A hit alapjainak magyarázata

﴿ شرح أصول الإيمان ﴾

« باللغة المجرية » 

محمد بن صالح العثيمين 

ترجمة:

المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية

& جوليا جبريل

مراجعة: جبريلا غرابلي

2015 - 1436

A hit alapjainak magyarázata

Tartalom

Bevezetés

Az iszlám dín

Arkán-ul-Iszlám (az iszlám pillérei)

Az iszlám hit alapjai

Hit Allah-ban

A hit Allah-ban négy témát foglal magába:

Először: Hit Allah létezésében

Másodszor: Hit Allah Rubúbíjjájá-ban

Harmadszor: Hit Allah Ulúhíjjájá-ban

Negyedszer: Hit Allah Neveiben és Szifát-jában (Tulajdonságaiban)

Két szekta amely eltévelyedet ebben a kérdésben:

        Al-Mu’atilah                                        

        Al-Mushabbahah

Hit az angyalokban

Az angyalokban való hit négy témát foglal magába:

Először: A hit létezésükben

Másodszor: Hit azokban, akiknek a neve ismert számunkra

Harmadszor: Hit abban, amit tudunk tulajdonságaikról

Negyedszer: Hit a számunkra ismert tetteikben

Az angyalokban való hit haszna:

Először: Megismerjük Allah Nagyságát, Hatalmát és Fennhatóságát

Másodszor: Hálát adunk Allah-nak Ádám gyermekei iránti   gondoskodásáról

Harmadszor: Szeretet az angyalok iránt, amit tetsznek Allah szolgálatában.

Hit a Kutub-ban (Könyvekben)

A könyvekben való hit négy témát foglal magába:

Először: Hit abban, hogy a kinyilatkoztatott könyvek Allah-tól származnak

Másodszor: Hit azokban a könyvekben, amelyeknek ismerjük a címét

Harmadszor: Tanúsítani a bennük lévő eredeti információt

Negyedszer: Betartani azokat a parancsolatokat, amelyek nem lettek felülírva, és  elfogadni őket.

A Könyvekben való hit haszna:

Először: Megismerni Allah Gondoskodását a teremtményei iránt, hogy minden néphez küldött könyvet

Másodszor: Felismerni Allah Bölcsességét Sarʽá-jában (törvényében)

Harmadszor: Hálásnak lenni Allah iránt, hogy leküldte kinyilatkoztatott Könyveit.

Hit Ar-Ruszul-ban (a Küldöttekben)

A Küldöttekben való hit négy témát foglal magába:

Először: Hit abban, hogy Üzenetük igaz, és Allah-tól származik.

Másodszor: Hit azokban, akiknek a nevét ismerjük

Harmadszor: Hit abban, ami hitelesen ismert az üzenetükből

Negyedszer: Betartani annak a Küldöttnek Sariá-ját, aki hozzánk küldetett közülük, és  ő Mohamed (szallAllahu alaihi wa szallam)

A Küldöttekben való hit haszna:.

Először: Megismerni Allah Könyörületét és Gondoskodását teremtményei iránt, amellyel Küldötteket küldött, hogy vezesse őket

Másodszor: Hálát adni Allah-nak ezért a hatalmas kegyét

Harmadik: Szeretni, magasztalni és dicsérni a Küldötteket hozzájuk illő módon.

Hit az Utolsó Napban

Az Utolsó Napban való hit három témát foglal magába:

Először: Hit a Feltámadásban

Másodszor: Hit Jutalmazásban és az Elszámolásban

Harmadszor: Hit Al-Dzsannahban (Paradicsomban) és An-Nárban (Pokolban)

A Túlvilágban való hit része az abban való hit, hogy mi történik a halál után, mint:

Fitnatul-Qabr (A sírban való kínzás)

A sír kínzása és öröme

Az Utolsó Napban való hit haszna:

Elsőször: Felébred a vágy az engedelmes cselekedetekre

Másodszor: Feltámad a félelem az engedetlen cselekedetek megtételétől és    elfogadásától

Harmadszor: Szembesíti a hívőt, hogy az evilági dolgok végesek.

Hit Al-Qadar-ban

A qadarban való hit négy témát foglal magába:

Először: Hit abban, hogy Allah tud mindent az egész világon részletesen, hogy mi történt a múltban és mi történik most és a jövőben és örökké

Másodszor: Hit abban, hogy Allah megírt mindent a Tudásával a Lauh-ul-Mahfúdh-ban

Harmadszor: Hit abban, hogy egy teremtett lény sem jön létre, csak Allah akaratával.

Negyedszer: A hit abban, hogy minden lény Allah teremtménye

A Qadarban való hit haszna:

Először: Allah-ra hagyatkozni az eszközök használatával, nem magukra az eszközökre hagyatkozni

Másodszor: Az ember megmenekül a túlzott önelégültségtől céljai elérésével kapcsolatban

Harmadszor: Béke és nyugalom azzal kapcsolatban, hogy az történik az emberrel, amit Allah elrendelt.

Két szekta tévelyedett el Al-Qadar-ral kapcsolatban:

        Al-Dzsabrijjah

        Al-Qadarijjah

Az iszlám ʽaqidah ahdáf-ja (céljai)

Először: Megalapozza Allah egyedüli imádatát és a tiszta szándékot

Másodszor: Megszabadítja az elmét és a gondolkodást az irracionalitás és a káosz veszteségeitől

Harmadszor: Megalapozza a lelki békét és az értelmes gondolkodást

Negyedszer: Megvédi a szándékot és a tetteket az eltévelyedéstől

Ötödször: A dolgokat komolyan és határozottan kezeli

Hatodszor: Megalapoz egy erős Ummát, ami bármilyen árat megfizet dín-je megerősítése érdekében

Hetedszer: Boldogság ebben az életben és a Túlvilágon.

Bevezetés

Minden hála Allah-é, Őt dicsérjük, Tőle kérünk segítséget és megbocsátást; neki bánjuk meg bűneinket és Allah-nál keresünk menedéket saját magunk rossza és a rossz tetteink elől. Akit Allah vezet, azt senki nem viheti tévútra, és akit Allah tévútra vitt, azt senki nem vezetheti. Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah egyedül, Akinek nincs társa. Tanúsítom azt is, hogy Mohamed (szallAllahu alaihi wa szallam^[1]) Allah igaz szolgája és Küldötte; Allah adja békéjét és Áldásait Mohamedre, jó és tiszta családjára, és nemes társaira, akik követik az útját.

A Tauhíd^[2] ismerete a legnemesebb és legszükségesebb tudás, mert ez jelenti a tudást Allah-ról, Neveiről és Tulajdonságairól, és jogairól az emberektől. Ez a tudás kulcsa Allah útjához, és a törvényeinek alapja. Ezért van az, hogy minden Küldött a Tauhíd-ra hívta az embereket. Allah (Taʽala^[3]) azt mondja:

„Nem bíztunk meg előtted (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) egyetlen Küldöttet sem feladattal csak úgy, hogy sugalltunk neki: «Nincs más isten csak Én (lá iláha illá Ana)! Engem szolgáljatok hát!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:25]^[4]

Allah tanúskodik Wahdanijjah-járól: Ő az egyetlen igaz Isten, aki megérdemli az imádatot egyedül, nincs Vele egyenlő, Nevei és Tulajdonságai egyediek. Az angyalok és a tudással rendelkező emberek szintén tanúsítják a Wahdanijjah-t:

„Allah tanúsítja, hogy lá iláha illá Huwa (nincs más isten csak Ő)! És az angyalok is (tanúskodnak erről) és a tudás birtokosai is. Az Igazságosság talaján állva. Lá iláha illá Huwa (Nincs más isten csak Ő)! Ő a Hatalmas és a Bölcs!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:18]

A Tauhíd elismert rangja miatt kötelező minden muszlimnak, hogy megfelelő fontosságot tulajdonítson ennek a kérdésnek tanulás, megértés, oktatás és meggyőződés terén, hogy megalapozza dín-jét^[5] szilárd alapokra, bizalommal és alávetéssel, ami abban az áldásban részesíti, hogy osztozik gyümölcseiben és eredményeiben.

Az iszlám dín

Az iszlám a dín amelyet Allah Mohamednek (szallAllahu alaihi wa szallam) küldött le; Allah ezt tette a végső vallássá és tökéletesítette a teremtményei számára; teljessé tette Kegyeit számukra, és ezt tette dín-jükké. Egy más vallás sem lesz elfogadva senkitől, csak az iszlám dín. Allah Taʽala azt mondja:

„Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek. Ő Allah Küldötte, a Próféták Pecsétje (hātamu-n-nabiyyīna). Allah bizony minden dolognak Tudója.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:40]

Azt is mondja:

„[…]A mai napon^[6] teljessé tettem a számotokra a vallásotokat és kiteljesítettem rátok az én kegyelmemet. És az Iszlámot rendeltem nektek vallásul.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:3]

„Bizony a vallás Allah-nál az Iszlám![...]”^[7] [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]

„Aki az Iszlám helyett más vallás után vágyakozik, az attól nem fogadtatik el. És az a Túlvilágon bizony a kárvallottak közé fog tartozni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:85]

Allah Taʽala megparancsolta hogy az emberiségnek Neki vesse alá magát az iszlámban. Azt mondta Küldöttéhez szólva:

„Mondd (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam): «Ó, emberek! Én bizony Allah Küldötte vagyok hozzátok, mindenkinek közóletek, Allah-é, Akié az egek és a föld birodalma. Nincs más isten csak Ő! Ő kelt életre és Ő küld a halálba. Higgyetek Allah-ban és a Küldöttében, az írástudatlan Prófétában – ő hisz Allah-ban és az Ő Szavaiban^[8] – és kövessétek őt! Talán az igaz útra vezéreltettek.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:158]

A Szahíh Muszlim-ban^[9] közlik Abu Hureirára (radhi Allahu anhu^[10]) hivatkozva, hogy Allah Küldötte (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Esküszöm (Allah-ra), Akinek Kezében van Mohamed lelke, hogy nincs senki a zsidók vagy a keresztények közül (a korábbi népekből), aki hall rólam és úgy hal meg, hogy nem hisz az Üzenetben, amivel küldettem (Tauhíd), hogy ne legyen a (Pokol) Tűz lakói közül.”^[11] 

A hit Mohamed Prófétában (szallAllahu alaihi wa szallam) teljes elfogadása és alávetése annak amit ő hozott, nem csak szimpla tanúsítása, hogy az az igazság. Ezért Abu Tálib (a Próféta, szallAllahu alahi wa szallam, nagybátyja) nem lett hívő a Küldöttben (szallAllahu alaihi wa szallam) annak ellenére, hogy tanúsította, hogy amit a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) hozott, az a legjobb vallás.

Az iszlám dín magába foglalja mindazt a jót, amelyet a korábbi vallások tartalmaztak; azonban abban különbözik a többi vallástól, hogy minden időben, helyen és nemzet által gyakorolható, fenntartható. Allah (Taʽala) így szólítja meg Küldöttét (szallAllahu alaihi wa szallam):

„És kinyilatkoztattuk neked (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) a Könyvet az Igazsággal, igazolandó, azt, ami már előtte is volt a Könyvből, felügyelőként felette.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:48]

A dín alkalmassága azt jelenti, hogy az iszlámhoz való ragaszkodás nem áll ellentétben az Ummah (a muszlimok közössége) jólétével semmilyen helyen vagy időben. Ellenkezőleg, éppen ez vezet a jobbításához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dín minden hely és idő alá van rendelve, ahogy néhányan szeretnék.

Az iszlám dín az igazság dín-je, és aki valóban elfogadja, annak Allah biztosítja a győzelmet és előbbre helyezi azoknál, akik nem teszik ezt. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Ő az, Aki elküldte az Ő Küldöttét (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) az igaz Vezetéssel és az Igaz Vallással, hogy azt minden más vallással szemben győztessé tegye. Még ha ez nem is tetszik a társítóknak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 61:9]

„Megígérte Allah azoknak, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, hogy utódokká teszi őket a földön. Ahogyan utódokká tette azokat, akik előttük éltek. És (azt is megígérte), hogy szilárddá teszi nekik vallásukat, amelyet (az Iszlámot) Neki tetszően rendelt el a számukra. (Megígérte azt is,) hogy őket a félelem után a biztonság állapotába helyezi át. (Feltéve, ha a hívők) Engem szolgálnak és nem társítanak Mellém semmit. Ám az, aki ezután is hitetlen, ők a bűnösük.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:55]

Az iszlám dín ʽaqídá-ból (hitelvekből) és saríá-ból (törvényekből) áll, és mindkettőben tökéletes. Az iszlám tanítja:

1. A Tauhíd-ot és megtiltja a sirk-et (társak állítását Allah mellé).
2. A becsületességet, és megtiltja a hazugságot.
3. Az igazságosságot^[12] és megtiltja az elnyomást.
4. A megbízhatóságot és megtiltja a hűtlenséget.
5. Az odaadást és megtiltja az árulást.
6. A jó kapcsolatot és a figyelmességet a szülőkkel és megtiltja a tiszteletlenséget velük szemben.
7. A kapcsolattartást a rokonokkal és megtiltja a kapcsolatok megszakítását velük.
8. A jó kapcsolatot a szomszédokkal, és megtiltja a szomszédokkal való rossz bánásmódot.

