Ahogyan élnünk,
halnunk kell
] Magyar – Hungarian – مجري [
(Yahya) Donald W. Flood
Forditotta:
EUROPEAN ISLAMIC RESEARCH CENTER (EIRC)
& Gharabli Gabriella
Elenőrizte: Julia Gabriel
﴿الطريق الأفضل للحياة والموت﴾
دونالد فلود
ترجمة:
المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية
& جبريلا غرابلي
مراجعة: جوليا جبريل
Bevezetés
Minden egyes reggel olyan új emberekre ragyog a Nap, akik felismerik az igazságot és visszatérnek a Teremtőjükhöz bűnbánással és engedelmeskedve Neki. Ők az Ő jutalmára törekszenek, a Paradicsom örök boldogságára. Az új hívők egy új esszenciát adnak a mai muszlimoknak őszinteségükkel, éberségükkel és az iszlám tanításai iránti szilárd ragaszkodásukkal. Kiindultak a korábbi bőséges tapasztalataikból, most erősen kitartanak az újonnan felfedezett igazság mellett, amelynek megismeréséhez Isten vezette őket, így könnyen és biztosan rátalálnak útjukra az életben. Ők úgy jöttek az iszlámba, hogy felvilágosultan és tisztán látják azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Némelyiküknek már elege lett és undort érez az anyagi és kicsapongó élettől, és az iszlámhoz fordult igazi szeretettel az erkölcsösség iránt és alázattal a Teremtő felé.
Öröm a számomra, hogy bemutathatom egy barátomat, akit Isten az iszlámhoz vezetett, és valóban ő a jól vezetetettek közé tartozik. Ebben a könyvben elbeszéli az útját. Én nagyon sok sikert és boldogságot kívánok neki Isten helyes Útján. Bízunk benne, hogy minél többen lépnek majd az ő nyomdokaiba.
Muhammad Abbas Nadeem
Köszönetnyilvánítás
Először is, szeretnék hálát adni Istennek azért, hogy az iszlámhoz vezetett. Kérem Őt, hogy fogadja el munkámat az Ő ügyéért, és tegye ezt eszközzé arra, hogy mások is kövessék az Igazságot. Úgyszintén, szeretném kifejezni hálámat azoknak az embereknek, akik megismertették velem az iszlámot és azoknak, akik felelősek voltak tudásom növeléséért, miután muszlim lettem. Emellett szeretnék köszönetet mondani azoknak a muszlim testvéreimnek, akik arra biztatattak, hogy megírjam ezt a történetet.
Legyen, hogy mind helyet kapjunk egy magasztos helyen a Paradicsomban, Isten Akaratából! Ámen.
(Yahya) Donald W. Flood
Medina, Szaúd-Arábia
„Az élet célja” kirakós
kezdeti darabjainak összegyűjtése
Valamikor úgy gondoltam, hogy neveltetésem egy kiváló életet kínált nekem, mert úgy éreztem, hogy elégedett vagyok úgy szellemileg, mint fizikailag. Fiatalként, egy átlagos amerikai életét éltem, ami egy meglehetősen hedonista életmód; kedvemet leltem a zenében, az ünnepi hangulatban, a nők társaságában, a sportban, az utazásokban, a nemzeti ételekben és az idegen nyelvekben. Ugyanakkor elértem egy pontot, amikor úgy éreztem, hogy lelkileg csődbe jutottam, és megkérdeztem magamtól most mi lesz? Úgy gondoltam, hogy az életben léteznie kell ennél valamivel többnek. Ez a felismerés volt az a lendület, ami arra vezetett, hogy különböző utakon keressem az igazságot.
Azt hittem, hogy a lelki beteljesületlenség érzéséhez az amerikai életmódnak volt köze, ami gyakran volt összekötve a vágyak azonnali telesítésével és impulzív viselkedéssel. Így, azt gondoltam, hogy a válasz talán egy jobb hely megtalálásában rejlik, ezért elkezdtem keresni a tökéletes helyet. Miután számos helyre utaztam el, rájöttem arra, hogy valójában nem is annyira a tökéletes helyet keresem, hanem egy bizonyos kultúrát, amelynek a legmegfelelőbb az élet megközelítése. Amikor megtaláltam, amit úgy éreztem, hogy a legvonzóbb kultúra, ráismertem, hogy még mindig vannak hibái.
Ezt követően azt feltételeztem, hogy először meg kell ismernünk a különböző életviteleket, hogy azután kiválaszthassuk a legjobbat közülük. Ez volt bizonyára az út az igazság felé.
Képtelenség volt számomra, hogy igazán megvalósítsam a világpolgári életet, ezért úgy döntöttem, metafizikáról szóló anyagokat olvasok, mert az ezoterikus dolgok mindig izgattak engem. Gyorsan megtanultam azt, hogy minden az egyetemes törvények szerint működik, amelyeket az ember saját javára is felhasználhat. Miután már sok könyvet elolvastam ebben a témában, arra a következtetésre jutottam, hogy ami sokkal fontosabb ezeknél a törvényeknél, az az, Aki megalkotta őket, vagyis Isten. Arra is rájöttem, hogy a metafizika egy kétes út, és ezért tartózkodtam a további könyvektől, amelyek ezzel a területtel voltak kapcsolatban.
Egy jó barátom javaslatára elindultunk egy három hónapos táborozási túrára egész Amerikában és Nyugat-Kanadába, azzal a céllal, hogy rátaláljunk az élet céljára. Tanúi lehettünk a csodálatos természetnek és rájöttünk arra, hogy ez a világ nem jöhetett létre tévedésből, és hogy ezek az egyértelmű birodalomnyi jelek, mind a Teremtő felé mutatnak. Ezért, ez az út megerősítette az Istenben való hitemet.
Hazatérésem után, már kifárasztott a városi mozgalmas élet, ezért a meditáció felé fordultam a lazításért. Képes voltam arra, hogy megtaláljam a belső békét ezekkel a meditációs technikákkal. Ez a nyugodt érzés, azonban, csak átmeneti volt, mert amikor felálltam, ezt az érzést nem vihettem magammal. Hasonlóképpen, következetesnek lenni a meditációban egyre hatalmasabb feladat lett számomra, úgyhogy lassan kezdetem elveszíteni érdeklődésemet iránta.
Nem sokkal később azt hittem, hogy az igazság talán az önfejlesztésben rejlik. Ezért egy falánk olvasója lettem a motivációs anyagoknak, és részt vettem az ehhez kapcsolódó szemináriumokon. Ezen kívül, igyekeztem felnőni az amerikai hadsereg szlogenjéhez, a TV reklámokból, ʼLegyél minden, ami lehetszʼ - parázson járva, az ejtőernyőzésben és a harcművészetekben téve erőfeszítéseket. Az olvasásnak és a kihívásokban való teljesítményeknek köszönhetően, kifinomult önbizalmat szereztem, de valójában még mindig nem fedeztem fel az igazságot.
Röviddel ezt követően, számos könyvet olvastam különböző életszemléletekről és sok érdekes koncepciót és gyakorlatot találtam, de nem volt egy különösebb életszemlélet, amellyel teljesen egyetérthettem volna. Ezért úgy döntöttem, hogy megerősítem magamban azt amiről úgy gondoltam, hogy a legtöbb bölcsességet tartalmazza ezek a doktrínák között. Ez egyfajta ʼá la carteʼ vallás lett, amely elsősorban a jó erkölcsi magatartást hangsúlyozta. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy az erkölcsösség jó dolog, de nem elég jó arra, hogy megoldja ʼaz élet céljaʼ kirakóst, az élet egy spirituálisabb megközelítését.
