A legjobb asszonyok a Földön

A legjobb asszonyok a Földön

 Annak tisztázássa, miként a hívő muszlim nők
a legjobb asszonyok 

] Magyar – Hungarian – مجري [
       

Faruq Post





Forditotta:
EUROPEAN ISLAMIC RESEARCH CENTER (EIRC)
& Julia Gabriel
Elenőrizte: Gharabli Gabriella

 
 ﴿ أفضل إمرأة على وجه الأرض ﴾
       

فاروق بوست





ترجمة:
المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية
& جوليا جبريل
مراجعة: جبريلا غرابلي
 

Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:

„A legjobb asszony (az ő idejében) Mariam, Imrán lánya volt,
és a legjobb asszony (a Próféta idejében)
Khadidzsa, Khuwailid lánya.”
(Tirmidhi)

Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta:

„Sok férfi érte el a tökéletességet, de a nők közül csak Mariam, Imrán lánya, és Ászia, Fáraó felesége érte
el a tökéletességet.”
(Tirmidhi)

A hat hadíth-tudós lejegyezte, Abu Dáwúd kivételével amit Proféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) mondott, és Al-Bukhári szóhasználatával így hangzik:

„Sok férfi érte el a tökéletesség szintjét, de egy nő sem érte el ezt a szintet,kivéve Ászia, Fáraó felesége, és Mariam, Imrán lánya. Áisa (az ő felesége) előbbrevalósága a többi nőelőtt olyan, mint a tharid
(hús és kenyér étel) a többi étel felett.”


Ezek a nők és követőik a legjobb asszonyok,
akik valaha a Földön jártak.

 
A Könyörületes és Irgalmas Allah nevében

Bevezetés
Minden hála Allahot (Istent) illeti, minden Teremtőjét, az Egyetlent, Aki mindent a legjobb arányban és formában alkotott; Aki mindent párokban teremtett és minden egyes dolognak megteremtette a társát. Allah, legnagyobb Tudásával és Bölcsességével teremtett egy lényt, akivel a férfi nyugalmat és boldogságot talál; egy lényt, aki nemzeteket nevel fel; egy lényt, akit úgy kell védelmezni, mint egy értékes ékszert. Ez a legértékesebb lény a nő.
Sajnos a civilizáció ellenségei, és azok, akiknek betegség van a szívükben, a nőből egy olcsó használati tárgyat akarnak csinálni a sátáni vágyak és kísértések piacára. Ki akarják állítani őt a szemeik elé, hogy élvezhessék a szépségét, és még ami ennél sokkal rosszabb... Ezért látunk a kicsapongó életet hirdető magazinokban és tévéműsorokban hiányosan öltözött hölgyeket, akik termékeket hirdetnek. E veszélyes irányzatok miatt a nő kikerült otthonából, és árucikként vagy hirdetőeszközként tekintenek rá, akit autó, sör, cigaretta – bármi elképzelhető eladására használnak. Az iszlám azonban felemeli a nő státuszát, hogy megvédje őt ettől a kártól, amit ez a helyzet okozhat. Ez és sok más ok miatt tartottuk fontosnak, hogy a nő iszlámban betöltött helyéről beszéljünk.
Ez egy fontos kérdés, amelyről a legtöbb ember hiányos tudással, vagy megértéssel rendelkezik. Egyik leghasznosabb módja egy téma megismerésének, ha több nézőpontot hasonlítunk össze. Ezért, mielőtt elkezdjük kifejteni témánkat, szeretnénk rávilágítani a nők helyzetére az iszlám előtt és islam után, más vallásokban – jogaik, irántuk való tisztelet foka, szerepük tekintetében. Miután megvizsgáltuk a nem-muszlim nő helyzetét, hogy milyen bánásmódban részesül a saját társadalmában, és hogy megkapja-e az őt megillető jogokat, könnyebben megérthetjük, hogy muszlimnak, különösen muszlim nőnek lenni áldás. Remélhetőleg ez az iszlám jobb megértéséhez és értékeléséhez vezet, amely megtisztítja az embert a lehetséges előítéletektől, és így az képes lesz megérteni azokat a szabályokat, amelyeket az iszlám az emberiség számára hasznos dolgok előmozdításáért és a káros dolgok megtiltásának érdekében helyezett el.
Allahtól származik minden siker!



















