nem teszek semmit” (János 8:28);  „az Atya nagyobb nálam.” (János 14:28); „az Úr, a mi Istenünk, egy Úr.” (Márk 12:29); „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”  (Márk 15:34); és „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lukács 23:46).
Emellett a Lukács 4:1-13 elmondja, hogy Jézust (béke legyen vele) a sátán megkísértette 40 napig. A Jakab 1:13 viszont azt mondja:
„(…)mert Istent nem lehet rosszra csábítani.”
Végül az Újtestamentum Jézusra (béke legyen vele) gyakran utal, mint „Isten szolgájára” (lásd a Máté 12:18 verset például). Hogyan lehet Jézus Isten szolgája és Isten is egyben?
Mielőtt lezárnánk e témát, hadd mutassak be még egy gondolatot. A Lukács 5:16 versben, mikor Jézus (béke legyen vele) visszavonult a pusztába imádkozni, kihez imádkozott? Önmagához vagy Istenhez? Olvassuk a Lukács 11:2-4 verseket:
„Ő pedig ezt mondta nekik: ʼAmikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.ʼ”
Ebben az imában van valahol az, hogy Jézus (béke legyen vele) azt mondja, hogy azt kell mondani: „Jézus nevében”, mikor imádkozunk? Ez az ima a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan kell imádkozni. Mindaz, amit egy istenfélő ember kérhet Istentől, benne van ebben az imában. Ami a legfontosabb, bűneink megbocsátása. Ez az ima alátámasztja, hogy Jézus (béke legyen vele) a jó hírt hozta, hogy Isten megbocsátja a bűnöket, ha az ember megbánja, és abbahagyja megtételüket. Ez volt Jézus (béke legyen vele) küldetésének üzenete a kezdetektől, ahogy a Máté 4:17 vers kijelenti:
„Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: ʼTérjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.ʼ”
Jézus (béke legyen vele) megjövendölte, hogy az emberek ok nélkül fogják őt imádni, és ember alkotta hittételekben fognak hinni, amelyek nem Istentől származnak:
„De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.” (Máté 15:9)
Ez a vers a keresztényekről szól. Nincs más olyan vallás, amely Jézust (béke legyen vele) imádja, csak a kereszténység, és Jézus imádata ellenkezik az Exodus 20:3-6, Máté 4:10 és Lukács 4:8 versekkel.
Exodus 20:3-6: „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”
Máté 4:10: „Ekkor így szólt hozzá Jézus: ʼTávozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!ʼ”