Nemsokára egy muszlim országban kaptam munkát, ahol elég szabad időm jutott arra, hogy olvassak, és az életen tűnődjek. Miközben folytattam az igazság keresését, az egyik könyvben vonatkozást találtam az Isten előtt való őszinte bűnbánat szükségességére. Ezt tettem, és olyan lelkiismeretfurdalást éreztem mindazokkal szemben, akiket az életem során megbántottam, hogy folyni kezdtek a könnyeim az arcomon.
Néhány nappal később egy beszélgetésem során néhány muszlim barátommal megemlítettem nekik, hogy nagyobb szabadságot élveztem Amerikában, mint az ő országukban. Egyikük azt mondta: „Ez attól függ, mit értesz te a «szabadság» alatt. A te világodban attól függetlenül, hogy a szülők milyen erkölcsi nevelést adtak a gyermekeiknek a házon belül, ahogy kikerülnek onnan, általában szembe találják magukat egy társadalommal, amely ellentmondásban van az erkölcscsel. Ugyanakkor a legtöbb muszlim közösségben az erkölcsöt, amit a gyerekeknek otthon tanítanak, nagyon hasonló azzal, amit az otthonon kívül találnak. Tehát valójában ki is a szabad?” Ebből az analógiából kiindulva arra a következtetésre jutottam, hogy az iszlám irányelvei és azok a korlátozások, amelyek részben szentesítik az emberek viselkedését, valójában nem az emberi szabadságot korlátozzák, hanem inkább arra szolgálnak, hogy meghatározzák és tiszteletben tartsák az emberi szabadságot.
Egy másik lehetőség, hogy az iszlámról tanuljak akkor adódott, amikor meghívást kaptam, hogy együtt vacsorázzak egy csoport muszlimmal. Miután megemlítettem előttük, hogy Las Vegasban, Nevada területén éltem mielőtt a Közel-Keletre jöttem, egy amerikai muszlim azt mondta: „Tegyél meg mindent azért, hogy jó muszlimként halhass meg.” Kértem, hogy azonnal magyarázza meg mit akart ezzel mondani. Azt mondta: „Ha nem-muszlimként halsz meg, az olyan, mintha ruletten játszanál, ahol egyetlen számra felteszed minden zsetonodat (az egész életedet, beleértve a tetteidet és saját hittedet), csak abban reménykedve, hogy talán, Isten Irgalmából az Ítélet Napján be fogsz kerülni a Paradicsomba. Ezzel ellentétben, ha jó muszlimként halsz meg, olyan mintha a rulett táblán minden számra zseton helyeztél volna el, és így bármely számon is áll meg a golyó te biztonságban vagy. Más szavakkal, jó muszlimként élni és meghalni a legjobb biztosíték arra, hogy nem a Pokolba fogsz jutni és ugyanakkor a legjobb befektetés, amely a Paradicsomba vezet.” Mint Las Vegas egykori lakója, könnyen össze tudtam kötni ezt a szívbe markoló példát a rulett játékkal.
Ekkor megértettem, hogy addig nem találhatok rá az igazságra, ameddig nem alakitok ki jó kapcsolatot azokkal a vallásokkal, amelyekben Isten kinyilatkoztatást küldött a prófétáknak és küldötteknek.
Ezért úgy döntöttem, hogy a kereszténységben és iszlámban folytatom az igazság keresését.
Fókuszban a kereszténység
Bár keresztényként nőttem fel, a kereszténység számomra zavaros és érdektelen volt. Úgy éreztem, mintha egy rejtélyes és érthetetlen vallást örököltem volna. Azt hiszem ez volt az oka annak, hogy csak név szerint voltam keresztény, de a gyakorlatban nem. Ezen kívül rájöttem, hogy kétségeim a keresztény hittet illetően arra vezettek, hogy ne legyek vallásos. Ennek ellenére, miközben az igazságot kerestem alkalmam nyílt arra, hogy újra megvizsgáljam azokat a hitelveket, amelyeket a szüleimtől örököltem, de eddig soha nem foglalkoztam azzal, hogy tanulmányozzam őket.
A kereszténységről szóló kiadványok, hanganyagok és video felvételek révén, amelyeket muszlimok és nem-muszlimok készítettek, nagy csodálkozásomra százasával fedeztem fel olyan verseket a Bibliából, amelyek felfedték számomra az összhang hiányát a keresztény hitben. Ezek az anyagok szerint Egy Isten volt Jézust (béke legyen vele) megelőzően. Hasonlóképen Jézus (béke legyen vele) az Egy Istenben való hitet hirdette. Azonban, Jézus (béke legyen vele) halála után a kereszténység a Szentháromságot hozta előtérbe az Egy Istenben való hitt helyett. Úgyszintén, Jézus (béke legyen vele) előtt Istennek nem voltak fiai vagy Vele egyenlők. Hasonlóképpen Jézus (béke legyen vele) azt hirdette, hogy ő Istennek a küldötte, és csak halála után a kereszténység emelte ki, mint Isten fiát, vagy Magát Istent.
A monoteizmust illetően az első a Tíz Parancsolatból fenntartja Jézus (béke legyen vele) kijelentését az Egy Istenben vettet hittről:
„Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.” (Biblia, Márk 12:29)
Ehhez hasonlóan, számtalan vers van a Bibliában, amelyek megcáfolják Jézus (béke legyen vele) isteni voltát. Például Jézus (béke legyen vele) kijelentette, hogy ő egymaga nem képes csodákat tenni, csak Isten Akarata és Engedélyével teszi azokat.
„Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Biblia, Máté 12:28)
Érdekes módon a Biblia azt mondja, hogy Jézus (béke legyen vele) imádkozott:
„És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.” (Biblia, Máté 26:39)
Megkérdeztem önmagam „hogy lehet Jézus (béke legyen vele) Isten, és ezzel egy időben imádkozzon Istenhez?” Az imádkozó Isten ellentmondás. Továbbá, Jézus (béke legyen vele) állítja, hogy azt amit tanít nem tőle van, hanem attól, Aki őt küldte:
„Az én tudományom nem az enyém, hanem Azé, a ki küldött engem.” (Biblia, János 7:16)
Logikus, hogyha az, amit mond, nem tőle van, akkor ő csak egy próféta, aki megkapta a kinyilatkoztatást Istentől, éppen úgy, mint azok, akik előtte voltak (és utána volt). Sőt, Jézus (béke legyen vele) elismeri, hogy csak azt cselekszi, amit Isten tanított neki.