Általában véve az iszlám minden nemes erkölcsre valló cselekedetet megparancsol és minden rossz és megvetendő dolgot megtilt; megparancsolja a jót és megtiltja a rosszat. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Allah megparancsolja nektek az igazságosságot és a kegyes cselekvést^[13], és az adakozást a rokonokkal kapcsolatban^[14]. És eltilt a fertelmes dolgoktól^[15], a kifogásolttól^[16],  az erőszaktól. Int benneteket, talán okultok”^[17] [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:90]

Arkán-ul-iszlám (az iszlám pillérei)

Az Arkán-ul-iszlám az az alap, amelyre maga az iszlám épül; ötöt említ Ibn Umar (radhiAllahu anhu), amelyben a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Az iszlám öt dologra épül: Tauhíd [egy másik változat szerint: sahada (tanúságtétel), hogy Lá iláha illaLlah (nincs más jogosan imádható isten, csak Allah) és Mohamed Allah szolgája és Küldötte], ima, Zakah fizetése, Ramadan havi böjt és Zarándoklat (Mekkába). Valaki azt mondta (a közlőnek): «(melyik előzi meg a másikat), Zarándoklat, vagy a Ramadan havi böjt?» Erre (a narrátor) így felelt: «Nem (nem a Zarándoklat az első), hanem a Ramadan havi böjt előzi meg a Zarándoklatot, így hallottam Allah Küldöttétől».”^[18]

ELSŐ: A Sahada

Lá iláha illaLlah, Mohamed raszúl Allah

Az a határozott hit, amelyet az ember kifejez nyelvével, mintha saját szemeivel látná erős meggyőződésének bizonyítékát. A Sahada egyetlen pillér, míg a kijelentés sokrétű, a következő okok miatt:

• A Küldött (szallAllahu alaihi wa szallam) Allah (Taʽala) üzenetének hordozója. Tehát azt tanúsítani, hogy ő (szallAllahu alaihi wa szallam) Allah igaz szolgája és az iszlám üzenetének hordozója, a sahada integrált része.
• A két tanúságtétel, a Lá iláha illaLlah és a Mohamed raszúl Allah a tettek helyességének és elfogadottságának feltételei, mivel mindkettő, a tettek érvényessége és az elfogadottságuk nem elérhető Al-Ikhlász (őszinte odaadás és szándék csak Allah iránt) és a Raszúl Allah (szallAllahu alaihi wa szallam) mutaba’ah (követése) nélkül. Az ikhlász által valósul meg a lá iláha illaLlah sahadája, és a shahada hogy Mohamed raszúl Allah a Raszúl Allah mutaba’ah-ja által nyilvánul meg.

A sahada kimondásából sok haszon származik, mint például a szív és a lélek megszabadítása a teremtett dolgok iránti rabszolgaságból, és hogy nem mások, csak a Próféta útját követjük.

MÁSODIK: Az ima

Ez Allah imádata, ha a megfelelő módon^[19] és időben végezzük el. A belőle származó hasznok közé tartozik a szív nyitottsága, elégedettség és öröm, és az, hogy aki (megfelelően) imádkozik, az távol tartja magát a bűnöktől és a rossz cselekedetektől.

HARMADIK: Zakáh - az adakozás

Allah szolgálata a kötelező meghatározott összeg kifizetésével, az olyan vagyonból, amelyből a Zakáh-t ki kell fizetni. Az ebből származó hasznok közé tartozik: önmagunk megtisztítása a negatív jellemvonásoktól, mint a kapzsiság, és ugyanakkor a muszlimok jogainak és szükségleteinek kielégítése.

NEGYEDIK: Böjt

Allah szolgálata azáltal, hogy távol maradunk mindattól, ami megtörné a böjtöt Ramadan hónap napjaiban. A böjt arra neveli az embert, hogy lemondjon arról, amit szeret, Allah tetszése elnyerése érdekében.

ÖTÖDIK: A Hadzs Allah házához

Allah imádata Szent Ház (Káʽbah) látogatásával és a Hadzs rítusainak elvégzésével.

Az ebből származó haszon: az ego nevelése a fizikai és anyagi áldozatok hozatalára Allah (Taʽala) iránti engedelmességből. Ez az ok, ami miatt a Hadzs egyfajta dzsihádnak tekinthető Allah (Taʽala) útján.

A hasznok, amelyeket fent említettünk az iszlám alapjaival kapcsolatban, és azok, amelyeket nem említettünk, erényessé teszik az Ummát és megtisztítják az Iszlám Nemzetét, hogy ragaszkodjon Allah-hoz az igazság dín-jén keresztül, és a teremtményekkel igazságosan és megbízható módon bánjon. Ez a következtetés igaznak bizonyul, mert a helyes ragaszkodás a többi iszlám törvényhez a fenti alapok megfelelő gyakorlatán múlik.

Az Ummah helyzete akkor lesz virágzó, ha megfelelően ragaszkodik a dín kérdéseihez. Jólétének foka csökkenhet olyan arányban, amilyen arányban elhagyja a dín-hez való ragaszkodást. Aki bizonyítékot keres erre, olvassa, mit mond Allah (Taʽala):

„És ha a városok lakói hittek volna és istenfélők lettek volna, akkor megnyitottuk volna nekik az áldások (kapuit) az égből és a földből. Ám ők meghazudtoltak. Így Mi megragadtuk őket (a büntetéssel) amiatt, amit elkövettek. ~ Talán a városok lakói biztonságban tudják-e magukat attól, hogy a Mi csapásunk nem éjszaka éri őket, amikor ők alszanak. ~ Vagy talán a városok lakói biztonságban tudják magukat attól, hogy a Mi csapásunk nem kora reggel éri őket, amikor ők játszanak? ~ Talán biztonságban tudják magukat Allah cselszövésétől? Csupán a kárvallottak népe tudja magát biztonságban Allah cselszövésétől.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,7:96-99]

Elemezzük az elődök történetét is, mert a történelem lecke a gondolkodó emberek számára, és segíti annak az éleselméjűségét, aki szabad a szívét eltakaró minden akadálytól. És csakis Allah segítségét kérjük.

Az iszlám hit alapjai

Az iszlám dín, ahogyan fent megvitattuk, olyan dín, amely magába foglalja az ʽaqídát (hitelveket) és a saríá-t (törvényeket, jogi kérdéseket). Utaltunk néhány törvényére és megemlítettük Arkán-ját, amely a törvény alapzatának tekinthető. Az ʽAqídah Al-Iszlámíjjah (iszlám hit) alapjai a következők:

Hit Allah-ban, Angyalaiban, Könyveiben, Küldötteiben, az Utolsó Napban, és Al-Qadar-ban^[20], akár jó, akár rossz.

Ezeknek az alapoknak a bizonyítékát Allah Könyvében (A Koránban) és Allah Küldötte (szallAllahu alaihi wa szallam) szunná-jában találhatjuk: Allah ezt mondja Könyvében:

„Nem az a kegyesség, ha arcotokat napkelet és napnyugat felé fordítjátok. Ám, az igaz kegyesség az, ha valaki hisz Allah-ban, és az Utolsó Napban és az Angyalokban, és a Könyvekben, és a Prófétákban. [...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:177]

Ő (Taʽala) azt mondja a Qadar-ról:

„Mi bizony mindent megszabott mérték szerint teremtettünk. ~ A Mi parancsunk egyetlen csupán. Annyi, mint a szem egy villanása.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 54:49-50]

Allah Küldötte (szallAllahu alaihi wa szallam) szunná-jában azt felelte Dzsibrílnek (Gábrielnek) (alaihisz-szalám), amikor ezutóbbi az imán-ról (hitről) kérdezte:

„Imán hinni Allah-ban, az angyalaiban, a Könyveiben, Küldötteiben, az Utolsó Napban, és Al-Qadar-ban, akár jó van benne, akár rossz.”^[21]

A hit Allah-ban

A hit Allah-ban négy témát foglal magában:

♦ Előszőr: Hit Allah létezésében

Az Allah létezésében való hitet a következők bizonyítják:

1. 1.    Fitrah bizonyítéka
2. 2.    Az ésszerűség
   1. 3.      As-Sarʽa^[22] és
   2. 4.    Al-Hissz^[23]

1. A Fitrah bizonyítékai Allah létezésére

Minden teremtmény Teremtőjében való hitben lett teremtve, mielőtt bármi másra megtanították volna. Senki nem hagyja el Fitrá-ját (vagyis a természetes hitét Allah-ban) kivéve azok, akiknek a szíve ki van téve olyan dolgoknak, amelyek elfordítják (természetes állapotától), a Fitrá-tól, ahogyan a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) elmagyarázta, amikor azt mondta:

„Minden gyerek a Fitra állapotában született, de a szülei zsidóvá vagy kereszténnyé teszik.”^[24]

1. Az ésszerűség érvei Allah létezésére

Minden teremtmény, az elsők és az őket követők, kell, hogy rendelkezzenek egy Teremtővel, Aki létrehozta őket, mert sem nem tudják magukat létrehozni, sem nem véletlenül jöttek létre. A teremtmények nem hozhatták létre magukat, mert semmi sem teremti meg magát – mivel létrejötte előtt nem volt semmi – tehát hogy lehetne ő a Teremtő? És nem is jöhetett létre véletlenül, mivel minden jelenségnek kell, hogy legyen egy kezdeményezője.

Mivel maga a létezés egy nagyon magasrendű és összehangolt rendszer, és mivel az eszközök és az okok között összefüggő kapcsolat van, és a teremtményeknek is egymással, tehát abszolút lehetetlen, hogy ez az egész véletlenszerű legyen. Valójában, ami a véletlen eredménye (vagy annak tűnik), az nem követ valamilyen meghatározott mintát létezése elején. Tehát hogyan maradhatna rendezett élete és fejlődése folyamán?

Tehát ha lehetetlen, hogy a teremtmények akár önmagukat hozzák létre, akár véletlenszerűen jöjjenek létre, akkor evidens, hogy van egy Teremőjük, és Ő Allah, minden világ Rabb-ja.

Allah (Taʽala) kijelentette a fenti racionális és határozott bizonyítékot a Túr szúrában:

„Vagy a semmiből teremttettek? Vagy ők a teremtők?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 52:35]

Ez azt jelenti, hogy sem nem Teremtő nélkül teremttettek, sem nem önmagukat teremtették meg. Világossá válik tehát, hogy Teremtőjük Allah (Taʽala). Ezért, amikor Dzsubair ibn Mut’im (radhiAllahu anhu) hallotta Allah Küldöttét (szallAllahu alaihi wa szallam) olvasni a Túr szúrát, és amikor ő (szallAllahu alaihi wa szallam) elérte az áját:

„Vagy a semmiből teremttettek? Vagy ők a teremtők? ~ Talán ők teremtették az egeket és a földet? Nem! Nincsenek ők meggyőződve. ~ Vagy náluk vannak a te Urad raktárai? Avagy ők az uralkodók?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 52:35-37]

Dzsubair, aki akkor még musrik (többistenhívő) volt, azt mondta:

„A szívem majdnem felrepült (az első kérdés hallatán)^[25].” Egy másik elbeszélésben azt mondta: „És akkor érkezett először az Imán a szívembe.”^[26]

Hozzunk egy példát, ami rávilágít erre a kérdésre: ha valaki beszél neked egy szép palotáról, amelyet kert vesz körül, amelyen folyók folynak át, (a palota) teljesen berendezve ágyakkal és matracokkal és kidíszítve mindenféle dísszel, átlagossal és luxussal, majd azt mondja neked: „Ez a palota teljes tökéletességében önmagát építette meg, vagy véletlenül jött létre, építő nélkül!” Azonnal tagadnád és visszautasítanád érveit, és beszédét nevetségesnek tartanád. Lehetséges akkor, hogy ez az univerzum kiterjedt földjével, az egekkel, bolygókkal, a csodálatos és ragyogó rendjével önmagát hozhatta létre? Vagy, hogy létre jöhetett Teremtő nélkül?

1. As-Sarʽa^[27] -A vallás bizonyítékai Bizony Allah létezésére

As-Sar’a bizonyíték Allah létezésére, mert minden kinyilatkoztatott Írás ezt állítja. A Törvények, amelyek a teremtmények jólétét célozzák meg, és amelyeket ezek az Írások tartalmaznak, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Bölcs Rabb-tól származnak, Aki a legjobban Tudja, mi szolgál teremtményei jólétét és érdekeit. Az univerzumról származó információt, amelyet az Írások közöltek, és amelyek megnyilvánulása tanúskodik azok (az Írások) igazságáról, bizonyíték, hogy az (Egyetlen) Rabb-tól származnak, Aki képes létrehozni bármit, amiről már tudatta az embereket (és amiről nem tudatta őket, azt is).

1. Al-Hissz – az érzékek bizonyítékai Allah létezésére.

Ezeknek két aspektusuk van:

• Az első, hogy halljuk és tanúsítjuk (Allah) válaszát azok fohászára, akik szoronganak és szomorúak. Ez egyértelmű bizonyítékul szolgál Allah (Taʽala) létezésére. Ő (Taʽala) azt mondja:

„És Núh-ot (Noét)! Hiszen szólítva kiáltott azelőtt. Mi válaszoltunk neki.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:76]

Ő (Taʽala) azt is mondja:

„És (emlékezz) midőn Uratokhoz fordultok segítségért és Ő válaszolt nektek.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 8:9]

A Szahíh Al-Bukhári-ban (a Próféta szallAllahu alaihi wa szallam eredeti közlései, Imám Bukhári gyűjtésében), közlik, hogy Anasz ibn Málik (radhiAllahu ahnu) azt mondta:

„Egyszer a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) életében az embereket szárazság sújtotta. Míg a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) a pénteki Khutbát (vallási beszéd) tartotta, egy beduin felállt és azt mondta: «Ó Allah Küldötte! Javaink tönkrementek és gyerekeink éhesek; kérlek, fohászkodj Allah-hoz (esőért)» Tehát a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) felemelte kezeit (fohászkodott Allah-hoz esőért). Abba az időben nyoma sem volt felhőnek az égen. Arra (esküszöm), Akinek a Kezében van a lelkem, felhők gyülekeztek, mint a hegyek, és mielőtt felkelt az emelvényről, láttam az esőt leesni az ő (szallAllahu alaihi wa szallam) szakállára. Esett aznap és másnap, a harmadik nap, a negyedik nap, a következő péntekig. Ugyanaz a beduin, vagy egy másik felállt és azt mondta: «Ó Allah Küldötte! A házak összedőltek, a tárgyaink és állataink víz alá kerültek; kérlek, fohászkodj Allah-hoz nekünk (hogy megállítsa az esőt).» Tehát a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) felemelte mindkét kezét és azt mondta: «Ó Allah! Körülöttünk és ne ránk.» És bármilyen irányba mutatott a kezével, a felhők szétmentek és kitisztult (az ég)…”^[28]

Azon fohászkodók kéréseinek meghallgatása, akik őszintén kérik Allah-ot (egyedül) és teljesítik az Idzsábah^[29] feltételeit, egy olyan jelenség, amelynek manapság is tanúi vagyunk.