Jézus (béke legyen vele), mint Isten fia

Jézus Isten fia?  A Máté 3:17, amelyet előbb bemutattunk, mit ellentmondás Isten hangja hallásával kapcsolatban, néhány keresztény számára bizonyítékul szolgál arról, hogy Jézus (béke legyen vele) Isten fia. Ha a Máté 3:17: „És hang hallatszott a mennyből: ʼEz az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.ʼ” azt jelenti, hogy ő Isten fia, akkor nem lehetne más olyan vers, ami ellentmond neki, vagy ami ugyanilyen istenfiúságot biztosít egy másik személynek az Ó- vagy az Újtestamentumban. Azonban számos utalást találunk az Ó- vagy az Újtestamentumban, amely ugyanilyen istenfiúságot ad egy másik személynek. Lássuk az:
Exodus 4:22 verset: „Izráel az én elsőszülött fiam.”
II Sámuel 7:14/ I Krónikák 22:10: „Atyja leszek, és ő a fiam lesz (Salamon).”
Jeremiás 31:9: „Efraim az elsőszülöttem.” és a Zsoltárok 2:7.
A „fia” szót nem szó szerint kell értelmezni, mert Isten sok választott szolgáját nevezi fiainak. A zsidók Ezsdrást is Isten fiának nevezték. Az Újtestamentum görög nyelven a „fiú” szót (piasz és paida, amely szolgát jelent, vagy fiút, szolga értelemben) használja, amelyet néhány Biblia-fordításban fiúnak fordítottak, ha Jézusra utal, és szolgának, ha másokról.   Az „Atya” szó, ahogy Jézus (béke legyen vele) használta, leginkább a Rabb szóra hasonlít jelentésében, vagyis aki táplál és fenntart, tehát Jézus (béke legyen vele) hittétele, hogy Isten minden ember „Atyja”, vagyis Táplálója és Fenntartója . Az Újtestamentum az „Isten fiát” is képletesen értelmezi: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”  (Rómaiak 8:14).  Ezt az allegorikus értelmezést támasztja alá az is, hogy Jézust (béke legyen vele) Isten egyetlen nemzet fiának nevezik.
A Zsoltárok 2:7 versben az Úr azt mondja Dávidnak:
„Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!”
Ez azt jelenti, hogy Istennek két fia van? Jézus (béke legyen vele) azt is mondta, hogy Isten nem csak az ő egyedüli Atyja, hanem a tietek is (Máté 5:45-48). A Lukács 3:38 azt mondja:
„(...) ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.”
Kiről beszél a Zsidók 7:3, mint Isten fiáról? Ő Melkisédek, Salem királya, ahogyan a Zsidók 7:1 említi. Ő (Melkisédek) különlegesebb, mint Jézus vagy Ádám (béke legyen velük). Miért nem őt nevezik Isten fiának?  És Ádám? Neki sem anyja, sem apja nem volt, ő volt az első ember, akit Isten teremtett, az Ő hasonlatosságára, hogy az Édenkertben, majd a földön éljen. Mindez nem ad Ádámnak (béke legyen vele) több jogot ahhoz, hogy Isten fiának nevezzék a szó valós értelmében?
Szeretnék megosztani veletek egy magától értetődő ellentmondást a János 3:16, Lukács 10:25-28 és a Máté 19:16-17 között. A János 3:16 azt mondja:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Most olvassuk a Lukács 10:25-28 verseket:
„Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: ʼMester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?ʼ Ő pedig ezt mondta neki: ʼMi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?ʼ Ő pedig így válaszolt: ʼSzeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.ʼ Jézus ezt mondta neki: ʼHelyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.ʼ”
Ezek a versek elmondják, hogy az örök életet az örökli, aki hiszi és imádja az egyetlen igaz Istent, és senki mást. A Lukács 10:25-28 egyetért a Máté 19:16-17 versekkel, amelyek azt mondják:
„Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: ʼMester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?ʼ Ő így válaszolt neki: ʼMiért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.ʼ”
Nincs olyan parancsolat, ami szerint Jézust (béke legyen vele) kellene imádni, olyan parancsolat viszont van, ami azt mondja nekünk, hogy egyedül Istent imádjuk.
A Lukács 4:41 versben Jézus (béke legyen vele) visszautasítja, hogy a démonok Isten fiának hívják őt. Azt gondoljuk, hogy Jézus megszidja a démonokat vagy akárki mást, ha az igazat mondják? Kétségtelenül nem. Jézus (béke legyen vele) azért szidta meg a démonokat, mert hazudtak, amikor Isten fiának nevezték őt. Ha a démonok tudták volna, hogy Jézus a Krisztus, Jézus részéről az, hogy elhallgattatta őket emiatt, ellenkezett volna a küldetésével.
A Lukács 9:20-21 versekben Jézus (béke legyen vele) azt mondta tanítványainak:
„Ő ekkor így szólt hozzájuk: ʼHát ti kinek mondotok engem?ʼ Péter így felelt: ʼAz Isten Krisztusánakʼ. Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el.”
