Többnejűség az iszlámban, a kereszténységben és a judaizmusban

Többnejűség az iszlámban, a kereszténységben és a judaizmusban

Többnejűség
az iszlámban, a kereszténységben és a judaizmusban

تعدد الزوجات في الإسلام والنصرانية واليهودية باللغة المجرية  

 

Ahmed Al-Amir

 

Fordította:
European Islamic Research Center (EIRC)
المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية
& Júlia Gábriel
Ellenőrizte: Gharabli Gabriell

 
www.islamland.com

 

 


Tartalom

    Bevezetés
    Többnejűség, több szerető és feleség-csere (swinging)
I. Rész
    Többnejűség és több szerető az ember alkotta törvények szerint
    A különbség a második feleség és a szerető között
II. Rész
    Feleség csere az ember alkotta törvények szerint
III. Rész
    Többnejűség a judaizmusban és a kereszténységben
IV. Rész
    Többnejűség az iszlámban

 

 

 


A Rahmán (Könyörületes) és Rahím (Irgalmas) Allah Nevében.
Dicsőség Allahnak, a világok Urának, és béke és áldások Prófétánkon, Mohameden, családján és társain.
Bevezetés
Minden dicsőség Allahot illeti meg, Aki elküldte Mohamedet mint jó hír és tanácsadó, az Ő Üzentével mint egy csillogó fény. Allah áldja meg Őt, háza népét, társait, és azokat, akik jóravaló módon követik, a Feltámadás Napjáig!
Egyik leggyakoribb kérdés, amely a nem muszlimokat foglalkoztatja az iszlámmal kapcsolatban az a többnejűség. Néhányan megpróbálnak világos választ kapni, hogy megismerjék az igazságot ezzel kapcsolatban, másokat viszont zavar azoknak az embereknek a nagy száma akik nap mint nap felveszik az iszlámot, és ezzel megpróbálják eltávolítani az embereket ettől a vallástól. Ez a könyv azért lett megírva, hogy válaszokat adjon, ha Allah is úgy akarja, azoknak akik az igazságot keresik, és hogy elutasítsa azoknak az állításait aki megpróbálják eltávolítani az embereket a Magasztos Allah vallásától, hazugságokat koholva, melyeknek semmi közük a valósághoz!
A többnejűség nem csak az iszlámban létezik, hanem minden más hittben és vallásban jelen van, valamint az emberek alkotta törvényekben is. Így azt látjuk, hogy az iszlám saría megengedte a férfinek a többnejűséget, olyan kereteken belül amelyek megóvják a család és a társadalom stabilitását. Másrészt, az ember által alkotott törvények megengedték a férfinek, hogy több szeretőt és barátnőt tartson, olyan keretek között, amelyek tönkre teszik a társadalmat és a családot.
A következőkben, össze fogjuk hasonlítani a többnejűség témáját a saríából és a szerető tartást, az ember alkotta törvényekből, hogy megfigyelhessük melyik jogszabály áll összhangban az ember veleszületett természetével és ugyanakkor szavatolja a nők jogait és méltóságuk megőrzését.
Ezen felül az iszlám az egyetlen vallás amely egyértelműen megszabta a többnejűség korlátjait, csökkentve a nők számát amelyekkel egy férfi házasságra léphet, míg a többi vallásban nincs meghatározva azoknak a nőknek a száma akiket egy férfi elvehet feleségül. A Magasztos Allah azt mondja:
„Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni az árvákkal, úgy vegyétek feleségül azokat- az asszonyok közül- akik tetszenek nektek, kettesével, hármasával, négyesével (ha az iszlám előtti korszakban a Dzsáhilijjában, a tudatlanság korszakában, a feleségek száma korlátlan lehetett, a Korán négyre korlátozza lehetséges számukat, azzal a feltétellel, hogy tökéletesen egyforma bánásmódba részesüljenek, úgy anyagi mint érzelmi téren. Ha ezt a férfi nem tudja teljesíteni, akkor az egynejűség ajánlott. Ez az elv egy korábbi helyzetből keletkezett de általánosan érvényes az iszlám etikában)! Am ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni (velük), akkor csak egyet, vagy azt (a szolgálót), akit a jobbotok birtokol. Ez közelebb van ahhoz, hogy a bűnt elkerülhessétek.ˮ
(An-Niszá 4:3)
Ami  többi vallást illeti, a többnejűség engedélyezet mindenféle korlátozások nélkül, ami a azoknak a nők számát illeti akiket egy férfi feleségül vehet, vagy hogy hogyan kell viselkednie velük. Mielőtt rátérnénk a vallások álláspontjára a többnejűségről, lássuk mi a helyzet az ember alkotta törvények gyakorlata ebben a témában.