• A második aspektus a Próféták jelei, amelyeket Mu’dzsizát (csodák)-nak hívnak, és amelyeket ha az emberek látnak, vagy hallanak róluk, az egyértelmű bizonyítékként szolgál arra az Egyetlenre, Aki küldte őket: Ő Allah (Taʽala). Természetesen ezek a dolgok (a Mu’dzsizát) túlmennek az emberek képességein, és Allah azért mutatja meg őket, hogy segítse és támogassa Küldötteit. Például a Múszának (alaihisz-szalám) adott jel, amikor Allah megparancsolta neki, hogy megüsse a tengert botjával. Megütötte, és a tenger szétvált tizenkét száraz utat engedve, és a víz hatalmas hegyekként magasodott az oldalain. Allah (Taʽala) azt mondja:

„És azt sugalltuk Múszá-nak (Mózesnek): «Üsd meg a botoddal a tengert!» És kettéhasadt az. És olyan lett mindkét oldal, mint egy hatalmas hegy.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:63]

Másik példa a az a jel, amit Ísza (Jézus alaihisz-szalám) kapott, amely által képes volt életre kelteni a halottat és felkelteni a sírból Allah Engedelmével. Allah így beszélt róla:

„[…]és életre keltem a halottakat – Allah engedelmével.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:49]

„[…]És midőn előhozod a halottakat, az Én engedelmemmel.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:110]

A harmadik példa Mohamed (szalAllahu alaihi wa szallam) példája, amikor a Qurais megkérte őt, hogy mutasson nekik egy Jelet (egy csodát, ami bizonyítja Prófétaságát).^[30] Ő (szallAllahu alaihi wa szallam) rámutatott a Holdra, és (íme!) ketté vált, és az emberek látták ezt. Erről (a jelről) Allah (Taʽala) azt mondja:

„Elközeledett az Óra, és kettéhasadt a Hold. ~ Ám ha Jelet látnak elfordulnak és azt mondják: «Folyamatos varázslat ez.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 54:1-2]

Mindezek a fizikai jelek (csodák), amelyeket Allah (Taʽala) létrehoz, hogy segítse és támogassa Küldötteit, egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak Létezésére.

♦ Másodszor: Hit Allah Rubúbíjjá-ban

Ez azt jelenti, hogy hinni abban, hogy Allah az egyetlen Rabb társ vagy segítő nélkül.

A Rabb az, Akié a Teremtés, a Királyság és a Parancsolás; nincs más Teremtő, csak Allah; nincs Málik (Tulajdonos), csak Ő^[31], és nincs más Parancsolat, csak az Övé. Ő, a Magasságos azt mondja:

„[…]Övé a teremtés és a parancs.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:54]

Allah azt is mondja:

„[...]Ő Allah, az Uratok, Övé a hatalom. És azok, akikhez Helyette fohászkodtok, nem birtokolnak annyi hatalmat sem, mint a hártya a datolyamagon.”^[32] [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 35:13]

Nem ismert, hogy bárki megtagadta volna Allah (Taʽala) Rubúníjjá-ját, kivéve egy arrogáns személy, aki nem hiszi azt amit mond, mint ami Fáraóval történt, amikor azt mondta az embereknek:

„Én vagyok a ti legfőbb uratok (Rabb).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 79:24]

És:

„A Fáraó  mondta: «Ó, ti előkelők! Nem ismerek más istent a számotokra, csak saját magamat.[...]»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 28:38]

Amit mondott, azt nem meggyőződésből mondta. Allah (Taʽala) azt mondja:

„És tagadták azt bűnös és gőgös módon. Jóllehet lelkük megbizonyosodott róla.[…]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 27:14]

Allah tudatta velünk, mint mondott Músza (alaihisz-szalám) a Fáraónak:

„Mondta (Mózes): «Tudnod kell, hogy ezeket senki más, csupán az egek és a föld Ura küldhette le, mint bizonyíték. Ó fáraó! Én úgy gondolom, hogy te elveszett vagy.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:102]

Ezért a Musrikín (a pogány arabok) elismerték Allah (Taʽala) Rubúbíjjá-ját, annak ellenére, hogy sirk-et követtek el Uluhijjá-jában. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Mondd: «Kié a föld és azok, akik benne vannak? Ha tudással bírtok?» ~ Azt fogják mondani: «Allah-é!» Mondd: «Hát nem okultok?» ~ Mondd: «Ki a hét ég Ura, és ki a hatalmas Trón Ura?» ~ Azt fogják mondani: «Allah-é (minden)!» Mondd: «Hát nem vagytok istenfélők?» ~ Mondd: «Kinek a Kezében van mindennek az uralma? És Ő védelmet ad, ám Ellene nincs védekezés?^[33] Ha tudással bírtok?» ~ Azt fogják mondani: «(Mindez) Allah-é!» Mondd: «Hogyan lehettek hát varázslat által megcsalatva?»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:84-89]

Ő (Taʽala) azt is mondja:

„Ha megkérdeznéd őket ki teremtette az egeket és a földet, azt felelnék: «A Hatalmas és a Tudó teremtette azokat.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:9]

Ő azt is mondja máshol:

„Ha megkérdeznéd, ki teremtette őket, azt mondanák: «Allah!» Hogyan fordulhatnak el ennyire?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:87]

Ar-Rabb (Allah) Parancsa magába foglalja mind Al-Kauní (egyetemes), mint As-Sárʽaí (jogi) parancsokat. Ahogyan Ő az, Aki az univerzumot mozgatja, uralkodik rajta és szabályozza, ahogyan Ő akarja azzal összhangban, ami Bölcsessége szerint szükséges. Ő a Bíró, Aki Törvényei szerint megítéli az Ibádát^[34] és a Törvényei kormányozzák a Mu’ámálát^[35] minden formáját, Bölcsességével összhangban.

Tehát aki Allah mellett más törvényhozót hoz az Ibádát-ban vagy bírót a Mu’ámálát-ban, az sirk-et követ el, és nem rögzíti az Imán-t.

♦ Harmadszor: Hit Allah Uluhijjá-jában

Ez az abban való hit, hogy Allah Egyedül az igaz Iláh (Isten), akinek nincs társa. Az Iláh azt jelenti: Al-Maʽlúh vagyis Al-Maʽbúd, az egyetlen igaz Isten, aki méltó az imádatra szeretetből és magasztalásból. Allah (Taʽala) azt mondja:

„És a ti istenetek az egyedüli Isten! Lā ilāha illā Huwa! (Nincs más isten csak Ő)! A Könyörületes és az Irgalmas.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:163]

Ő (Taʽala) azt is mondja:

„Allah tanúsítja, hogy lā ilāha illā Huwa (nincs más isten csak Ő)! És az angyalok is (tanúskodnak erről) és a tudás birtokosai is. Az Igazságosság talaján állva. Lā ilāha illā Huwa (Nincs más isten csak Ő)! Ő a Hatalmas és a Bölcs!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:18]

Mindaz, amit Iláhhá tesznek, istenként imádván Allah mellett, azoknak az Ulúhijjá-ja hamis. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Ez azért van így, mivel Allah az Igazság. Az pedig, amihez Helyette fohászkodnak az maga a hamisság. Bizony Allah a Magasztos és a Nagy.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:62]

Attól, hogy valamit álihá-nak (isteneknek) neveznek, még nem rendelkezik az Ulúhijjá-val. Allah (Taʽala) azt mondta a pogány istenségek, Al-Lát, Al-Uzza és Manát említésekor:

„Ezek csak nevek, amelyekkel csak ti és apáitok neveztétek el őket. Allah viszont nem bocsátott le erre engedélyt.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 53:23]^[36]

Ő (Allah) tudatta velünk, hogy Júszuf (alaihisz-szalám) azt mondta két társának a börtönben:

„«Ó, két társam a börtönben! Vajon a megosztott urak jobbak-e, avagy Allah, az Egyedüli, a mindenek felett Uralkodó?^[37]» ~ «Helyette csupén neveket szolgáltok olyanokat, amelyeket ti magatok neveztetek el, és apáitok. Ám Allah nem bocsátott le arra bizonyítékot. [...]»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 12:39-40]

Ezért a Küldöttek, Allah Szalátja és Szalámja legyen rajtuk, azt mondták a népüknek:

„Szolgáljátok Allahot, nincs más isten számotokra Rajta kívül.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:59, 60, 73, 85; 11:50, 60, 84; és 23:23, 32]

A musrikín azonban visszautasították ezt, és isteneket állítottak Allah mellé riválisnak, imádták őket Allah mellett, és tőlük kértek támogatást és segítséget. Allah (Taʽala) érvénytelenné tette tetteiket két bizonyítékkal:

• Először: Nincs Isteni Tulajdonság azokban az istenekben, akiket Allah mellett imádnak. Ezek az istenek maguk is teremtmények, és nem képesek a teremtésre, vagy imádóiknak használni, vagy megvédeni őket az ártalomtól; nem tudnak életet adni nekik, vagy halálba küldeni őket; nem birtokolnak semmit az egekből, és nincs benne részük. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Ám ők mégis Helyette más istenségeket választottak maguknak, akik nem teremtenek semmit, ám ők maguk a teremtettek. Nem rendelkeznek semmivel, amivel a maguk számára ártalmasak vagy hasznosak lehetnének. Nem rendelkeznek a halál felett, sem az élet felett, sem a (halott) feltámasztása felett.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:3]

Allah (Taʽala) azt is mondja:

„Mondd (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam): «Fohászkodjatok csak azokhoz, akiket Allah helyett hisztek! Egy porszemnyivel sem rendelkeznek az égben, sem a földön. Nincs nekik azokban részesedésük és nincs segítője sem közülük.» ~ Nem használ a közbenjárás Nála, csak annak, akinek engedélyt adott.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 34:22-23]

„Vajon olyasmit társítanak, ami semmit sem teremt. Ellenben ők maguk is teremtettek. ~ És amelyek nem képesek őket megsegíteni és saját magukon sem tudnak segíteni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:191-192]

Ha ez a helyzet azokkal az istenekkel, akkor imádni őket istenekként Allah mellett a legnagyobb bolondság és hamisság.

• Másodszor: Azok a Musrikín, akik azt mondják, hogy Allah (Taʽala) Egyedül Ar-Rabb Al-Kháliq (a Teremtő), Akinek a Kezében van minden feletti uralom, és Ő védelmez (mindent), míg Ellene nincs védelmező.^[38] Ez (az állítás) szükségelteti azt, hogy tanúsítsák: Ő az egyetlen Igaz Iláh, aki méltó az imádatra (Ulúhijjah), ahogy tették a Rubúbijjá-val (amikor Őt elfogadták egyetlen igaz Rabb-ként) Erről Allah (Taʽala) azt mondja:

„Ó emberek! Szolgáljátok az Uratokat, Aki megteremtett benneteket és azokat, akik előttetek éltek (is Ő teremtette meg). Talán így istenfélők lesztek. ~ Azt (szolgáljátok), Aki a földet fekvőhellyé tette számotokra, és az eget építménnyé. És az égből vizet bocsátott alá, amely által gyümölcsöket fakasztott, gondoskodásképpen a számotokra. Ne helyezzetek Allah mellé hasonmásokat, hiszen ti tudjátok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:21-22]

Azt is mondja:

„Ha megkérdeznéd, ki teremtette őket, azt mondanák: «Allah!» Hogyan fordulhatnak el ennyire?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:87]

„Mondd (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam): «Ki az, aki gondoskodik rólatok az égből és a földből, vagy ki az, aki hallás és látás fölött rendelkezik és ki hozza elő az élőt a halottból és ki hozza elő a halottat az élőből? Ki rendezi a parancsot?» Azt fogják mondani: «Allah!» És te mondd: «Hát nem vagytok istenfélők?» ~  Íme Ő Allah! A ti igazi Uratok! Mi más lehetne az Igazságon túl, mint a tévelygés? Hogyan fordulhattok így el?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:31-32]

♦ Negyedszer: Hit Allah Neveiben és Szifát-jában (Tulajdonságaiban)

Ez azt jelenti, hogy tanúsítjuk, hogy Allah rendelkezik azokkal a Nevekkel és Tulajdonságokkal, amelyeket Allah állított Magáról Könyvében és Küldötte (szallAllahu alaihi wa szallam) Szunná-jában, ahogy a legjobban illik Hozzá, a következő dolgok elkerülésével:

• Tahríf (a jelentés eltorzítása),
• Taʽtíl (a jelentés tagadása),
• Takjíf (minőségjelző hozzáadása bármilyen tulajdonsághoz), vagy
• Tamthíl (párhuzamok állítása Allahhal).

Allah (Taʽala) azt mondja:

„Allahot illetik a Szép Nevek, ezek által fohászkodjatok Hozzá! És hagyjátok azokat, akik istenkáromlást követnek el az Ő Neveivel! Meg fogják kapni a jutalmukat azért, amit tettek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:180]

Ő azt is mondja:

„[…]Övé a legmagasztosabb példázat az egekben és a földön. Ő a Hatalmas és a Bölcs.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:27]

„[...]Nincs Hozzá hasonló! Ő a Halló és a Látó!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:11]

Két szekta amely eltévelyedet ebben a kérdésben:

Az első szekta: Al-Muʽatilah, akik megtagadták Allah néhány Nevét és Tulajdonságát azt állítva, hogy Allah Neveinek és Tulajdonságainak kijelentéséhez szükséges a Tasbíh (hasonlat állítása Allah és az Ő teremtményei között)! Ez az állítás több ponton hamis, beleértve a következőket:

1. Hamis kötelességeknek kell eleget tennie, mint Allah szavaival való ellenkezés, távol áll Tőle minden tökéletlenség. Ez azért van, mert Allah kijelentette Neveit és Tulajdonságait Magának, és megtagadott minden hasonlóságot. Ha ennek a kijelentésnek szüksége lenne Tasbíh-re, akkor ellentmondásba ütközne Allah Mondásával, és a kijelentés részei megtagadnák egymást.

2. Nem szükségszerű, hogy „Névben való egyezés”^[39] vagy „Tulajdonságban való egyezés” két dolog között köztük való hasonlóságot jelentsen. Látsz két embert, akik azonosak abban, hogy mindketten hallanak, látnak, és emberi nyelven beszélnek. Semmiképpen nem kell, hogy ez azt jelentse, hogy hasonlítsanak egymásra sem az emberi értékekben, sem a hallásban, látásban és beszédben. Látod az állatokat, van lábuk és szemük. Ez az egyezés nem szükségelteti azt, hogy a lábuk és szemük olyan, mint egy másik állaté. Ha ez a különbözőség a teremtett dolgok neveiben és tulajdonságaiban világos, akkor a különbség a Teremtő és a teremtett dolgok között még inkább egyértelmű kell, hogy legyen.

A második szekta: A Mushabbahah, akik tanúsítják Allah Neveit és Tulajdonságait, de Tasbíh-ot (hasonlítást) tesznek Allah és a teremtményei között, azt állítva, hogy erre szükség van a szövegek jelentése alapján, mivel Allah (Taʽala) úgy szólítja meg az ’ibád-ot (szolgákat – az emberiséget), hogy megértsék! Ez az állítás hamis több ponton:

1. A Mushabbahah: hasonlítják Allahot az Ő teremtményeihez, ami hamis, és megtagadja a Sarʽa és az ésszerűség érveit is. Tehát lehetetlen, hogy egy hamis dolog következzen a Korán és a Szunna szövegeiből.