Ezen kívül, olyan versek, mint a János 3:2, János 6:14, János 7:40, Máté 21:11, Lukács 7:16 és 24:19 megerősítik, hogy Jézus (béke legyen vele) elfogadta a tanító és a próféta címeket, és Emberfiának nevezte magát a Máté 8:20, 12:40, 17:9 és 12, 26:24, Lukács 9:26, 22:48, 22:69 és 24:7 versekben.
A bizonyító erejű vers, amelyben Jézus (béke legyen vele) az ember fiának (szolgájának) nevezi magát a Márk 14:62, ahol Jézus (béke legyen vele) említi helyzetét az Ítéletnapon. Jézus (béke legyen vele) kijelenti, hogy látni fogjuk az emberfiát, nem Isten fiát, a hatalom jobbján ülve, és a menny felhői között.
A nemzés aktusa egy fizikai cselekedet, amely ellenkezik Isten természetével.  A Korán 19:35 azt mondja:
مَا كَانَ لِلَّهِ أَن يَتَّخِذَ مِن وَلَدٍ ۖ سُبْحَانَهُ ۚ إِذَا قَضَىٰ أَمْرًا فَإِنَّمَا يَقُولُ لَهُ كُن فَيَكُونُ
„Nem illik Allahhoz, hogy gyermeket nemzzen. Magasztaltassék! Ha Ő egy dolgot elhatároz, akkor csupán annyit mond neki: ʼLégy!ʼ És már meg is van.”
Azt, hogy Jézus Isten fia, Jézus (béke legyen vele) nem tanította és nem fogadta el, hanem Pál tanította, ahogy az Apostolok Cselekedetei leírja a 9:20 versben:
„És azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.”
Mondta Jézus (béke legyen vele) valaha, hogy ő Isten, hogy „Itt vagyok, a ti Istenetek, imádjatok engem?” A válasz nem. Nincs egyetlen félreérthetetlen kijelentés a Bibliában, amelyben maga Jézus kijelentené: „Én vagyok Isten, imádjatok engem.” A több mint kétezer vers Pál leveleiből az ő saját koholmányai, mint a Rómaiak 9:5 is, amely a következőt mondja, Biblia-fordítástól függően:
„(...)akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké.”
A keresztényeknek tudniuk kellene, hogy maga Pál említi saját evangéliumában, nem Jézuséban, a rómaiaknak szóló levélben a 2:16 versben:
„Azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.”
Pál Római levele szolgál a mai kereszténység alapjául.  Tehát azoknak a keresztényeknek az erőfeszítése elvész ebben az életben, akik Isten mellé társat állítottak, ahogy a Korán 18:103-106 mondja:
قُلْ هَلْ نُنَبِّئُكُم بِالْأَخْسَرِينَ أَعْمَالًا ۞ الَّذِينَ ضَلَّ سَعْيُهُمْ فِي الْحَيَاةِ الدُّنْيَا وَهُمْ يَحْسَبُونَ أَنَّهُمْ يُحْسِنُونَ صُنْعًا ۞ أُولَٰئِكَ الَّذِينَ كَفَرُوا بِآيَاتِ رَبِّهِمْ وَلِقَائِهِ فَحَبِطَتْ أَعْمَالُهُمْ فَلَا نُقِيمُ لَهُمْ يَوْمَ الْقِيَامَةِ وَزْنًا ۞ ذَٰلِكَ جَزَاؤُهُمْ جَهَنَّمُ بِمَا كَفَرُوا وَاتَّخَذُوا آيَاتِي وَرُسُلِي هُزُوًا
„Mondd: Elmondjuk-e nektek azok hírét, akik a leginkább kárvallott vesztesek lesznek tetteikben? Akik buzgólkodása az evilági életben tévúton járt, holott ők úgy gondolták, hogy helyesen tesznek. Ők azok, akik hitetlenek az ő Uruk jeleivel szemben és nem hisznek a Vele való találkozásban. Kárba vesztek cselekedeteik. És nem állítunk nekik súlyokat a Feltámadás Napján. Ez az ő jutalmuk: a Pokol, amiért hitetlenek voltak és a Jeleimet és a Küldötteimet gúny tárgyává tették.”
Nagyon furcsa és ironikus, hogy Pál római levelének 430 verséből egyet sem fogalmazott meg Jézus (béke legyen vele). Pálnak közvetlenül kellett volna idéznie Jézus (béke legyen vele) tiszta tanításait, ha állítása, hogy apostol és hogy Isten inspirálta, igaz lett volna. Ehelyett leveleinek nagy részében (például a Római Levélben) a bibliai idézeteket az Ószövetségből vette (Genezis, Exodus, Leviticus, Deuteronomium, 2 Sámuel, 1 Királyok, Zsoltárok, Példabeszédek, Ézsaiás, Ezékiel és Hóseás). Levelei mindenképpen fáradságos munka eredményei, de ez nem teszi Pált semmivel sem jobbá a többi olyan embernél, akik saját kezükkel írták a Bibliát, és nem is teszi őt prófétává.
Más gyakorlatok, amelyeket Pál alatt vezettek be, a következők: a római vasárnap a keresztény sábeszként; a Napisten szimbóluma (a fény-kereszt), mint a keresztények szimbóluma; és azoknak a ceremóniáknak a meghonosítása, amelyeket a Napisten születésnapján végeztek.
Ahogy közelebbről megvizsgáltam Krisztus helyzetét, szeretnék megkérni minden keresztény olvasót, hogy boruljon le, és kérje Istent, hogy átkozza meg őt, a feleségét és gyermekeit, ha amit hisz Krisztusról (hogy Krisztus Isten, Isten fia, vagy Isten szentháromságának a része) hamis. Hasonlóképpen, tudom, hogyha megkérnének egy muszlimot, hogy imádkozzon Istenhez azért, hogy átkozza meg őt, a feleségét és gyerekeit, ha amit Krisztusról mond (hogy próféta, Isten Küldötte, Isten Szava), az hamis, a muszlim nem habozna leborulni és imádkozni. A muszlimok szilárdak hitükben, tudva, hogy Krisztus nem Isten, nem Isten fia, és nem egy isteni szentháromság része. Az átok kérésének próbája kegyetlennek hangzik, de két dolgot bizonyít: (1) észreveszed, ha rossz úton jársz, és (2) a helyes útra vezet.