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.” (Biblia, János 8:28)
Újra megkérdeztem magamtól „hogy lehet Jézus (béke legyen vele) egy időben tanított és Isten is?” A muszlimokkal folytatott beszélgetéseim során egyetértettek azzal, amit Jézus (béke legyen vele) parancsolt az Egy Istenben való hit tekintetében, ahogy az alábbi Koráni verssorok is állítják:
„Mondd: «Ő, Allah az Egyedüli, az Egyetlen!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 112:1]
„Allah nem bocsátja meg, hogy társítást kövessenek el Vele szemben. Ám megbocsátja azt, ami ezen kívül van, annak, akinek akarja. Aki társítást követ el Allahhal szemben, az bizony hatalmas bűnt eszelt ki.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:48]
„Midőn Allah mondta: «Ő, Jézus, Mária fia! Talán te mondtad az embereknek: ʼEngem vegyetek és az anyámat két istennek, Allah mellé!ʼ» Mondta: «Magasztaltassál! Hogyan mondhatnék én olyat, amihez nincs jogom? Ha én mondtam volna Te bizony tudnád azt. Te tudod, mi van az én lelkemben, ám én nem tudom mi van a Te lelkedben. Hiszen Te vagy a láthatatlan dolgok Tudója!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:116]
„De nem ítélték meg Allahot az Őt megillető mérték szerint. A Feltámadás Napján az egész földet a kezébe markolja. És az egeket a jobbjával összehajtogatja. Magasztaltassék! Magasan felette van Ő annak, amit társítanak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:67]
Akkor is meglepődtem, amikor rátaláltam arra, hogy a Biblia számos olyan verset tartalmaz amelyek Jézusról, (béke legyen vele) mint Isten prófétájáról beszélnek:
„És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.” (Biblia, Máté 13:57)
„A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Biblia, Máté 21:11)
Hasonlóképen megismertem az iszlám álláspontját is Jézusról (béke legyen vele), ami az, hogy ő Allah prófétája és küldötte. A Koránban Isten azt mondja:
„A Messiás, Mária fia (Jézus), csupán egy küldött. Már előtte is elmúltak küldöttek. Az anyja igaz asszony. Ők ketten ételt ettek (földi ételeket, mint általában az emberek). Figyeld meg, hogyan világítjuk meg nekik a jeleket! Majd figyeld meg, hogyan fordulnak el!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:75]
Egy másik elterjedt hit a kereszténységben az, hogy Jézus (béke legyen vele) Isten fia. A Biblia szerint szokásos dolog volt, hogy Isten minden prófétáját vagy akár egy igaz embert is, Isten fiának nevezzenek. Jézus (béke legyen vele) mindig úgy beszélt magáról, mint az ember fia és nem, mint Isten, vagy Isten szó szerinti fia.
„Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;” (Biblia, Máté 13:37)
„És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak;” (Biblia, Lukács 12:10)
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (Biblia, 1 Timóteus 2:5)
Nyilvánvaló, hogy Pál volt a leginkább felelős azért, hogy Jézus (béke legyen vele) státuszát megemelték, mint Isten fia, Jézus (béke legyen vele) tanításait eltorzítva ezzel.
„És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.” (Biblia, Ap. Csel. 9:20)
Mi több, Jézus (béke legyen vele) nem jelenik meg mint Isten ʼegyszülöttʼ fia (ahogy a János 3:16-ban találjuk) mivel ezt a szót törölték a Biblia Javított Standard Változatában valamint a Biblia számos más új változataiban. Továbbá Isten határozottan kijelenti a Koránban, hogy Neki nincs fia:
„Azt mondják: «Vajon a Könyörületes fiút nemzett?» ~ Borzalmas dologgal hozakodtatok elő. ~ Kevés híja, hogy emiatt az egek darabokra nem szakadnak és a föld meg nem hasad és a hegyek pedig porrá nem omlanak szét. ~ Azért, hogy a Könyörületesnek fiúgyermeket állítanak. ~ Nem illik a Könyörületeshez, hogy fiúgyermeket nemzzen.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:88-92]
Isten kijelentette, hogy Ő úgy teremtette Jézust, ahogy Ádámot (béke legyen velük) is:
„Jézus példázata Allahnál olyan, mint Ádám példázata: porból teremtette meg öt, majd azt mondta neki: «Légy!» És már meg is volt.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:59]
Ezek után a módosítások után a császárok és papság további koholmányokat hoztak létre azzal ellentétben, amit Jézus (béke legyen vele) mondott, vagy cselekedett. Ezek közül az egyik a Szentháromság fogalma, amelyben Jézus (béke legyen vele) egy a három isteni személy közül (Atya, Fiú és Szentlélek).
„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (Biblia, 1 János 5:7)
A Bibliában ezt a verset tartják a legjobb bizonyítéknak a Szentháromság doktrínája mellett, annak ellenére, hogy ezt a doktrínát nem támasztotta alá sem Jézus (béke legyen vele) sem a tanítványai, de még a keresztény tudósok sem. Tény az, hogy sok nézeteltérés és konfliktus után fogadták el a keresztények 325.-ben, a niceai zsinat alkalmával. Érdékes, hogy ezt a verset töröltek a modern kor Bibliáiból. Ezen felül a Korán figyelmezteti a zsidókat és a keresztényeket, hogy tartózkodjanak a hitetlenségtől Isten kinyilatkoztatásában, és felszólít a Szentháromságban vetett hit ellen.
„Bizony a vallás Allahnál az Iszlám! Bizony azok, akiknek az írás adatott, csak azután különböztek össze, miután a tudás elérkezett hozzájuk. Es tették ezt egymás iránti fenekedésből. Aki azonban hitetlen Allah Jeleivel szemben (annak tudnia kell, hogy) Allah gyorsan számon Kérő!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]
„Ó, Könyv Népe! Ne kövessetek el túlkapást a vallásotokban! És Allahról csak az igazat mondjátok! Jézus, a Messiás, Mária fia, csupán Allah küldötte, és az Ő szava, amit Máriára vetett és a belőle származó lélek. Higgyetek Allahban és a Küldötteiben! És ne mondjátok: «Három!» Hagyjátok abba! Ez jobb nektek. Bizony Allah az egyetlen isten-magasztaltassék! Mennyire felette áll Ő annak, hogy fia legyen Neki. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Allah elégséges segítő!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:171]
„Bizony hitetlenkednek azok, akik azt mondják: «Allah a harmadik a három közül!» Nincs más isten csak az Egyetlen Isten. Es ha nem hagyják abba azt, amit mondanak, akkor azokat, akik hitetlenkednek közülük fájdalmas büntetés éri el.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:73]
Egy ide kapcsolódó vitaterület amiről olvastam, az az ʼeredendő bűnʼ és az üdvözülés a Jézus (béke legyen vele) ʼkeresztre feszítéseʼ által. Feltételezhető, hogy Jézus (béke legyen vele) előtt nem létezett az ʼeredendő bűnʼ doktrínája. Ez a doktrína Jézus (béke legyen vele) után jelent meg. Ezen kívül, Jézus (béke legyen vele) előtt az üdvösséget az Isten iránti engedelmességgel lehetett elnyerni, ám Jézus (béke legyen vele) után ezt, ahogy a keresztények tartják, Krisztus keresztre feszítése által lehet elérni.
A kereszténységben, az ʼeredendő bűnʼ doktrínája az ürügy, ami miatt szükség volt Jézus (béke legyen vele) keresztre feszítésére, és ezen keresztül az üdvösség elnyerésére. Azonban rájöttem, hogy ezt a doktrínát az Ószövetség erősen elutasítja.
„A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.” (Biblia, Ezékiel 18:20)
„Sőt inkább ki ki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.” (Biblia, Jeremiás 31:30)
Úgy tűnik, hogy ezt a fogalmat azért hozták létre, hogy lehetőségül szolgáljon azoknak, akik hisznek benne, hogy az Ítélet Napján, elkerüljék felelősségüket a bűneikért Isten előtt.
„A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Biblia, Eféz. 1:7)
„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.” (Biblia, Róm. 3:22-26)
„Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.” (Biblia, Róm. 4:25)
„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.” (Biblia, Róm. 10:9)
Rájöttem arra, hogy Jézus (béke legyen vele) szerint is az ember csak az Isten iránti alávetés és engedelmesség által üdvözülhet.