Ahmed Al-Amir
Többnejűség, több szerető és feleség-csere (swinging)
I. Rész
Többnejűség és több szerető az ember alkotta törvények szerint

A többnejűség és a több szerető egy dologra utal, hogy a férfi azt érzi, hogy egynél több nőre van szüksége meghatározott személyes okokból, amelyekről később fogunk beszélni. Az eredmény egy, hogy a férfinak van egy felesége, majd még egy felesége, vagy egy felesége és egy szeretője.
A jogi szempontból nézve néhány ember alkotta törvény bűnnek ítélte a többnejűséget, mondván, hogy ez egy olyan dolog, ami ellenkezik a magas szintű erkölccsel, ugyanakkor engedélyezi azt, hogy valakinek több szeretője legyen, sőt, engedélyezi a házasságtörést és a prostitúciót is! Tehát ha egy férfi feleségül vesz még egy nőt, és az állam ezt megtudja, bíróság elé állítják, mert az állam előtt a második házassága bűnténynek, kéjelgésnek és erkölcsi romlásnak számít, és börtönbe kerül érte.
Ugyanakkor, ha szeretője van, aki nem a felesége, és még törvénytelen gyerekei is vannak tőle, az nem baj, ezért nem állítják bíróság elé, és nem büntetik meg. Ez azért van, mert véleményük szerint ez nem bűn, kéjelgés és nem is erkölcsi romlás, hanem személyes szabadság és erkölcsi nyitottság! Tartsuk észben, hogy a többnejűség és a több szerető közötti különbség a házassági szerződés, amely jogokat biztosít a második feleségnek a házasság esetén, és ennek a szerződésnek a hiánya azt jelenti, hogy a második feleség csupán egy szerető marad mindenféle elismert hivatalos jogok nélkül!
Tehát a kormányok az ellen a tény ellen küzdenek valójában, hogy egy férfi egy újabb nővel létesít kapcsolatot, akár feleség, akár szerető, vagy az ellen küzdenek, hogy ne lehessen olyan szerződést kötni, amely garantálja a második feleség jogait, és rákényszeríti a férfit, hogy teljesítse ezeket? Más szavakkal: az a bűn, hogy a férfinak kapcsolata van a feleségén kívül egy másik nővel, vagy az, hogy aláírt egy szerződést, amely jogokat biztosít ennek a nőnek? Ha tilalmas a többnejűség, ha egy férfi nem vehet második feleséget, nem lenne szükséges akkor megtiltani neki, hogy egy másik nőt tartson szeretőjeként? Valójában a nyugati országokban sok férfi marad távol a házasságtól, és inkább úgy élnek, hogy egy nőhöz sem kötik le magukat, hogy váltogathassák barátnőiket néhány hónap után, és házaspárként élnek (tehát van köztük szexuális kapcsolat), de elkötelezettség nélkül. Az ember alkotta törvények küzdenek ez ellen a jelenség ellen, és bűnnek tekintik? Vagy személyes szabadságnak tekintik, hogy egy férfi akárhány nővel létesíthet viszonyt meghatározott szám nélkül.
A legrosszabb az ember alkotta törvények szerint, hogy legalizálták a prostitúciót, mint szakmát, és sok kormány által engedélyezett hely van erre a célra. Nőket alkalmaznak, és bérbe adják őket egy órára bármelyik férfinak, aki meg akarja csalni a feleségét. Minden egyes ilyen nő hivatalos engedélyt kap a kormánytól, hogy gyakorolja a prostitúciót, és adót fizet minden évben, ahogy bármelyik más tisztességes polgár.
Ez széles körben elterjedt sok olyan országban, amely ugyanakkor a többnejűséget bűnnek tartja, de ahol szinte nincs olyan utca, ahol nincs nyilvánosház!
Meg kell itt említenünk, hogy a többnejűség a személyes szabadság kifejezése is, ha a Nyugat valóban tiszteletben akarja tartani a személyes szabadságot, különösen, hogy tudjuk, hogy csakis mindkét fél beleegyezésével történhet meg.