Keresztre feszítés és bűnbocsánat

A keresztény doktrína egyik jelentős pillére a keresztre feszítés a bűnök eltörléséért. A kereszténységnek ezt a pillérét és kapcsolatát egy ember alkotta doktrínával világosan elmagyarázza az Abu Ameenah Bilal Philips, Megmenekülés megbánás árán című könyvéből való idézet a 15-17. oldalról:
„Az Ótestamentumban a bűnbánat egy évenkénti ünnep volt, amelynek célja a templom, a papság, az emberek bűneinek megtisztítása volt, miközben megújítják különleges kapcsolatukat az Istennel. A rituálé a böjtöt és áldozatot is magába foglalta. A judaizmusban a mai napig megtartják, hangsúlyozva a bűnök megvallásának és megbánásának fontosságát ʼJom Kippurʼ idején, amely náluk az év legszentebb napja.
Hogy igazolja eretnek hittételét Isten megtestesüléséről Jézus Krisztusban és állítólagos kereszthaláláról, Pál galatákhoz és rómaiakhoz írt levelében azzal érvelt, hogy a törvény általi bűnbocsánat teljes engedelmességet követelt, amelyre az ember képtelen. Ehelyett azt javasolta, hogy Krisztus halálának megváltó ereje van, és ez eltörli azoknak a bűnösöknek a bűneit, akik hisznek benne.
A páli nézetet, miszerint az embert a bűnei megakadályozzák abban, hogy közeledjen Istenhez, és hogy csakis Krisztus áldozati halála által üdvözülhet, Irenaeus keresztény teológus (Kr. u. 125-202), Lugdunum (a mai Lyon, Franciaország) püspöke továbbfejlesztette, és e köré fejlesztette ki a katolikus hit első rendszerét. Egy másik keresztény teológus, Hippói (ma Annaba, Algéria) Ágoston (Kr. u. 334-430) kifejlesztette a bűnbeesés, az eredendő bűn és az eleve elrendeltetés doktrínáit, melyek szerint az ember Ádám bűnbeesése miatt örökölte a bűnnel való beszennyezettséget, elveszítve Isten Kegyelmét, és hogy Isten megmagyarázhatatlanul kiválasztott néhány embert, akik üdvözülnek, a többiek sorsa pedig az örök kárhozat. Ezért az ember születésétől fogva gonosz és bűnös volt, és csak azáltal, hogy Krisztus feláldozta magát az emberiségnek, lehetséges (Szt. Anselin szavaival) teljesen kielégíteni Isten igazságos büntetését az emberek Isten elleni bűneiért. Szent Ágoston azt is tanította, hogy a megigazulás (a feloldozás a bűnöktől) az Istentől származó kegyelmen keresztül történik, de szentségi utakon jut el az emberekhez. Aquinói Tamás (1225-1274), a kereszténység vezető teológusa a középkorban fenntartotta Ágoston nézeteit, amelyek addigra alapvető, megkérdőjelezhetetlen hittételekké váltak.”
Mielőtt rátérnénk Jézus (béke legyen vele) kereszthalálával/feltámadásával kapcsolatos ellentmondásokra, emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy Pál evangéliuma volt az, amely Jézus kereszthalálát/feltámadását hirdette.
„Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom.”  (2 Timóteus 2:8)
Emellett a feltámadás evangéliumát, a Márk 16:9-20 verseket a Bibliatudósok már kitörölték az 1952-es Javított Szabvány kiadásból, majd valamilyen oknál fogva visszahelyezték az 1971-es kiadásba. Sok Bibliában, ha nem is hiányzik, kisbetűvel van szedve, vagy zárójelben, vagy kommentárral (lásd a Javított Szabvány Kiadást, az Új Amerikai Bibliát és a Szentírások Újvilági Fordítását).
A hagyományos bibliai történet szerint Jézust (béke legyen vele) a zsidó főpap és a vének tanácsa tervei és elrendelése szerint tartóztatták le és feszítették keresztre. Ezt az elbeszélést megtagadta az 1960-as években a legnagyobb katolikus főméltóság, a pápa, aki kiadott egy nyilatkozatot, miszerint a zsidóknak semmi közük nincs Jézus keresztre feszítéséhez.
A tanítványok vagy az evangélisták közül volt valaki, aki látta a keresztre feszítést és a feltámadást? Nem!
A Márk 14:50 szerint a tanítványok megtagadták Jézust és elmenekültek. Még Péter is megtagadta Jézust, mielőtt a kakas szólt, ahogy Jézus előre megmondta:
„Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: ʼMielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.ʼ Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.” (Máté 26:75)
Akik a legvalószínűbb, hogy látták Jézus (béke legyen vele) életének ezeket a pillanatait, Mária Magdolna, Mária, Jakab és János, Zebedeus gyermekeinek az anyja, és más nők (Máté 27:55-56). Azonban nincs az evangéliumokban elbeszélés vagy kijelentés arról, amit ezek a nők láttak vagy hallottak.
A tanítvány(ok) üresen találták a sírt, amelybe Jézust fektették, és arra a következtetésre jutottak, hogy feltámadt, mivel tanítványok és más tanúk élőként látták az állítólagos keresztre feszítés után. Jézus (béke legyen vele) maga azt mondta a Lukács 24:36-41 versekben, hogy nem halt meg a kereszten, ahogy a következő bekezdésekben elmagyarázzuk.
Vasárnap korán reggel Mária Magdolna elment a sírhoz, amely üres volt. Látott valakit, akiről azt gondolta, hogy a kertész. Miután beszélt vele, felismerte, hogy Jézus az, és meg akarta érinteni. Jézus azt mondta:
„Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához(...).”  (János 20:17)
Olvassuk a Lukács 24:36-43 verseket:
„Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: ʼBékesség nektek!ʼ Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: ʼMiért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.ʼ És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: ʼVan-e itt valami ennivalótok?ʼ Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette.”
Egy szellemi vagy halott testnek kell ételt ennie? Azzal, hogy Jézus (béke legyen vele) evett, bebizonyította a tanítványoknak, hogy ő nem egy szellem, hanem még mindig él és nem halt meg.
Azt, hogy Jézus (béke legyen vele) él és nem halt meg, alátámasztja saját próféciája is:
„Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” (Máté 12:40)
Jézus csodát hajtott végre? A keresztények azt mondanák: „igen”, mert Jézus meghalt és három nappal később feltámadt a Lukács 24:26 és a Máté 20:19 szerint, csak hogy említsünk néhány verset. Azonban a bibliai Jónás történethez képest Jézus csak egy napot és két éjszakát  töltött a sírboltban, és nem három napot és három éjszakát, ahogy megjövendölte.
Jézust éppen naplemente előtt helyezték a sírba pénteken (Nagypénteken), és vasárnap (Húsvét vasárnap) napkelte előtt már nem találták ott. Ha egy kicsit ki akarjuk nyújtani az időt, mondhatjuk esetleg azt, hogy Jézus három napot töltött a földben, de azt semmi esetre, ismétlem, semmi esetre sem mondhatjuk, hogy Jézus három éjszakát töltött a földben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az evangéliumok világosan megmondják, hogy vasárnap reggel „napkelte előtt” volt, hogy Mária Magdolna elment Jézus sírjához, és üresen találta.
Következésképpen vannak összeférhetetlenségek, hogy Jézus (béke legyen vele) hogy nem töltötte be saját próféciáját. Vagy kétséges, hogy tényleg keresztre feszítették, vagy az állítólagos keresztre feszítésének a dátuma (Nagypéntek) helytelen. Egy másik jelentős pont, amelyet említenünk kell, hogy Jónás élt a cethal gyomrában. A keresztények szerint Jézus (béke legyen vele) halott volt a föld gyomrában/a sírban, és ez ellentmond Jézus saját próféciájának. Jézus (béke legyen vele) azt mondta:
„Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.” (Lukács 11:30)
Tehát ha Jónás élt, Jézus (béke legyen vele) is.
Egy másik kritikus esemény, amely az állítólagos keresztre feszítés előtt történt, az Jézus (béke legyen vele) segítségkérő imája Istenhez:
„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács 22:42)
Jézus imája, hogy ne haljon meg a kereszten, elfogadtatott a Lukács 22:43 és a Zsidók 5:7 szerint.  Ezért, ha Isten Jézus minden imáját elfogadta, köztük azt is, hogy ne haljon meg a kereszten, akkor hogy halhatott meg a kereszten?
A Máté 27:46 kijelenti, hogy míg Jézus a keresztfán függött, azt mondta:
„Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
Ha Jézus (béke legyen vele) mondta ezeket a szavakat, ez a hitetlenség kirívó kinyilvánítása minden teológiai tekintély szerint. Nagy sértés, és ilyen szavakat csak olyan valaki mondhat, aki nem hisz Istenben.
Emellett hihetetlen, hogy ilyen szavakat mondjon Isten Prófétája, mivel Isten soha nem szegi meg az ígéretét, prófétái soha nem panaszkodtak ígérete ellen, különösen, ha egy próféta megértette küldetését. Mondhatjuk, hogy aki szerint ezt a kijelentést egy próféta (Jézus) tette, az hitetlen.
A muszlimok abban hisznek, hogy ahogy a Korán kijelenti, Jézust (béke legyen vele) nem feszítették keresztre. Ellenségeinek szándékában állt, hogy megöljék őt a kereszten, de Allah megmentette őt cselszövésüktől.  
وَقَوْلِهِمْ إِنَّا قَتَلْنَا الْمَسِيحَ عِيسَى ابْنَ مَرْيَمَ رَسُولَ اللَّهِ وَمَا قَتَلُوهُ وَمَا صَلَبُوهُ وَلَٰكِن شُبِّهَ لَهُمْ ۚ وَإِنَّ الَّذِينَ اخْتَلَفُوا فِيهِ لَفِي شَكٍّ مِّنْهُ ۚ مَا لَهُم بِهِ مِنْ عِلْمٍ إِلَّا اتِّبَاعَ الظَّنِّ ۚ وَمَا قَتَلُوهُ يَقِينًا
„És mert azt mondták: Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah Küldöttét. Ám valójában nem ölték meg és nem feszítették keresztre(…).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:157]