„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.” (Biblia, Máté 5:19-20)
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Biblia, Máté 7:21)
Ennek megfelelően, a Kegyes Koránban azt találjuk, hogy minden lélek asszerint lesz jutalmazva, amit tett:
„És hogyan lesz majdan, ha Mi összegyűjtjük őket egy olyan Napra, amelyhez kétség nem férhet? És mikor minden egyes lélek teljes jutalmazásban részesül amiatt, amit elkövetett. Es ők nem fognak jogtalanságot elszenvedni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:25]
„Aki jóravaló módon cselekszik, az magának teszi azt. Ám, aki rosszat tesz, az maga ellen teszi azt. A te Urad nem igazságtalan a hívő szolgákkal.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:46]
„Minden lelek annak a záloga, amit megszerzett.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 74:38]
Úgy tűnik azonban, hogy ezt a hitet megváltoztatták a Jézus (béke legyen vele) keresztre feszítése által elért üdvösségbe vetett hitre.
„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” (Biblia, Róm. 3:28)
„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (Biblia, 1 János 2:1-2)
A keresztre feszítés által elért üdvösség elmélete úgy tartja, hogy Jézus (béke legyen vele) ajánlotta fel magát a keresztre feszítésre, hogy ezáltal megváltsa és megmentse az emberiséget. De ha így van, akkor miért kérte Jézus (béke legyen vele) Isten segítségét mielőtt jöttek a katonák hogy letartoztassák?
„Atyám, ments meg engem ettől az órától.” (Biblia, 1 János 12:27)
Hasonlóképpen, miért mondja a Biblia, hogy a kereszten Jézus (béke legyen vele) hangosan felkiáltott Isten segítségéért könyörögve?
„Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?” (Biblia, Máté 27:46)
Ezen kívül, hogyan lehet az, hogy Jézus (béke legyen vele) az egész emberiségért lett megfeszítve, mikor ő csak Izráel fiaihoz lett küldve?
„Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.” (Biblia, Máté 10:5-6)
„Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Biblia, Máté 15:24)
Ez egyértelműen ellentmondás. Úgy találtam, hogy a fent említett versek nagyon meggyőzőek arról, hogy Jézus (béke legyen vele) azért lett keresztre feszítve, hogy megváltsa az emberiség bűneit. A Korán azt mondja, hogy nem Jézust (béke legyen vele) feszítették a keresztre, hanem egy hozzá hasonló embert.
„És mert azt mondták: «Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah Küldöttet.» Ám valójában nem ölték meg és nem feszítették keresztre. Ám egy hasonmás adatott nekik. Akik között öt illetően nézetkülönbség van, azok kétségben vannak felőle. Nem rendelkeznek ők róla tudással, csak a gondolatot követik. Ám bizonyos, hogy őt (Jézust- béke legyen vele) nem ölték meg. Ellenkezőleg Allah felemelte őt magához. Allah Hatalmas és Bölcs!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:157-158]
Ha ez így van, akkor ez lehet a magyarázat arra, hogy Jézus (béke legyen vele) megjelent a tanítványainak a keresztre feszítés után. Ha valóban kereszthalált halt volna, akkor egy spirituális testben jelent volna meg. Ahogy a Lukács 24:36-43 találjuk, Jézus (béke legyen vele) fizikai testet öltve találkozott velük, az alítólagos keresztre feszítés eseménye után. Ebből, rájöttem arra, hogy Pál volt az, aki a Jézus (béke legyen vele) keresztre feszítését tanította.
„Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.” (Biblia, Róm. 5:10-11)
„Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, a kiket előtalált. Némelyek pedig az epikureus és sztoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.” (Biblia, Ap. Csel. 17:17-18)
Pál maga is beismerte, hogy a feltámadás az ő evangéliuma.
„Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangyéliomom szerint.” (Biblia, 2 Tim. 2:8)
Sok olyan forrásra bukkantam, amelyek azt mondják, hogy Pál és mások csalódottak voltak a zsidók Jézus (béke legyen vele) üzenetének elutasítása miatt, ezért kiterjesztették hívásukat a pogányok felé. Elértek egész dél-európába, ahol a politeizmus és a bálványimádat volt elterjedt. Fokozatosan, Jézus (béke legyen vele) üzenetét úgy módosították, hogy megfeleljen azon idők római és görög hagyományainak és ízlésének.
„Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.” (Biblia, 1 Korintusi 9:19)
A Biblia óva int a hozzáadásoktól vagy eltávolításoktól ami a tanításait illeti, és ez az ami pontosan meg is történt.
„Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.” (Biblia, Jelenések 22:18-19)
Erről a Koránban Isten így szól:
„De jaj azoknak, akik az írást a maguk kezével írják! Maid azt mondják: «Ez Allahtól van.» (Teszik ezt azért,) hogy azt olcsó áron elvesztegessék. Jaj nekik azért, amit a kezük írt! És jaj nekik azért is, amit (így) megszereznek!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:79]
Mohamed próféta (béke legyen vele)
a Szentírásban
Egy másik érdekes dolog, amit megismertem, hogy léteznek bibliai próféciák Mohamed próféta (béke legyen vele) eljöveteléről. Felfedeztem, hogy a Bibliában egyértelmű próféciák vannak, (még ha az eredeti szöveg el is lett torzítva) amelyek megjövendölték Mohamed próféta (béke legyen vele) eljövetelét Jézus (béke legyen vele) után.
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!” (Biblia, Deut. 18:18-19)
„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Biblia, János 14:16-17)
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Biblia, János 16:7-14)
„Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.” (Biblia, Ap. Csel. 3:22)
A muszlim tudósok megerősítették, hogy Jézusnak (béke legyen vele) a leírása arról aki utána fog eljönni (az előbb idézet versek szerint) nem vonatkozhatnak másra csak Mohamed prófétára (béke legyen vele). Továbbá a Kegyes Koránban is tartalmazz egy verssort, amely megerősíti azt, amit Jézus (béke legyen vele) mondott erről:
„Midőn ʻIsá (Jézus), Mária fia, így szólt: «Ó, Izrael fiai! Én Allah Küldötte vagyok hozzátok, bizonyítékul annak, ami előttem a Tórában volt. Azzal az örömhírrel, hogy egy Küldött fog eljönni utánam, a neve: Ahmad.» Miután nyilvánvaló bizonyítékokkal, érvekkel jött hozzájuk, azt mondták: «Ez nyilvánvaló varázslat.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 61:6]
ʼAhmedʼ, Mohamed próféta egy másik neve, ugyanabból a szógyökérből származva mindkettő.
Mohamed próféta (béke legyen vele) a Koránban
Megfigyeltem, hogy a Kegyes Korán azt parancsolja, hogy higgyünk Istenben és az Ő prófétájában (béke legyen vele), ahogyan a következő verssorban találjuk:
„Mondd (Mohamed): «Ó, emberek! En bizony Allah Küldötte vagyok hozzátok, mindenkihez közülietek Allahé, Akié az egek és a föld birodalma. Nincs más isten csak Ő! Ő kelt életre és Ő küld a halálba. Higgyetek Allahban és a Küldöttében, az írástudatlan Prófétában - ő hisz Allahban és a Ő Szavaiban - és kövessétek őt!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:158]
Láttam, hogy a Kegyes Korán úgy beszél Mohamed prófétáról, (béke legyen vele) mint az végső prófétáról:
„Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek. Ő Allah Küldötte, a Próféták Pecsétje (hatamú-n-nabiyyína). Allah bizony minden dolognak Tudója.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:40]
Habár Isten kijelenti a Koránban, hogy Mohamed (béke legyen vele) az Próféták Pecsétje, felfedeztem, hogy a muszlimok ezzel együtt hisznek és elfogadják az őszes korábbi prófétát, az eredeti Kinyilatkoztatásokkal, amiket kaptak.