2. Allah az emberiséget az ő felfogásukon keresztül hívja az Ő Neveinek és Tulajdonságainak alapvető megértésére. Azonban az Ő Dhát-ja (Lényege) és Szifát-ja (Tulajdonságai) valódi természetéről való tudás egyedül Allah-nál van. Tehát ha Allah kijelenti magát, mint A Mindent Halló, akkor a hallás egy ismert fogalom, alapvető jelentésében úgy érthető, mint a hangok felfogása. Azonban Allah (Taʽala) Hallása lényegének a jelentése ismeretlen számunkra, mivel a hallás fogalma különbözik még a teremtmények között is. Természetes, hogy a különbség a teremtmények hallása és a Teremtőé között még nyilvánvalóbb.

Tudjuk, hogy Allah említette Önmagáról, hogy Ő Isztawá ʽala-l ʽArs^[40], akkor az isztiwá az alapjelentés szerint ismert (felszállást, felmenést jelent), azonban a mód (a ’hogyan’) ahogyan Ő felment az ’Ars-ra, az ismeretlen, mivel az isztiwá a teremtmények között is különbözik. Isztiwá egy szilárdan álló székre nem ugyanaz, mint egy makacs, könnyen megijedő teve nyergébe. Amikor a különbség létezik a teremtmények között, nagyobb és nyilvánvalóbb a Teremtő és a teremtmények között.

A Hit Allah-ban (Taʽala) aszerint, amit fent elmagyaráztunk, nagy hasznot hoz a hívőknek:

1. Allah Taʽala Tauhíd-jának az igaz megnyilvánulása, hogy nincs Rajta kívül máshoz való ragaszkodás reményben, félelemben és istenszolgálatban.

2. A tökéletes Szeretet, Magasztalás és Dicséret Allah Taʽala számára, ahogy Legszebb Nevei és Magasrendű Tulajdonságai előírják.

3. Imádatának kifejezése annak megtétele által, amit Ő megparancsol, és  attól eltávolodva, amit megtiltott.

Hit az angyalokban

Az angyalok Al-Ghaib^[41] Világához tartozó teremtmények, akik imádják Allah-ot és nem rendelkeznek olyan Isteni Minőségekkel, mint a Rubúbíjjah vagy az Ulúhijjah. Allah fényből teremtette őket, és tökéletes alávetésel az Ő Parancsainak, és a képességet, hogy végrehajtsák azokat.

Allah (Taʽala) azt mondja:

„[...]És azok (az angyalok), akik Nála vannak, nem fordulnak el fennhéjázva az Ő szolgálatától és a fáradtságot sem ismerik. ~ Az Ő dicsőségét zengik (az angyalok) fáradhatatlanul éjjel és nappal.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:19-20]

Nagyon sokan vannak; senki nem tudja számba venni őket, kivéve Allah (Taʽala). Egy hadíthban Anasz (radhiAllahu anhu) közli Al-Mirádzs^[42] történetét, hogy a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„…Megmutatták nekem Al-Beit Al-Máʽmúr-t^[43]. Megkérdeztem Dzsibrílt róla, és azt mondta: «Ez Al-Beit Al-Máʽmúr, ahol hetvenezer angyal imádkozik naponta. Amikor elmennek, soha nem térnek vissza (mert új csoport jön oda minden nap).»”^[44]

Az angyalokban való hit négy témát  foglal magába:

♦ Először: Hit létezésükben.

♦ Másodszor: Hit azokban, akiknek neve ismert számunkra, mint pl. Dzsibríl (alaihisz-szalám), és általánosan hinni azokban is, akiknek nem ismerjük a nevét.

♦ Harmadszor: Hit abban, amit tudunk tulajdonságaikról, mint például hogy Dzsibrílt (alaihisz-szalám)  látta a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) eredeti formájában, ahogyan meg lett teremtve, hogy hatszáz szárnya van, és betakarja az egész horizontot.^[45]

Egy angyal Allah Parancsára ölthet emberi alakot, ahogy Dzsibríl (alaihisz-szalám), amikor Allah elküldte Mariamhoz (Mária) (alaihasz-szalám), ahol tiszteletreméltó férfi képében jelent meg,^[46] vagy amikor elment a Prófétához (szallAllahu alaihi wa szallam) amikor a Szahábah társaságában ült. Ő (Dzsibríl) nagyon fehér ruhába öltözött férfi képében jelent meg, akinek a haja nagyon fekete volt; nem volt rajta utazásnak semmilyen nyoma, és senki nem ismerte őt a Szahábah közül. Leült a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) mellé, térdéhez tette a térdét és combjára tette a kezét. Megkérdezte a Prófétát (szallAllah alaihi wa szallam) az Iszlám-ról, az Imán-ról, az Ihszán-ról^[47], az Óráról (a Feltámadás Napjáról) és annak a Jeleiről. A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) felelt a kérdéseire, és ezek után ő (Dzsibríl) távozott. Akkor a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta

„Ez Dzsibríl volt, aki azért jött, hogy tanítsa nektek a Dínt (vallásotokat).”

Hasonlóképpen, azok az angyalok, akiket Allah Ibráhímhoz (alaihisz-szalám) és Lóthoz (alaihisz-szalám) küldött, szintén emberek formájában jelentek meg.

♦ Negyedszer:  Hit a számunkra ismert tetteikben, amelyeket Allah (Taʽala) Parancsára tesznek, mint taszbíh (mondják: szubhánAllah) és Allah szolgálata^[48] éjjel-nappal, anélkül, hogy megunnák, vagy lankadnának benne.

Néhány angyal különleges feladatokat lát el:

Például:

• Dzsibríl: Al-Amín (a megbízott) Allah Kinyilatkoztatásával. Ő (Taʽala) elküldte őt a Prófétákhoz és a Küldöttekhez.
• Mikáíl: Al-Qatr, vagyis az eső és a növények tartoznak a hatáskörébe.^[49]
• Iszráfíl: Az ő feladata a Kürt megfújása azon a Napon, amikor eljön az Óra és a teremtmények feltámadnak.^[50]
• Malak-ul Maut (a Halál Angyala): Az ő feladata a lelkek kihúzása a halál idején.^[51]
• A méhhez rendelt angyalok: Amikor az embrió négy hónapos az anyja méhében, Allah elküld neki egy angyalt, akinek megparancsolja, hogy írja meg az ellátását, az életének hosszát, a tetteit, és hogy szerencsétlen vagy áldott lesz-e (a Túlvilágon).
• A figyelő és lejegyző angyalok, akik Ádám gyermekeinek (az embereknek) a tetteit írják: Az egyik a jobb oldalán, a másik a bal oldalán ül, minden egyes embernek.^[52]
• A halottat kikérdező angyalok: Amikor a halottat eltemették, két angyal jön, és megkérdezik őt a Rabb-járól (Allah), vallásáról és Prófétájáról.^[53]

Az angyalokban való hit nagy haszonnal jár, többek között ezekkel:

1. Megismerjük Allah Nagyságát, Hatalmát és Fennhatóságát. A teremtmények (ezesetben az angyalok) nagysága a Teremtő Nagysága miatt van.

2. Hálát adunk Allah-nak Ádám gyermekei iránti  gondoskodásáért, azáltal, hogy néhány angyalt azzal bízott meg, hogy védje meg az embereket, jegyezze le a tetteiket és másképpen legyen hasznukra.

3. Szeretet az angyalok iránt, amit tesznek Allah szolgálatában.

Néhányan azok közül, akik eltévelyedtek (az Egyenes Útról) megtagadták, hogy az angyaloknak lenne eredeti formája. Azt mondták, hogy ők a teremtésben a lehetséges jó erejét képviselik. Ez a nézet meghazudtolja Allah Könyvét, a Küldött Szunnáját, és a muszlimok általános konszenzusát.

Allah (Taʽala) azt mondja:

„Hála legyen Allah-nak (al-hamdu li-Lláhi), az egek és a föld Létrehozójának! Aki szárnyakkal rendelkező Küldöttekké tette az Angyalokat, kettővel, hárommal, néggyel (látva el őket).[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 35:1]

„És bárcsak láthatnád, amikor az angyalok elragadják azokat, akik hitetlenkedtek és az arcukat és a hátukat ütlegelik.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 8:50]

„[...]Bárcsak látnád amikor a bűnösök a halál kínjaiban (vergődnek) és az angyalok éppen kinyújtják a kezeiket feléjük (mondván): «Adjátok ki a lelkeiteket![...]»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:93]

„És miután a rettenet elcsitul a szíveikben azt mondják: «Mit mondott az Uratok?» Azt felelik: «Az Igazságot. Ő a Magasságos és a Nagy.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 34:23]

Allah azt is mondja Al-Dzsennah (Paradicsom) embereiről:

„[...]És az Angyalok minden kapun keresztül lépnek be hozzájuk. ~ «Békesség veletek (szalámun alaykum), amiatt, hogy állhatatosan kitartóak voltatok. Milyen nagyszerű végső lakhely!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:23-24]

A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta egy Abu Hureirah (radhiAllahu anhu) által közölt hadíthban, amely a Szahíh Al-Bukhári gyűjteményben található:

„Ha Allah szeret valakit, hívja Dzsibrílt, hogy: «Allah szereti ezt és ezt. Ó Dzsibríl! Szeresd őt.» Dzsibríl szeretni fogja, és ki fogja hirdetni a menny lakói között: «Allah szereti ezt és ezt, ezért ti is szeressétek.» A menny lakói szeretni fogják, és akkor a föld emberei is elégedettek lesznek vele.”^[54]

Ugyanebben a könyvben (Szahíh Al-Bukhári), a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Minden pénteken az angyalok megállnak a mecset kapuinál, és felírják az emberek nevét egymás után (a Pénteki Imára való érkezésük sorrendjében), és amikor az Imám felmegy (az emelvényre), összecsukják tekercsüket és felkészülnek, hogy hallgassák a dhikr-t (emlékeztetőt – a Pénteki ima Khutbáját).”^[55]

A fenti szövegek világosan állítják, hogy az angyalok önálló teremtmények, és nem erkölcsi erők, ahogyan az (Egyenes Úttól) eltévelyedettek állítják. A muszlimok általános konszenzusa megegyezik a fenti szövegekkel.

Hit a Kutb-ban

A Kutub a Kitáb többes számú alakja, ami azt jelenti: maktúb (leírt). A (vallásjogi) jelentése e fejezetnek a következő:

„A Könyvek, amelyeket Allah leküldött Küldötteinek Könyörületként és Útmutatásként az emberiséghez, hogy arra használják, hogy elérjék a boldogságot ebben az életben és a Túlvilágon.ˮ

A Könyvekben való hit négy témát foglal magába:

♦ Először: Hit abban, hogy a kinyilatkoztatott könyvek Allah-tól származnak.

♦ Másodszor: Hinni azokban a Könyvekben, amelyeknek ismerjük a neveit, mint a Korán, amely Mohamedhez (szallAllahu alaihi wa szallam) lett leküldve, a Taurá (Tóra), amely Múszához (Mózeshez alaihisz-szalám) lett kinyilatkoztatva, az Indzsíl (Evangélium), ami Íszához (Jézushoz alaihisz-szalám) jött le, és Az-Zabúr (Zsoltárok), amelyet Dáwúd (Dávid alaihisz-szalám) kapott. Azoknak a könyveknek, amelyeknek nem tudjuk a nevét, összességében hiszünk.

♦ Harmadszor: Tanúsítani a bennük lévő eredeti információt, mint a Koránban olvashatóakat, vagy a korábbi Írásokban lévőt, ha nem lett megváltoztatva.

♦ Negyedszer: A nem felülírt kijelentések szerint élni, elfogadni, és alávetni magunkat nekik, akár megértjük a benne lévő bölcsességet, akár nem. Az összes korábbi Írást felülírta a Dicsőséges Korán. Allah (Taʽala) azt mondja:

„És kinyilatkoztattuk neked (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) a Könyvet azi Igazsággal, igazolandó, azt, ami más előtte is volt a Könyvből, felügyelőként felette.”^[56] [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:48]

Ezért a Korán a bíró a korábbi Írások felett, és eszerint tilos a korábbi Írások parancsai szerint cselekedni, kivéve, ami hiteles, és a Korán igazolja.

A Könyvekben való hit nagy haszonnal jár, többek között ezekkel:

 1. Megismerjük Allah törődését teremtményeivel, Ő küldött Könyvet minden népnek, hogy vezesse őket.

2. Felismerjük Allah Bölcsességét Sarʽa-jában (Törvényeiben), amelyeket hozott minden népnek, aszerint, hogy körülményeikhez mi a legmegfelelőbb, ahogyan Allah (Taʽala) mondja:

„[…]Mindenki számára kijelöltük a törvényt és a módszert.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:48]

3.  Hálát adni Allah Kegyéért, hogy leküldte kinyilatkoztatott Könyveit.

Hit Ar-Ruszul-ban (A Küldöttekben)

Ar-Ruszul a Raszúl többesszáma, ami murszal-t jelent: aki el lett küldve, hogy kihirdessen valamit. (Vallásjogi értelemben) azt jelenti, hogy Ar-Raszúl az az ember, aki megkapta a Sarʽa-t (az Isteni törvényeket) és Allah megparancsolta neki, hogy közvetítse az emberekhez. Az első Ar-Ruszul-ból (a Küldöttek közül) Núh (Noé alaihisz-szalám), és az utolsó Mohamed (szallAllahu alaihi wa szallam). Allah (Taʽala) azt mondja:

„Mi bizony sugalltunk (kinyilatkoztattunk) neked (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam), ahogyan sugalltunk (kinyilatkoztattunk) Núh-nak (Noénak) és az utána következő Prófétáknak[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:163]

A Szahíh Al-Bukháriban olvasható Anasz ibn Málik (radhiAllahu anhu) közlésében As-Safáʽah (A Közbenjárás) hadíthában, hogy a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) említette, hogy (a Feltámadás Napján) az emberek Ádámhoz mennek, hogy megkérjék, járjon közben számukra Allah-nál^[57], ő elnézést kér, és azt mondja:

„Menjetek Núh-hoz, Allah első, a Föld embereihez küldött Küldöttéhez.”

