Az igazság az eredendő bűnről

Az igazság az eredendő bűnről

Ez a könyv az eredendő bűn kereszténységben lévő doktrinájával foglalkozik. A szerző a logikai és vallási perspektíva felhasználásával bemutatja e doktrina téves voltát. Elmagyarázza továbbá, hogy az üdvözülést egyedül a próféták pecsétje, Mohamed (blv) tanításai követésével lehet elérni, ha valaki hisz Isten egyedüli imádatában. Az egész emberiség tetteik alapján lesznek elszámoltatva, és senki nem viheti más terheit.

Az igazság az eredendő bűnről

حقيقة الخطيئة الأصلية باللغة المجرية (الهنغارية)

 

 

 

Prof. Abd Allah H. Al-Kahtany

د. عبد الله بن هادي القحطاني

 

 

Fordította:

European Islamic Research Center (EIRC)

المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية

& Júlia Gabriel

 

WWW.ISLAMLAND.COM

[email protected]

 

Az igazság az eredendő bűnről

 

Ez a könyv az eredendő bűn kereszténységben lévő doktrinájával foglalkozik. A szerző a logikai és vallási perspektíva felhasználásával bemutatja e doktrina téves voltát. Elmagyarázza továbbá, hogy az üdvözülést egyedül a próféták pecsétje, Mohamed (blv) tanításai követésével lehet elérni, ha valaki hisz Isten egyedüli imádatában. Az egész emberiség tetteik alapján lesznek elszámoltatva, és senki nem viheti más terheit.

 

 

 

Tartalom

 

Ajánlás

Köszönetnyilvánítás

  1. Bevezetés
  2. Miért fontos tanulmányozni a kereszténység „eredendő bűn” doktrináját?
  3. Hogyan feszíthették Istent keresztre az emberiség megváltásáért?
  4. Mi Krisztus (blv) valódi természete?
  5. Mi Ádám (blv) utódainak sorsa?
  6. Ki adta a sátánnak a hatalmat?
  7. A sátán büntetést kap?
  8. A sátán engedélyt kapott a becsapásra?
  9. Isten nem tudta volna megállítani a sátánt?
  10. Isten megengedte Jézus keresztrefeszítését?
  11. Hogy tekint az iszlám az emberre?
  12. Következtetés

Irodalomjegyzék

 

 

 

Ajánlás

Ezt a kiskönyvet Allahnak ajánlom és remélem, hogy elfogadja tőlem.

Azoknak is ajánlom, akik keresik az igazságot.

 

Köszönetnyilvánítás

Lekötelezett vagyok a nagy muszlim tudós, Ibn Tajmijjah iránt csodálatos munkájáért, amely arra inspirált, hogy tanulmányozzam az eredendő bűn fogalmát a kereszténységben.

Szeretném továbbá kifejezni hálámat tisztelt testvéreimnek, Dr. Abdallah Abu Ishi-nek és Dr. Abdurazaq Sammandar-nak értékes javaslataikért és a kézirat elkészítésében nyújtott segítségükért.

Ha van valami jó e munkámban, az Allahtól van. Ha van benne hiba, az tőlem van. Ezért hálás köszönetemet és tiszteletemet fejezem ki Allahnak, Aki képessé tett arra, hogy elkészítsem ezt a szerény kiadványt az Ő Ügyéért.

Abdallah H. Al-Kahtani

P.O.Box 9012, Abha

Szaúd-arábia

e-mail: [email protected]

 

 

 

Bevezetés

A hittel kapcsolatos kérdések bonyolult és érzékeny témák, különösen, ha vallásos tételeket boncolgatnak. A kommunikáció és tömegmédia gyors fejlődésével és globális elterjedésével az ember észreveszi, hogy a kulturális korlátok és negatív sztereotípiák helyett nyílt beszélgetések és gyümölcsöző viták alakulhatnak ki sok nehéz kérdéssel kapcsolatban. Szükségessé válik, hogy a hittételeket objektíven megvizsgáljuk, és nyílt gondolkodással újraértelmezzük.

A vallástudósoknak és követőiknek nagyon megértőnek kell lenniük és pozitív figyelemmel kell fordulniuk a másfajta elképzelések és a más kultúrákhoz tartozó emberek gondolatai iránt, ha valóban a kérdéseikre keresik a válaszokat, vagy a közös, univerzális természetű témákat akarják megvilágítani. Ez különösen fontos az olyan hiedelmek esetében, amelyek a tartós fogyasztási cikkekkel együtt kerültek be mai szűkülő globális falunkba.

Ahogy a kormányok és az intézmények létfontosságú minőségbiztosítási mércéket és meghatározásokat állítanak fel a gyártott termékekkel, szolgáltatásokkal és importtal kapcsolatban, az is fontos, hogy ellenőrizzük és meggyőződjünk a különböző alternatív nézetek, értékek és hitelvek értékével kapcsolatban. Különösen ma, amikor a muszlimok kapcsolata a keresztény világgal olyan közeli, szövevényes és elválaszthatatlan lett, hogy mindkét félnek meg kell ismernie a másikat, és a közös pontokat, amelyeken keresztül a globális problémákhoz és társadalmi kérdésekhez közösen tudunk viszonyulni.

Különösen, mivel az eredendő bűn tétele a kereszténységben egy olyan sarokkő, amelyre számos más hitelv épül, mint Jézus (blv)[1] istensége, keresztre feszítése és az emberiség megváltása, ezért nagyon fontos, hogy megvitassuk és tanulmányozzuk.

Az analízis két alapvető bizonyítékot használ forrásként. Az első az iszlám irodalom a Dicsőséges Koránt és olyan muszlim tudósok[2] írásait beleértve, akik a kereszténység által adoptált hittételt, az eredendő bűn tételét alaposan tanulmányozták. A második bizonyíték természetesen maga a Biblia[3], amelyből állítólag a doktrína bekerült a kereszténységbe, és amelyről a keresztény Biblia-tudósok sokat elmélkedtek.