„Mondjátok: «Hiszünk Allahban és abban, ami leküldetett hozzánk, és ami leküldetett Ibráhímnak (Ábrahámnak) és Iszmáílnak (Izmaelnek) és Iszháqnak (Izsáknak) és Jaqúbnak (Jákobnak) és a törzseknek, és abban, amit Múszá (Mózes) és Íszá (Jézus) kaptak, és abban, amit a próféták kaptak az Uruktól. Mi nem teszünk különbséget közöttük. És mi Neki (Allahnak) vetjük alá magunkat.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:136]
A Korán, az utolsó Kinyilatkoztatás
Megértettem, hogy azok az újítások miatt, amelyek az eredeti Isteni kinyilatkoztatásban keletkeztek, szükség volt egy új Prófétára Jézus (béke legyen vele) után, és egy másik kinyilatkoztatásra a Biblia után. Ez az, amiért Isten elküldte Mohamedet (béke legyen vele) az utolsó kinyilatkoztatással (Korán) azért, hogy az egész emberiséget visszavezesse a hitre Isten Egyedülvalóságában, és arra, hogy csak Őt imádjanak, társak vagy közvetítők (papok - ford.) nélkül. A muszlimok szerint a Kegyes Korán az emberiség számára eljött útmutatás állandó és végső forrása, amely racionális és történelmi magyarázattal szolgál Jézus (béke legyen vele) csodálatos szerepéről. Jézusnak (béke legyen vele) a neve huszonöt alkalommal szerepel a Koránban, amely úgyszintén tartalmaz egy Jézus édesanyjáról szóló Mariam (Mária) című fejezetet (béke legyen velük).
Ami ennek az Isteni kinyilatkoztatásnak a hiteleségét illeti, a következő verssorokat a Koránból nagyon meggyőzőnek találtam:
„Ezt a Koránt nem lehetett kitalálni a semmiből, Allah nélkül. Ám megerősítése ez annak, ami már előtte is volt és az írás magyarázata, kétség nem férhet hozzá, a Világok Urától.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:37]
„Bizony ez (a Korán) maga a nyilvánvaló bizonyosság Igazsága.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 69:51]
Ugyanakkor aggódtam a Korán hamisításával kapcsolatban, mivel ez volt a fő probléma a korábbi kinyilatkoztatásoknál. Azt olvastam, hogy a Korán soha nem fog megváltozni vagy elveszíteni az érvényességét:
„Mi bizony lebocsátottuk a Dikr-t (intés, emlékeztetés, a Kegyes Korán) és Mi bizony Őrzői vagyunk annak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 15:9]
„Hát nem gondolkodnak el a Koránon? Ha nem Allahtól származna, bizony sok ellentmondást találnának benne.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:82]
Úgyszintén tudatták velem, hogy a Korán említ néhány tudományos jelenséget is, amelyek bizonyítják, hogy a Korán Isten Szava. Vannak verssorok, amelyek jellemzik:
♦ az embrió fejlődését:
„És bizony Mi megteremtettük az embert tiszta agyagból. ~ Majd spermacseppként (nutfatun) helyeztük el egy biztos helyen (a anya méhében). ~ Ezután a spermacseppet vérröggé formáltuk, majd a vérrögöt húsdarabbá teremtettük, majd a húsdarabot csontokká teremtettük. Majd a csontokat felruháztuk hússal, ezután egy másik teremtményként keltettük életre. Áldassék Allah a legkiválóbb Teremtő!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:12-14]
♦ a hegyeket
„Szilárdan rögzítetteket (hegyeket) vetett a földre, hogy az ne inogjon alattatok és folyókat és utakat. Talán így a helyes útra vezéreltettek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:15]
„Vajon nem tettük-e a Földet nyugvóhellyé? ~ A hegyeket pedig (oszlopokhoz hasonló) ékekké.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 78:6-7]
♦ a világegyetem eredetét
„Talán nem látták azok, akik hitetlenek, hogy az egek és a föld egyetlen hatalmas darab volt, és Mi bontottuk azokat fel. És a vízből teremtettünk meg minden elő dolgot. Hát nem hisznek?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:30]
„Majd az ég fölé emelkedett, amelyekkor füst volt. És azt mondta annak és a földnek: «Jöjjetek akarva- nem akarva!» Azok ketten azt mondták: «Önszántunkból jövünk engedelmeskedni.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 41:11]
♦ a nagyagyat
„De nem! Ha nem hagyja abba (Abu Dzsahl) homlokánál (Násziah) fogva vonszoljuk el (a homloka magas része, amely az agy frontális lebenyére utal). ~ Egy hazug, bűnös homloknál fogva (Násziah - a homloka magas része, amely az agy frontális lebenyére utal, hazugnak és bűnösnek van jellemezve, mert a frontális lebeny ellenőrzi a tudatos tetteket, ítéleteinket és a mindennapi ügyeinkre adott érzelmi reakciókat, a nyelvhasználatot és az általunk használt szavak jelentését. Ezen kívül fontos szerepet játszik az információ feldolgozásában).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 96:15-16]
♦ a tengereket
„És Ő az, Aki a két tengert fakasztotta. Az egyik édesen jóízű, a másik sósán keserű. Ám kettejük közé gátat tett és tilalmas tilalmat.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:53]
„Engedte a két tengert folyni, hogy találkozzanak. ~ Am közöttük akadály található, amelyen át nem léphetnek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 55:19-20]
♦ a mély tengereket és a belső hullámokat
„Vagy olyanok, mint a sötétségek egy tengerben, amely végtelenül mély. Hullám borítja és fölötte újra hullám, afölött felhő, sötétségek egymás fölött. És ha valaki kinyújtja a kezét alig látja azt (a kinyújtott kezet). Akinek Allah nem ad világosságot, annak nincs világossága.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:40]
♦ a felhőket
„Talán nem láttad, hogy Allah elhajtja a felhőket, majd újra egyesíti azokat és felhalmozza őket. Majd látod a bőven áradó esőt a hasadékaiból kilépni, majd lebocsát az égből hegyeket, amelyekben jeges hidegség található, azt talál el vele, akit akar és arról hárítja el, akiről akarja. És villámlása majdnem elveszi a szemek látását.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:43]
Többet mond minden magyarázatnál, hogy több mint 1400 évvel ezelőtt valakinek tudomása lett volna ezekről a tényekről, miközben csak a közelmúltban fedezték fel fejlett készülékekkel és bonyolult tudományos kísérletekkel.
Iszlám: a Kinyilatkoztatott vallások
csúcspontja és esszenciája
A muszlimok hisznek abban, hogy az emberek teremtésének alapvető célja az Istennek az imádata, ahogyan Ő megmondta a Koránban:
„Én csupán azért teremtettem a dzsinneket és az embert, hogy Engem szolgáljanak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 51:56]
Ezzel kapcsolatban, egy híres nyugati iszlám tudós, a következőket mondta: „A legteljesebb istentiszteleti rendszer, amely elérhető az emberek számára az a rendszer, amelyet az iszlám vallás képvisel. Maga az ʼiszlámʼ szó alapvető jelentése ʼIsten akaratának való teljes alávetésʼ. Annak ellenére, hogy a „harmadik egyistenhitű vallásnak” nevezik, ez egyáltalán nem egy új vallás. Az iszlám volt Ádám, Ábrahám, Mózes és Jézus (béke legyen velük) vallása is.”