A különbség a második feleség és a szerető között
Mielőtt egy férfi eldönti, hogy másodszor megházasodik, mélyen és komolyan elgondolkodik ezen a nagy felelősségen, mert ennek a házasságnak a feltétele a második feleség iránti elkötelezettség, legyenek ezek akár anyagi, akár jogi természetűek. A szerető esetében azonban a döntés egyszerűbb a férfi számára, mivel tudja, hogy csak szerető marad mindenféle elkötelezettség vagy jogok nélkül akár az ő, akár az esetleges gyerek számára, ha a nő terhes marad.
Ez kinyitja az ajtót a társadalom romlása felé, mert a férfit arra indítja, hogy egyik szeretőtől a másikhoz menjen abból az egyetlen célból, hogy jól érezze magát és szórakozzon. Minden alkalommal, mikor örömet kap egy szeretőtől, elkezd másikat keresni, más szavakkal más áldozat után néz, akinek az érzéseit manipulálhatja, és akinek a jövőjét tönkreteszi. Az ilyen férfi nem fogja vissza magát a hazugságtól, hogy azt mondja szeretőjének, hogy el akarja venni feleségül, és hogy csak azért nem tette eddig meg, mert a kormány nem engedi meg a többnejűséget, ezért el fog válni a feleségétől, és elveszi őt. Ha hazudott a feleségének és megcsalta őt, mi állítaná meg abban, hogy szeretőjének hazudjon és megcsalja?
Azt is figyelembe kell venni, hogy egy szerető magának a férfinak is hátrányos, az élete szerencsétlen lesz, úgy fog élni, mint egy bűnöző, bujkálni fog mindenki elől, nehogy a felesége lássa őt a szeretővel, vagy hallja, hogy beszél vele. Ez a viselkedés már önmagában annak a megvallása, hogy amit tesz, az rossz, mert ha jó lenne, akkor nem próbálná meg eltitkolni. A nő számára is hátrányos, mert elfogadta, hogy egy házas férfi szeretője legyen, és hogy soha nem lesz egyenlő a feleséggel, hanem alacsonyabb rendűnek tartja magát, tudva, hogy olyan férfival él, aki nem az ő, hanem egy másik nő férje. Ezért nem fog normális életet élni vele, sem belsőleg, sem külsőleg, és nem fogja élvezni, hogy vele sétál, attól félve, hogy esetleg meglátják őket együtt, a pszichológiai és érzelmi stabilitás hiányáról nem is beszélve, mivel szeretője bármelyik pillanatban elhagyhatja, amint megunja őt.
A másik dolog, amit az ember alkotta törvények figyelmen kívül hagytak, vagy megpróbálták a szőnyeg alá seperni, az az, hogy a többnejűség leginkább a nő, nem a férfi érdeke, mivel a nők száma a világon nagyobb, mint a férfiaké a következő okokból:
1.    Születések: sok nemzetközi statisztika szerint átlagosan több leánycsecsemő születik, mint fiú.
2.    Halálozási arány: A halálok aránya a férfiak között nagyon magas az erőszakos háborúk között, amelyek országok között időről időre megjelennek, mint például az Első és a Második Világháború. Emellett ott vannak a közlekedési balesetek, amelyeknek úgy tűnik, nagyobb százalékban férfiak az áldozatai, és ott van az a tényező is, hogy a férfiak fiatalabban halnak meg, mint a nők.
3.    A férfiak távol maradása a házasságtól: A férfiak nagy száma nem akar házassági és családi kötelességeket, vagy homoszexuálisok, ahogy néhány fejlett országban sok férfi homoszexuális, vagy a szerzetesség miatt, ahol néhány keresztény közösségben sok férfi a cölibátust választja, és nem házasodik meg.
4.    Börtön: ahol a férfiak aránya nagyobb a nőknél.
Mindezek az okok megnehezítik a nők számára, hogy találjanak egy olyan férjet, aki megosztja velük az életet.
A többnejűség tiltásával az ember alkotta törvények sok nővel elfogadtatták, hogy csupán szeretők legyenek, és így legalább van egy férfi az életükben, még ha az a férfi egy másik nő férje is! Az ember alkotta törvényeknek ehelyett legalizálniuk kellene a többnejűséget, és a nők szabad választására kellene bízni, mert a házasságot általában csakis kölcsönös beleegyezéssel kötik. A többnejűség kriminalizálása valójában az egyéni szabadsággal ellenkezik, amelyre pontosan ezek az országok gyakran hivatkoznak.
Például ha valaki azt mondaná egy nőnek, legyen keresztény, zsidó, muszlim, vagy buddhista, aki nem talál férjet, és hozzá akar menni egy házas férfihoz, hogy a többnejűség erkölcsileg helytelen, és inkább maradjon szűz, férj nélkül, megfosztva egy normális élet jogától, amilyet bármelyik házas nő él, vagy lehet egy házas férfi szeretője, aki egy idő után elhagyja, majd más szerelmet kell keresnie, aki szintén egy házas férfi lesz, és így kell leélnie az életét, a válasza a következő lesz: „Miért ütöd bele az orrodat az én személyes életembe? Mi a baj veled? Nem a te dolgod! Ha nem akarod a többnejűséget, vagy helytelennek tartod, az a te dolgod, ne kényszerítsd a véleményedet másokra, akik máshogy gondolkodnak! Bárki, aki akar többnejűséget, megteheti, és bárki, aki nem akar, legyen egy felesége!”