 
Első rész

A nem-muszlim nők helyzete

Olyan témával kezdjük, amely mindenki számára valamelyest ismerős lehet, Ádám (béke legyen vele) és Éva történetével. Annak a félreértése, hogy valójában mi történt, sok embert tévútra vezetett.
A zsidó-keresztény elképzelést Ádám (béke legyen vele) és Éva teremtéséről részletesen a Genezis 2:4-3:24-ben találjuk. Isten mindkettejüknek megtiltotta, hogy egyenek a tiltott fa gyümölcseiből. A kígyó arra csábította Évát, hogy egyen róla, és Éva pedig arra csábította Ádámot (béke legyen vele), hogy egyen vele. [A szövegek mai formájában – tartsuk észben, hogy az eredeti szövegek megváltoztak.] Amikor Isten megszidta Ádámot (béke legyen vele) azért, amit tett, ő az egészért Évát hibáztatta: „Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.” [Genezis 3:12]  Ennek következtében Isten azt mondta Évának: „Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.” Ádámnak pedig azt mondta: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.” [Genezis 3:16-17]
Éva képe a Bibliában, a csábító nő, nagyon rossz hatást gyakorolt a zsidó-keresztény hagyomány egészére. Minden nő örökölte anyjától, a Bibliai Évától mind a bűnét, mind a ravaszságát. Emiatt mind megbízhatatlanok, erkölcsileg alsóbbrendűek, és gonoszok. A menstruációt, a terhességet és a gyerekszülést az átkozott női nem igazságos büntetésének tartották. Hogy értékelni tudjuk, mennyire negatív hatást gyakorolt a bibliai Éva figurája minden női leszármazottjára, meg kell néznünk néhány fontos zsidó és keresztény írást a különböző időkből. Kezdjük az Ótestamentummal, és nézzünk kivonatokat a Bölcsességek Irodalmából:
„És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.” [Prédikátor könyve 7:26-28]
„De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.” [Példabeszédek könyve 5:4]
„Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.” [Példabeszédek könyve 6:24]
A nőt újra és újra befeketítik Éva csábító képe miatt, a megváltoztatott Genezisnek köszönhetően. Összefoglalva, a zsidó-keresztény nő-képet megmérgezte Éva és női leszármazottai bűnös természetében való hit, amely teljesen hamis.
A következő rész a héber irodalomból a katolikus Douay-Reims Biblia változatában található:
„És nincs olyan gonoszság, mint a nő gonoszsága: és nincs olyan csapás, mint a tőle származó csapás, ha gyűlöli (a férfit), és olyan bosszú, mint az ellenségek bosszúja. Nincs rosszabb fej, mint a kígyó feje: és nincs nagyobb harag, mint a nő haragja. Kellemesebb lenne egy oroszlánnal és egy sárkánnyal lakni, mint egy gonosz nővel élni. A nő gonoszsága megváltoztatja arcát: tekintete elsötétül, mint a medvéé, és zsákvászonnak látszik. Szomszédai körében férje nyöszörgött, és ezt hallván sóhajtott egy kicsit.
Minden rosszindulat a nő rosszindulatát támogatja, hogy sok bűnös essen (a csapdájába). Amilyen a homokos úton járás az idős lábnak, olyan a (szúrós) nyelvvel rendelkező feleség egy csendes férfinak. Ne nézzétek a nő szépségét, és ne vágyjatok egy nő után a szépségéért. A nő haragja és szemtelensége és zűrzavara nagy. Egy gonosz nő csökkenti a bátorságot és nehéz megjelenést okoz, és sebzett szívet. Gyenge kezeket, és remegő lábakat, az olyan nő, aki nem teszi boldoggá a férjét. A nővel jött a bűn kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan.” „Nincs olyan gonoszság, amely felérne a nő gonoszságával… A bűn a nőnek köszönhetően kezdődött, és neki köszönhetően kell mindnyájunknak meghalnunk.” [Példabeszédek 25:19-33]
Figyeljük meg Szent Pál szigorú hangját az Újszövetségben, (amelyet maga Pál írt): „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.” [1 Timóteus 2:11-14]
Szent Ágoston hűségesen követte elődei nyomdokait, és ezt írta Laetus barátjának: „Mit változtat, ha feleség vagy anya, akkor is Éva, a csábító, akitől óvakodnunk kell minden nőben… Nem látom, mit használ az asszony a férfinak, a gyermekszülés képességét kivéve.” (A Biblia asszonyairól szóló prédikáció 122. old.)
Évszázadokkal később Aquinói Szent Tamás a nőket még mindig rendellenesnek tartja: „Az egyéni természet tekintetében, a nő hibás és rendellenes, mert az aktív erő a hímivarsejtekben tökéletes férfi létrehozására törekszik; míg a nő létrehozása az aktív erő meghibásodásának az eredménye, vagy akár valamilyen külső befolyásnak.” (Summa Theologica Q.92)
Végül, a neves reformer, Luther Márton sem látta a nőknek más hasznát, mint minél több gyermeket hozni a világra, a lehetséges mellékhatásokra való tekintet nélkül: „Ha elfáradnak vagy akár meghalnak, nem baj. Hadd haljanak meg a gyerekszülésben, erre lettek teremtve.” (Halál és haldoklás)
Epstein rabbinak a következő kérdést tették fel: „A nőnemű családtagokat miért a család vagyonához számítják?” Azt felelte: „Házasság előtt az apa birtokolja őket; majd házasság után a férj.” (Epstein 121. old.)
A zsidó rabbik kilenc átkot soroltak fel, amely a Bűnbeesés következtében a nőket sújtja: „A nőknek (Isten) kilenc átkot adott és a halált: a menstruáció és a szüzesség vére; a gyermekszülés fájdalma, a gyermeknevelés terhe; fejét be kell fednie, mintha gyászolna; ki kell lyukasztania a fülét, mint egy rabszolga, aki mesterét szolgálja; nem fogadtatik el a tanúskodása; és mindezek után – halál.” (Leonard J. Swidler, Nők a zsidóságban: A nők helyzete a zsidóság kialakulásakor - Metuchen, N. J., Scarecrow Press, 1976, 115. old.)