E metodológiának az elsődleges célja, hogy felfedezzük a doktrína racionális és teológiai értelmezésének logikus lehetőségeit. Az eredendő bűn kétféle bizonyítékának összehasonlítása lehetővé teszi az olvasók számára, akit Isten intelligenciával látott el, amely kiemeli őket a többi teremtmény közül, hogy elmélkedjenek, analizálják és értékeljék ezen állítás alapjait, majd eldöntsék a maguk számára, hogy mi a teljes igazság a kérdésben.

 

Miért fontos tanulmányozni az eredendő bűn kérdését a kereszténységben?

Jürgen Moltmann professzor A keresztre feszített Isten című könyvében azt mondta:

„Jézus halála a kereszten a keresztény teológia központi motívuma... minden keresztény kijelentésnek Istenről, bűnről és halálról a megfeszített Krisztus a fókuszpontja. Minden keresztény kijelentés a történelemről és a reményről a megfeszített Krisztusból fakad.”[4]

Nyilvánvaló, hogy az eredendő bűn elmélete nélkül nem lenne szüksége a kereszténységnek Krisztus (blv) keresztre feszítésére és arra, hogy egyedül rajta keresztül menjen végbe a doktrina szerint a megváltás vagy felszabadulás.

Garner Ted Armstrong, a Színtiszta Igazság amerikai keresztény magazin ügyvezető igazgatóhelyettese és társkiadója, amely jelenleg hatmillió ingyenes kópiával büszkélkedhet havonta, megkísérel választ adni saját kérdésére a következő cím alatt: „A FELTÁMADÁS HAZUGSÁG?” Arról beszél, hogy a Názáreti Jézus (blv) feltémadása vagy egy szokatlan történelmi tény, vagy egy szándékos félrevezetés, amellyel a kereszténység követőit megvezették.[5]

A legsúlyosabb szavakat Josh McDowell amerikai evangélista használta A feltámadás faktor című könyvében:

„Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy Jézus Krisztus feltámadása vagy az egyik leggonoszabb, szívtelenebb, aljas csalások egyike, amelyet valaha rákényszerítettek az emberek elméjére, vagy a legfantasztikusabb tény a történelemben.”[6]

Prominens keresztények nyílt ellentéte Jézus (blv) keresztre feszítésének kétséges kérdésében, amelyet szükségesnek tartottak az állítólagos eredendő bűnből való megváltáshoz hangsúlyozza a komoly kutatás további folytatásának fontosságát.

 

Hogyan lehet Istent keresztre feszíteni az emberiség megváltásáért?

Az eredendő bűn fogalma túlmegy minden határon a Mindenható Istenről koholt hazugságok tekintetében. Megkérdőjelezte és aláásta Isten Mindenhatóságát oly módon, ahogy egyetlen más elmélet sem a földön korábban. A valóságban azok, akik kitalálták az eredendő bűn elméletét, távol állnak attól, hogy dicsérjék Istent vagy hálát adjanak neki, arról nem is beszélve, hogy igazán higgyenek benne.

A kereszténység azt állítja, hogy amikor Ádám (blv) evett a tiltott fáról, bűnt követett el, és magára haragította Istent, Aki ezért örök büntetéssel sújtotta őt, amely az utódait is eléri egészen Jézus (blv) eljöveteléig. Tehát az egyedüli célja ez utóbbi keresztre feszítésének és állítólagos halálának a kereszten, hogy megváltsa a későbbi generációkat ősük bűnétől és természetesen saját magukétól is, amelyet szintén viselnek. A keresztények azt is állítják, hogy Ádám (blv) minden gyermekét bebörtönözte a sátán, köztük Isten prófétáit, mint Noét, Ábrahámot, Mózest, Dávidot, Salamont és Józsefet (blv).

Az iszlám ezzel szemben elutasítja ezeket a szörnyű állításokat és hangsúlyosan tiszteletét fejezi ki a Mindenható Isten nemes prófétái iránt:

„És neki ajándékoztuk Izsákot, Jákobot, mindkettőt az Igaz Útra vezéreltük. Noét már ezelőtt vezéreltük és utódai közül: Dávidot és Salamont és Jóbot és Józsefet és Mózest és Áront. Mi így jutalmazzuk meg a jóravaló móron cselekvőket. És Zakariást és Jánost és Jézust és Éliást, mindegyik a kegyelmesek közül való! És Izmaelt és Elizeust és Jónást és Lótot, mindegyiket a világok fölé emeltük.”  (Korán 6:84-86)

Tudjuk, hogy Ábrahám apja nemcsak nem volt hívő, hanem keményvonalas többistenhívő volt, aki káromolta Istent, de Isten nem büntette meg Ábrahámot apja súlyos bűnéért. Hogyan tehetné akkor Ádám gyermekeit felelőssé ősapjuk bűnéért? A vétket vagy annak következményét ártatlanokra ruházni önmagában is súlyos bűn. A Mindenható isten távol áll az ilyesmitől.

A keresztény elképzelés ezen kívül hibásan azt veti fel, hogy Ádám nem kért bocsánatot Istentől és Isten nem bocsátott meg neki. Isten azonban kijelentette, hogy Ádám (blv) a bűn elkövetése után hamarosan bocsánatot kért és kapott. Ezt világosan említi a Dicsőséges Korán:

„Ezután szavakat kapott Ádám az ő Urától. Majd (az Ura) kiengesztelődve fordult feléje. Hiszen Ő az, Aki a bűnbánatot elfogadja és a Megkönyörülő.” (Korán 2:37)

A Teremtő nem hagyta el Ádámot csak, mert bűnt követett el. Az iszlám szerint a Mindenható Isten végtelen könyörülete által először megtanította Ádámnak, hogyan kérjen bocsánatot a bűnéért, aki miután megtette, bocsánatot nyert. Ádám gyermekeit pedig soha nem mocskolta be ősapjuk bűne.

Az eredendő bűn tétele az előfeltétele annak, hogy Krisztus (blv) keresztre feszítése által, aki meghalt a kereszten, Isten megváltsa az embereket a bűntől, és megmentse Ádámot és utódait a Pokol tüzétől.