Allah (Taʽala) azt mondja:

„Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek. Ő Allah Küldötte, a Próféták Pecsétje.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:40]

És nem volt olyan nemzet, akihez Allah (Taʽala) ne küldött volna Küldöttet meghatározott Saríá-val az embereknek, vagy Prófétát, aki megkapta kinyilatkoztatásban az elődje Saríá-ját, hogy újjáélessze. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Minden egyes nemzethez elküldtünk egy Küldöttet azzal, hogy: «Szolgáljátok Allah-ot! És kerüljétek el a tághút-ot^[58]!»[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:36]

Azt is mondja:

„[...] Nem volt olyan közösség, amelyben nem múlt volna el (nem élt volna) intő.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 35:24]

„Mi bizony kinyilatkoztattuk a Tórát (Mózesnek), abban útmutatás és fényesség van, hogy azok a próféták, akik alávetették magukat, aszerint ítélkezzenek azok között, akik zsidók. [...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:44]

A Küldöttek teremtett emberi lények, akiknek nincs Rubúbíjjah vagy Ulúhíjjah tulajdonságuk. Allah azt mondja Mohamed Prófétáról (szallAllahu alaihi wa szallam), aki a legnemesebb küldött, és a legmagasabb tiszteletnek örvend Allah előtt:

„Mondd (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam): «Nem rendelkezem sem ártani, sem használni tudás hatalmával a magam javára, kivéve, ha Allah úgy akarja. Ha ismerném a láthatatlant, akkor sok jóban lenne részem és nem érhetne engem semmi rossz. Ám én csak egy intő és örömhír hozó vagyok az olyan emberek számára, akik hisznek.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,7:188]

Ő (Taʽala) azt is mondja (a Prófétáról szallAllahu alaihi wa szallam):

„Mondd: «Nekem nincs birtokomban a ti megkárosításotok, sem pedig a jó útra vezérlésetek.» ~ Mondd: «Nem találok senkit, aki Allah-hal szemben meg tudna oltalmazni engem. És nem fogok találni senkit, aki jobb menedék lenne, mint Allah.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 72:21-22]

Az emberi tulajdonságok, mint a betegség, halál, az ételre és italra való utaltság és így tovább, jellemzőek rájuk. Allah (Taʽala) azt mondja, hogy Ibráhím (Ábrahám alaihisz-szalám) így írja le Allah-ot:

„«És Ő az, Aki enni ad és inni ad nekem.» ~ «És ha megbetegszem Ő az, Aki meggyógyít engem.» ~ «És Ő az, Aki halálba küld engem, majd új életre kelt.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:79-81]

A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Ember vagyok, mint ti, hajlamos a felejtésre, mint ti. Tehát ha elfelejtek valamit, emlékeztessetek.”^[59]

A Küldötteket dicsérve Allah úgy jellemezte őket, akik tanúsítják Allah Ulúhíjjá-ját^[60] a legmagasabb rangon. Núhról azt mondja:

„[...]Ő (Noé) hálás szolga volt.” (Allahot szolgálta/imádta egyedül). [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:3]

Allah azt mondja Mohamedről (szallAllahu alaihi wa szallam):

„Áldott legyen az, Aki lebocsátotta a Furqán-t az Ő szolgájára (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam), hogy a Világok intője legyen.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:1]

Azt mondja Ibráhímról, Iszháqról (Izsákról) és Ja’qúbról (Jákobról – Allah szalátja és szalámja legyen rajtuk):

„És emlékezz a Mi szolgáinkra Ibráhím-ra (Ábrahámra), Iszháq-ra (Izsákra) és Jaʽqúb-ra (Jákobra) az erősekre és a (vallási) belátással bírókra. ~ Őket szemeltük ki, hogy a túlvilági intés hordozói legyenek.”^[61] [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 38:45-46]

Allah azt mondja Ísza ibn Mariamról (Jézusról, Mária fiáról, alaihum-szalám):

„Szolga ő (Jézus, ʽabdun, Allah szolgája), akivel szemben kegyet gyakoroltunk és példaképként állítottuk Izrael népének.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:59]

A Küldöttekben való hit négy témát foglal magába:

♦ Először: Hit abban, hogy Üzenetük igaz és Allah-tól (Taʽala) származik. Ezért aki nem hisz bármelyikük üzenetében, akkor mindannyiukban hitetlen, ahogy Allah (Taʽala) mondja:

„Núh (Noé) népe meghazudtolta a Küldötteket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:105]

Allah azt okozta, hogy meghazudtolják az összes Küldöttet, noha akkor még nem volt más küldött Núh-on kívül, amikor őt hazudtolták meg. Hasonlóképpen a keresztények, akik meghazudtolták Mohamed Prófétát (szallAllahu alaihi wa szallam) és nem követték őt, maguk hazudtolták meg a Messiást, Mariam (Mária) fiát, ennek következtében nem az ő követői, különösen, hogy hozott nekik jó hírt Mohamedről (szallAllahu alaihi wa szallam). A jó hír nem jelent számukra semmit, ha ő (Mohamed szallAllahu alaihi wa szallam) nem Küldött számukra, amely által Allah megmenti őket a tévelygésből és a Helyes Útra vezeti őket.

♦ Másodszor: Hit azokban, akiknek a nevét ismerjük, mint például: Mohamed, Ibráhím (Ábrahám), Músza (Mózes), Ísza (Jézus), Núh (Noé), Allah szalát-ja és szállám-ja legyen rajtuk. Ők öten az ʽUlul ʽAzm min Ar-Ruszul (az erős akaratúak és szilárdak a Küldöttek közül).

Allah két helyen említi őket a Koránban, a Szúrat Al-Ahzábban:

„Midőn egyezséget kötöttünk a Prófétákkal és veled (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam), Núh-al (Noéval), Ibráhím-al (Ábrahámmal), Múszá-val (Mózessel) és Jézussal, Mária fiával.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:7]

És azt mondja a Szúrat As-Súrában:

„Ő azt az utat szabta nektek törvényül a vallásban, amit Núh-nak (Noé) is elrendelt és, amit neked (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) is sugalltunk és amit Ibráhím-nak (Ábrahám), Múszá-nak (Mózes) és Íszá-nak (Jézus) is megparancsoltunk. (Azt,) hogy: «Tartsátok fenn a vallást és ne szakadjatok csoportokra!»[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:13]

Azokat illetően, akiknek nem tudjuk a nevét, összességükben hiszünk, mint Allah igaz Küldöttei. Ő (Taʽala) azt mondja:

„Bizony már korábban, Te előtted (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) és küldtünk Küldötteket. Vannak közöttük olyanok, akikről beszéltünk neked és vannak olyanok is, akikről nem beszéltünk neked.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 40:78]

♦ Harmadszor: Hit abban, ami hitelesen ismert az üzenetükből.

♦ Negyedszer: Betartani annak a Küldöttnek a Saríá-ját, aki közülük való, és ő Mohamed, az utolsó a Küldöttek (és Próféták) közül, aki az egész emberiséghez küldetett. Allah (Taʽala) azt mondja:

„De nem, az Uradra! Addig ők nem hisznek, amíg téged (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) nem tesznek meg döntőbíróul, abban, ami közöttük történt. És nem éreznek magukban semmi sértődöttséget amiatt, ahogy döntöttél és teljes mértékben alá nem vetik magukat.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:65]

A Küldöttekben való hit nagy haszonnal jár, többek között ezekkel:

1. Megismerni Allah Könyörületét és Gondoskodását teremtményei iránt, hogy küldött nekik Küldötteket, hogy az Ő Egyenes Útjára vezessék őket, és hogy világosan elmagyarázzák nekik, hogyan imádják, szolgálják Őt, mert az emberi elme önmagában képtelen felismerni (hogy hogyan szolgálja Allah-ot).

2. Hálát adni Allah-nak (Taʽala) ezért a nagy Kegyért (hogy elküldte Küldötteit).

3. Szeretni, magasztalni és dicsérni a Küldötteket a megfelelő módon, mivel ők Allah Küldöttei, és mert ők Őt imádják, kinyilvánítják az Ő Üzenetét és tanácsot adnak az Ő teremtményeinek.

Vannak, akik makacs módon meghazudtolják a Küldötteket, azt állítva, hogy Allah Küldöttei nem lehetnek emberi természetűek. Allah megemlítette ezt az állítást és érvénytelenné tette mondásával:

„És csupán az gátolta meg az embereket abban, hogy higgyenek, midőn eljött hozzájuk az Útmutatás, hogy azt mondták: «Talán Allah egy embert küldött el küldöttként?» ~ Mondd: «Ha angyalok lennének a földön, akik nyugodtan járkálhatnának, akkor bizony angyalt küldtünk volna el az égből hozzájuk küldöttként.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:94-95]

Allah meghazudtolta állításukat, kijelentve, hogy a Küldötteknek embernek kell lenniük, mivel a földi emberekhez lettek küldve. Ha a földi emberek angyalok lennének, Allah angyalt küldene hozzájuk a mennyből, aki olyan, mint ők. Tehát Allah azt mondta azokról, akik meghazudtolták azt, amit a Küldöttek mondtak:

„[...]«Ti is csak olyan emberek vagytok, mint mi! El akartok tántorítani bennünket attól, amit apáink szolgáltak? Hozzatok hát nyilvánvaló hatalmat!» ~ Mondták nekik a Küldötteik: «Mi bizony csak olyan emberek vagyunk, mint ti! Ám Allah azt részelteti az Ő kegyelmében az Ő szolgái közül, akit akar. Nem a mi dolgunk, hogy hatalommal álljunk elő nektek – kivéve Allah engedelmével.[...]»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 14:10-11]

Hit az utolsó napban

Az Utolsó Nap a Feltámadás Napja, amelyen az emberek feltámadnak, hogy megkapják a jutalmukat és az ellenszolgáltatást. Azért ez a neve, mert nincs utána több nap. Ezen a Napon Al-Dzsenna (a Paradicsom) emberei letelepednek otthonaikban és An-Nár (a Pokol tüze) emberei is az övékben.

Az utolsó napban való hit három témát foglal magába:

♦ Először:  Hit a Feltámadásban, amely azt jelenti, hogy életet kap a halott azon a Napon, amikor másodszorra megfúják a Kürtöt, és az emberiség a Rabb-al-ʽAlamín (emberek, dzsinnek és minden létező Ura) előtt fog állni mezítláb, teljesen meztelenül és körülmetéletlenül. Allah (Taʽala) azt mondja:

„[...]Ahogyan véghezvittük az első teremtést, megismételjük azt. Tőlünk származó ígéret ez! (A Mi feladatunk ez) bizony ekképpen cselekszünk.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:104]

Al-Ba’th (a Feltámadás) egy kijelentett igazság, amit igazol a Korán, a Szunna és a muszlimok idzsmá’-ja (egyetértése). Allah (Taʽala) azt mondja:

„Ezután, ti bizony mind halottak lesztek. ~ Ezután majd a Feltámadás Napján feltámasztattok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:15-16]

A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondja:

„Az emberek össze lesznek gyűjtve a Feltámadás Napján mezítláb, meztelenül és körülmetéletlenül.”^[62]

A muszlimok megegyeznek abban a hitben, hogy a Feltámadás Napja igaz, és ez az, ami a bölcsesség szerint szükséges: Allah teremtményeinek ad egy Ma’ád-ot (visszatérés helyét), hogy elszámoljon velük azon az alapon, amit Küldöttei nyelvén keresztül tanított nekik. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Vagy azt hittétek, hogy merő szórakozásból teremtettünk benneteket és hogy ti nem fogtok Hozzánk visszatérni?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:115]

Azt mondja Prófétájának (Mohamednek szallAllahu alaihi wa szallam):

„Aki elrendelte neked (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam) a Koránt^[63], az visszahoz téged a Visszatérés helyére. [...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 28:85]

♦ Másodszor: Hit a Jutalmazásban és az Elszámolásban. Az ʽabd (szolga) el lesz számoltatva tetteivel és ellenszolgáltatásban fog részesülni. Ezt bizonyítja a Korán, a Szunna és a muszlimok idzsmáʽ-ja. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Bizony Hozzánk fognak ők visszatérni, ~ És majdan a Mi feladatunk lesz elszámoltatni őket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 88:25-26]

Azt is mondja:

„Aki valami jótettet hoz elő, annak tízszer annyi jár majd. Aki egy rossz tettet hoz elő, az csak ugyanannyi szerint jutalmaztatik. Ők nem szenvednek semmiben sem jogtalanságot.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:160]

„A mérlegeket igazságosan állítjuk fel a Feltámadás Napján. Egyetlen teremtett lélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni semmiben. Ha csak egy mustármag súlya volt is, előhozzuk azt. Elégséges számon kérők Vagyunk!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:47]

Ibn ’Umar (radhiAllahu anhu) közölte, hogy a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Allah a hívőt közel fogja hozni Magához, és betakarja őt Kanafa-jába^[64] és megkérdezi tőle: «Ezt és ezt a bűnt elkövetted?» Azt fogja mondani: «Igen, Rabbí (Uram)». Allah addig kérdezi, amíg be nem vallja összes bűnét, és azt fogja gondolni, hogy elveszett. Allah akkor azt mondja: «Eltakartam a bűneidet a világban és megbocsátom őket neked ma», és akkor kap egy könyvet a jó tetteiről. A hitetlenek és a képmutatókat illetően, Allah nyilvánosan megmutatja rossz tetteiket. «És a tanúk mondják: „Ők azok, akik hazudtak Allah-hal szemben.ˮ Allah átka a bűnösökön!» [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 11:18] ”^[65]

Hiteles közlés szól arról, hogy a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta Rabb-ról (Azza wa Dzsall):

„Allah megparancsolta (az angyaloknak, akiket hozzád rendelt), hogy lejegyezzék a jó és a rossz tetteket, majd megmutatta nekik, hogyan (írjanak). Ha valaki szándékozik tenni egy jó tettet, és nem teszi meg, akkor Allah megír neki egy teljes jó tettet (a számlájára Nála); és ha szándékozik tenni egy jótettet, és ténylegesen meg is teszi, akkor Allah megírja (a számlájára) Nála (egy jutalmat, ami annyit ér, mint) a tízszeresétől a hétszázszorosáig vagy még többszöröséig; és ha valaki szándékozik megtenni egy rossztettet, és nem teszi meg, akkor Allah egy teljes jó tettet ír neki (a számlájára) Nála, és ha szándékozik megtenni (egy rossz tettet) és ténylegesen meg is teszi, akkor Allah egy rossz tettet ír neki (a számlájára).” ^[66]

A muszlimok megegyeznek abban, hogy a jutalom és az elszámolás el fog jönni, és ez az, ami az ésszerűségből következik. Valóban, Allah (Taʽala) lehozta a Könyveket, elküldte a Küldötteket, és az Ibád (szolgák – teremtmények) számára kötelezővé tette, hogy elfogadják (az Üzenetet), amelyet hoztak, és hogy aszerint éljenek, ami abban meg van írva; és kötelezővé tette a küzdelmet azok ellen, akik ellenkeznek vele. Ha nem lenne ellenszolgáltatás és elszámolás, mindezek értelmüket vesztenék. Allah, a Bölcs, távol áll minden tökéletlenségtől. Ő (Taʽala) rámutatott az elszámoltatás és ellenszolgáltatás fontosságára mondásában:

„Mi bizony meg fogjuk kérdezni azokat, akikhez ez (a Könyv) elküldetett és meg fogjuk kérdezni a Küldötteket is. ~ És Mi el fogjuk nekik sorolni, tudás alapján. Nem voltunk Mi onnan hiányzók.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:6-7]

♦ Harmadszor: Hit Al-Dzsennában (a Paradicsomban) és An-Nárban (a Pokol Tüzében), és hogy végül ezek valamelyikébe jutnak a teremtmények.