Az ortodox zsidó férfiak a mai napig minden reggel elmondják a reggeli imában: „Áldott legyen Isten, az univerzum Királya, hogy nem teremtettél engem nőnek”. A nők azt köszönik meg Istennek minden reggel, hogy „Akaratod szerint teremtettél engem”. Egy másik, zsidó imakönyvekben található ima a következőképpen szól: „Dicsértessék Isten, hogy nem teremtett engem gojnak. Dicsértessék Isten, hogy nem teremtett engem nőnek. Dicsértessék Isten, hogy nem teremtett engem tudatlannak.” (Thena Kendath, Egy ortodox ifjúság emlékei Susannah Heschel, Zsidó feministának lenni c. művében, New York, 1983, 96-97. old és Swidler, op.cit. 80-81. old.)
Néhány zsidó szekta a Tóra (eredetitől megváltoztatott) azon verse szerint viselkedtek, amelyik azt mondja, hogy vigyenek női hadifoglyokat a házaikba, borotválják le fejüket, majd közösüljenek velük. A Deuteronomium 21:10-14 ezt mondja: „Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adja őket az Úr, a te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz; És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül: Vidd be őt a te házadba, hogy nyirja meg a fejét, és messe le körmeit. És az ő fogoly ruháját vesse le magáról, és maradjon a te házadban, hogy sirassa az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá, és légy az ő férje, és legyen ő a te feleséged. Hogyha pedig nem tetszik néked, bocsásd el őt az ő kivánsága szerint; de pénzért semmiképpen el ne add őt; ne hatalmaskodjál rajta, miután megrontottad őt.”
Közismert Arisztotelész munkájáról is, hogy a nőt egy hiányos férfinak írta le, és hogy Ian Maclean arról vitatkozott, hogy a nőknek van-e egyáltalán lelkük. Ez a vita 1595-ben érte el csúcspontját Alcidalius könyvének kiadásával, amely azt állította, hogy a nők nem is emberek, ehelyett démonokhoz és kutyákhoz hasonlította őket.
A bibliai illetve koráni hozzáállás a nőkhöz már abban a pillanatban különbözik, amint megszületik. A Biblia szerint a nő rituális tisztátalansága kétszerese az időnek, ha lányról van szó, mint abban az esetben, ha fiú született. „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan. A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét. Azután harminchárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai. Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett.” [Leviticus 12:1-5]
A Douay-Rheims – féle katolikus Biblia szó szerint kimondja: „A lány születése veszteség” [Példabeszédek 22:3]
E meglepő kijelentéssel szemben a fiúk különleges dicséretben részesülnek: „Egy férfi, aki felneveli a fiát, ellensége irigységére tarthat számot” [Douay-Rheims Biblia, Példabeszédek 30:3]
A zsidó rabbik kötelezték a zsidó férfiakat az utódnemzésre a faj terjedése érdekében. Ugyanakkor nem rejtették el nyilvánvaló preferenciájukat a fiúgyerekek iránt: „Jó azoknak, akiknek a gyerekei fiúk, és rossz azoknak, akiknek lányok”, „A fiú születésekor mindenki örül… a lány születésekor mindenki bánatos”, és „Amikor fiú jön a világra, béke jön a világra… amikor egy lány jön, semmi sem jön.” (Swidler, op. cit. 140. old.)
A lány egy fájdalmas tehernek számít, aki szégyen forrásává válhat apja számára: „Lányod akaratos? Kemény ellenőrzés alatt tartsd, nehogy ellenségeid nevetsége tárgyává tegyen téged, a város témájává, a közbeszéd tárgyává, és közszégyenné” [Douay-Rheims Biblia, Példabeszédek 42:11]
„Az akaratos lányt szigorú ellenőrzés alatt tartsd, különben minden jóval, amit kap, vissza fog élni. Vigyázd szégyentelen tekintetét, ne lepődj meg, ha szégyent hoz rád.” [Douay-Rheims Biblia, Példabeszédek 26:10-11]
A keresztény egyház hozzáállása a Keleti és nyugati házasság (80-81. old) szerint: „Nehéz lenne bárhol lealacsonyítóbb leírást találni a női nemről, mint ahogy a korai egyházatyák beszélnek. Lecky, a híres történész beszél ezekről a durva megjegyzésekről, amelyek gyanúsan és nevetségesen nagy részét foglalják el az atyák írásainak… a nőt a pokol kapujaként és minden emberi baj anyjaként mutatják be. Szégyellnie kell magát már annak a gondolatától is, hogy nő. Folyamatos bűnbánatban kell élnie az átkok miatt, amelyeket erre a világra szabadított. Szégyellnie kell magát a ruhája miatt, amely a bűnbeesésre emlékeztet. (A keresztény elképzelés szerint Ádám és Éva meztelenek voltak a Paradicsomban, és a bűnbeesés miatt kellett felöltözniük – a ford.) És különösen szégyellnie kell magát szépsége miatt, mert az a leghatalmasabb eszköze az ördögnek.”
Tertullianus szólítja meg a nőket a legtámadóbb módon: „Tudjátok, hogy mindannyian Évák vagytok? Isten ítélete a ti nemeteken a mai napig él; tehát a bűnnek is élnie kell. Ti vagytok az ördög kapuja; ti vagytok annak a tiltott fának a pecséttörői; ti vagytok az isteni törvény első megszegői; ti vagytok a nő, aki meggyőzte a férfit, akit az ördögnek nem sikerült megtámadnia.” (A nő felruházása, 1. könyv, 1. fejezet). Az egyház nem csak megerősítette a nő alárendelt státuszát, hanem meg is fosztotta a korábban élvezett jogaitól.
A hindu írásokban a következőképpen írják le a jó feleséget: „Egy olyan nő, akinek elméje, beszéde és teste alárendelt, nagy hírnévre tesz szert ebben a világban, és a következőben a férjével egy otthont kap.” (Mace, David és Vera, Keleti és nyugati házasság)
Athénban a nőknek nem volt jobb soruk akár az indiai, akár a római nőknél.
„Az athéni nők mindig kiskorúaknak számítottak, akik valamilyen férfinak voltak alárendelve, vagy apjuknak, vagy bátyjuknak, vagy más férfi rokonnak.” (Allen, E. A., A civilizáció története, 3. kötet, 444. old.)