A nézet szerint ez a feltételezett keresztre feszítés volt, amely által Isten be tudta csapni a sátánt, annak ellenére, hogy a sátán volt az első teremtmény, aki ellenszegült a Mindenható Istennel, és az első, aki büntetést érdemel, mert fennhéjázó és arrogáns módon elutasította Isten parancsát, hogy boruljon le Ádám (blv) előtt. Ezek után, miután a sátán bűnt követett el, Ádámot (blv) is bűnre csábította, hogy ellenkezzen a Teremtő parancsával.

Logikus, hogy a Teremtőnek nem kell lealacsonyítania Magát a halandók szintjére, hogy becsapja az ördögöt. Ezt legjobban eredeti Nagysága szerint tudja megtenni, mint Mindenható. Isten rendelkezett a sátán megbüntetésének képességével már sokkal Jézus (blv) eljövetele előtt, és ma is meg tudja tenni bármikor. Ehelyett azonban haladékot adott neki az Ítéletnapig, és figyelmeztette Ádámot és utódait, hogy a sátán nyilvánvaló ellenség számukra.

Emiatt meg kell kérdőjeleznünk azt a furcsa feltételezést, hogy Ádám gyermekei felelősségre vonhatóak ősapjuk hibájáért, vagy bárki máséért saját magukon kívül, amihez semmi közük.[7]

A keresztény irodalomban a keresztre feszítés semmiképpen sem az egyetlen kétséges kérdés, mivel Jézus (blv) élete nagy része is titokzatosságba merül, küldetésének három éve kivételével.

Az ortodox keresztény egyház doktrínája központi témájának helyezi Jézus (blv) kereszthalálát, hogy keresztre feszítették és eltemették, hogy feltámadt a harmadik napon testben és lélekben érintetlen sebekkel, hogy a tanítványaival sétált, beszélgetett és evett, majd testileg felvitetett a mennybe.

Ez a hit szükséges a véráldozat és a bűnök megváltása keresztény teológiai doktrína törvényesítéséhez és igazolásához, amelynek része az állítólagos eredendő bűn is. Az iszlám az egészet elutasítja.[8] Valójában a legelső keresztény felekezetek élesen ellenezték azt a nézetet, hogy Jézus (blv) meghalt a kereszten. Deedat a Keresztre feszítés vagy kereszt-fikció című könyvében a 19-38. oldalon számos referenciával szolgál Jézus (blv) keresztre feszítésének hamisságát illetően. A legtöbb bizonyítékot erre a Bibliából és keresztény szerzők műveiből prezentálja.

A keresztre feszítés elmélete, ahogy a kereszténység bemutatja, csak megerősíti a zsidók gonosz állítását, hogy ők szervezték meg Jézus (blv) halálát. Isten e magasztos küldöttének védelmében a gonosz hazugságok ellen a Korán nyíltan kijelenti:

„És mivel megszegték az egyezségüket és Allah jeleiben való hitetlenségük miatt és amiatt, hogy megölték a Prófétákat jogtalanul, és azért mert azt mondták: „A mi szívünket borító takarja.” Igen! Allah pecsétet helyezett arra a hitetlenségük miatt. Csak kevesen hisznek közülük. És hitetlenségük miatt, és mert Máriát hatalmas rágalommal illették. És mert azt mondták: „Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah Küldöttét.” Ám valójában nem ölték meg és nem feszítették keresztre. Ám egy hasonmás adatott nekik. Akik között őt illetően nézetkülönbség van, azok kétségben vannak felőle. Nem rendelkeznek ők róla tudással, csak a gondolatot követik. Ám bizonyos, hogy őt (Jézust – blv) nem ölték meg. Ellenkezőleg Allah felemelte őt Magához. Allah Hatalmas és Bölcs! A Könyv Népe bizony hisz benne – a halála (Jézusé) előtt. A Feltámadás Napján tanú lesz ellenük.” (Korán 4:155-159)

A fenti Korán – vers egy sor igazságtalanságot tartalmaz, amelyben a zsidók bűnösök voltak, és ezek miatt „Isten haragját vonták magukra.”[9] Ezek közül íme néhány:

        1. Megszegték a szövetséget.
        2. Elutasították Allah (Isten) útmutatását, amit az Ő Küldöttei közvetítettek.
        3. Megölték Allah Küldötteit – ez kettős bűn, a gyilkosság és az Ő törvényének elutasítása.
        4. Arrogánsan azt képzelték, hogy nincs szükségük senkire, ez istenkáromló bezárása a szívüknek Allah kegyelme előtt.

A zsidók híresek voltak lázadásukról és ellenszegüléseikről Isten, az Ő Prófétái és az igaz hívők ellen:

              1. Elutasították a hitet
              2. Hamisan megvádolták a tisztességes nőket, mint Máriát, akit Allah választott ki arra, hogy Jézus (blv) édesanyja legyen.
              3. Kérkedtek azzal, hogy megölték Jézust (blv), pedig saját halucinációik áldozatai lettek.
              4. Eltávolítják az embereket Allah útjáról.
              5. Uzsora és csalás útján elnyomják saját embereiket.[10]

Azt állítják, hogy Mária nem volt tisztességes. Ez a vád elég súlyos, ha bármely ártatlan nőt megvádolnak, azonban Allah Prófétájának (blv) Édesanyja, Mária ellen különösen nagy tiszteletlenség. A zsidók elutasították üzenetét a kezdetektől azáltal, hogy kinevették Allah hatalmát (Jézus) különleges születésével kapcsolatban. (Korán 17:27-28)

A nők tisztaságát az iszlám különösen nagy tiszteletben tartja, mert ez a méltóság és tisztesség elengedhetetlen aspektusa, amelyben senkinek nincs joga kételkedni, csak ha olyan erős bizonyítékot hoz, mint négy szemtanút, akik látták, hogy ő tisztátalan cselekedetet tett. Ha nem képesek ezt prezentálni, ők kapnak nyolcvan korbácsütést, és örökre megfosztatnak attól, hogy tanúskodhassanak. (Korán 24:4)

Mária tiszta, becsületes, istenfélő, erényes és tisztességes nő volt, idejében a legmagasabb rangú a nők között, akit a Mindenható Isten választott ki.