II. Rész
Feleség csere az ember alkotta
törvények szerint
(Swinging, feleség-megosztás, partner-megosztás, feleség-kölcsönzés néven is ismert)

Ami manapság gyakori sok fejlett országban, az a feleség-csere (swinging), amely alkalmával két férfi kicseréli feleségét, mindkettő szeretkezik a másik férfi feleségével. Olyan is van, hogy az egyik szeretkezik a saját feleségével és a másik feleségével egy időben, majd a másik is szeretkezik a saját feleségével és a másik feleségével egy időben.
Ennek az az oka, ahogy sok házaspár állítja, hogy vágynak a változásra és a szexuális újdonságokra, és ezt egy lehetőségnek tartják a barátok közötti közeledésre és kapcsolatrendezésre. Curtis Bergstrand író Swinging Amerikában című könyvében kifejtette, hogy ez a szokás Amerikában először a harci repülők pilótái között alakult ki a Második Világháborúban, amikor a halálozási arány a pilóták között magas volt, ezért néhány pilóta közösséget alakított, hogy megoldja a családok közötti kapcsolatokat. A pilóták gondoskodtak a halott pilóták feleségeiről, és ez az érzelmi és szexuális oldalra is kiterjedt. A swinging egyik formája, amely megjelent és elterjedt az amerikai polgár társadalom házaspárjai között, a „kulcs klub” nevet viseli, ahol a férfiak házuk kulcsait a földre dobják, majd minden feleség felvesz egy kulcsot, és arra az éjszakára minden feleség a kulcs tulajdonosával megy haza.
A CNN hírtelevízió 2011. szeptember 5.-én bejelentette, hogy a házasok, akik részt vesznek swingingben, elérte a körülbelül 15 milliót! Ma globális szervezetek támogatják a feleség cserét (swinging-et), utakat, klubokat és partikat szerveznek, ahol a swinging-et gyakorolni lehet. A férfiak nem léphetnek be ezekbe a klubokba, csak ha van feleségük, a nők viszont akkor is beléphetnek, ha nincs férjük. Sok ilyen klubban vannak szobák is, ahol egy férfi közösülhet egy másik férfi feleségével, majd ez után megint egy másik férfi feleségével is. Ugyanez a helyzet a nőknél, ők is egymás után közösülhetnek sok házas férfival!
Természetesen a feleség csere (swinging) az ember alkotta törvények szerint nem számít bűnnek, hanem személyes és szexuális szabadságnak, és annak a pilótának a tettét, aki halott társa feleségének szexuális igényeit kielégíti, erkölcsileg helyesnek ítélik. Ha azonban többnejűségről van szó, azt bűnnek tartják. Ha tehát egy házas pilóta feleségül veszi a halott pilóta feleségét, hogy gondoskodjon róla, bűnözőnek tartják, és börtönbe zárják poligámia bűntettéért!

 

 

 