Al-Dzsenna a boldogság háza, amelyet Allah (Taʽala) a jó hívőknek készített elő, akik hisznek abban, amit Allah parancsolt nekik, és akik engedelmeskednek Allah-nak és a Küldöttének, őszinte hittel Benne és (igaz módon) követve a Küldöttét. Allah előkészített benne (a Dzsennában) mindenféle boldogságot, amelyet „szem nem látott, fül nem hallott, és senki, soha nem képzelte el.” Allah (Taʽala) azt mondja:

„Azok pedig, akik hittek^[67] és jótetteket cselekedtek, ők a legjobb teremtmények közül valók. ~ Jutalmuk az ő Uruknál van. Éden kertjei^[68] lesznek azok, amelyekben folyók folynak és örökké ott fognak időzni. Tetszését leli Allah bennük, és ők is tetszésüket lelik Benne. Ez pedig annak jár, ki féli Urát.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 98:7-8]

Ő (Taʽala) azt is mondja:

„Egyetlen lélek sem tudhatja milyen szemet gyönyörködtető öröm rejtetett el számukra annak jutalmaként, amit cselekedtek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 32:17]

Ami a Nár-t illeti, ez a kínzás helyszíne, amelyet Allah Al-Káfirún Adh-Dhálimún-nak (a gonosztevő politeistáknak - bálványimádóknak) készített elő, akik nem hittek Benne és engedetlenek voltak Küldötteivel szemben. Mindenfajta kínzás és büntetés található benne, amelyet el sem lehet képzelni. Allah (Taʽala) azt mondja:

„És féljétek a Tüzet, amely előkészíttetett a hitetlenek számára.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:131]

„[...]Mi bizony tüzet készítettünk elő a hitetleneknek, amelynek tűz-falai körül fogják őket. És ha segítségért fohászkodnak, úgy vizet kapnak segítségül, amely olyan, mint az olvasztott érc, égeti az arcokat. Milyen borzalmas ital és milyen rossz nyugvóhely.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 18:29]

„Allah megátkozta a hitetleneket és a Pokol tüzét készítette elő a számukra. ~ Örökkön abban fognak égni. Nem találnak sem segítőt, sem támogatót. ~ Azon a Napon, amikor az arcuk a tűzben fog forogni azt mondják majd: «Ó bárcsak engedelmeskedtünk volna Allahnak és a Küldöttnek!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:64-66]

A Túlvilágban való hit része az abban való hit, hogy mi történik a halál után, mint:

A. Fitnatul-Qabr (A sírban való kínzás), amely a halott személy kikérdezése (a két angyal által) Rabb-ját, Dín-jét és Prófétáját illetően. Allah megerősíti azokat, akik hittek erősz szóval. A hívő azt fogja mondani: „Rabb-om Allah, Dín-em az iszlám és Prófétám Mohamed (szallAllahu alaihi wa szallam)”. A dhálimún-t Allah tévútra fogja vezetni, a káfir-ok azt fogják mondani: „Hah! Hah! Nem tudom.” A képmutató (vagy a kételkedő)^[69] azt fogja mondani: „Nem tudom, hallottam, hogy az emberek mondtak valamit, ezért én is azt mondtam:”

B. A sír kínzása és öröme: A sírban a hitetlenek és a képmutatók közül a dhálimún kínzást kapnak. Allah (Taʽala) azt mondja:

„[...]Bárcsak látnád amikor a bűnösök a halál kínjaiban (vergődnek) és az angyalok éppen kinyújtják a kezeiket feléjük (mondván): «Adjátok ki a lelkeiteket! Ma a megaláztatás jutalmával jutalmaztattok, amiatt, amit Allah ellen mondtatok, nem az igazságnak megfelelően. És az Ő jeleivel szemben fennhéjázók gőgösök voltatok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:93]

Allah azt mondja a Fáraó népéről:

„Ez (pedig nem volt más, mint) a Tűz, amelyhez előhozatnak reggel és este. És azon a Napon, amikor bekövetkezik az Óra (az mondatik az angyaloknak): «Küldjétek a Fáraó háza néoét a legkeményebb büntetésbe!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 40:46]

A Szahíh Muszlimban van egy hadíth, amelyet Zaid ibn Thábit (radhiAllahu anhu) közölt, hogy a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Ha emiatt nem hagynátok abba (a halottak) eltemetését a sírba, hogy hallanátok a kínzást, amit én hallok, bizonyosan meghallgattatnám veletek. Majd arcát felénk fordítva^[70] azt mondta: «Keressetek menedéket Allah-nál a Pokol kínzásától.» Ők azt mondták: «Menedéket keresünk Allah-nál a Pokol kínzásától.» Azt mondta: «Keressetek menedéket Allah-nál a sír kínzásától.» Azt mondták: «Menedéket keresünk Allah-nál a sír kínzásától.» Azt mondta: «Keressetek menedéket Allah-nál a látható és láthatatlan próbatételektől.» Azt mondták: «Menedéket keresünk Allah-nál a látható és láthatatlan próbatételektől.» Azt mondta: «Keressetek menedéket Allah-nál a Dadzsál (Antikrisztus) próbatételétől»^[71] és ők azt mondták: «Menedéket keresünk Allan-hál a Dadzsál próbatételétől.»”

A sírbeli öröm csakis az igaz hívőket éri el. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Azok, akik azt mondják: «A mi Urunk Allah!» majd ezután az Egyenes Úton járnak^[72] , Angyalok ereszkednek le hozzájuk (így szólva hozzájuk): «Ne féljetek és ne szomorkodjatok! És örüljetek a Paradicsomnak, amelyre ígéretet kaptatok!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:30]

Ő (Taʽala) azt is mondja:

„És midőn majd (a haldokló lelke) a torkához érkezik. ~ Ti akkor körülnéztek. ~ Holott Mi közelebb vagyunk hozzá, mint ti. Ám ti azt nem látjátok. ~ Vajon, ha nem volnátok kötésben? ~ Hát nem térítenétek azt (a lelket) vissza (a testhez), ha az igazat szólók közül valók vagytok? ~ Ha ő (a haldokló lélek) a közellévők közé tartozik. ~ Akkor az élet lehelete és fűszeres illatúak és a Gyönyörűség Kertje (várja).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 56:83-89]

Al-Baráa ibn Aázib (radhiAllahu anhu) közölte, hogy a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) beszélt arról, hogy a hívőknek az angyalok kérdésére adott feleletekor a sírban mi történik:

„Egy hang hallatszik az égbe, ami azt mondja: «Szolgám igazat mondott, ezért öltöztessétek Dzsenna beli ruhájába, terítsétek ki neki a Dzsenna beli berendezést, és nyissatok egy kaput neki a Dzsennába.» Erre körbeveszi egy fuvallat a (Paradicsom) illatával, miközben a sírja olyan széles lesz, amíg csak a szem ellát.” ^[73]

Az útolsó napban való hit nagy haszonnal jár, többek között ezekkel:

1. Felébreszti a vágyat az engedelmesség cselekedeteinek megtételére, a betartásukért való küzdelemre az Utolsó Napon kapott jutalom reményében.

2. Felkelti a félelmet az engedetlenség cselekedeteivel szemben és attól, hogy elfogadjuk őket, annak a Napnak a büntetésétől való félelemben.

3. A hívő megnyugszik abban, hogyha az evilági dolgokat talán nem ér el, a Túlvilágon boldogság és jutalom várja.

A hitetlenek (Kufár) tagadják a halál utáni Feltámadást, mert azt mondják, ez lehetetlen. Ez az állítás hamis, és érvénytelenségét bizonyítja As-Sarʽa, Al-Hissz és az Ésszerűség.

 As-Sarʽa bizonyíték: Allah (Taʽala) azt mondja:

„A hitetlenek azt állították, hogy nem támasztatnak föl. Mondd: «De igen, az Uramra! Bizony feltámasztattok! Majd hírt kaptok arról, mit is tettetek. Mindez Allah-nak nagyon könnyű.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 64:7]

Minden Írás megegyezik ezt a kérdést illetően.

Al-Hissz bizonyíték: Allah megmutatta teremtményeinek a halálból való feltámadást ebben az életben. A Baqara szúrában öt példa van erre.

● Első példa az, amikor Músza (Mózes alaihisz-szalám) népe azt mondta neki:

„[...]Nem hiszünk neked addig, míg tisztán nem látjuk Allah-ot.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:55]

Allah a halálukat okozta, majd visszaadta az életüket. Allah (Taʽala) így szólt a Bani Iszráíl-nek (Izrael népének):

„És (emlékezzetek) midőn mondtátok: «Ó Múszá (Mózes)! Nem hiszünk neked addig, míg tisztán nem látjuk Allahot.» És ekkor megragadott benneteket a mennydörgés és ti láttátok azt. ~ Ezután új életre támasztottunk benneteket a halálotok után. Talán hálásak lesztek!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:55-56]

● Második példa az a történet, amikor egy ember meghalt, és a Bani Iszráíl egymást vádolták azzal, hogy ki ölte meg. Allah (Taʽala) azt parancsolta nekik, hogy vágjanak le egy tehenet, és hogy üssék meg (a meggyilkolt embert) a (tehén) darabjával (hogy életre keljen egy időre) és megmutassa gyilkosát.^[74] Allah (Taʽala) azt mondja erről:

„És (emlékezzetek) midőn megöltetek egy lelket, így vita lett közöttetek miatta. Ám Allah előhozza azt, amit ti elrejtetek. ~ És Mi mondtuk: «Üssetek rá (a megöltre) egy darabjával (a tehénnek)!» Ekképpen támasztja fel Allah a halottakat és mutatja meg nektek az Ő Jeleit. Talán felfogjátok az eszetekkel.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:72-73]

● Harmadik példa az a történet, amikor az emberek ezrei elmenekültek otthonaikból halálfélelmükben. Allah halálukat okozta, majd életre keltette őket. Ő (Taʽala) azt mondja róluk:

„Vajon nem láttad azokat, akik ezrével hagyták el lakhelyeiket, a haláltól való félelmükben. Allah azt mondta nekik: «Haljatok meg!» Majd életre keltette őket. Bizony Allah hatalmas kegyet gyakorol az emberekkel szemben. Ám a legtöbb ember nem hálás.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:243]

● Negyedik példa az, amikor egy ember egy város romjai mellett elhaladva arra gondolt, hogy lehetetlen lenne életre kelteni. Allah (Taʽala) a halálát okozta száz évre, majd feltámasztotta (újra). Erről azt mondja Allah (Taʽala):

„Vagy az, aki elhaladt egy város mellett, amely romjaiban hevert, és mondta: «Ennek halála után hogyan éleszthetné ezt fel Allah?» Allah pedig a halálba küldte száz évre, majd életre keltette. Mondta: «Mennyi ideig tartózkodtál?» Mondta: «Egy napig maradtam, vagy néhány napig.» Mondta: «Száz évig voltál ott. Nézd csak meg az ételedet és az italodat, ezek nem romlottak meg. Nézd csak meg a szamaradat! És hogy jellé tegyünk téged az emberek számára, nézd csak a csontjait, hogy tesszük helyre azokat, majd hússal ruházzuk fel.» Miután mindez világossá vált számára, mondta: «Tudom, hogy Allah mindenre képes.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:259]

● Ötödik példa Ibráhím Al-Khalíl^[75] története, amikor megkérte Allah-ot, hogy mutassa meg neki, hogyan támasztja fel a halottat. Allah (Taʽala) azt parancsolta neki, hogy vágjon le négy madarat, és tegyen a részeikből minden körülötte lévő dombra. Majd parancsolta neki, hogy hívja a madarakat, és nézze meg, hogy részei újra összeállnak, és gyorsan felé repülnek. Allah (Taʽala) azt mondja erről:

„És midőn Ibráhím (Ábrahám) mondta: «Uram! Mutasd meg nekem, hogyan kelted életre a halottakat!» Mondta: «Talán nem hiszel?» Ő pedig mondta: «De, igen! Ám hadd nyugodjon meg a szívem!» Mondta: «Végy hát négy madarat, és fordítsd magad felé azokat! Majd tégy minden hegyre egy-egy darabot (le kellett vágnia azokat és fel kellett darabolnia. Ezután helyezte el a megadott helyekre.) belőlük! Majd hívd azokat, és íme sietve jönnek hozzád. Tudd, hogy Allah Hatalmas és Bölcs.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:260]

A fentiek valós, megtörtént példák, amelyek azt bizonyítják, hogy lehetséges a halottak feltámadása. Korábban már említettük, hogy a halottak életre keltése és sírból való feltámasztásuk Allah akaratából olyan jelek voltak, amelyet Allah adott Ísza ibn Mariamnak (Jézusnak, Mária fiának, alaihum-szalám).