Egyes keresztény felekezetek, mint a Baszilidész követői szintén elutasították Jézus (blv) keresztre feszítését, és ehelyett abban hittek, hogy valaki mást helyeztek az ő helyébe.

A doketisták, egy másik keresztény felekezet azt tartotta, hogy Krisztus (blv) soha nem rendelkezett valódi fizikai természetes testtel, csak egy látszólagos vagy szellemi testtel. Szent Barnabás evangéliuma szintén azt állítja, hogy nem Krisztust (blv) feszítették keresztre, hanem valaki mást helyette.[11]

A keresztények felvetése szerint Krisztus (blv) egyszerre ember és isten volt. Akarattal engedte meg a hitetleneknek, hogy keresztre feszítsék, hogy becsapja a sátánt.[12] Azt állítják, hogy Jézus elrejtette isteni valóját, hogy a sátán ne ismerje fel, és megengedte ellenségeinek, hogy elfogják, megverjék, és az arcába köpjenek.[13]  Szerintük azt is megengedte nekik, hogy keresztre feszítsék, töviskoszorút helyezzenek a fejére és a halálfélelmét is kinyilvánította. Ebben az állapotban kiáltott fel Urának: „Eloi, Eloi, lama szabaktani”, ami azt jelenti, „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46)

Ezeket a szavakat mondta Jézus (blv), hogy a sátán ne tudja meg, hogy ő „Isten” vagy „Isten fia”, mert a sátán a pokolba akarja vinni a lelkét, ahogy állítólag megtette Noéval, Ábrahámmal, Mózessel és más prófétákkal és hívőkkel is.

E becsapás eredményeként Isten számon fogja kérni a sátánt: „Miért vetted el a lelkemet?” A sátán azt fogja felelni: „A bűnöd miatt.” Az isten emberi oldala azt fogja felelni: „Nekem nincsenek olyan bűneim, mint más prófétáknak. Nekik voltak olyan bűneik, amelyek miatt megérdemlik, hogy a lelkük a pokolba kerüljön.” A keresztények amellett is érvelnek, hogy Isten így tudott bizonyítékot szolgálni a sátán megbüntetésére. Így megengedetté vált Istennek, hogy megbüntesse a sátánt és megmentse Ádám gyermekeit a pokol tüzétől.

Ezek az állítások nem logikusak, alaptalanok, tele vannak abszurd elemekkel és ellenkeznek az ésszel és az értelmi képességgel. Először is, hogy lenne képes a sátán arra, hogy fogva tartsa Istent? Majd, hogy halhatna meg Isten? Hogy lenne ez lehetséges, és hogy lenne képes a megátkozott sátán arra, hogy megölje Őt? Azt állítani, hogy Istent a sátán megalázta, üldözte, elfogta és kivégezte, istenkáromlás és minden korlát nélküli botrányos gonoszság. Ki merészelné kérdőre vonni vagy vitatkozni a Mindenhatóval? A Dicsőséges Korán azt állítja:

„Mondd: „Ha a tenger tinta lenne, az én Uram szavai számára, bizony kiapadna a tenger, mielőtt még elfogynának az én Uram szavai. Még akkor is, ha még ugyanannyit tennének hozzá pótlásul.” (Korán 18:109)

Vizsgáljuk meg ezeket az állításokat módszeresen, különböző szempontokból. Először is, ha elfogadjuk, hogy Jézus (blv) mondta, hogy „Eloi, Eloi, lama szabaktani?”, de nem mondott igazat, csak be akarta csapni a sátánt, akkor ez egy nagyon súlyos hazugság. Lehetetlen és felfoghatatlan, hogy egy jámbor próféta, sőt, a Mindenható Isten hazudjon, ilyen olcsó hazugságot mondjon, hogy becsapja a megátkozott sátánt.

Az iszlám azt tanítja, hogy Isten prófétája nem hazudik, mivel minden prófétát Isten választott ki, ezért nem követnek el bűnöket. A Mindenható Isten pedig soha nem hazudik és nem csap be senkit. Az egyetlen lehetőség, hogy Jézus (blv) nem tudta, hogy ő „Isten fia”, de ez teljesen kizárható. Így a harmadik és legrealisztikusabb lehetőség maradt csak, hogy Jézus (blv) nem volt más, mint egy halandó ember, mint Isten bármelyik másik prófétája.[14]

 

Mi volt Krisztus (blv) valódi természete?

Ha a sátán hatalmába kerítette Ádám gyermekeit atyjuk bűnéért, akkor nincs különbség Krisztus emberi természete és más emberek között.[15] A Biblia sok helyen említi, hogy Jézus (blv) magáról, mint emberről beszélt, ezek közül valók a következő idézetek:

Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” (János 4:29)

Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.” (Ap. Csel. 2:22) (Károli Gáspár fordítása)

Jézus valójában soha nem mondta a Bibliában, hogy ő Isten fia. Emberfiának nevezte magát. A Biblia ezzel szemben Isten más prófétáit kategorikusan Isten fiainak nevez, mint a Zsoltárok 2:7, amely Dávidról (blv) beszél Isten fiaként: „Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet.” Ha Isten Dávidot (blv) egyértelműen fiának szólította, a keresztények miért nem tartják őt is „Isten fiának” ugyanúgy, ahogy Jézust (blv) annak tartják?

 

Mi a sorsa Ádám (blv) leszármazottainak?