III. Rész
Többnejűség a judaizmusban és a kereszténységben

A Biblia összes prófétájának egynél több felesége volt, például: Salamon próféta (király), Dávid, Ábrahám, Jákob és mások, béke legyen mindannyiukkal. A Biblia lejegyezte, hogy több feleségük volt.
1 Királyok (11:3): „(Salamon királynak) Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa”
Deuteronomium (21:15): „Ha valakinek két felesége van, az egyiket szereti, a másikat nem”
Exodus (21:10): „Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a házastársi jogot.”
Nincs egyetlen egy olyan szöveg a Bibliában, sem az Ótestamentumban, sem az Újtestamentumban, ahol említve lenne a többnejűség tilalma, vagy amely meghatározná a feleségek számát. Az Újtestamentumban is van olyan szöveg, amely a többnejűség létezésére utal:
1 Timóteus (3:1-12): „Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. 2A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie… 12A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője.”
Ebben a szövegben látjuk, hogy a többnejűség engedélyezett mindenki számára, kivéve azoknak, akik diakónusok, vagy püspökök akarnak lenni.
Matilda Joslyn Gage Nők, egyház és állam című könyvében azt mondta :
„Nem világos Pál szavaiból a püspök jellemzéséről, hogy egy nő férjének kell lennie, hogy a többnejűség engedélyezett volt az első egyházban Jézus Krisztus apostolainak jóváhagyásával?! Ha így volt, ma miért léteznek más szabályok, mint azok, amelyeket maguk az apostolok hagytak jóvá?!”
Néhány keresztény többek között az Újtestamentum következő szövegeit idézi a többnejűség tilalmára:
Márk evangéliuma (10:2-12): „2A farizeusok is odamentek és megkérdezték: »El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?« Próbára akarták ugyanis tenni. 3De ő kérdéssel válaszolt: »Mit parancsolt nektek Mózes?« 4»Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt« – felelték. 5Jézus folytatta: »Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. 6De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. 7Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, 8és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. 9Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.« 10Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. 11Ezt válaszolta: »Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. 12Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.«”
Lukács evangéliuma (16:14-18): „14Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte. 15De ő kijelentette: »Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel. 16A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. 17Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből. 18Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.«”
Máté evangéliuma (5:31-32): „31Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.”
Ahogy láthatjuk, ezek a szövegek a válásról szólnak, nem a többnejűségről, és a következő mondat jelentése: „A teremtés kezdetétől Isten férfinak és nőnek teremtette őket”, ez általánosan Ádámról és Éváról szól. Nem azt mondja, hogy a többnejűség tilos volt a teremtés kezdeteitől, mert ez ellentmond annak, amit a Bibliából a többnejűségről tudunk, különösen a próféták esetében. Ezek a szövegek tehát nem a többnejűség tilalmát tanúsítják, hanem a válás tilalmát, akár egy felesége, akár több felesége van egy férfinak. A szövegek azt is említik, hogy az egyetlen eset, amikor a válás elfogadható, ha a feleség házasságtörést követet el. Ebben az esetben a férfi elválhat tőle, de ha igazságtalanul válik el tőle, úgy, hogy a felesége nem követett el házasságtörést, majd így vesz el egy másik nőt, akkor ő az, aki házasságtörést követett el (vagyis ő az, aki becsapta a feleségét, mert úgy kezelte, mintha egy másik, számára tilalmas férfival feküdt volna le). A szöveg nem arról szól, hogy aki elvesz egy másik nőt feleségül anélkül, hogy elvált volna az elsőtől, az megcsalja a feleségét, vagy házasságtörést követ el, és ugyanez vonatkozik arra a kijelentésre, miszerint: „Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” Itt a házasságtörés a férjtől való elválásra utal, nem a többnejűségre. Ha ez a többnejűségre utalna, akkor hogy lehetne a többnejűség lehetséges olyan nő esetében, aki elvált a férjétől, majd hozzámegy egy (egyetlen) másik férfihoz, vagy egy olyan férfi esetében, aki elválik a feleségétől, és elvesz egy (egyetlen) másik nőt? Ha a többnejűség lett volna a probléma, akkor az, hogy egy férfi elválik a feleségétől, majd elvesz egy másik nőt, engedélyezett lett volna, de itt arról van szó, hogy a férfi ne váljon el a feleségétől, akkor sem, ha több felesége van.
Az a mondat, hogy „aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör”, világosan kimondja, hogy az a férfi, aki elvált nőt vesz feleségül, még akkor is, ha ez az ő első házassága, házasságtörőnek számít, nem a többnejűség miatt, mivel neki nem volt másik felesége, hanem azért, mert elvált nőt vett el.
Megfigyelhetjük a különbséget a Márk evangéliuma (10:2-12) és a Lukács evangéliuma (16:14-18) között. Mindkettő ugyanazt a történetet említi, de nagyon különböző szövegkörnyezetben, ami tanúságuk hiteltelenségére utal, és arra, hogy lehetetlen ezeket Allah (Isten) által kinyilatkoztatott szent szövegeknek tekinteni, vagy Jézusnak, béke legyen vele, tulajdonítani.
1 Korintus (7:1-9): „A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. 2A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje… 8A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni.”
Itt szintén azt mondja „Minden férfinak legyen meg a saját felesége”, de a jelentésének semmi köze a többnejűség tilalmához, hanem azt jelenti, hogy a férfi ne érintsen más nőt, aki nem a felesége, ne közelítsen a házasságtöréshez, mintha azt mondanánk: „Mindenki gondoskodjon a saját gyerekéről, vagy mindenki védelmezze saját otthonát, vagyonát, vagy üzletét.” Ez sem azt jelenti, hogy csak egy fia vagy egy háza van, hanem általánosan beszél a kérdésről. Hozunk egy példát erre a Sámuel 1. könyvéből:
1 Sámuel (15:3): „Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!”
Ez sem azt jelenti, hogy nem szabad megölni egyetlen férfit, egyetlen nőt, egyetlen gyereket vagy egyetlen szamarat, stb. Azt jelenti, hogy egy férfit, nőt, gyereket, vagy szamarat sem.
Az a mondás, hogy „jobb megházasodni, mint elégni”, nem utal a többnejűség tilalmára, csak a házasságról beszél, a feleségek számának korlátozása nélkül!
Van számos olyan vezető és lelkipásztor keresztény egyházból, aki elismeri a többnejűség tilalmának hiányát a kereszténységben, és sokan közülük egynél több nőt vettek feleségül, mint például Nagy Károly francia király, I. Valentinianus császár, Luther, és mások.
Matilda Joslyn Gage is említette ezt:  
„Ahogy történelmileg ismert, mind a keresztény egyház, mind a keresztény állam felhasználta hatalmát a különböző korokban, különböző körülmények között a többnejűség javára. A negyedik században Valentinianus császár azt mondta: »Megengedtem a keresztényeknek, hogy két nővel házasodjanak.« A nyolcadik században Nagy Károly király, aki a keresztény állam és egyház feje is volt, hat nőt vett feleségül, de néhány történész kilencre emlékszik… Maga Luther, a Bibliával, az Ó- és Újtestamentummal a kezében azt mondta: »Elismerem a magam részéről, hogyha egy férfi el akar venni két vagy több nőt, nem tilthatom meg neki, mert ez a cselekedet nem sérti a Bibliát.«”
Szent Ágoston azt mondta:  
„Korunkban, amikor a római törvényt használjuk, a férfi nem vehet feleségül egy újabb nőt, amíg felesége életben van.”
Ez arra utal, hogy a többnejűség tilalma a római törvényből származik, nem a vallási szövegekből.
Szent Ágoston azt is mondta :
„Még egyszer, Jákobot, Izsák fiát nagy bűnnel vádolják, mert négy felesége volt, de ez a vád alaptalan és értelmetlen, mivel a többnejűség a hagyományuk része volt, ma azonban bűnné vált, mert nem a (mi) hagyományaink része… az egyetlen oka annak, hogy a többnejűséget bűnnek tartják, hogy mind a törvény, mind a hagyományok tiltják!”