Az ésszerűség bizonyítékának két aspektusa van:

● Első: Allah (Taʽala) hozta létre az egeket és a Földet. Mivel Ő képes megteremteni a világot, nem képtelen megismételni a teremtést (miután véget ért a teremtett világ). Allah (Taʽala) azt mondja:

„Ő az, Aki elkezdi a teremtést majd megismétli azt. Ez könnyebb a Számára![...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:27]

„[...]Ahogyan véghazvittük az első teremtést, megismételjük azt. Tőlünk származó ígéret ez! (A Mi feladatunk ez) bizony ekképpen cselekszünk.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:104]

Azoknak adott válaszként, akik tagadták azt, hogy szétrothadt, szétmállott csontok valaha életre kelhetnek, Allah azt parancsolta (a Prófétának szallAllahu alaihi wa szallam):

„Mondd (Mohamed – szallAllahu alaihi wa szallam): «Az kelti életre azokat, Aki először megteremtette őket. És Ő az, Akinek minden teremtményről tudása van.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 36:79]

● Második: A föld olykor száraz és élettelen, egyetlen zöld növény nélkül. Majd leesik az eső, életre kel, és zöld és életteli lesz, mindenféle szép növény jelenik meg rajta. Aki Képes arra, hogy életet adjon neki, miután halott volt, arra is Képes, hogy életre keltse a halottakat. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Az Ő Jelei közül való az is, hogy látod a földet alázatosan (terméketlennek), ám ha vizet küldünk le rá, megrázkódik és sarjadni kezd. Bizony az, Aki életre keltette azt, Ő életre kelti a halottakat. Ő mindenre képes!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:39]

Ő (Taʽala) azt is mondja:

„Áldott vizet (esőt) küldtünk le az égből, ami által kerteket sarjasztottunk és aratni való magvakat. ~ És sudár pálmákat, amelyeken tömött (rendezett) fürtök sorakoznak. ~ A (hívő) szolgák táplálékául. És holt területet keltettünk vele életre. Így lesz az előjövetel (a Feltámadás).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 50:9-11]

Megjegyzés: Néhány (igazságtól) eltévelyedett ember tévútra ment és tagadta a sírban lévő kínzást és örömöt, azt állítva, hogy ez ellenkezik a valósággal. Azt mondták, hogy ha a sírban lévő halottat kiássák^[76],, ugyanolyan állapotban találják, amilyenben volt (temetése előtt), és a sír sem szűkebb, sem tágabb nem lett. Ez az állítás érvénytelen As-Sarʽa, Al-Hiszz és Ésszerűség miatt is.

♦ As-Sar’a szerint ott vannak a szövegek, amelyek kijelentik a sírban lévő kínzást, ahogy korábban olvashatjuk „A túlvilágban való hit egy része a hit abban, ami a halál után közvetlenül történik” fejezet (B) részénél.

A Szahíh Al-Bukháriban van egy hadíth, amelyet Ibn Abbász (radhiAllahu anhu) beszélt el:

„Egyszer a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) keresztülment Medina egyik temetőjén, és két ember hangját hallotta, akik éppen sírbeli kínzásukban részesültek. A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta: «Büntetést kapnak, nem egy fő bűnért, mégis bűnük nagy: Egyikük nem védte  meg magát (a lepecsételéstől) a vizelet elől^[77], és a másik Namímá-t^[78] terjesztett.”^[79]

♦ Al-Hissz bizonyítéka az, hogy az ember azt látja álmában, hogy ő egy tágas gyönyörű helyen van, ahol jól érzi magát, vagy, hogy egy szűk és kellemetlen helyen van, amitől szenved. Néha felébred attól, amit látott, de mégis az ágyában van a szobájában, ahol azelőtt volt. Az alvás olyan, mint a halál, és ezért hívta Allah (Taʽala) Wafāt-nak. Azt mondja:

„Allah ragadja el a lelkeket azok halálakor. És (azt is,) amelyik még nem halt meg, azt (is) álmában (elragadja). És visszatartja azt, amelynek eldöntötte a halálát és elengedi a másikat egy megszabott határidőig.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:42]

♦ Az ésszerűség szerint az ember álmában igaz álmot lát, ami ugyanolyan, mint a valóság. Akár a Prófétát (szallAllahu alaihi wa szallam) is láthatja valós alakjában, és aki látja őt valós alakjában, akkor ő valóban látta őt. Ugyanakkor az alvó ember még mindig a szobájában van, messze attól, amit látott. Tehát ha ez lehetséges az evilági életben, nem lenne lehetséges a Túlvilágon?

Arra az állításra, hogy „ha a sírban lévő halottat kiássák, ugyanolyan állapotban találják, amilyenben volt (temetése előtt), és a sír sem szűkebb, sem tágabb nem lett”, számos módon lehet felelni, köztük a következőképpen:

Először: Nem megengedett ellenkezni azzal, amit As-Sarʽa kinyilvánított (bizonyítékokból) ilyen megcáfolható kétségekkel. Ha valaki, aki véleményét ilyen kétségekre alapozza, belegondolna abba, amit As-Sar’a kinyilvánít, felismerné kétségei érvénytelenségét. Egy vers azt mondja:

Sokan vádolják az alapos mondást azzal, hogy hibás – míg a hiba megértésükben van.

Másodszor: A Barzakh^[80] beli állapotok Al-Ghaibhoz tartoznak, amit lehetetlen felfogni Al-Hissz által. Ha az érzékekkel felfogható lenne, akkor a ghaib-ban való hit jutalma elveszne, és a benne hívők ugyanolyannak számítanának, mint akik egyszerűen elfogadják az igazságot.

Harmadszor:  A kínzás és a öröm, valamint a sír szűk illetve tágas volta csakis a halott számára érzékelhető, nem más számára. Ez ugyanolyan helyzet, mint amikor valaki álmában egy szűk és furcsa helyen találja magát, vagy egy kényelmes és szép helyen. A többiek szempontjából a helye alvás közben nem változott. Még mindig a szobájában van, az ágyában, a takaró alatt. A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) kapott Kinyilatkoztatást (Wahi), amikor a társai között volt: ő hallotta a Kinyilatkoztatást, de társai nem. Néha az angyal (Dzsibríl – Gábriel) emberi formát öltött és beszélt a Prófétával (szallAllahu alaihi wa szallam) és a szahába nem hallották és nem látták őt.

Negyedszer: A teremtmények felfogóképessége arra korlátozódik, aminek a felfogására Allah (Taʽala) képessé tette őket. Lehetetlen számukra, hogy minden létezőt felfogjanak. A hét ég és a Föld és mindaz, ami ezekben van, nincs bennük olyan, ami nem mond Teszbíh bihamdillah-t: folyamatosan Allah-ot dicséri, hogy Ő távol áll minden hibától és tökéletlenségtől. Ez a teszbíh igaz és valós, és van, hogy Allah (Taʽala) megengedi valamelyik teremtményének, hogy hallja. Mégis, ez rejtve van előlünk. Allah (Taʽala) ezt mondja erről:

„A hét ég és a föld és ezek lakói az Ő iránti hálát zengik. Minden az Ő iránti hálát zengi. Ám ti nem értitek az Ő hálájukat.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:44]

Ugyanígy a sátánok és a dzsinnek mennek ide-oda a földön és a dzsinnek egy csoportja elment Allah Küldöttéhez (szallAllahu alaihi wa szallam), hallgatta csendben a Korán-olvasást, és amikor befejeződött, visszamentek a népükhöz, mint figyelmeztetők. Erről azt mondja Allah (Taʽala):

„Ó Ádám fiai! Ne vigyen kísértésbe benneteket a sátán, ahogyan szüleiteket kiűzte a Paradicsomból azzal, hogy levetette róluk a ruházatukat, hogy meglássák egymás szemérmét. Ő lát benneteket és az ő csapata is onnan, ahol ti nem láthatjátok őket. Mi a sátánokat azok segítőivé tettük, akik nem hisznek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:27]

És mivel a teremtmények nem képesek megérteni minden létező dolgot, nem megengedett számukra letagadni azt, ami ki lett jelentve a ghaibból, csak mert ők nem tudnak róla.

Hit a Qadar-ban

Al-Qadar – Allah elrendelése Saját Bölcsessége szerint, amellyel előre tud mindent.

A Qadar-ban való hit négy dolgot foglal magában:

♦ Először: Hit abban, hogy Allah (Taʽala) tud mindent nagy vonalakban és részleteiben, hogy mi történt a múltban, mi történik éppen most, vagy mi fog történni a jövőben örökre, akár az Ő Tetteiről, akár az ʽIbád (szolgái – teremtmények) tetteiről van szó.

♦  Másodszor: A hit abban, hogy Allah (Taʽala) megírt (mindent, ami a Tudásához tartozik) Al-Lauhu-l-Mahfúdh-ban.^[81] E két aspektusról (tudás és megírás) Allah (Taʽala) azt mondja:

„Talán nem tudod, hogy Allah tudja azt, ami az égben van és azt is, ami a földön. Az Írásban van! Ez bizony Allah számára könnyű.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:70]

A Szahíh Muszlimban Abdullah ibn ’Amr ibn Al-Ász (radhiAllahu anhu) nyomán olvashatjuk, aki azt mondta:

„Hallottam Allah Küldöttét (szallAllahu alaihi wa szallam), hogy azt mondja: «Allah megírta a teremtett világ elrendelt méreteit (és megfelelő arányait) ötvenezer évvel az egek és a Föld teremtése előtt.»”^[82]

♦ Harmadszor: A hit abban, hogy egy teremtett dolog sem jött létre, kivéve Allah (Taʽala) Akaratából, attól függetlenül, hogy az Ő Tetteiről, vagy a teremtett lényekéről van szó. Allah (Taʽala) így beszél a Saját tetteiről:

„És a te Urad azt teremt, amit akar és választ.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 28:68]

„[...]Allah azt tesz, amit akar.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 14:27]

„Ő az, Aki formát ad nektek az anyaméhekben úgy, ahogyan Ő akarja.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:6]

A teremtmények cselekedeteivel kapcsolatban Ő (Allah Taʽala) azt mondja:

„[...]Ha Allah akarta volna, akkor hatalmat adott volna nekik felettetek és akkor harcoltak volna ellenetek.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:90]

„[...]Ha Allah akarta volna nem tették volna ezt! Hagyd őket és azt, amit koholnak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:137]

♦ Negyedszer: A hit abban, hogy minden lényt Allah teremtette, dhawátihá (őket magukat), tulajdonságaikat és mozgásukat. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Allah mindennek a Teremtője és Ő mindennek a Felvigyázója.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:62]

„[...]És megteremtett mindent, és mindennek megszabva mértékét, rendelte azt el.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:2]

Azt mondja Ibráhím Prófétájáról (alaihisz-szalám), hogy azt mondta népének:

„Miközben Allah teremtett titeket és azt, amit csináltok.”^[83] [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 37:96]

Al-Qadar-ban való hit fenti leírása nem tagadja, hogy az ’abd-nak (szolgának – teremtménynek) van masí’ah-ja (akarata) és qurdah-ja (képessége) az akaratlagos cselekedeteket illetően, mivel mind As-Sar’a és a Valóság is alátámasztja ezeket.

● As-Sar’a szerint Allah (Taʽala) azt mondja a masí’ah-ról (az ember akaratáról):

„[...]Aki akarja az az ő Urához tér meg.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 78:39]

„[...]Menjetek a szántóföldetekre,^[84] ahogyan csak akartok.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:223]

Allah azt mondja a qurdah-ról (az ember képességéről):

„Féljétek hát Allah-ot amennyire tőletek telik! Figyelmesen hallgassatok és engedelmeskedjetek.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 64:16]

„Allah egyetlen lélekre sem ró ki többet, mint, amennyire az képes. Mindenkinek az jár (jóként) amiért megdolgozott, és az íratik fel ellene, amit megszerzett.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:286]

● A valóság aspektusából nézve, mindenki tudja, hogy rendelkezik masí’á-val és qudrá-val, amelyek szerint cselekszik vagy abbahagyja, és ami által megkülönbözteti azt, amit akarattal tesz, mint a járás, vagy amit nem szándékosan tesz, mint a reszketés. Azonban az ʽabd (szolga – teremtmény) akarata és képessége csakis Allah Akarata és Képessége miatt létezik. Ő (Taʽala) azt mondja:

„Azoknak, akik az egyenes Úton akarnak járni (közületek). ~ Ám ti csak akkor akarhatjátok, ha úgy akarja Allah, a teremtmények Ura.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 81:28-29]

És mivel az egész univerzum Allah-é (Taʽala), ezért semmi nem jön létre az Ő Királyságában az Ő Akarata nélkül.

Al-Qadar-ban való hit, ahogy fent elmagyaráztuk nem ad kifogást az ʽabd-nak (szolgának – teremtménynek) arra, hogy elhagyjon kötelező cselekedeteket vagy, hogy engedetlen dolgokat tegyen. Az, hogy „úgyis meg volt írva” nem érvényes kifogás, a következők miatt:

Először: Allah azt mondja:

„Azt fogják mondani azok, akik társítottak: «Ha Allah akarta volna nem társítottunk volna, és az apáink sem és nem tiltottunk volna meg semmit.» Így hazudtoltak meg azok, akik előttük voltak, míg meg nem ízlelték a Mi csapásunkat. Mondd: «Rendelkeztek-e olyan tudással, amit előhozhatnátok nekünk? Vélekedést követtek csupán, és csupán találgattok.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:148]

Ha a Qadar kifogás lenne, akkor Allah nem büntetné meg az embereket a rossz cselekedeteik miatt.

Másodszor: Allah azt mondja:

„Küldöttek, akik örömhír hozókként és intőkként jöttek, hogy az embereknek ne lehessen Allah-hal szemben érvük a küldöttek után. Allah Hatalmas és Bölcs.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:165]

Ha a Qadar érvényes kifogás lenne arra, hogy engedetlen legyen valaki (a Küldöttekkel), ez akkor sem szűnne meg, ha elküldte a Küldötteket, mivel az engedetlenség meg fog történni, Allah akaratából, a Küldöttek elküldése után is.

Harmadszor: Egy Ali ibn Abi Tálib (radhiAllahu anhu) által közölt hadíthban, amelyet mind Al-Bukhári, mind Muszlim összegyűjtöttek, a Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„«Senki sincs közületek, kinek helye meg ne lenne írva a Pokolban vagy a Dzsennában.»” Egy ember a nép közül azt mondta: «Ne hagyatkozzunk erre (és hagyjunk fel a cselekedeteinkkel)?» Ő (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta: «Folytassátok a (jó tettek) cselekvését, mert mindenki könnyűnek fogja találni az olyan tettek megtételét, amelyek arra a helyre vezetnek, amire ő meg lett teremtve.»” (És akkor a Próféta szallAllahu alaihi wa szallam a következő ájákat olvasta:

«Aki ad és féli Istenét (Allah-ot), ~ És igaznak tartja a Legjobbat,^[85] ~ Annak megkönnyítjük a legkönnyebb sorshoz vezető utat. ~ De aki fösfény és öntelt, ~ És hazugságnak tartotta a Legjobbat, ~ Annak megkönnyítjük a legrosszabb sorshoz való jutást.» [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 92:5-10]ˮ^[86]

A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) megparancsolta a jótettek megtételét és megtiltotta a Qadar-ra való hagyatkozást.