Azt is mondja: „Mivel csak Egy Isten van és az emberiség egy faj, a vallás, amit Isten elrendelt az embereknek (lényegileg) egy... Az emberek lelki és szociális igényei egységesek, és az emberi természet nem változott, amióta az első emberpár meglett teremtve.”
Felismerve azt a tényt, hogy Isten üzenete mindig ugyanaz volt, rájöttem arra, hogy minden embernek kötelessége keresni az igazságot és nem vakon elfogadni azt a vallást, amelyet a társadalom, amiben élnek vagy a szüleik követnek, ahogy a Korán mondja:
„Helyette csupán neveket szolgáltok olyanokat, amelyeket ti magatok neveztetek el, és apáitok. Ám Allah nem bocsátott le arra bizonyítékot.(...)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 12:40]
Ami a fitrah-t illeti (az ember eredeti, vele született istentudata, amit külső tényezők befolyásolnak) Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta:
„Minden gyerek a fitrah állapotában születik, majd szülei teszik zsidóvá, kereszténnyé vagy mágushitűvé (zoroasztriánussá), mint ahogy egy állat tökéletes utódot hoz világra. Látsz rajta hiányosságot?” (al-Bukhári, 2/467)
Ezenfelül Isten azt mondja:
„Fordítsd (Mohamed) arcodat haríf -ként a Vallás felé! Allah eredendő teremtése, amelyre teremti az embereket. Allah teremtését nem lehet megváltoztatni, ez az igazi Vallás! Ám a legtöbb ember nem tudja.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:30]
Ezen kívül, megtudtam, hogy nincs más elfogadott vallás Istentől, csak az iszlám, ahogyan Ő világossá tette a Koránban.
„Aki az Iszlám helyett más vallás után vágyakozik, az attól nem fogadtatik el.(...)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:85]
Arra a következtetésre jutottam, hogy az ember elhanyagolhatja Isten útmutatását a saját életszínvonaláért küzdve, de végül rá fog jönni, hogy ez nem más, mint egy délibáb, ami megtévesztette őt.
Egy utazó
Ahogy tovább tanulmányoztam a Koránt és megismertem Mohamed próféta (béke legyen vele) tanításait és azt, ahogyan ő viselkedett (a Szunnát), rájöttem arra, hogy az iszlám szerint ebben az életben az ember csak egy utazó, és az ʼotthonʼ a Túlvilágban lesz az örökkévalóságig. Mi itt csak egy rövid ideig tartózkodunk, és semmit sem viszünk magunkkal a Túlvilágra, kivéve a hitünket Istenben, és a cselekedeteinket. Ezért az ember olyan kell legyen ,mint az az utazó, aki átutazik a földön, de nem kötődik hozzá. Mint utazók ezen az úton, meg kell értenünk, hogy életünk célja az, hogy próbára legyünk téve. Tehát létezik szenvedés, boldogság, fájdalom és eufória, és ezek mind próbatételek, jók vagy rosszak, amelyeknek az a céljuk, hogy előidézzék a mi fennkölt lelki tulajdonságainkat. Mégis, mi képtelenek vagyunk előnyöket szerezni ezekből a megpróbáltatásokból, hacsak nem tesszük azt, ami a legjobb, teljes bizalmunkat Istenben vetve és türelmesen elfogadva, azt, amit Ő szánt nekünk.
Út a Paradicsomba
Nagyon hasznos volt számomra, hogy olvastam a Paradicsomról, mivel minden bizonnyal ez kell, hogy legyen a végső célja minden egyénnek. Isten így szól erről a végső otthonról:
„Egyetlen lélek sem tudhatja milyen szemet gyönyörködtető öröm rejtetett el a számukra annak jutalmaként, amit cselekedtek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 32:17]
Úgyszintén, tudomást szereztem arról az örömről, amely meghalad minden elképzelést, és ami maga a Teremtő Jelenlétét képezi. Azon tűnődtem, hogy kik azok a lelkek, akik méltóak lesznek erre a nagy jutalomra? A Paradicsom jutalma túl nagy ahhoz, hogy ne legyen ára. Megtanultam, hogy ennek az ára az igaz hit, ami az Isten iránti engedelmességgel és Mohamed próféta (béke legyen vele) Szunnájának követésével bizonyítható. Megértettem, hogy az emberiség Istent kell, hogy imádja ahhoz, hogy elérje az igazságot és azt a szellemi állapotot, ami a Paradicsomban való belépéshez szükséges.
„És mondták: «Nem lép majdan be a Paradicsomba csak az, aki zsidó, vagy keresztény.» Ezek az ő vágyaik. Mondd (Mohamed): «Hozzátok elő a bizonyítékaitokat, ha az igazat szólók közül valók vagytok!» ~ De nem! Az, aki arcát (saját magát) alázatos odaadással fordítja Allah felé, és közben jóra való módon cselekszik, annak jutalma az ő Uránál van. Nincs rajtuk félelem és ők nem is szomorkodnak. vagy búslakodnak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:111-112]
„Akik hittek és istenfélők voltak. ~ Övék az örömhír az evilágon és a Túlvilágon. Allah szavait nem lehet megváltoztatni. Ez a hatalmas győzelem.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:63-64]
Ez azt jelenti, hogy az emberiség meg kell, hogy értse azt, hogy az istenimádat ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint az étkezés vagy a lélegzés, és ez nem egy szívesség amit Istennek tesznek. Hasonlóképpen, arra is rájöttem, hogy szükség van a Korán elolvasására ahhoz, hogy megtudjuk, milyennek szeretne Isten minket, és megpróbáljunk olyanok lenni. Ez az út a Paradicsomba.
Egy akadály leküzdése
Ezen a ponton 80% -ban biztos voltam abban, hogy muszlim szeretnék lenni, de mégis volt valami, ami még mindig visszatartott. Aggódtam amiatt, hogy mi lesz a családom és barátaim reakciója, amikor megtudják, hogy muszlim lettem. Röviddel ezután kifejtettem aggodalmamat egy muszlimnak, aki azt mondta nekem, hogy az Ítéletnapon senki nem segíthet rajtad, sem édesapád, sem édesanyád és barátok sem.
„Ó, emberek! Féljétek Allahot és rettegjetek attól a Naptól, amikor egy apa sem tehet semmit a gyermeke helyett és egy gyermek sem tehet semmit az apja helyett. Allah ígérete igaz! Ne vigyen káprázatba benneteket az evilági élet! És az elkápráztató se vigyen káprázatba benneteket Allahot illetően.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:33]
„Majd még egyszer: «Honnan tudhatod, hogy mi az ítélet (a Számonkérés) Napja?» ~ Azon a Napon, amikor egyetlen lélek sem tehet semmit egy másikért. Azon a Napon a döntés Allahé.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 82:18-19]
Ezért ha hiszel abban, hogy az iszlám az igazi vallás, akkor muszlimnak kell lenned és úgy élj, hogy elnyerd Annak a tetszését, Aki téged teremtett. Így világos lett számomra, hogy mindannyian ugyanabban a csónakban evezzünk; minden lélek meg fogja ízlelni a halált és felelni fog hitéért Istenben és minden cselekedetéért.