A Feltámasás

A feltámadás megtárgyalása előtt meg kell említenünk, hogy a Húsvét, Jézus (béke legyen vele) feltámadásának feltételezett napja eredetileg egy pogány ünnep volt Eostre, egy teuton (germán) fény- és tavaszistennő tiszteletére. A tavaszi napéjegyenlőség idején áldozatokat mutattak be a tiszteletére. Az angol keresztények már a 8. században „Easter” néven ünnepelték Jézus feltámadását.  (A magyar Húsvét szó a nagyböjt utáni első húsevésre utal – a ford.) A keresztények figyelmen kívül hagyták a pogányságot, és e napot Jézussal hozták kapcsolatba.
Honnan jött a keresztények feltámadás-hite? Pál tanításaiból vették (Apostolok Cselekedetei 17:18) aki saját bevallása szerint Jézus (béke legyen vele) kijelölt apostola volt. Pál, aki soha nem látta Jézust (béke legyen vele), kijelentette, hogy Jézus Isten fia (Ap. Csel. 9:20), és bevallotta, hogy a feltámadás az ő evangéliuma volt (2 Timóteus 2:8). Tehát a kereszténység jelenlegi hite, amely szerint a keresztre feszítés/feltámadás szükséges a bűnöktől való megváltáshoz, nem Jézus (béke legyen vele) tanítása.  Az emberek bűnei már az állítólagos keresztre feszítés és feltámadás előtt is meg lettek bocsátva, ahogy a Márk 2:5 mondja:
„Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: ʼFiam, megbocsáttattak a bűneid.ʼ” és a Lukács 7:48 mutatja: „Az asszonynak pedig ezt mondta: ʼMegbocsáttattak a te bűneid.ʼ”
Az, hogy Jézus (béke legyen vele) megbocsátott bűnöket a keresztre feszítés és a feltámadás előtt ellentmond annak a hittételnek, hogy Jézus (béke legyen vele) vére mossa le a bűnöket. A Deuteronomium 24:16 azt mondja:
„Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!”
Ez a hite a mai keresztényeknek Páltól származik. Pál doktrínáját a Rómaiak 7:1-4 versekben igazolta:
„Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
A fent említett versek világosan megmutatják, hogy Pál különbséget tett Jézus és Krisztus között. Érvelése szerint a törvény, amely Jézusra és követőire érvényes volt, nem szükséges, mivel Jézus meghalt. Már nem Jézussal vannak „házasságban”, hanem a Krisztussal, aki egy másik törvényt hozott, amely neki (Pálnak) lett közvetlenül kinyilatkoztatva, Ezért Krisztust kell követni, és nem Jézust. Tehát bárki, aki Jézus tanításait tartja, eltévelyedett. Ezzel az érveléssel állította össze Pál a megváltásról és bűnbocsánatról szóló hittételét. Jézus (béke legyen vele) soha nem tanította ezt az elvet. Nagy siker volt, mivel azt hirdette, hogy az ember azt tehet, amit akar, és nem kell számolnia tettei következményeivel, ha végül azt mondta: „Hiszek Krisztusban”. Azonban Pál érvelésének az alapja már hibás, mivel Jézust sem nem feszítették keresztre, sem nem támadt fel. Így a megváltásról és bűnbocsánatról szóló hittételei megtévesztők.
Tudjuk vajon, hogy a bűnbocsánat hittételét az egyház három vagy négy évszázaddal azután fogadta el, miután Jézus (béke legyen vele) elhagyta a Földet?  Olvassuk a Deuteronomium 24:16, a Jeremiás 31:30 és az Ezékiel 18:20 verseket, és látni fogjuk, hogy a megváltás tétele ellenkezik az Ótestamentummal/Törvénnyel:
Deut. 24:16:
„Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!”
Jeremiás 31:30:
„hanem mindenki a maga bűnéért hal meg(...).”
Ezékiel 18:20:
„Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel.”
Most olvassuk el a Máté 7:1-2 és az 1 Korintus 3:8 verseket. Nincs szükség az „eredendő bűn” eltörlésére, mert a Máté 19:14 világosan kimondja, hogy a gyerekeké a Mennyei királyság. Ez a gondolat, hogy a „mennyei királysághoz tartoznak”, megegyezik az iszlám hittel, miszerint:
„Minden újszülött gyermek Allahnak való teljes alávetésben (tehát muszlimként) születik. Majd szülei változtatják őt zsidóvá, kereszténnyé vagy tűzimádóvá.”
Később Jézus (béke legyen vele) kijelenti a Márk 11:25-26 és a Lukács 11:14 versekben, hogy a kihágásokat (bűnöket) Isten megbocsátja. Tehát nincs oka annak, hogy Jézus (béke legyen vele) törölje el a bűnöket.
Márk 11:25-26:
„És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”
Lukács 11:1-4:
„Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: ʼUram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.ʼ Ő pedig ezt mondta nekik: ʼAmikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.ʼ”
Még egyszer, Jézus (béke legyen vele) nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt. Pál volt az, aki hatályon kívül helyezte a (Mózesi) Törvényt. Olvassuk az Apostolok Cselekedetei 13:39 verset:
„és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.”
 Pál felhatalmazta magát azzal a hatáskörrel, hogy kijelentette: az evangélium áldása nem csak a zsidóknak szól, hanem mindazoknak, akik hisznek benne.  Ez egy abszolút ellentmondás Jézus (béke legyen vele) küldetésével, céljával és tanításaival. Jézus (béke legyen vele) valódi üzenete a Törvény volt. Ugyanaz a Törvény, amely vezette Ádámot, Ábrahámot, Mózest, Noét és minden más prófétát – köztük az iszlám prófétáját, Mohamedet is (béke legyen velük), akit megjövendölt a Biblia, ahogy a Korán említi.

Mohamed (béke legyen vele)
 a Bibliában

A Mohamed Prófétáról (béke legyen vele) szóló próféciák megtalálhatók mind az Ó, mind az Újtestamentumban, ahogy a Szent Korán említi (7:157):
الَّذِينَ يَتَّبِعُونَ الرَّسُولَ النَّبِيَّ الْأُمِّيَّ الَّذِي يَجِدُونَهُ مَكْتُوبًا عِندَهُمْ فِي التَّوْرَاةِ وَالْإِنجِيلِ يَأْمُرُهُم بِالْمَعْرُوفِ وَيَنْهَاهُمْ عَنِ الْمُنكَرِ وَيُحِلُّ لَهُمُ الطَّيِّبَاتِ وَيُحَرِّمُ عَلَيْهِمُ الْخَبَائِثَ وَيَضَعُ عَنْهُمْ إِصْرَهُمْ وَالْأَغْلَالَ الَّتِي كَانَتْ عَلَيْهِمْ ۚ فَالَّذِينَ آمَنُوا بِهِ وَعَزَّرُوهُ وَنَصَرُوهُ وَاتَّبَعُوا النُّورَ الَّذِي أُنزِلَ مَعَهُ ۙ أُولَٰئِكَ هُمُ الْمُفْلِحُونَ
„Akik követik a Küldöttet, az írástudatlan Prófétát, akit megtalálnak maguknál, a Tórában és az Evangéliumban megírva. Aki megparancsolja nekik a helyénvalót és megtiltja nekik a rosszat. És megengedi nekik a jó dolgokat és megtiltja nekik a rosszakat. És leveszi róluk a terheiket és a láncaikat, amelyek eddig rajtuk voltak. Akik hisznek benne, támogatják, segítik és követik a fényt, ami vele bocsáttatott le, ők a boldogulók.”
Idézek két próféciát a Bibliából, amely senki másra, csak Mohamed Prófétára (béke legyen vele) illenek.
1.    Ótestamentum – Ez a prófécia Mózeshez jött, és Isten azt mondja, hogy küldeni fog az izraeliták „testvérei” közül egy olyan prófétát, mint Mózes, aki a hívők közösségének alapítója, vezetője és példaképe lesz.  Olvassuk a Deuteronomium 18:18-20 verseket:
„Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom.”
A keresztények biztosan azt fogják mondani, hogy ez a prófécia Jézusról (béke legyen vele) szól. Nem, ez Mohamed Prófétáról szól, aki Mózeshez hasonlóan hétköznapi szülőktől született, megházasodott, hívő közösséget alapított, és természetes halállal halt meg.  Az izraeliták testvérei (Ábrahám leszármazottai Izsákon keresztül) az izmaeliták (Ábrahám leszármazottai Izmaelen keresztül). Jézust (béke legyen vele) ez kizárja a próféciából, mert ő maga is izraelita, tehát ha róla szólna, így lenne: „egy próféta maguk közül” .
Hasonlítsunk össze Mózes, Mohamed és Jézus (béke legyen velük) néhány kulcsfontosságú jellemvonását, amely megvilágíthatja, hogy a „hozzád (Mózeshez) hasonló” Próféta, aki el fog jönni, ki lehet. Ezt a részt a Keresztény-muszlim párbeszéd 1984, 40. oldaláról idézem:
    Mózes    Mohamed    Jézus
Születés    Természetes    Természetes    Csoda
Családi élet    Házas,     Házas,     Nem házas,
    gyermekek    gyermekek     nincsenek gyermekei
Halál    Természetes    Természetes    Csoda
Kinyilatkoztatá-sának leírása    életében    életében    később
Tanításának természete    Spirituális és evilági törvény    Spirituális és evilági törvény    Spirituális
Vezetése elfogadása    Elutasították, majd elfogadták    Elutasították, majd elfogadták    elutasították