Negyedszer: Allah (Taʽala) azt parancsolta a szolgáknak, hogy törvényes dolgokat tegyenek, és megtiltotta nekik (a tilalmasat) és felelősségre vonja, kivéve azért, amit képtelen megtenni. Allah (Taʽala) azt mondja:

„Féljétek hát Allahot, amennyire tőletek telik![...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 64:16]

„Allah egyetlen lélekre sem ró ki többet, mint, amennyire az képes.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:286]

Ha egy ember kényszer hatására cselekszik, akkor olyan terhek fogják nyomasztani, ami elől nem tudott elmenekülni. Ez mindenképpen hamis. Ha valaki valamit feledékenységből, tudatlanságból vagy kényszerből tesz, akkor nem bűnös, mert ezek meg vannak számára bocsátva.

Ötödször: Allah (Taʽala) Qadar-ja egy megőrzött titok, amely rejtve marad addig, amíg meg nem történik, ami el lett rendelve. Az ʽabd (szolga – teremtmény) szándékozik megtenni egy bizonyos cselekedetet, és ő nem rendelkezik azzal a tudással, hogy Allah mit írt elő a Qadar-ban. Tehát nem hivatkozhat Allah Qadar-jára, mivel nem tudja, mi van benne.

Hatodszor: Látjuk hogy az ember igyekszik elérni azokat a dolgokat, amelyek hasznot hozznak neki az evilági dolgokból. Nem hagyja el ezeket, hogy majd aztán a Qadar-t hibáztassa, amiért elhagyja őket. Miért van akkor az, hogyha valaki elhagyja azokat a dolgokat, amelyek a vallásában hasznosak a számára, akkor a Qadar-t használja kifogásként? Nem mindkét dolgot egyformán kellene kezelni?^[87]

A következő egy olyan példa, amely rávilágít erre a kérdésre. Ha két út van egy ember előtt: az egyik egy olyan városba vezet, amely tele van bűnnel, rendetlenséggel, gyilkossággal, félelemmel, éhséggel, fosztogatással, és mindenfajta szexuális és erkölcsi romlottsággal; a másikban rend, biztonság és nyugalom van, bőséges ellátás és jó élet, és amelyben az élet, a méltóság és a vagyon tiszteletet kap; melyik utat választja?

Természetesen azt az utat fogja választani, amely a rend és a biztonság városába viszi. Egy értelmes ember nem menne azon az úton, amely a káosz és a félelem városába vinné, majd a Qadar-t használná kifogásként. Miért van az mégis, hogy amikor a Túlvilágról van szó, és valaki a Pokol tüzébe vezető utat választja a Dzsennába vezető helyett, akkor a Qadar-t hozza kifogásként?

Másik példa: Ha egy betegnek azt mondja az orvos, hogy vegye be a felírt orvosságot, beveszi, még ha nem is ízlik neki. És ha tilos neki valamilyen ételt ennie, ami ártalmas a számára, akkor nem eszik belőle, még ha vágyik rá, akkor sem. Azért teszi mindezt, hogy meggyógyuljon és egészséges legyen. Elég lehetetlen, hogy valaki ne venné be a gyógyszert vagy megenné a számára káros ételeket, és közben a Qadar-ra hivatkozzon! Akkor miért hagyja el az ember Allah és Küldötte parancsait, vagy teszi meg azt, amit Allah és a Küldötte megtiltott, és a Qadar-ra hivatkozik közben?

Hetedszer: Ha egy ember, aki a Qadar-t használja kifogásként arra, amit elhagyott Al-Wádzsibát-ból ^[88], vagy amit elkövetett bűnt, de ha valaki, aki elveszi a vagyonát és megsérti becsületét, azt mondja neki: ne hibáztass engem! A támadásom ellened Allah Qadar-ja miatt volt (vagyis Allah megírta előre), nem fogadná el a kifogását. Hogyan lehetséges akkor, hogy nem fogadja el mástól a Qadar-t kifogásként, amikor ő viszont kifogásként használja fel agressziójában Allah jogai ellen?

Azt mondják, hogy Amír Al-Mu’minín ^[89] ʽUmar  ibn Al-Khattáb (radhiAllahu anhu) azt parancsolta, hogy vágják le a kezét egy tolvajnak, akinek  a törvény szerint le kellett vágni a kezét. A tolvaj azt mondta: „Várj, Ó, hívők vezetője! Allah Qadar-ja szerint követtem el a lopást (vagyis a Qadar-ra hivatkozott).ˮ ʽUmar azt felelte: „És mi is mindenképpen Allah Qadar-ja szerint vágjuk le (a kezedet).”

Allah qadar-jában való hit hasznai közül:

1. Hagyatkozás Allah-ra (Taʽala), amikor az eszközöket használjuk (amelyek által valamit létrehozunk), tehát nem magára az eszközre hagyatkozunk, az alapján, hogy mindent Allah rendelt el előre, meghatározott arányokban.

2. Az ember megmenekül a fennhéjázástól, ha eléri a célját, mert az, hogy elérte, Allah (Taʽala) Kegye iránta, mivel Ő rendelte el előre azokat az eszközöket, amelyek a jó és sikeres dolgokhoz vezetnek. Ha valaki beképzelt, az elfelejt hálásnak lenni Allah-nak a Kegyeiért.

3. Biztosítja a béke és a nyugalom állapotát azzal kapcsolatban, hogy ami eléri az embert, azt Allah (Taʽala) rendelte el. Nem aggódik azon, hogy valamit, amit szeretet volna, azt nem sikerült elérnie, vagy, hogy ami megtörtént, azt nem akarta, mivel mindez összhangban van Allah Qadar-jával – és az Övé az ég és a Föld – és amit Ő megírt, az elkerülhetetlenül megtörténik. Allah erről azt mondja:

„Egyetlen csapás sem éri a földet és titeket sem, csak úgy, hogy az Írásban van, még mielőtt megteremtettük volna azokat. Ez bizony könnyű Allah-nak. ~ Azért, hogy ne keseregjetek amiatt, ami elkerült benneteket és ne örvendezzetek annak, ami elért benneteket. Allah nem szereti az öntelt büszkélkedőket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 57:22-23]

A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) azt mondta:

„Milyen csodálatos a hívők helyzete! Minden ügyükből jó származik, és ez senki más esetében nincs így, csak a hívőkében: Ha bármilyen szarraa’ ^[90] éri őt, hálát ad (Allah-nak), és az jó neki. És ha bármilyen darra’^[91] éri őt, és állhatatosan kezeli, az is jó neki.”^[92]

Két szekta tévelyedett el Al-Qadarral kapcsolatban:

Egyikük Al-Dzsabrijjah^[93], akik azt mondják, hogy az ember minden tettére rá van kényszerítve, és sem hatalma, sem akarata nincs a cselekvésre.

A másik Al-Qadarijjah^[94], akik azt mondják, hogy amit az ember tesz, az teljes egészében saját képességéből és szabad akaratából teszi, és hogy Allah Masíʽah-ja (Akarata) és Qudrah-ja (Képessége) semmiben sem befolyásolja azt, amit az ember tesz.

Válasz az első szektának (Al-Dzsabrijjah) as-sarʽa és az ésszerűség szerint:

As-sarʽa szerint, biztos, hogy Allah (Taʽala) képességet és szabad akaratot adott az ʽabd-nak (szolgának – teremtménynek), és a tetteit is neki tulajdonítja. Ő (Taʽala) azt mondja:

„[...]Van közöttetek olyan, aki az evilági életet akarja és van olyan, aki a Túlvilágot.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:152]

„És mondd: «Az igazság az Uratoktól származik!» Aki akar, az higgyen! Ám, aki akar az legyen hitetlen. Mi bizony tüzet készítettünk elő a hitetleneknek, amelynek tűz-falai körül fogják őket.[...]” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 18:29]

Azt is mondja:

„Aki jóravaló módon cselekszik, magának teszi azt. Ám, aki rosszat tesz, az maga ellen teszi azt. A te Urad nem igazságtalan a hívő szolgákkal.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:46]

Az ésszerűség szerint, ismert, hogy minden ember képes megkülönböztetni akaratlagos tetteit, mint evés, ivás, eladás és vásárlás, és az olyan dolgokat, amelyek megtörténnek vele akarata nélkül, mint a láz miatti reszketés, vagy leesés a tetőről. Az első esetben saját szabad akarata szerint cselekszik, kényszer nélkül, míg a második esetben nem is volt választása, és nem is akarja azt, ami megtörtént vele.

Válasz a második szektának (Al-Qadarijjah) as-sar’a és ésszerűség szerint:

As-sar’a szerint biztos, hogy Allah a teremtője mindennek, és minden dolog Allah Akaratából létezik. Allah (Taʽala) megmutatta Könyvében, hogy a teremtmények tettei az Ő Akarata szerint történnek meg. Ő (Taʽala) azt mondja:

„[...]Ha Allah akarta volna, akkor nem harcoltak volna egymással azok, akik utánuk éltek azt követően, hogy eljött hozzájuk a nyilvánvaló bizonyíték. Ám nézeteltérés támadt közöttük. Egyesek közülük hittek, mások hitetlenkedtek. Ha Allah akarta volna nem harcoltak volna egymással. Ám Allah azt tesz, amit Ő akar.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:253]

„Ha akartuk volna minden egyes léleknek megadhattuk volna az útmutatását. Ám valóra vált az Általam kimondott szó: «Bizony megtöltöm a Poklot a dzsinnekkel és emberekkel együttesen.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 32:13]

Az ésszerűség szempontjából, nyilvánvaló, hogy az egész univerzum Allah-é, és mivel az ember a része ennek az univerzumnak, ebből következően ő is Allah-hoz tartozik. Aki valakinek alá van rendelve, nem tartozik a jogai közé, hogy a Tulajdonos tulajdonával azt tegye, amit akar, kivéve az utóbbi engedélyével és akaratával összhangban.

Az iszlám Aqídah ahdáf-ja (céljai)

Nyelvészetileg al-hadaf (tbsz: ahdáf)^[95] számos jelentéssel bír, ezek között van a következő: „egy cél, amelyet valaki megcéloz lövéskor vagy dobáskor”, vagy „az akarat és a vágy tárgya; egy vég, amit valaki el szándékozik érni.”

Az iszlám aqídah ahdáfja azok nemes célok, amelyek úgy érhetők el, ha az ember ragaszkodik hozzá. Számos különböző célja van, ezek közül valók a következők:

Először:  Őszinte szándék megalapozása Allah (Taʽala) egyedüli imádatára, mivel Ő a Teremtő, Akinek nincs társa. Tehát az imádat szándéka csak Őt illeti meg.

Másodszor: Megszabadítani az elmét és a gondolatokat az irracionális és kaotikus veszteségektől, amelyek onnan indulnak ki, hogy a szívben nincs aqídah, mert a szív ilyen állapotában minden hitnek híján van, és csak azt imádja, ami anyagilag felfogható, vagy hibás hitek és babonák félrevezetésének van kitéve.

Harmadszor: Lelki béke és értelmes gondolkodás, így az ego nem aggodalmaskodik, és az elme megszabadul a zűrzavartól. Ez azért van, mert ez az aqídah összekapcsolja a hívőt Teremtőjével, és ennek eredményeképpen elfogadja Őt, mint Rabb-ját (Urát – Fenntartóját), és törvényalkotó Bíróját. Ennek következtében szíve bizalmat nyer az Ő igazságos választásában, és keblét megnyitja az iszlám előtt, nem keresve mellette semmi mást.

Negyedszer: A szándékok és a tettek védelme az eltévelyedéstől Allah imádatában vagy a teremtményekkel való kapcsolatban, mivel az aqídah alapjaihoz tartozik a hit a Küldöttekben, és ők biztos szándékkal cselekedtek.

Ötödször: A dolgok komolyan vétele és határozottság, hogy az ember nem szalaszt el egyetlen lehetőséget sem anélkül, hogy ne tenne jó tetteket Allah jutalmában reménykedve. Emellett, ha lát valami rosszat, távol tartja magát tőle Allah büntetésétől való félelmében, mert az aqídah alapjaihoz tartozik a hit a Feltámadásban és a tettekért való ellenszolgáltatásban:

„Mindegyiknek meglesznek a fokozatai, annak megfelelően, amit cselekedtek. Az Urad nem figyelmetlen azzal szemben, amit ők cselekszenek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:132]

A Próféta (szallAllahu alaihi wa szallam) bátorított e cél elérésére:

„A jó hívő jobb és kedvesebb Allah-nál, mint a gyenge hívő, de mindkettőben van jó. Őrizd meg azt, ami hasznos neked (a Túlvilágon), és kérd Allah segítségét, és ne ess kétségbe. Ha valami kicsúszik a kezedből (baj, szerencsétlenség, probléma elér téged), ne mondd azt: ha ezt és ezt tettem volna, akkor ez és ez történt volna, hanem mondd: Allah azt teszi, amit elrendelt. Mert a ’ha’ kinyitja a sátán cselekedeteit.”^[96]

Hatodszor: Erős Ummah megalapozása, ami mindent megtesz dín-je megszilárdításáért, és alapjai megerősítéséért, nem foglalkozva azzal, hogy mi (baj) éri őt célja elérése közben. Allah (Taʽala) azt mondja erről:

„Az igazhívők azok, akik hisznek Allahban és a Küldöttében és ezután nem gyötri őket kétség. És harcolnak Allah Útján vagyonukkal és testükkel. Ők az őszintén igazak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 49:15]

Hetedszer: Boldogság az evilágon és a Túlvilágon az emberek és a csoportok javításával, jutalom és a megbecsültség elérése eszközeinek keresése. Allah azt mondja erről:

„Aki jótetteket cselekedett, akár férfi, akár nő és mindeközben hívő, azt a jó élettel fogjuk jutalmazni. És Mi a legjobb tetteik szerint fogjuk jutalmazni őket (a Feltámadás Napján).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:97]

A fentiek csak néhány az iszlám aqídah céljai közül. Kérem Allah-ot (Taʽala), hogy elérhetővé tegye számomra és minden muszlim számára.

Minden hála Allahot illeti azért, hogy e könyv eljutott a magyarul beszélő testvérekhez az Ummából. Minden siker Allahtól származik, és minden hiba tőlem vagy a sátántól.           Allah bocsásson meg nekem, a szüleimnek és minden muszlimnak.

WWW.ISLAMHOUSE.COM