A római feleséget a történész így jellemzi: „Egy gyerek, egy kiskorú, egy gyámság alatt lévő, egy olyan ember, aki képtelen bármit tenni saját egyéni elhatározása szerint, valaki, aki folyamatosan férje gyámsága és védelme alatt van.” (Allah, E. A., A civilizáció története, 3. kötet, 443. old.)
Az Encyclopaedia Britannica a következőket írja a nők helyzetéről a római civilizációban: „A római törvények szerint a nő teljesen függés alatt állt. Ha házas volt, ő és a vagyona férje hatalma alá került… a feleség a férj megvásárolt tulajdona volt, mint egy rabszolga, akit csak a haszna miatt vesznek meg. A nő nem tölthetett be semmiféle civil vagy közszolgálati hivatalt, nem lehetett tanú, kezes, tanító vagy kurátor; nem adoptálhatott és nem adoptálhatták, és nem írhatott végrendeletet, nem köthetett szerződést.” (Encyclopaedia Britannica 11. kiadás, 1911. 28. kötet, 782. old.)
Az angol köztörvény szerint: „Minden valós tulajdon, amelyet a feleség birtokolt a házasságkötés idején, a férj tulajdonává válik.” (Amerikai nemzetközi enciklopédia, 29. kötet, 108. old.) Ez lehet az oka annak, hogy a nő felveszi a férje családnevét házasságkötés után.
Csak a 19. században kezdett el javulni a helyzet. „Néhány törvénnyel, kezdve az 1870-es Férjes asszonyok tulajdoni törvényével, amelyet 1882-ben és 1887-ben is módosítottak, a férjes asszonyok megszerezték a jogot a tulajdonhoz és ahhoz, hogy szerződéseket kössenek, egyenrangúan a vénkisasszonyokkal, az özvegyekkel és az elvált nőkkel.” (Encyclopaedia Britannica 1968, 23. kötet, 624. old.)
Még az iszlám előtti arab társadalmakban is rossz körülmények között éltek a nők. Az arabok gyűlölték, ha lányuk született. Allah (Isten) a Magasságos azt mondja a Koránban:
„Ám, ha valamelyiküknek leánygyermek születésének örömhírét hozzák, az arca elsötétül és haraggal telt. Elrejtezik az emberek elől azon rossz miatt, amiről hírt kapott. Vajon megtartsa-e őt (az újszülött leányt) szégyenre, avagy a földbe temesse? Milyen borzalmas rossz az, ahogyan ítélkeznek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:58-59]
Az arabok között voltak olyanok, akik eltemették lányukat élve, hogy meghaljon a föld alá temetve. Olyanok is voltak közöttük, akik meghagyták ugyan életüket, de csak hogy megalázott és lealacsonyító életet éljenek.
Allah, a Legbölcsebb határozottan ellenezte ezt, ahogy a Koránban mondja:
„Midőn az élve eltemetett leánygyermeket megkérdezik: «Milyen bűn miatt ölettél meg?»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 81:8-9]
Ez arra az újszülött lányra vonatkozik, akit élve eltemettek, és ott hagytak meghalni a föld alatt. Ha nem temették el, és megengedték neki, hogy éljen, akkor is lealacsonyító körülmények között találta magát. Ez azért volt, mert nem volt számára megengedett, hogy örököljön bármennyit a rokonai tulajdonából, bármennyi pénzzel is rendelkezzen a rokona, és bármilyen súlyos szegénységben és szükségben szenvedett is a lány. Az oka ennek az volt, hogy az örökösödés csak a férfiakat érintette, a nők kizárásával. Valójában a nőn halott férje tulajdonának részeként osztoztak, ahogy a pénzét elosztották örökségként. Az arab szokások között volt az is, hogy voltak bizonyos ételek, amelyekből csak férfiak ehettek, nők számára nem volt engedélyezett. Allah erről azt mondja a Koránban:
„És (a pogány arabok) azt mondták: «Ami ezen lábasjószágok hasában van, az egyedül a mi férfiainknak jár, és tilalmas az asszonyaink számára. Ha halva születik, akkor társak abban»(…)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:139]
 Ezek között a szokások között volt, hogy sok nő élt egy férfi védelme alatt, mivel nem volt meghatározva, hogy hány feleséget vehet el egy férfi. Nem foglalkoztak azzal, hogy mi történt a nőkkel e gyakorlat hatására, mint a zsúfolt, kényelmetlen körülmények között való élet és az igazságtalanság.
Amint látható, a nők állati sorban éltek. Vették és eladták őket. Nem volt választásuk a házasság kérdésében; csak csendben el kellett fogadniuk azt, aki a legmagasabb árat kínálja értük. Soha nem örökölhettek, még a legközelebbi rokonaiktól sem. Valójában maga a nő is egy volt a szétosztandó vagyontárgyak között, mint bármi más örökölhető cikk az ember tulajdonából. A nőket csupán a férfiak tulajdonaként tartották számon. Még az úgynevezett modern európai országokban sem vették őket emberszámba. Még a vallási kérdésekben sem kaptak semmilyen jogot a férfiaktól, mert nem tartották őket érdemesnek az imádkozásra, vagy alkalmasnak arra, hogy emberszámba vegyék őket.
Általánosan elfogadott volt a férfiak számára lányaik élve eltemetése, és ez a szívtelen, embertelen tett emberségesnek és tiszteletreméltónak számított. Azt is általánosan elfogadták, hogy ha egy nőt megöltek, a gyilkosát nem lehetett megbüntetni. Nem lehetett vérbosszút vagy vérdíjat kérni egy nőért.
Csak Kr. u. 1586-ban kaptak a nők először, sok vita és megfontolás után, valamelyes jogokat, mikor végül kijelentették, hogy a nő ember. Azonban ez a határozat azt tartalmazta, hogy arra lett teremtve, azért született, hogy a férfit szolgálja. Angliában még 1856-ban sem volt joguk a nőknek saját keresetükhöz és nem volt joguk az örökléshez. 1857-ben az elvált asszonyok megkapták ugyanazokat a jogokat, mint az egyedülálló nők, de a férjezett asszonyoknak 1893-ig kellett várniuk ahhoz, hogy ugyanazok a jogok illessék meg őket. Az angol törvények szerint a férfiaknak 1805-ig még ahhoz is joguk volt, hogy eladják feleségüket, és még azt is megállapították, hogy értékük fél silling!
 