2.    És íme a prófécia az Újtestamentumból, amely Mohamed Prófétára (béke legyen vele) utal. Olvassuk a János 14:16 verset:
„én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”
Ez a vers világosan beszél egy másik, különböző személyről, aki ugyanolyan fajta, de meghatározóan különbözik az elsőtől , aki el lesz küldve Jézus (béke legyen vele)  imájára alapozva. A millió dolláros kérdés: ki az első Vigasztaló?
A keresztény világ egyhangú válasza, hogy a Vigasztaló (vagy Segítő) a Szentlélek vagy Szent Szellem, fordítástól függően, és ezt csak a János 14:26 támasztja alá:
„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya.”
A János 14:26 és a János 14:16 viszont ellentmondanak egymásnak abban, hogy a 14:16 azt mondja, hogy egy másik Vigasztaló lesz elküldve, a 14:26 szerint viszont a másik a Szentlélek. Ez azt jelentené, hogy összesen két (2) Szentlélek lenne elküldve. A másik szó használata a János 14:16 versnél arra utal, hogy egy már létezik.
A másik Szentlélek elküldésének védelmében a keresztények azt mondják, hogy a Szentlélek még nem volt a földön. A helyzet az, hogy a Bibliában számos alkalommal megjelent már a Szentlélek a Messiás születése és eltávozása előtt: Lukács 1:15 (Keresztelő János), Lukács 1:41 (Erzsébet), Lukács 1:67 (Zakariás), Lukács 2:26 (Simeon), Lukács 3:22 (Jézus) .
A Szentlélek segített Jézusnak (béke legyen vele) szolgálatában és segített a tanítványainak igehirdető és gyógyító küldetésükben. Ha még mindig kételkednénk a Szentlélek tevékenységében, olvassuk el a János 20:21-22 verseket:
„(...)ʼAhogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.ʼ Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: ʼVegyetek Szentlelket!ʼ”
Emlékezzünk, hogy itt Jézus (béke legyen vele) még nem hagyta el a Földet. Tehát hogy a Vigasztaló eljöjjön, Jézus (béke legyen vele) azt mondta a János 16:7 versben, hogy neki el kell mennie:
„jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”
Emellett a János 14:26 ellentmond Jézus (béke legyen vele) más világos próféciáinak a Vigasztaló eljövetelét illetően. Figyeljük meg, hogy nincs más olyan vers a Bibliában a János 14:26 kivételével, ahol Jézus (béke legyen vele) a Szentlélekről úgy beszél, mint „ő”. A Biblia összes többi versében a Szentlélekre egyszerűen úgy utalnak, hogy „a Szentlélek”. Ha figyelmesen elolvassuk a János 14:26 verset, észrevesszük, hogy az „aki a Szentlélek” szavak beillesztésével az író az olvasót egy következtetéshez vezeti. Ugyanezt látjuk a János 14:22 versben, a „nem Iskáriótes” szavak beillesztésével:
„Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: ʼUram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?ʼ”
A feltételezéshez, hogy a „vigasztaló” nem a Szentlélekre utal, további alátámasztással szolgál az a tény, hogy a „vigasztaló” a görög „periklutosz” szó fordítása, amely majdnem szó szerinti fordítása az arámi vagy héber „mauhamana” szónak, amelyet Jézus (béke legyen vele) használt, és amely Mohamed  nevével rokon, az utolsó prófétáéval, aki eljön Jézus (béke legyen vele) második eljövetele előtt? Az Újtestamentum görög változatában a „lélek” szó az ihletett embert is jelöli, aki spirituális kommunikációban, vagy kinyilatkoztatásban részesül. Aki megkapja az Isteni kinyilatkoztatást, azt nevezik „léleknek”.
Más versek, amelyek a Vigasztalóról beszélnek, a János 15:26:    
„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.”
A János 16:12-14 adja a legösszefoglalóbb képet Mohamedről (béke legyen vele), az iszlám Prófétájáról:
„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”
Ezek a jellemzők csakis Mohamed Prófétára (béke legyen vele) illenek, ahogy a következő észrevételek megmutatják:
1.    A Korán Jézus (béke legyen vele) nevét hússzal (20) több alkalommal említi, mint Mohamed Próféta (béke legyen vele) nevét.  A zsidók Jézust (béke legyen vele) csalónak nevezték és édesanyját erkölcstelenséggel vádolták. Még keresztre feszíteni is megpróbálták.  Mohamed Próféta Jézust egy nagy prófétának tartja, és a Korán „Isten Szavának” nevezi. A Korán elbeszéli Jézus (béke legyen vele) egy csodáját, amelyet a Biblia nem említ. A csoda az volt, hogy csecsemőként beszélt az emberekkel a bölcsőben. Ha megnézzük a Názáreti Jézus című filmet, amelyet karácsony és húsvét idején szoktak vetíteni, abban említik ezt a csodát. Honnan tudtak erről a csodáról? Ezt a csodát csak a Korán említi, akkor történt, mikor Mária tisztaságát megkérdőjelezték:
فَأَشَارَتْ إِلَيْهِ ۖ قَالُوا كَيْفَ نُكَلِّمُ مَن كَانَ فِي الْمَهْدِ صَبِيًّا ۞ قَالَ إِنِّي عَبْدُ اللَّهِ آتَانِيَ الْكِتَابَ وَجَعَلَنِي نَبِيًّا ۞ وَجَعَلَنِي مُبَارَكًا أَيْنَ مَا كُنتُ وَأَوْصَانِي بِالصَّلَاةِ وَالزَّكَاةِ مَا دُمْتُ حَيًّا ۞ وَبَرًّا بِوَالِدَتِي وَلَمْ يَجْعَلْنِي جَبَّارًا شَقِيًّا ۞ وَالسَّلَامُ عَلَيَّ يَوْمَ وُلِدتُّ وَيَوْمَ أَمُوتُ وَيَوْمَ أُبْعَثُ حَيًّا
„Ő (Mária) reá mutatott, azok pedig mondták: ʼHogyan beszélhetnénk vele hiszen ő még kisgyermek, aki a bölcsőben van?ʼ Mondta (a gyermek Jézus): ʼÉn bizony Allah szolgája vagyok. Átadta nekem az Írást és Prófétává tett. És áldottá tett engem bárhol legyek is. Meghagyta nekem feladatul az imát és a zakatot, amíg csak élek. (És meghagyta még, hogy) az anyámmal szemben kegyes legyek. És nem tett engem zsarnokoskodó szerencsétlenné. Békesség reám azon a napon mikor megszülettem és azon a napon mikor meghalok és azon a napon mikor új életre támasztatok.ʼ” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  19:29-33]
Az iszlám Máriát, Jézus édesanyját (béke legyen velük) a legtisztább nőnek tartja, és a legjobbnak a Paradicsom asszonyai közül. Így Mohamed (béke legyen vele) valóban dicsőítette Jézust.  Emellett a Koránban egy egész fejezetet (szúrát) is elneveztek Máriáról (Mariam szúra), és tizennéggyel többször említi a Korán őt, mint a Biblia (32/18).
2.    A Korán Mohamed Prófétának (béke legyen vele) lett kinyilatkoztatva Gábriel angyal közvetítésével. Amikor az angyal befejezte a Korán egy részének olvasását, Mohamed Próféta (béke legyen vele) szó szerint átadta társainak amit hallott anélkül, hogy hozzátett, elvett, megváltoztatott volna benne bármit.  (Gábriel angyal emellett minden évben a Ramadani böjt havában meglátogatta Mohamed Prófétát (béke legyen vele), és átismételték az egész Koránt, életének utolsó évében kétszer is.) A Korán a következőképpen jellemzi Mohamed Prófétát (béke legyen vele):
وَمَا يَنطِقُ عَنِ الْهَوَىٰ ۞ إِنْ هُوَ إِلَّا وَحْيٌ يُوحَىٰ
„Nem a saját vágya szerint beszél. Ez bizony nem más, mint sugallt Sugallat.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  53:3-4]
Ha összehasonlítjuk a Korán 53:3-4 a János 16:13 verssel: „nem önmagától szól”, látni fogjuk a hasonlóságot a Vigasztaló tulajdonsága és Mohamed Próféta (béke legyen vele) tulajdonsága között.
3.    Mohamed Próféta (béke legyen vele) volt az egyetlen küldött, aki Jézus (béke legyen vele) után jött. Volt köztük hat évszázad. Jézus küldetése „Izrael gyermekeinek elveszett bárányaira” korlátozódott, de Mohamed (béke legyen vele) üzenete egy univerzális üzenet minden népnek (gójoknak és szamaritánusoknak is). Isten csak Mohamed Próféta (béke legyen vele) üzenetét szándékozta az egész emberiséghez küldeni, amely minden időben fennmarad.