Ha a Krisztus (blv) előtti és utáni generációk ugyanolyanok voltak, akkor hogyan lehetséges, hogy a sátánnak meg volt engedve, hogy hatalmába kerítse a korábbi generációkat, a későbbieket azonban nem, pedig ők ugyanúgy Ádám (blv) leszármazottai? Ők nagyobb bűnöket is elkövettek, mint Isten előttük lévő prófétáinak népei. Milyen alapon kapott a sátán lehetőséget arra, hogy megbüntesse a Jézus előtti generációkat és prófétáikat, de nem volt ez számára megengedve az utána jövőkkel kapcsolatban? A Mindenható Isten igazságtalan a teremtményeivel, és különbséget tesz közöttük, mikor Ő az abszolút Igazságos és Könyörületes? Logikusabbnak és értelmesebbnek tűnik azt hinni, hogy Isten leginkább minden ember jólétével foglalkozik egyaránt, és nem engedi meg a sátánnak, hogy elkárhoztassa a Jézus (blv) előtt élteket, hogy csak az utána jövők meneküljenek meg.

 

Ki adta a sátánnak a fennhatóságot?

Az állítás, miszerint a sátán engedélyt kapott arra, hogy Ádám (blv) gyermekeit a pokolba vezesse, csak a következő két eset egyikében állja meg a helyét: vagy az, amit a sátán tett, igazságtalanság volt a részéről Ádám gyermekei ellen, vagy mindaz, amit tett, igazságos volt.

Abban az esetben, ha ezek a tettek igazságosak voltak, akkor a sátánt nem lehet hibáztatni, és nem lenne értelme, hogy Krisztus (blv) megakadályozza a helyes cselekedetében. A sátán lehetőséget kaphatna akár mindkét generáció, a Jézus (blv) előttiek és az utána jövők elkárhoztatására is. Komolyan beszélve, ebben az esetben nem lett volna szükség Jézus (blv) eljövetelére, hogy megváltsa Ádám (blv) gyermekeit, mert egyszerűen nincs rá szükségük.

Ugyanakkor, ha a sátán igazságtalanul tette, amit tett, és Isten nem akadályozta meg, hogy megtegye Krisztus (blv) eljövetele előtt, akkor két lehetőség van: vagy Isten nem volt képes (Isten bocsássa meg) arra, hogy megakadályozza ezt az igazságtalanságot, vagy képes volt rá, de nem tette meg. Bármelyik is a helyzet, nincs valós különbség, hogy miért nem lett az igazságtalanság megakadályozva az idő valamely pontján, mert Isten vagy képtelen azt megállítani, vagy egyszerűen nem érdekli. Ez az állítás azonban egyáltalán nem állja meg a helyét, mert az Áldott Teremtő Mindenható és Könyörületes a legjobb teremtményeihez, az emberekhez.

 

A sátán büntetést érdemel?

Ha a sátánnak engedélye, sőt, felhatalmazása volt Krisztus (blv) előtt arra, hogy az embereket a pokolba vigye atyjuk bűne miatt, akkor nincs ok az ő hibáztatására, a büntetésére még kevésbé sem.

Ha azonban nincs számára kifogás, akkor nem kell tőrbe csalni ahhoz, hogy kihágásáért felelősségre vonják, mert megérdemli a büntetést, és az ki lesz neki szolgáltatva kétségtelenül éppen abban a pokoltűzben, ahová hívja Ádám (blv) gyermekeit.

Ha Jézus (blv) nem szolgáltatott volna bizonyítékot a sátánra a keresztre feszítése előtt és nem feszítette volna keresztre, a sátán mondhatta volna, hogy ő nem tudta, hogy ez az ember képviseli Isten „emberi oldalát”, és Isten megengedte neki, hogy Ádám gyermekeit a pokolba vigye, ahogy Jézus is egy közülük. Ebben az esetben a sátán jogosan érvelhetne azzal, hogy nem tudta, hogy Isten megtestesült Jézus (blv) személyében. Ennek következtében szintén jogosan kérhetne kegyelmet bűnéért és kérhetné, hogy Isten ne büntesse meg őt.

Feltételezhetjük, hogy a sátán ebben az esetben azt mondaná: „Ó, Istenem! Ez az egyetlen olyan ember, akinek jogtalanul vettem el a lelkét. Azonban a Krisztus utáni emberek lelkét jogosan veszem el, ahogy az előtte lévőkét is jogosan vettem el apjuk bűneiért vagy a saját bűneikért.” Ha az, amit az eredendő bűn elmélete mond, az igaz, akkor Istennek más indokot kellett találnia, hogy felelősségre vonhassa a sátánt azért, amit tett.

 

A sátán engedéllyel csapta be az embert?

Ha azt mondjuk, hogy Ádám (blv) bűnt követett el és a gyerekei is bűnt követtek el a sátán becsapása által, akkor nem Isten feladata, hogy megbüntesse mindannyiukat a bűneikért? Ha azt feltételezzük, hogy a sátán feladata, hogy becsapja Ádám gyermekeit, akkor nem kell, hogy kapjon arra is engedélyt, hogy megbüntesse őket Isten engedélye nélkül? Ezt az elképzelést nem a mágus hitűektől (zoroasztriánusoktól) kölcsönözték, akik szerint minden rossz, gonoszság és büntetés a sátán fennhatósága? Ebben az esetben Istennek semmi köze ezekhez a dolgokhoz. Nem büntet meg senkit a bűneiért, mert a sátán okozta, hogy bűnt kövessenek el, és ő fogja megbüntetni őket érte.

Kétségtelen, hogy ezek a hibás hiedelmek a zoroasztrianizmusból szivárogtak be a kereszténységbe. Ezért nincs semmilyen bizonyíték, ami alátámasztaná ezeket az állításokat sem a kinyilatkoztatott könyvekből, sem a tanítványok írásaiból. A zoroasztriánusoknak és a keresztényeknek volt egy közös szektája, a vezetője, Mani egy zoroasztriánus-keresztény volt. A két vallás közti kapcsolat ebben az időben nagyon erős volt.[16]

A sátán megbünteti Ádám (blv) gyermekeit és a pokolba küldi őket Isten engedélye nélkül, vagy Isten engedélyével? Ha abban hisznek, hogy Isten engedélyével történt, akkor a sátán nem érdemel büntetést; ha viszont nem kapott engedélyt Istentől, akkor igazságos azt mondani, hogy Isten megengedte a sátánnak az igazságtalanságot és nem is bünteti meg érte?