„Minden lélek megízleli a halált! Majd Hozzánk lesz a visszatérésetek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:57]
„Minden teremtett lélek meg fogja kóstolni a halált! Am ti teljes jutalmatokat a Feltámadás Napján kapjátok meg. Ám, akik távol tartatnak a Tűztől és a Paradicsomba kerülnek be, azok győzelmet arattak. Am az evilági élet csupán csalóka élvezet.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:185]
Egy sokatmondó videofelvétel
Az igazságkeresésem e szakaszában már csak egy lépésre voltam attól, hogy felvegyem az iszlámot. Megnéztem egy iszlámról szóló konferenciának a videofelvételét, aminek Az élet célja volt a címe. Az előadás fő témája az volt, hogy az élet célját egyetlen egy szóban össze kehet foglalni, vagyis iszlám (az Istennek való békés alávetés vallása). Egy további szempont az volt, hogy ellentétben más vallásokkal és hitekkel az ʼiszlámʼ fogalma nincs összekötve egy személlyel vagy hellyel. Isten elnevezte ezt a vallást az alábbi Koráni verssorban:
„Bizony a vallás Allahnál az Iszlám!(…)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]
Azt, aki felveszi az iszlámot muszlimnak nevezzük, függetlenül a bőrszínétől, nemétől vagy nemzetiségétől. Ez az egyik oka annak, hogy az iszlám egy univerzális vallás.
Mielőtt elkezdtem az igazságot keresni, soha nem gondoltam komolyan az iszlámra mint egy lehetőségre, mert a muszlimokat a médiában állandóan negatívan ábrázolják. Ugyanakkor ezen a videofelvételen ismertették azt, hogy bár az iszlámot a magas erkölcsi normák jellemzik, nem minden muszlim tartja be ezeket a normákat. Megtanultam, hogy ugyanez a helyzet a többi vallás követői esetében is. A végen megértettem azt, hogy egy vallást nem lehet a hívei cselekedetei után megítélni, ahogyan én is tettem, mert minden ember esendő. Ebből adódóan, az iszlámot nem a hívei cselekedete szerint kell megítélni, hanem a kinyilatkoztatása (Korán) és Mohamed próféta (béke legyen vele) Szunnája szerint.
Az utolsó pont ami megérintett ebben az előadásban az a hála fontossága. Isten megemlíti a Koránban, hogy hálásak kell legyünk azért, hogy Ő megteremtett bennünket.
„Allah hozott elő benneteket az édesanyáitok hasából, úgy, hogy meg nem tudtatok semmit. Hallást, látást és szíveket adott nektek. Talán hálásak lesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:78]
Isten a halát a hittel egyszerre említi, és ez világossá teszi számunkra azt, hogy Ő nem nyer semmit, ha megbünteti az embereit, amikor ők hálát adnak Neki és hisznek Benne. Ő azt mondja a Koránban:
„Mit tenne Allah a ti büntetésetekkel (miért büntetne), ha hálásak vagytok és hisztek.(…)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:147]
Az igazság felfedi magát
Ahogy a videofelvétel véget ért megéreztem, hogy az igazság felfedte magát a lelkemben. Éreztem, ahogy a bűnök terhes súlya elszáll a hátamról. Sőt, úgy éreztem mintha a lelkem felemelkedett volna a föld felé, elutasítva az evilági mulandó élvezeteket a Túlvilági örök élvezetek javára. Ez a tapasztalat párosulva a hosszú érvelési folyamattal, megoldotta a az ʼélet céljaʼ kirakóst. Feltárta előttem az iszlámot, mint az igazságot, kitöltve az én lelki világomat hittel, céllal, iránnyal és cselekvéssel. Beléptem az iszlám kapuján azzal a hitvallással, ami szükséges ahhoz, hogy valaki muszlimmá váljon:
„Ash-shadu al-lá iláha illa Allah wa ash-shadu an-na Mohammadan raszúl Allah”
[Tanúsítom, hogy nincs más isten csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő küldötte.]
Tájékoztattak arról, hogy ez a hivatalos tanúságtétel kifejezi az ember hitét Isten mindegyik prófétájában és küldöttében, valamint minden Isteni kinyilatkoztatás eredeti formájában, ezáltal megújítva és teljessé téve a vallást a végső Prófétával (Mohamed - béke legyen vele) és a végső Kinyilatkoztatással (a Korán). A következő dolog döntően világos lett számomra: ha Jézus (béke legyen vele) lett volna a végső próféta és a Biblia az utolsó kinyilatkoztatott Könyv akkor erre vallottam volna tanúságot. Ennek eredményeként,teljesen természetesen döntöttem, hogy a Teremtő végső kinyilatkoztatását követem, ahogy azt a próféták pecsétjének küldte le.
Egy új muszlim benyomásai
Az igazság felkutatása során az a tanulság, ami túlmutat minden tanulságon az, hogy minden istenimádati fogalom, ami más, mint Isten Maga, csupán illúzió. Annak számára, aki ezt tisztán látja, az egyetlen lehetséges út az, hogy saját emberi akaratát és cselekedeteit összhangba hozza Isten akaratával. Alávetésem Isten Akaratának lehetővé tette számomra, hogy békében legyek a Teremtővel, másokkal és végül önmagamal. Következésképpen nagyon hálás vagyok, hogy Isten Irgalmából kimenekültem a tudatlanság mélységéből és beléphettem az igazság fényében. Az iszlám minden idők, helyek és népek igazi vallása, egy teljes élet kód, amely utat mutat az embernek, hogy beteljesítse küldetését a földön, és felkészítse őt arra a Napra, amikor visszatér Teremtőjéhez. Istenfélelemmel követve ezt az utat megszerezhetjük Isten elégedettségét, és a közelebb kerülhetünk Hozzá, a Paradicsom végtelen örömeit élvezve, megszabadulva a Pokol büntetésétől. Egy másik jutalom az, hogy ezt a választást követően jelenlegi életünk sokkal boldogabb lesz.
Egy megtévesztő öröm
Az iszlám felvétele nagyobb betekintést nyújtott számomra az élet csalóka mivoltába. Például az iszlám egyik alapvető célja az ember felszabadítása. Ez az, amiért a muszlim ʻAbd Allah-nak vagyis Allah (Isten) szolgájának nevezi magát, és Isten szolgájának lenni annyit jelent mint felszabadulni minden egyéb szolgaság alól, és bár a modern ember szabadnak érzi magát, valójában saját vágyai rabszolgája. Őt általában megtéveszti ez a földi élet, és ʼrabjaʼ a kapzsiságának, a szexnek, erőszaknak és bódító szereknek. De mindenekfelett, gyakran elcsábítja őt a kapitalista rendszer, amely általában a hamis igények kitalálásával foglalkozik, amelynek az ember azonnal meg akar felelni, ahogyan Allah a Koránban mondja:
„Hogyan vélekedsz (Mohamed) arról, aki saját vágyát tette meg istenének. Avagy te az ő gondozója vagy? ~ Vagy azt gondolod, hogy a legtöbbjük hall és használja az eszét. Nem! Ők olyanok, mint az állatok, sőt még tévelygőbbek az Úttól.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:43-44]
Ezért nem szabad hagynunk, hogy lelkesedésünk a földi élet múló élvezetei iránt veszélyeztesse azt a lehetőséget, hogy a Paradicsom örömeit élvezhessük. Allah azt mondja a Kegyes Koránban:
„Az emberek számára díszessé tetetett a vágyak szeretete: az asszonyok, a fiaik, és a mázsaszámra mért arany és ezüst és a pompás teli vérek és a lábasjószágok és a szántóföld. Ezek mind csak az evilági élet élvezhető dolgai. Ám Allahnál van a legszebb visszatérés! ~ Mondd: «Adjak-e hírt ennél jobbról? Azoknak, akik istenfélők, az Uruknál kertjeik lesznek, amelyek alatt folyók folynak és örökké abban időznek majdan. Megtisztult feleségeik lesznek. És övék lesz Allah elégedettsége. Allah tudással bír az Ő szolgáit illetően.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:14-15]
Ezért az igazi verseny ebben az életben nem a vagyonfelhalmozás vagy a hírnév megszerzése kell, hogy legyen, hanem egymást jó cselekedetekre való ösztönzése Isten megelégedését keresve, miközben az élet törvényes örömeit élvezzük.