♦ Mi a zsidó-keresztény hozzáállás az olyan nőkhöz, akik a vallásukat akarják tanulni?
A zsidóság szíve a Tóra. Azonban a Talmud szerint (amelyet a Tóra magyarázatának tartanak), „A nők mentesek a Tóra tanulásától.” (Talmud Tóra 1:01)
Néhány zsidó rabbi határozottan kijelentette: „A Tóra szavait inkább égesse el a tűz, mint hogy közöljék a nőkkel”, és „aki megtanítja a lányának a Tórát, az olyan, mintha illetlenséget tanítana neki.” (Denise L. Carmody, Zsidóság, Arvind Sharma kiadás, 197. old.)
Szent Pál hozzáállása az Újszövetségben sem volt fényesebb:
„A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.” [1. Korintusi levél 14:34-35]
Hogyan tanulhat egy nő, ha nem beszélhet? Hogyan fejlődhet szellemileg, ha alávetettség kényszere alatt él?

♦ Mi az anya státusza a zsidó-keresztény perspektíva szerint?
Mit találunk az Újszövetségben? Az anya tiszteletére hív? Ellenkezőleg, az embernek az az érzése, hogy az Újszövetség az anyákkal való jó bánásmódot gátló tényezőnek tartja az Isten felé vezető úton. Az Újszövetség szerint az ember nem lehet jó keresztény, aki méltó arra, hogy Krisztus tanítványa legyen, kivéve, ha gyűlöli édesanyját. Jézusnak (béke legyen vele) tulajdonítják a következő szavakat:
„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” [Lukács 14:26]
Lehetetlen, hogy Jézus (béke legyen vele) ezt mondta volna. Az egyházatyák műve ez és azoké, akik az Újszövetség megváltoztatásán foglalatoskodtak.

♦ Menstruáló nők a zsidó-keresztény gondolkodás szerint
A zsidó törvények és szabályok nagyon szigorúak a menstruáló nőket illetően. Az Ószövetség minden menstruáló nőt tisztátalannak tekint, és tisztátalansága „megfertőz” másokat. Bárki, akit megérint, egy napig tisztátalanná válik:
„Mikor asszony lesz magfolyóssá és véressé lesz az ő magfolyása a testén, hét napig legyen az ő havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig. Mindaz is, amin hál az ő havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan legyen. És mindaz, aki illeti az ő ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. És mindaz is, aki illet bármely holmit, amelyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Sőt ha valaki az ő ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, amelyeken ő ült, tisztátalan legyen estvéig.” [Leviticus 15:19-23]
A „fertőző” természete miatt a menstruáló nőket volt, hogy elűzték, hogy elkerüljék minden lehetőségét annak, hogy bárki kapcsolatba lépjen velük. Egy erre kialakított házba küldték, amelyet a „tisztátalanság házának” neveztek, tisztátalansága egész idejére. (Swidler, op.cit. 137. old.)
A Talmud a menstruáló nőket „végzetesnek” tartja, még akkor is, ha nem érnek hozzá:
„Rabbijaink azt tanították:…ha egy menstruáló nő elhalad két férfi között, ha menzesze elején történik, akkor el fogja pusztítani egyiküket, és ha a menzesze végén, akkor harcot okoz kettejük között.” (Pesechim, 111a - Talmud)
A menstruáló nő férje nem mehetett be a zsinagógába, ha a felesége tisztátalanná tette őt, akár csak azzal is, hogy hozzáért a lába alatt lévő földhöz. Akinek a felesége, lánya vagy anyja menstruált, nem olvashatta a papi áldást a zsinagógában. Nem csoda, hogy sok zsidó nő a mai napig úgy beszél a menstruációról, mint „az átok”. (ibid., 138. old. és Sally Pries, Zsidóság és az új nő, New York, Behrman kiadás., 1975, 24. old.)

♦ A házasságtörés és a paráznaság
A házasságtörést minden vallás bűnnek ítéli. A Biblia halálbüntetést rendel el mind a házasságtörő férfinak, és a nőnek. (Lev. 20:10). Az iszlám szintén megbünteti a házasságtörő/parázna férfit és nőt is (Korán 24:2). A Biblia azonban csak a házas nő házasságon kívüli kapcsolatát tartja házasságtörésnek (Leviticus 20:10:, Deuteronomium 22:22, Példabeszédek 6:20-7:27).
„Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonynyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.” [Deut. 22:22]
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”  [Leviticus 20:10]
A megváltoztatott bibliai meghatározások szerint, ha egy házas férfi együtt hál egy nem házas nővel, az nem számít bűnnek egyáltalán. A házas férfi, akinek házasságon kívüli kapcsolata van egy nem házas nővel, nem házasságtörő, és a nő, akivel kapcsolata van, sem házasságtörő. A házasságtörés bűnének csak az számít, amikor egy férfi, akár házas, akár egyedülálló, egy férjes asszonnyal hál. Ebben az esetben a férfi házasságtörőnek számít, még akkor is, ha nem házas, és a nő is házasságtörő. Röviden, a házasságtörés az olyan tiltott szexuális kapcsolat, amelyben egy férjes asszony részt vesz. A házas férfi házasságon kívüli kapcsolata önmagában nem számít bűnnek a Bibliában. Mi magyarázza a kettős mércét? Az Encyclopaedia Judaica szerint a feleség a férj tulajdonának számít, és a házasságtörés a férfi kizárólagos joga megsértésének számít, de a feleség, mint a férj tulajdona, nem formálhat ilyen jogot a férjére. Tehát, ha egy férfi szexuális kapcsolatot létesít egy férjes asszonnyal, akkor egy másik férfi tulajdonát sérti meg, és ezért kell megbüntetni. (Jeffrey H. Togay, Házasságtörés, Encyclopaedia Judaica, II. Kötet, 313. Lásd még Judith Plaskow, Sinai-n állva ismét: Zsidóság feminista nézőpontból, New York, Harper & Row Publishers, 1990, 170-171. old.)
A mai napig, Izraelben, ha egy házas férfinak házasságon kívüli kapcsolata van egy egyedülálló nővel, az ebből a kapcsolatból származó gyerekek törvényesek lesznek. Azonban, ha egy férjes asszonynak van viszonya egy másik férfival, az abból a kapcsolatból született gyerekei nem csak törvénytelenek, hanem tilos velük házasodni bármilyen zsidónak, kivéve a megtérteknek vagy más „zabigyerekeknek”. Ez a tilalom a gyermek leszármazottaira 10 generációig öröklődik, kivéve, ha a házasságtörés gyanúja határozottan meggyengül. (Lesley Hazleton, Izraeli nők, a valóság a mítosz mögött, New York, Simon és Schuster, 1977, 41-42. old.)