 


IV. Rész
Többnejűség az iszlámban

Hogy megértsük az iszlám nézőpontját a többnejűséggel kapcsolatban, tudnunk kell a következőket:
1.    Az iszlám sem nem az első, sem nem az egyetlen vallás, amely engedélyezi a többnejűséget, viszont az első és egyetlen vallás, amely korlátozásokat rendel el a többnejűséggel kapcsolatban. Meghatározta a feleségek maximális számát négyben, míg az összes többi vallás, amely engedélyezi a többnejűséget, nem tesz korlátozásokat a feleségek számának tekintetében. Al-Hárith bin Qaisz (Allah legyen vele elégedett) azt mondta:
„Mikor muszlim lettem, nyolc feleségem volt, és ezt elmondtam a Prófétának ﷺ, aki azt mondta nekem: »Válassz közülük négyet (és válj el a többiektől).«”
(Abu Dáwúd)
2.    A többnejűség az iszlámban nem kötelező minden egyes muszlim számára, és nem követ el bűnt, ha nem teszi, nem is számít ez a hit hiányának, hanem a megengedett cselekedetek közé tartozik. Aki akar házasodni egynél több nővel, megteheti, és aki nem akar, ő is megteheti. Ez egyik példája az iszlámban található sok megengedett cselekedetnek, amelyért a muszlim nem lesz felelősségre vonva, ha nem teszi meg.
3.    Hogy megismerjük és megértsük a Korán-vers lejövetelének az okát, amely megengedi a többnejűséget és meghatározza, hogy négy feleség engedélyezett, el kell olvasnunk azokat a Korán-verseket, amelyek ezt megelőzik, meg kell őket értenünk, és meg kell értenünk ezek lejövetelének az okát. Csak akkor fogjuk megérteni, hogy ez a vers azért jött le, hogy védelmezze a nőket, és megőrizze jogaikat.
A Mindenható Allah azt mondja:
„Ó ti emberek! Féljétek Uratokat! Aki egyetlen személyből (Ádám) teremtett meg benneteket és abból megteremtette a feleségét (Hawwát – Évát) és kettejükből sok férfit és nőt sokasított. És féljétek Allahot, Akire hivatkozva szoktátok egymást kérdezgetni (kölcsönös jogok)! És (óvakodjatok attól, hogy) a rokonságot (megszakítsátok)! Bizony Allah őrzőként áll felettetek. * Adjátok meg az árváknak az ő javaikat! És a rosszat (ami nálatok van) ne cseréljétek fel (azzal a) jóval (ami náluk van)! Ne habzsoljátok az ő javaikat a magatokéhoz (téve azt)! Bizony nagy bűn ez! * Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni az árvákkal, (ha valaki feleségül akarja venni a gondoskodására bízott árva lányokat a hozományuk miatt, ahogy az iszlám előtt szokás volt, akkor hagyja őket, és más nőket vegyen el) úgy (hagyjátok őket és) vegyétek feleségül azokat – az asszonyok közül – (másokat) akik tetszenek nektek, kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni (velük), akkor csak egyet, vagy azt (a szolgálót - rabszolgát), akit a jobbotok birtokol. Ez közelebb van ahhoz, hogy a bűnt elkerülhessétek. * Adjátok oda az asszonyoknak a hozományukat (kötelező jegyajándék, amit a férfi ad a nőnek) ajándékként jó szívvel! És ha ők úgy találják jónak, hogy átengednek nektek abból egy részt (abban az esetben) használjátok azt haszonnal, egészséggel (mert Allah megengedte). * A gyengeelméjűeknek (és az árváknak akik a ti gyámságotok alatt vannak) ne adjátok oda a javaitokat (azaz, az ő vagyonukat, amelyet ti kell megőrízetek a számukra, és nem elpocsékolni úgy mintha a tiétek lene), amelyeket Allah nektek adott megélhetésül (mert ezekel a javakal Allah támogatja rajtatok keresztűl a gyenge elméjűeket és a kisgyerekeket, mivel ők nem tudják helyesen felhasználni vagy megőrízni azt). Abból tápláljátok őket és ruházzátok is! Illendő szavakat mondjatok nekik! (mondjátok meg nekik, hogy megkapják a javaikat ha megnőnek, amikor helyesen tudják majd kezelni azt)   * Vessétek próbának alá az árvákat (értelmüket vizsgálva), míg el nem érik a házassági kort. Ha az érettséget tapasztaljátok a részükről, akkor adjátok át nekik a javaikat! És ne pocsékoljátok el azt túlzó és sietős módon (attól félve), hogy nagykorúak lesznek. Aki gazdag az legyen önmegtartóztató! Aki pedig szegény az illendő módon nyúljon hozzá! Miután átadtátok nekik a javaikat, állítsatok tanúkat hozzájuk! Allah elégséges számon Kérő.”