Következtetés

Kedves keresztény testvéreim, a könyvében található információ alapján remélem észrevettétek, hogy a mai kereszténység pillérei: Jézus Isten fia; szentháromság; és, hogy Jézus meghalt a kereszten bűneinkért, mind gyenge lábakon álló, gyanús és kétséges alapok. Olyan alapok, amelyek a következő elemekre épült:
1.    A jelenlegi evangéliumokat egy gyilkos igazolta háromszáz (300) évvel Jézus (béke legyen vele) eltávozása után.
2.    Más háromszáz evangéliumot megsemmisítettek.
3.    Az „Isten egyszülött fia” szavakat egy gyilkos igazolta (és hasonló szavakat találunk az Ószövetségben, emberekre, prófétákra vonatkozóan – a ford.)
4.    Az „Evangélium” szót később illesztették az eredeti címekhez: Máté, Márk, Lukács, János szerint.
5.    Az „Evangéliumokat” Kr. u. 60-100 között írták.
6.    Az „Evangéliumokat” harmadik személyben írták.
7.    Bizonyos verseket (Szentháromság hittétele) kivettek a Bibliából, majd visszahelyezték.
8.    A Szentháromságot 3 évszázaddal azután fogadták el, hogy Jézus (béke legyen vele) elhagyta a Földet.
9.    A keresztény szót először egy pogány említette.
10.    A mai keresztény ünnepeket pogány szokásokból vették át.
11.    Egyes szavakat félrefordítottak, vagy beillesztettek, az olvasó megtévesztésére.
12.    Egyetlen tanítvány vagy evangélista sem látta magát a kereszthalált.
13.    A mai kereszténység ember alkotta hittételekből áll.