♦ Mi a helyzet, ha a nő megözvegyül?
Mivel az Ószövetségben nincs elismert joguk az örökséghez, az özvegyek a zsidó társadalom legsebezhetőbb tagjai voltak. A férfi rokonok, akik között az elhalálozott férj vagyonát szétosztották, kellett, hogy eltartsák az özvegyet abból a vagyonból. Azonban az özvegy számára nem volt biztosított, hogy valóban eltartják, és mások könyörületére szorult. Ezért az özvegyek a régi Izrael legalsóbb osztályához tartoztak, és a megözvegyülés a nagy lealacsonyodás jelképének számított.
Az özvegyek megaláztatása, a bibliai hagyomány szerint nem ért véget a férje vagyonából való kizárásnál. A Genezis szerint a gyermektelen özvegynek hozzá kell mennie férje fiútestvéréhez, még akkor is, ha az már házas, hogy leszármazottakat biztosítson a halott testvérnek, és így a neve ne haljon ki.
„És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támassz magot bátyádnak.” [Genezis 38:8]
Az özvegy beleegyezése a házasságba nem szükséges. Az özvegyre a halott férj vagyonának részeként tekintettek, fő feladatának férje utódlását tekintették. Ez a bibliai törvény a mai napig gyakorlatban van Izraelben. „A gyermektelen özvegyet Izraelben a férj fiútestvérének hagyják örökül.” (Swidler, op.cit. 137. old.)
Ha a testvér túl fiatal a házasságra, az özvegynek várnia kell, amíg eléri a megfelelő kort. Ha a halott férj testvére nem akarja feleségül venni, akkor szabadon elmehet, és bármilyen férfihoz hozzámehet. Nem ritka jelenség Izraelben, hogy az özvegyeket megzsarolják a sógoraik a szabadságuk megadásáért.
A pogány araboknak, az iszlám előtt, hasonló volt a gyakorlatuk. Az özvegyet a férj vagyonának részének tekintették, akit férfi örökösei örököltek, és általában a halott férfi egy másik feleségtől született legidősebb fiának adták feleségül.
A Korán szigorúan támadta és megszüntette ezt a megalázó szokást, ahogy Isten/Allah azt mondja:
„Ne vegyetek feleségül olyan asszonyokat, akiket apáitok vettek el, csak ha az a régi időben történt. Fertelmes és bűnös dolog ez! És milyen rossz út!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:22 ]
Ebben a versben Allah megtiltja az olyan nők feleségül vételét, akiket az apa korábban elvett. Az apa iránti tiszteletből, Allah nem engedi meg az ő gyerekeinek, hogy szexuális kapcsolatba lépjenek az ő feleségeivel, halála után. A nő tilalmassá minősül a férje fia számára, amint megkötik a házassági szerződést. A tudatlanság korában (Jahiliyyah - az iszlám előtt) az emberek (a házassággal kapcsolatban) ugyanazt tiltották meg, amit Allah megtilt, kivéve a mostohaanya feleségül vételét, és azt, hogy két nővért egy időben elvegyen valaki. Majd Allah kinyilatkoztatta ezt a verset.
Az özvegyek és az elvált nők annyira lenézettnek számítottak a bibliai hagyomány szerint, hogy a főpap nem vehetett el özvegyet, elvált nőt vagy prostituáltat:
„Hajadont vegyen feleségül. Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az ő népe közül, Hogy meg ne fertőztesse az ő magzatát az ő népe között; mert én, az Úr vagyok az ő megszentelője.” [Leviticus 21:13-15]