(An-Niszá 4:1-6)
E nemes versek elején a Mindenható Allah megparancsolja az embereknek, hogy Őt szolgálják és Őt féljék, majd megparancsolja az árvák gyámjainak, hogy adják oda nekik a javaikat, ha elérik a serdülőkort, és vizsgálják meg, hogy tudják-e kezelni pénzüket, és ne használják ki őket azáltal, hogy elveszik a pénzüket. Az arabok az iszlám eljövetele előtt becsapták az árvákat, ezért ha valakinek volt egy árva a gyámsága alatt, összekeverte az árva vagyonát a sajátjával, és elvette, ami jó volt, és csak a rosszat hagyta meg neki, így elcsalva az árva vagyonát. Al-Szaddi azt mondta:
„Az arabok között elterjedt volt, hogy az árva gyámja összekeverte az árva vagyonát a sajátjával, így vett egy kövér juhot az árva juhai közül, egy soványt adott helyette, és azt mondta: egy juh egy juhért. Elvett egy jó dirhemet és kicserélte egy rossz dirhemre, és azt mondta: egy dirhem egy dirhemért.”
A Mindenható Allah megtiltotta az árva vagyonából való lopást, amikor azt mondta:
„Adjátok meg az árváknak az ő javaikat! És a rosszat (ami nálatok van) ne cseréljétek fel (azzal a) jóval (ami náluk van)! Ne habzsoljátok az ő javaikat a magatokéhoz (téve azt)! Bizony nagy bűn ez!”
(An-Niszá 4:2)
A csalások sorozata folytatódott, ahogy az árvák vagyonából való lopás is, különösen, ha az árva lány volt. Amikor Urwa ibn Az-Zubair (Allah legyen vele elégedett) megkérdezte Áisát (Allah legyen vele elégedett) a Mindenható Allah mondásáról, hogy „Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni az árvákkal (lányokkal)”, azt mondta:
„Ó, unokaöcsém! Ez egy árva lányról szól gyámja védelme alatt, akinek a pénze össze lett keverve a gyám pénzével, és a gyám érdeklődést mutatott a lány szépsége és a vagyona iránt, és el akarta venni őt feleségül kicsi, vagy csökkentett jegyajándékkal. Az ilyen gyámok számára tilos volt feleségül venni az árva lányokat, kivéve, ha igazságosan bánnak velük, és megadják nekik a teljes jegyajándékot; és parancsot kaptak, hogy más nőket vegyenek feleségül (ha attól féltek, hogy nem lennének képesek igazságosan bánni az árva lányokkal).”
(Al-Bukhári)
Ezért a Nemes Vers lejött az olyan férfival kapcsolatban, aki ellopja az árva jogos tulajdonát, aki az ő gyámsága és védelme alatt van. Ha egy férfi el akart venni feleségül egy árva lányt, akkor nem adta neki oda a jegyajándékát, ahogy rendszerint más nőknek odaadta. A Mindenható Allah ezért megtiltotta neki, hogy ezt tegye, és megparancsolta neki, hogy vagy adja oda neki a rendes jegyajándékot, ahogy más nőknek odaadná, vagy álljon el attól, hogy feleségül veszi, és vegyen el más nőket, kettőt, hármat, vagy maximum négyet.
Azonban ahogy rendszerint lenni szokott, az iszlám ellenségei megjelennek híres mágikus ollójukkal, és kivágják a Nemes Versekből mindazt, ami megelőzi a Mindenható Allah mondását, hogy „vegyétek feleségül azokat – az asszonyok közül – (másokat) akik tetszenek nektek, kettesével, hármasával, négyesével”, és azt is, ami ez után jön, amikor a többnejűség feltételéről, a feleségek közötti igazságosságról van szó.