Ha Isten megengedte, hogy ez megtörténjen egyszer, akkor ez bármikor megtörténhet és fordítva is. Nincs különbség a Jézus (blv) előtti és utáni idő között az igazságtalanság és a bűn tekintetében.

 

Isten nem tudta volna megállítani a sátánt?

Isten nem tudta volna megállítani a sátánt és megbüntetni anélkül, hogy emberi alakot öltött volna Jézus (blv) személyében, ahogy állítják a keresztények, hogy becsapja a sátánt, aki azt gondolta róla, hogy Jézus (blv) egy ember, és ez nem lett volna Istennek a joga? Ha a válasz negatív, akkor Istennek nincs szüksége egy olcsó trükkre, hogy becsapja a sátánt és keresztre feszítse Magát vagy „a fiát, Jézust” (blv). Kötelezve volt Isten, hogy így szolgáltasson igazságot a sátánnak és állítsa meg a gonosztételekben? Ha nem, akkor a sátán engedéllyel tette gonosz cselekedeteit minden időben, mivel nincs különbség az egyik vagy a másik idő között.

Ha a keresztények azt állítják, hogy Isten nem képes megállítani a sátánt, akkor azzal vádolják őt, hogy (Isten bocsássa meg) nem rendelkezik megfelelő hatalommal ahhoz, hogy megállítsa a sátánt. Ilyen elképzelés Istenről minden vallás szerint a legrosszabb fajta hitetlenség. Micsoda Istenkáromlás! Ez a következtetés hasonlít ahhoz, mikor az ateisták azt állítják, hogy a fény nem tudja megfosztani a világot a gonosztól.

 

Isten megengedte Jézus (blv) keresztre feszítését?

A Máté 26:47-75-ben olvasható történet szerint a hitetlen zsidók segítették a római katonákat, hogy elfogják és keresztre feszítsék Jézust (blv). Mikor ezt tették, engedelmesek voltak Istennek, vagy engedetlenek voltak Vele szemben? Ha engedelmesek voltak Istennek, akkor azok a zsidók, akik részt vettek Jézus (blv) keresztre feszítésében, jutalmat érdemelnek Istentől a Neki való engedelmességben, mint minden más engedelmes hívő. Valójában majdnem minden keresztény egyetért abban, hogy a zsidók voltak az emberek között a legnagyobb bűnösök. Átkozták őket és odáig mentek, hogy megengedték vérük jogos kiontását.[17]

Külön időt rendeltek el arra, hogy a zsidókat üldözzék böjtjük utolsó napjain.[18] Ha ezen kívül azok a zsidók engedetlenek voltak, Isten nem tudta volna megakadályozni, hogy keresztre feszítsék Krisztust (blv)?

Ha Isten nem teheti ezt meg, akkor nem tudja a sátánt sem megakadályozni abban, hogy elnyomja a következő generációkat. Ha Isten meg tudta akadályozni, hogy az emberek bűnöket kövessenek el, de nem tette, akkor meg tudná állítani a sátánt is, és nincs szüksége semmilyen tervre, hogy tőrbe csalja, és így állítsa meg.

Másrészről, ha a keresztre feszítést Isten engedélyezte, akkor helyes lenne a sátánnak adni a képességet Ádám (blv) gyermekeinek elnyomására minden időben, a múltban és a jövőben – valójában bármikor az Ítéletnapig. Ezért nem lenne szükség arra, hogy Isten becsapja a sátánt, mert a Ő terve hatalmasabb, mint ez az olcsó trükk.[19]

Valójában minden értelmes ember felismeri, hogy a kereszténységbe helyezett romlás önmagában egy kiszámított olcsó trükk az emberek félrevezetésére, és az igazságtól való eltávolításukra. Az igazság az, hogy hiszünk Allahban, a Könyvében – a Koránban, a Prófétájában – Mohamedben (blv) és a vallásában, az iszlámban. Ez az egyetlen univerzális igazság az egész emberiség számára.

Allah igazságos és nem rendel el olyat az embereknek, hogy higgyenek abszurd dolgokban, vagy olyat tegyenek, amire nem képesek. A legszomorúbb az, hogy a keresztények továbbra is kimondhatatlan igazságtalanságokat tulajdonítanak Istennek. Épp itt van az ideje, hogy útmutatást kapjanak, és az igazság vallását kövessék.

 

Mit gondol az iszlám az emberről?

Az iszlám elismeri, hogy minden ember szabadon részesülhet az isteni gondoskodásból. Az igazsághoz vezető út nyitva áll mindenki előtt, és mindenki szabadon végig mehet rajta. Senkinek nincs monopóliuma az igazságra. Mindenkinek veleszületetten ugyanolyan jogai vannak, amelyeket Isten adott, bármiféle diszkrimináció nélkül. Az iszlám kijelenti, hogy minden az egekben és a földön és a kettő között az egész emberiség hasznára lett teremtve.

Isten ezt megteremtette és még többet! Az Ő helyes vallását (fitrah) teremtette minden emberbe születési jogán, tőle elidegeníthetetlen, szent jogként. Az igaz vallással mindenki együtt születik. A vallási sokszínűség szédítő ködje mögött ott áll az iszlám, mint az emberi természet elválaszthatatlan része. Ez az eredeti vallás, az egyetlen és egyedül igaz vallás a teremtés kezdetétől az idők végezetéig.