„Azzal, amit Allah adott neked, a Túlvilági lakhelyre törekedj! Ám ne feledkezz meg az evilági részedről sem! Cselekedj jót, ahogyan Allah is jót tett veled. És ne terjessz romlást a földön! Allah nem szereti a romlást terjesztőket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 28:77]
A helyes út Istenhez
Sok vallási alternatíva áll rendelkezésre az ember számára, és csak tőle függ, hogy melyiket válassza, hogy kövesse. Az ember olyan, mint egy kereskedő, aki előtt sok áru van, és az ő döntése, hogy melyikkel fog kereskedni. Nyilvánvalóan azt fogja választani, amelyikről azt gondolja, hogy a legjövedelmezőbb lesz számára. Ugyanakkor a kereskedő bizonytalan, és nincs semmi garanciája a jólétre; az ő áruja jó piaci termék lehet és nyereséget hozhat, de az is meglehet, hogy minden pénzét elveszíti. Ezzel ellentétben az, aki hisz Isten Egyedülvalóságában és aláveti magát az Ő Akaratának (muszlim), teljesen biztos lehet abban, hogyha az iránymutatás útját követi [A Koránt és Mohamed próféta (béke legyen vele) Szunnáját] akkor kétségtelen, hogy ennek az útnak a végén sikeres lesz és jutalom vár rá. Szerencsére a siker már az út elején biztosítva van. Abu Saʻid al-Khudri (Allah legyen vele elégedett) közölte, hogy Isten Küldötte (béke legyen vele) azt mondta:
„Ha egy szolga őszintén felveszi az iszlámot, Allah minden múltbeli bűnét megbocsájtja és utána új elszámolásban lesz része, minden jótettének a jutalma tíztől egész hétszázig sokszorosíttatik meg, és minden egyes rossz tette egyként lesz rögzítve, kivéve, ha Allah megbocsájtja azt.” (al-Bukhári, 1/40a)
Epilógus
Az igazságkeresésemre alapulva arra a következtetésre jutottam, hogy az, ahogy Istenben hiszünk és a cselekedeteink meghatározzák helyzetünket az örökkévalóságban. A Teremtőnk mindenkinek egyenlő esélyt adott, körülményeinktől függetlenül, hogy az Ő megelégedését keressük, az Ítélet Napra készülve, ahogyan a következő verssorok is mutatják:
„És engedelmeskedjetek Allahnak és a Küldöttnek (Mohamednek). Talán könyörületben részesültök. ~ Egymással versengve buzgólkodjátok az Uratok bocsánatáért és egy Kertért (a Paradicsomért), amelynek szélessége akkora, mint az egek és a föld, amely előkészíttetett az istenfélők számára.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:132-133]
„Én bizony megbocsátó vagyok azzal szemben, aki megbánást mutat és hisz és kegyesen cselekszik, majd a helyes útra vezéreltetik.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:82]
Ha ebben az életben őszintén keressük az igazságot, ami az iszlám (békés alávetés Isten akaratának), Isten irányítani fog bennünket, ha úgy Akarja. Ő próbára tesz minket, hogy követtjűk-e Mohamed próféta (béke legyen vele) Szunnáját, mivel ő képviseli a legjobb példaképet amit az emberiségnek követni kell. Továbbá Isten arra utasít minket, hogy tanulmányozzuk és elmélkedjünk el azon, amit Ő a Koránban mond. Észre lehet venni, hogy a Korán valóban olyan, mint egy tartós és erős kopogtatás az ajtón, vagy egy hangos kiáltás, amely igyekszik felébreszteni azokat, akik mélyen alszanak, mert teljesen elmerültek a földi élet örömeiben. A kopogtatások és kiáltások egymást követik: Ébredjetek! Nézzetek körül! Gondolkodjatok! Elmélkedjetek! Isten ott van! Lesz ítélet, elszámoltatás, jutalom, súlyos büntetés és tartós boldogság!
Világos és egyértelmű, hogy az ember ebben a világban, mint igaz muszlim kell, hogy éljen és meghaljon! Amikor valaki eljut erre a következtetésre, hogy az iszlám az igazság, akkor nem késlelkedhet abban, hogy muszlimmá váljon, mert ha előtte hal meg akkor már túl késő lesz számára.
„Es midőn valamelyikhez eljön a halál, azt mondja: «Uram! Engedj engem visszatérni!» ~ «Talán jóravaló módon cselekszem abban, amit hátrahagytam.» De ez csak egy szó, amit kimond. És mögöttük lesz az akadály (barzakh) egészen addig, míg fél nem támasztatnak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:99-100]
„Adakozzatok hát abból, amivel elláttunk benneteket még azelőtt, hogy eljönne közületek egyhez a halál! Ő ekkor így szól: «Uram! Bárcsak egy kis haladékot adnál nekem, hogy adakozhassak, és a jóravalók közé tallózhassak!» ~ Ám, Allah egyetlen teremtett léleknek sem ad haladékot, ha elérkezett a kiszabott ideje. Allah a legjobb Tudója annak, hogy mit tesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 63:10-11]
Néhány hónappal az iszlám felvétele után találtam két verssort a Koránban, amelyek jól tükrözik azt, amit az amerikai muszlim mondott arra vonatkozóan, ahogyan élni és meghalni kell:
„Ibrahim (Ábrahám) örökül hagyta fiainak, Yaʻqúb-al (Jákob) együtt: «Ó fiaim! Allah kiválasztotta nektek a vallást. Ne haljatok hát meg, csak úgy, hogy alávetitek magatokat (muszlimok vagytok)!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:132]
„Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, az Öt megillető istenfélelemmel! És csak úgy haljatok meg, hogy muszlimok vagytok!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:102]
Tartalom
Bevezetés 1
„Az élet célja” kirakós kezdeti darabjainak összegyűjtése 2
Fókiszban a kereszténység 3
Mohamed próféta (béke legyen vele) a Szentírásban
4
Mohamed próféta (béke legyen vele) a Koránban
5
A Korán, az utolsó Kinyilatkoztatás 6
Iszlám: a Kinyilatkoztatott vallások vallások csúcspontja és esszenciája
7
Egy utazó 8
Út a Paradicsomba 9
Egy akadály leküzdése 10
Egy sokatmondó videofelvétel 11
Az igazság leleplezi magát 12
Egy új muszlim benyomásai 13
Egy megtévesztő öröm 14
A helyes út Istenhez 15
Epilógus 16