A többnejűség feltétele a Koránban
Az iszlám nem megparancsolja a férfiaknak, hogy vegyen el több nőt, hanem megengedi neki, hogy ezt megteheti, abban az esetben, ha a kiszabott feltételeknek eleget tesz. Ezek elég komolyan elgondolkoztatják, mielőtt eldönti, hogy valóban akar-e egy második feleséget. Egyik feltétele, hogy igazságos legyen feleségei között az étel, ital, ruházat és lakhatás tekintetében. A Mindenható Allah azt mondja:
„Ám ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni (velük), akkor csak egyet.”
(An-Niszá 4:3)
Az iszlám azt is megtiltotta, hogy valaki elnyomást és igazságtalanságot kövessen el feleségeivel szemben, vagy, hogy az egyikükkel kedvesebb legyen, mint egy másikkal. A Mindenható Allah azt mondja:
„Ti nem lesztek képesek arra, hogy igazságosak legyetek az asszonyokkal, még ha igyekeztek is. Ne forduljatok ám el teljes elfordulással (csak egyikükhöz, többet adva nekik időből és ellátásból) és ne hagyjátok őket (a másikat) bizonytalanságban (sem házas, sem elvált)! Ha békés megegyezésre tudtok jutni és istenfélők vagytok (eltávolodtok mindattól, ami rossz), Allah Megbocsátó és Irgalmas.”
(An-Niszá 4:129)
Allah Küldötte ﷺ azt mondta:
„Ha egy férfinak két felesége van, és az egyikhez hajlik, a Feltámadás Napján úgy fog előjönni, hogy testének egyik oldala lóg.”
(Ahmed, Abu Dáwúd, An-Naszái, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah)
Megjegyzés: Kedves olvasó, figyelembe kell venni, hogy az iszlám egy nemzetközi vallás, amely az egész emberiséghez nyilatkoztatott ki, minden időre és minden helyre, és nem egy bizonyos néphez vagy közösséghez, saját gondolkodásmódjuk és vágyaik szerint. Ezért az iszlám megengedte a férfinak, hogy több nőt vehet feleségül, megértve életük valóságát és életkörülményeiket, mivel ami ebben a társadalomban nem megfelelőnek tűnhet, elfogadható lehet egy másik társadalomban, és ami nem megfelelőnek látszik ebben az időben, az lehet, hogy egy másik időben megfelelő. Ez a döntés a nőknek kedvez, akik vénkisasszonyok maradnának, ha nem lenne többnejűség. Ezért bárki, aki élni akar ezzel az engedménnyel, csak a feltételeket betartva teheti ezt, és aki nem akar, ne tegye.
A hála és dicsőség Allahot illeti, és Allah áldása és békéje legyen Mohamed Prófétán, a háza népén, a társain, s azokon, akik jóravaló módon követik a Feltámadás Napjáig.

 
www.islamland.com