Logikátlan lenne elfogadni a kereszténység bármelyik pillérét, ha figyelembe vesszük az egész eredetét és alapját. A Biblia elmondja nekünk, hogy mi lesz a következménye annak, ha egy ember a házat gyenge alapokra építi: teljes pusztulás. Ez az, ahova az ember alkotta talapzatra épült mai kereszténység fog vezetni, így, ha még nem késő, keressétek tovább azt az életmódot, amely a legelfogadhatóbb a Teremtőnk előtt. Egy olyan életmódot, amellyel sikeresek leszünk az evilágon, a Túlvilágon, és megment minket a Pokol Tüzének kínzásától.
Mielőtt befejeznénk, hadd fűzzek hozzá egy nagyon komoly kommentárt: a mai naptól nem mondhatjátok, hogy nem hallottatok az iszlámról, Mohamed Prófétáról (béke legyen vele), és arról, hogy mit mond a Korán az Allah mellé társ állításáról. Az Ítéletnapon meg lesz kérdezve, hogy miért nem hallgattatok az Iszlám vallásra.
Kérem, olvassátok el ezt a Korán verset (18:110) és gondolkozzatok el rajta, mit mondott Gábriel angyal Mohamed prófétának (béke legyen vele), hogy mondja el az emberiségnek:
قُلْ إِنَّمَا أَنَا بَشَرٌ مِّثْلُكُمْ يُوحَىٰ إِلَيَّ أَنَّمَا إِلَٰهُكُمْ إِلَٰهٌ وَاحِدٌ ۖ فَمَن كَانَ يَرْجُو لِقَاءَ رَبِّهِ فَلْيَعْمَلْ عَمَلًا صَالِحًا وَلَا يُشْرِكْ بِعِبَادَةِ رَبِّهِ أَحَدًا
„Mondd: ʼÉn is csak olyan ember vagyok, mint ti! És az sugallatott nekem, hogy a ti istenetek – az egyetlen Isten! És az, aki az Urával való találkozásra vágyik, az jóravaló módon cselekedjék és az Ura szolgálatában ne állítson társat!ʼ”
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta a 18:110 verset magyarázva:
„Arra esküszöm, Akinek a kezében van az életem, hogy aki a keresztények és a zsidók közül hall rólam, de nem hisz abban, ami nekem adatott, a Pokol lakói közt lesz.”
Keresztény testvérem, meghívlak téged, hogy tedd le szüleid vallását, és tedd meg az első lépést a kutatás, tanulás felé, majd válaszd az Isteni útmutatás és bölcsesség vallását. Légy muszlim ma, őszinte hittel ismételd el a következő szavakat:

Kezdd el követni minden próféta eredeti és hiteles üzenetét.
Mert ha tényleg hiszel, a Biblia az iszlám útjára fog vezetni (ha Isten akarja), ahogy velem és sok más hívővel történt.

Asz-szalamu alaikum

 
Egyesült Államokban található felekezetek eredete
Név    Alapító
Baptista Egyház    John Smyth Angliában 1609-ben, és Roger Williams Rhode Islandon 1638-ban
Metodista Egyház    John Wesley tiszteletes az anglikán egyházon belül kezdte el evangelizációját 1738-ban; majd az Egyesült Államokban 1784-ben megalapították a Metodista Püspöki Egyházat.
Lutheránus (Evangélikus) Egyház    Luther Márton – az első lutheránus gyülekezetet Észak-Amerikában 1638-ban alapították Wilmington, Delaware-ban.
Mormonok    Joseph Smith 1820-ban megtalálta az aranytáblákat.
Pünkösdista Egyház    A huszadik század első évtizedében a „szentség mozgalomból” nőtt ki.
Presbiteriánus Egyház    John Knox alapította az első presbiteriánus templomot 1557-ben Skóciában.
Püspöki (episzkopális) Egyház    Az Anglikán egyház amerikai ága.
Krisztus Egyesült Egyháza    1957-ben alakult az evangélikus és református egyházakból a Gyülekezeti Keresztények Általános Tanácsának egyesülésével.
Krisztus Egyháza    Presbiteriánusok szervezték Kentuckyban 1804-ben és Pennsylvaniában 1809-ben.
Jehova Tanúi    Charles T. Russell az Egyesült Államokban a tizenkilencedik század végén.
Hetednapos Adventista Egyház    William Miller 1840-es évekbeli tanításaiból nőtt ki, hivatalosan Észak-Amerikában 1863-ban alapították.

Forrás: New York Nyilvános Könyvtár Asztali Segédlet, Második kiadás
 

Bibliográfia
1.    A Szent Korán, A. Yusuf Ali fordítása (Madina 1986) (Magyarul: Okváth Csaba Ahmed Abdur Rahman fordítása, Fahd Király Koránnyomtató Komplexum, Madina 2007)
2.    Az Új Testamentum (Tennessee, 1984)
3.    Az új Jakab király fordítás (1982) (Magyarul: Szent István Társulat fordítása)
4.    Az új nyílt Biblia - Az új Jakab király fordítás (Nashville, 1990) (Magyarul: Magyar Bibliatársulat új Károli fordítása)
5.    Al-Johani, M. H., Az igazság Jézusról (Rijád)
6.    Al-Kahtany, A. H., Az igazság az eredendő bűnről (1990)
7.    Ata ur-Rahim, M., Jézus, az iszlám prófétája (Rijád 1994)
8.    Baagil, H. M., Keresztény-muszlim párbeszéd (Dammam, 1984)
9.    Deedat, Ahmed, A muszlim ima közben (Dzsidda, 1993)
10.    Deedat, Ahmed, A Biblia Allah szava? (Dzsidda)
11.    Deedat, Ahmed, A választás (Szaúd-Arábia, 1994)
12.    Deedat, Ahmed, Jónás jele (Durban, 1995)
13.    Mababaya, Marmarinta-Umar P., Isten Egyedülvalósága (Rijád, 1993)
14.    Mufassir, S. S., Jézus, az iszlám prófétája (Indiana, 1993)
15.    Nelson illusztrált Bibliai szótár, Thomas Nelson Publishers, (1986)

További információért az iszlámról kérjük, látogassák meg a következő weboldalakat:
www.islamhouse.com
www.islamland.com
www.thekeytoislam.com
www.sultan.org
www.edialogue.org
www.chatislamonline.org
www.islamreligion.com
www.islamicbooks4u.net
  www.islamic-message.net
www.islamic-invitation.com
www.mp3quran.net
www.muslim-library.com
www.ar.islamway.net
www.newmuslimguide.com
www.islamqa.info/en
  www.r-islam.com
www.rasoulAllah.net
www.knowingAllah.com
www.alukah.net
www.newmuslimacademy.org
www.islamweb.com
www.zadgroup.net
  www.quran-international.com
  www.hadith-international.com
www.islam-port.com