„Bizony a vallás Allahnál az Iszlám.” (Korán 3:19)

Mindenki rendelkezik ezzel, hacsak a kulturális hatások, az agymosás, a félrevezetés, a romlás vagy a lebeszélés másra nem készítették fel. Egy híres hagyományban (hadíthban) Mohamed Próféta (blv) azt mondta:

„Minden újszülött gyermek a veleszületett vallásban (iszlám – Allahnak való teljes alávetés) születik. Majd a szülei változtatják őt zsidóvá, kereszténnyé vagy zoroasztriánussá.”[20]

Az iszlám nem fogadja el az „ember bukásának” gondolatát, sem az eredendő bűnt. Senkit nem helyez egy veleszületett jóslat elé, amelytől nem menekülhet, és amelyért nem felelős. Az ember ártatlannak születik. Valójában tökéletes képességek ezreivel születik, a megértés képességével és a vele született érzéssel, amellyel megismeri az Egyetlen Igaz Istent – a Teremtőt. Ebben minden ember egyenlő, már amennyire teremtésükből következik. Ez az iszlám univerzalizmus alapja.[21]

A valóság az, hogy Krisztus (blv) igaz tanításai ugyanazokat a tételeket hordozzák, tehát hogy nincs eredendő bűn, hogy az ember nem kárhozott el, és hogy Ádám (blv) gyermekei mentesek ettől a tehertől. A keresztre feszítés és megváltás az állítólagos eredendő bűntől elképzelése nemcsak felfoghatatlan az emberi elme és igazságérzet számára, hanem magával a Biblia tanításaival is ellenkezik:

Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít.” (Ezékiel 18:20)

 

Összegzés

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a kereszténység az eredendő bűn, vagy az ember bűnbeesése elképzelését használja kifogásként alapvető hittétele igazolására, hogy Jézus (blv) keresztre feszítésére volt szükség az emberiség megmentésére. Mindkét irodalom (az iszlám és a bibliai források) áttekintésével a következő következtetéseket vonhatjuk le:

  1. Az a gondolat, hogy Ádám (blv) bűne, az úgynevezett eredendő bűn átörökítődött az utódaira, alaptalan és abszurd. Egy forrás sem támasztja alá ezt a hibás feltételezést, amelyet egyedül a kereszténység hirdet vakon.
  2. Valójában az állítólagos eredendő bűnt először maga a sátán követte el, mert felfuvalkodottan és arrogánsan visszautasította Allah parancsát, hogy boruljon le Ádám (blv) előtt. Ádám (blv) nem követett el semmilyen eredendő bűnt; a sátán volt az. Ha valóban Isten azért küldte Jézust (blv), hogy megmentsen bárkit az eredendő bűntől, akkor ezt a sátánnal kellene tennie, nem Ádámmal (blv) vagy az ártatlan utódaival.
  3. A sátán volt az, aki miután először elkövette az eredendő bűnt, megkísértette Ádámot (blv), hogy ezek után bűnt kövessen el.
  4. A sátánnal ellentétben Ádám (blv) elszégyellte magát és megbánta a Mindenható Isten iránti engedetlenségét és bocsánatot kért, amit meg is kapott Megbocsátó és Könyörületes Urától.
  5. Ádámot (blv) vagy bármilyen más prófétát a sátán nem vitt a pokolba, és az utódai sem örökölték az ő bűnét, mert azt isten megbocsátotta. Az utódok ezzel kapcsolatban ártatlanok és semmi nem terheli őket. Ez (ha terhelné őket az ősük bűne) igazságtalanság lenne, de Isten nem igazságtalan a szolgáival.[22]
  6. Ahogy a Mindenható Isten megbocsátott Ádámnak (blv) és utána az utódainak, ezt fogja tenni leszármazottaival egészen az Ítéletnapig, amíg csak nem társítanak Vele és amíg követik az Uruktól származó igazságot.
  7. Jézus (blv) eljövetelének és keresztre feszítésének semmi köze bárki más bűnei megbocsátásához, aki utána vagy előtte élt. Mivel nem létezik eredendő bűn, amit Ádám (blv) utódai örököltek, Krisztus (blv) sem jöhetett ezért a célért.
  8. Isten sem Jézus (blv) előtt, sem utána nem adott hatalmat a sátánnak teremtményei, köztük a Prófétái felett, nem vezetheti őket félre, nem büntetheti meg őket és nem viheti le őket a Pokolba saját elképzelése szerint, csak az ő tetteik miatt (kerülhetnek oda). Továbbá a sátán maga is alá van vetve a Mindenható Isten büntetésének a Pokol tüzében gonoszsága miatt.
  9. Isten nem öltött semmilyen halandó formát, Jézus (blv) személyét is beleértve, hogy Akaratát végig vigye, vagy hogy becsapja a sátánt. Ő a Mindenható, a Bölcs; senki nem hívhatja ki vagy kérdőjelezheti meg Őt.
  10. Jézus (blv) nem volt sem Isten, sem Isten fia. Ezeket az állításokat a hiteles bibliai források sem erősítik meg. Halandó volt, mint minden Próféta.
  11. A Magasztos Isten abszolút Igazságos és nem követ el igazságtalanságot vagy elnyomást teremtményei ellen. Bárki, a sátánt is beleértve, aki valaki mást bűn elkövetésére vezeti, maga is bűnt követett el és büntetést fog kapni, kivéve, ha őszintén megbánja, és ezért Isten megbocsát neki. Ádám (blv) gyermekeivel ellentétben azonban a sátán ezt nem szégyelli, nem tanúsít megbánást gonoszságaiért, ezért nem kér bocsánatot.

Úgy tűnik, hogy az eredendő bűn elképzelése, a bukott ember elmélete és mindaz, amit ez magával hoz, előre elhatározott koholmányok, hogy igazolják a kereszténység hamis hittételeit és doktrináit, amelyek közül Jézus (blv) egyiket sem tanította, és amelyekre nem találhatunk adatokat a hiteles forrásokban, amelyek támogatnák.  Az amerikai evangélista, Josh McDowell szavaival ez talán a leggonoszabb, szívtelen, alávaló csalás, amellyel átmosták az emberek agyát. Itt az idő szembenézni az igazsággal és elfogadni azt.