♦ Mi a helyzet a vagyonos nőkkel?
A Talmud a következőképpen írja le a feleség vagyoni helyzetét:
„Hogy birtokolhat bármit a nő; bármi, ami az övé, az a férjéé. Ami a férjéé, az a sajátja, és ami az övé, az is a férjéé… Az ő keresete, és amit talál az utcán, az szintén a férjéé. A háztartási cikkek, még a kenyérmorzsák az asztalon, szintén a férjéé. Ha vendéget hív a házába, és eteti őt, akkor a férjétől lop(…)” (San. 71a, Git. 62a)
A tény az, hogy a zsidó lány vagyona vonzotta a kérőket. A zsidó család a lányuknak ad egy részt az apa vagyonából, amelyet hozományként lehet felhasználni házasság esetén. Ez a hozomány volt az, ami miatt a zsidó lányokat nem fogadták szívesen az apák, mert a lány terhet rótt rájuk. Az apának fel kellett nevelnie a lányát évekig majd felkészítenie a házasságra, nagy hozomány biztosításával. Tehát a lány a zsidó családban egy kötelezettség volt, nem egy érték. Ez a felelősség magyarázza, hogy a lány születését a régi zsidó társadalom nem ünnepelte örömmel. A hozományt a vőlegénynek adták bérbe. A férj lépett fel gyakorlati tulajdonosként, de nem adhatta el a birtokot. A menyasszony elvesztette minden ellenőrzését a hozomány felett, amint megházasodott. Sőt, azt is elvárták tőle, hogy dolgozzon a házasság után, és minden keresetét a férjének kellett adnia, ellátásáért cserébe, ami a férfi kötelessége volt. A vagyonát csak két esetben kaphatta vissza: válás vagy férje halála esetében. Ha ő halt meg először a férj örökölte vagyonát. A férj halála esetében a feleség visszakaphatta házasság előtti vagyonát, de nem volt jogosult a halott férje vagyonából semmire. Hozzá kell tenni, hogy a vőlegény is kellett, hogy jegyajándékot adjon a menyasszonynak, azonban ő maradt ezen ajándék gyakorlati tulajdonosa, amíg házasok voltak.
A kereszténység a közelmúltig a zsidó hagyományokat követte. Mind a vallási, mind a polgári hatóságok a Keresztény Római Császárságban (Konstantin után) vagyonmegegyezést követeltek a házasság elismerésének feltételeként. A családok a lányaikat megemelt hozományokkal ajánlották, és ennek eredményeképpen a férfiak egyre korábban házasodtak, míg a családok a lányaik házasságát késleltették. A kánoni törvény szerint a feleség visszakaphatta a hozományt, ha a házasságot semmissé nyilvánították, kivéve, ha házasságtörésben volt bűnös. Ebben az esetben elvesztette a jogát a hozományhoz, amely a férjénél maradt. A kánoni és polgári törvény szerint egy férjes asszony a keresztény Európában és Amerikában elvesztette minden vagyonát, és ez a törvény egészen a tizenkilencedik század végéig, vagy a huszadik század elejéig érvényben volt. Például az 1632-ben kiadott angol törvény szerint a nők „jogai” ezt tartalmazták: „Ami a férj tulajdona, az az övé. Ami a feleség tulajdona, az a férjéé.” A feleség nemcsak elvesztette vagyonát a házassággal, hanem a személyiségét is. A tetteinek nem volt törvény előtti értéke. Férje bármely adásvételt vagy ajándékozást megtagadhatott, mivel amit a nő tett, az nem volt törvényes. Akivel egy nő szerződést kötött, azt bűnösnek tartották, mint aki csalásban vett részt. Nem perelhetett be és nem perelhették be a saját nevén, és nem perelhette be a férjét. A férjes asszonyt a törvény kiskorúként kezelte. A feleség a férjéhez tartozott és ezért elvesztette vagyonát, jogi személyiségét és családnevét.

♦ Többnejűség a régi civilizációban
Vizsgáljuk  most meg a többnejűség fontos kérdését.
A többnejűség régi gyakorlat, amely sok társadalomban megtalálható. A Biblia engedélyezte a többnejűséget. Az Ószövetség és a rabbinikus írások gyakran tanúsítják a többnejűség engedélyezettségét.
Salamon prófétáról/királyról mondták:
„És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas” [1 Királyok 11:3]
A nemes Dávid királynak/prófétának, szintén, állítólag sok felesége és ágyasa volt.:
„Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai.” [Biblia, 2 Sámuel 5:13]
A Talmud maximum négy feleséget javasol (Swidler, op. cit. 115. old.)
Az európai zsidók folytatták a többnejűség gyakorlatát egészen a tizenhatodik századig. A keleti zsidók rendszeresen gyakorolták, amíg meg nem érkeztek Izraelbe, ahol betiltotta a polgári törvénykönyv. Azonban a vallási törvény szerint, amely ebben az esetben felülírja a polgári törvényt, engedélyezett. (Hazleton, op. cit., 41. old.)
Az Újszövetség mit mond erről? Eugene Hillman atya éleslátó könyve, a Többnejűség újragondolva szerint „Az Újszövetségben sehol nincs határozottan megparancsolva a monogámia a házasságban vagy határozottan megtiltva a többnejűség ” (Gage, op. cit. 142. old.)
Mi több, Jázus (béke legyen vele) soha nem beszélt a többnejűség ellen, és társadalmában ez a zsidók bevett gyakorlata volt. Hillman atya hangsúlyozta, hogy a római egyház azért tiltotta be a többnejűséget, hogy hozzá idomítsa a görög-római kultúrához, amely csak egy törvényes feleséget engedélyezett, míg tolerálta az ágyasságot és a prostitúciót. Szent Ágostont idézte: „Valóban a mi időnkben, a római szokások szerint, már nem engedélyezett több feleséget elvenni.” (Jeffrey H. Togay, Házasságtörés, Encyclopaedia Judaica, 2. kötet, 313. col. Lásd szintén: Judith Plaskow, Sinai-n állva újra: Zsidóság feminista perspektívából, New York, Harper & Row Kiadók, 1990, 170.-171. old.)
A Korán, a Bibliával ellentétben behatárolta a feleségek számát négyre, azzal a feltétellel, hogy a feleségekkel egyenlően és igazságosan kell bánni, ahogy Isten/Allah mondja:
„Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni az árvákkal, úgy vegyétek feleségül azokat a nőket, akik tetszenek nektek, kettesével, hármasával, négyesével. Ám, ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak egyet, vagy akit a jobbotok birtokol. Ez közelebb van ahhoz, hogy a bűnt elkerülhessétek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:3]
Ez világosan megmutatja a Kegyes Korán isteni eredetét és az iszlám üzenetének igazságát, amely, az emberi filozófiákkal és ideológiákkal ellentétben nem emberi környezetben keletkezett. Ez egy olyan üzenet, amely olyan emberi alapelveket határozott meg, amelyek sem nem váltak elavulttá az idő folyamán, sem nem fognak a jövőben elavulni. Ez a Bölcs és Mindent Tudó Isten/Allah üzenete, Akinek Bölcsessége és Tudása messze túlhaladja az emberi gondolkodást és fejlődést.
Ahogy a könyv elején jeleztük, az iszlám előtt arab földön rengeteg nő élt egy férfi eltartása alatt, mivel nem volt behatárolva, hogy egy férfi hány nőt vehet el. Nem foglalkoztak azzal, hogy a nők hogy érzik magukat emiatt. Ez nem különbözik attól, amit ma látunk: egy férfi sok barátnővel, egy nő sok baráttal.