 

 

 

 

Bibliográfia

  • Al-Minawi, Kauthar M. (1992), A gyermek jogai az iszlámban, Saifuddin H. Shaheen fordítása, Rijád, Safir Press.
  • Deedat, Ahmad (1982), A Biblia Isten szava? Nemzetközi Kiadó
  • Deedat, Ahmad (1984), Keresztre feszítés vagy kereszt-fikció? Nemzetközi Kiadó
  • Ibn Tajmijjah, Ahmad, Al-Dzsawáb asz-szahíh limen badala dín al-maszíh, 1. kötet (ez a kiadás nem tartalmaz információt a kiadóról vagy a kiadás évéről).
  • Maryam Jameelah, Iszlám elméletben és gyakorlatban, 1983, Lahore, H. Farooq Associate LTD
  • McDowell, Josh, A feltámadás faktor
  • Al-Farouqi, Ismail (1989), A kritikai teológia felé, a tudományok iszlamizálása felé, Nemzetközi Iszlám Teológiai Intézet
  • Jürgen Moltmann, A keresztre feszített Isten
  • Taha, Ezziah Ali (1987), A Biblia és a Szunna összegyűjtésének módszertana: öszehasonlító tanulmány, Kuvait, Dar Al-Buhuth Al-Ilmijjah
  • A Színtiszta Igazság, 1984. februári száma
  • A Szent Korán értelmezése és fordítása, Fahd Király Korán Nyomtató Komplexum
  • A Szent Biblia, Szent István Társulat fordítása
  • A Szent Biblia, Károli Gáspár fordítása

 

 

Ez a könyv az eredendő bűn kereszténységben lévő doktrinájával foglalkozik. A szerző a logikai és vallási perspektíva felhasználásával bemutatja e doktrina téves voltát. Elmagyarázza továbbá, hogy az üdvözülést egyedül a próféták pecsétje, Mohamed (blv) tanításai követésével lehet elérni, ha valaki hisz Isten egyedüli imádatában. Az egész emberiség tetteik alapján lesznek elszámoltatva, és senki nem viheti más terheit.

 

 

 

 

 

 

WWW.ISLAMLAND.COM

 

 

 

 

[1] BLV azt jelenti: béke legyen vele, vagy béke legyen velük.

[2] lásd pl. Ibn Tajmijjah, Ahmad, Al-Dzsawáb asz-szahíh limen badala dín al-maszíh, 1. kötet (ez a kiadás nem tartalmaz információt a kiadóról vagy a kiadás évéről). Ibn Tajmijjah prominens muszlim tudós a tizenharmadik századból, aki cáfolatot írt a kereszténység által tanított eredendő bűn tételéről.

[3] A muszlimok abban hisznek, hogy Isten kinyilatkoztatta a Tórát Mózes prófétának (blv), amely a mai Ótestamentum egy része, és az Evangéliumot Jézus prófétának (blv), amely a mai Újtestamentum egy része, útmutatásul az emberek részére. Ugyanakkor azonban a Biblia jelenlegi számos különböző verziói megnehezítik annak eldöntését, hogy melyik a hiteles. További részletekért erről a kérdésről lásd Taha, Ezziah Ali (1987), A Biblia és a Szunna összegyűjtésének módszertana: összehasonlító tanulmány, Kuvait, Dar Al-Buhuth Al-Ilmijjah. Lásd még: Deedat, Ahmad (1982), A Biblia Isten szava? International Publishing House, 1. old.

[4] Deedat, Ahmad (1984), Keresztre feszítés vagy kereszt-fikció? International Islamic Publishing House, 2. old.

[5] A Színtiszta Igazság, 1984. februári száma. Idézet Deedat Keresztre feszítés vagy kereszt-fikció? c. művében, 5. old.

[6] McDowell, Josh, A feltámadás faktor, in: Deedat, 1984, 5. old.

[7] Ibn Tajmijjah 216-217

[8] A Szent Korán, Angol fordítás – értelmezés és kommentár, Fordító 663. jegyzete, 268. old.

[9] A Szent Korán, Fordító 659. jegyzete, 266. old

[10] Az ilyen tranzakciókat a Biblia tiltja, lásd Ezékiel 18:8. Ennek ellenére továbbra is a Bibliával ellenszegülve ezt teszik.

[11] A Szent Korán, Fordító 663. jegyzete, 286. old

[12] Ibn Tajmijjah, op. cit., 216. old.

[13] A Dicsőséges Korán kijelenti: „És mert azt mondták: „Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah Küldöttét.” Ám valójában nem ölték meg és nem feszítették keresztre. Ám egy hasonmás adatott nekik. Akik között őt illetően nézetkülönbség van, azok kétségben vannak felőle. Nem rendelkeznek ők róla tudással, csak a gondolatot követik. Ám bizonyos, hogy őt (Jézust – blv) nem ölték meg.” (Korán, 4:157)

[14] Ibn Tajmijjah, op. cit. 216. old.

[15] ibid. 218.

[16] Ibid. 217-218. old.

[17] Erről további információt Maryam Jameelah, Iszlám elméletben és gyakorlatban című könyvében olvashatunk (1983, Lahore, H. Farooq Associate LTD, 1. old.) Ő zsidó származású volt, és írt arról, hogy a keresztények milyen ellenséges érzéseket táplálnak a zsidók iránt. Személyes tapasztalatát megosztva ezt írta:

Egészen kora gyerekkoromtól fogva gondolkoztam azon, hogy valójában mit jelent zsidónak lenni. Azt hiszem először akkor kezdtem el ezen gondolkozni, mikor Húsvét idején a keresztény osztálytársaim „Krisztus gyilkosának” hívtak. Amint elmúlt a húsvéti időszak, csodálatos módon átváltoztak barátságos játszótársakká az év hátralévő részére. Mikor megkérdeztem egy római katolikus kisfiút az osztályban, miért tették ezt, azt mondta, hogy a pap mondta ezt nekik.

[18] A böjt a Bibliában lett előírva, és a következő módon szól az utasítás: „Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.” (Máté 6:16) Hány keresztény böjtöl manapság egyáltalán?

[19] Ibn Tajmijah, op. cit. 218. old.

[20] Erről további információt Al-Minawi, Kauthar M. (1992), A gyermek jogai az iszlámban című könyvben olvashatunk, Saifuddin H. Shaheen fordítása, Rijád, Safir Press.

[21] Al-Farouqi, Ismail (1989), A kritikai teológia felé, a tudományok iszlamizálása felé, Nemzetközi Iszlám Teológiai Intézet, 443. old.

[22] Allah azt mondja a Koránban:

„” (Al-An’am 6:164)