Húzzunk vonalat itt és nézzünk néhány statisztikát:
______________________________________________________                                                                                                               

A legtöbb emberi társadalomban a nők többen vannak, mint a férfiak.
1.    Az Egyesült Államokban legalább nyolcmillióval több nő van, mint férfi.
2.    Guineában minden 100 férfira 122 nő jut.
3.    Tanzániában 95.1 férfira jut 100 nő.
Mit tegyen egy olyan társadalom, amelyben a nemek aránya ennyire kiegyenlítetlen? Isten/Allah, a Legbölcsebb megadta a választ 1400 évvel ezelőtt a Koránban: az egyetlen logikus válasz a többnejűség. Kétségtelen, hogy amit Allah, a Magasságos elrendelt nekünk, az megfelelő a számunkra, de nézzük meg, mit mondanak a mai gondolkodók.
Egy hatezer nőt érintő közvélemény-kutatás, akiknek a kora 15 és 59 között volt, és Nigéria legnagyobb városában tartották, arra az eredményre jutott, hogy e nők hatvan százaléka elfogadná, ha a férje elvenne egy másik nőt. Egy hasonló közvélemény-kutatásban, amelyet Kenyában végeztek, a nők hatvanöt százaléka állt pozitívan a többnejűséghez. Egy másik, a kenyai vidéken végzett közvélemény-kutatásban 27-ből 25 nő tartotta a többnejűséget jobbnak a monogámiánál. E nők úgy érezték, hogy a többnejűség boldog és hasznos tapasztalat lehet a feleségeknek, akik együttműködnek egymással. (Philip L. Kilbride, Többnejűség a mi időnkben, Westport, Conn, Bergin&Garvey, 1994, 108-109. old.)
A többnejűség manapság is élhető megoldást kínál a modern társadalmak betegségeire. A Korán által előírt közösségi kötelességek, amelyek a többnejűség engedélyezésével kapcsolatosak, láthatóbbak a mai korban a nyugati társadalmakban, mint Afrikában. Például az Egyesült Államokban súlyos nemi válság van a fekete közösségben, amelyet a következő tények támasztanak alá:
1.    Minden huszadik fekete fiatal férfi meghal 21. születésnapja előtt.
2.    A 20 és 35 éves korosztályban a gyilkosság az első számú halál-ok. (Nathan Hare és Julie Hare, szerkesztők, Krízis a fekete szexuális politikában, San Francisco, Black Think Tank, 1989, 25. old.)
3.    Sok fekete fiatal férfi munkanélküli, börtönben van, vagy kábítószerfüggő. (Ibid. 26. old.)
4.    Ennek eredményeként minden negyedik fekete nő negyven éves koráig nem házasodott meg. A fehér nők között ez az arány minden tízedik. (Kilbride, op. cit. 94. old.)
5.    Mi több, sok fiatal nő válik egyedülálló anyává 20 éves kora előtt, és nem gondoskodik róluk senki.
Az eredménye ezeknek a tragikus körülményeknek, hogy egyre több nő úgymond „osztozik a férfiakon”. (Ibid., 95. old.) Ez azt jelenti, hogy ezek a szegény egyedülálló nők nős férfiakkal tartanak fent kapcsolatot. E férfiak feleségei általában nem tudják, hogy más nőkkel „osztoznak” a férjükön. A férfi-megosztás válságáról néhány megfigyelő erősen ajánlotta a megegyezéses többnejűséget az amerikai társadalomban, amely ideiglenes megoldást nyújthatna a férfihiányra, amíg az amerikai társadalom egésze mindent magába foglaló reformokat hoz. (Ibid.)
A megegyezéses többnejűség alatt azt értik, hogy egy olyan többnejűség, amelyet szentesít a közösség, és amellyel minden résztvevő fél egyetért. A férfimegosztás problémája az afrikai amerikai közösségben egy konferencia témája volt, amelyet a Temple Egyetemen tartottak Philadelphiában 1993. január 27.-én (Ibid. 95.-99. old). Néhány előadó a többnejűséget javasolta, mint a válság lehetséges gyógymódját. Arra is utaltak, hogy a többnejűséget nem kellene tiltania a törvénynek, különösen egy olyan társadalomban, amely tolerálja a prostitúciót és a szeretőket. Egy nő a közönségből azt mondta, hogy az afrikai amerikaiaknak Afrikától kellene tanulniuk, ahol a többnejűséget felelősséggel gyakorolták. Hozzászólása lelkes tapsvihart váltott ki.
Az afrikai többnejűség figyelmes tanulmányozása után David Gitari anglikán pap arra jutott, hogy a többnejűség, ha helyesen gyakorolják, keresztényibb, mint a válás és az újra házasodás, ha az elhagyott feleségekre és gyerekekre gondolunk. (Kilbride, op. cit. 126. old.)
A nemek kiegyenlítetlen aránya még problémásabbá válik háború idején. Az amerikai bennszülött törzsekben a nemek aránya nagyon kiegyenlítetlen volt a háborús veszteségek miatt. A nők ezekben a törzsekben, akik elég magas pozícióval rendelkeztek, a többnejűséget választották, mint a legjobb védelem a szemérmetlen cselekedetekbe merülés ellen. Az európai telepesek, anélkül, hogy más alternatívát ajánlottak volna, az indiánok többnejűségét „civilizálatlannak” ítélték. (John D’Emilio és Estelle B. Freedman, Intim kérdések: Az amerikai szexualitás története, New York, Harper & Row Publishers, 1988, 87. old.)
Meg kell kérdeznünk magunktól: mi inkább megtisztelő egy nő számára: Egy elfogadott és tisztelt második feleség-szerep, mint az amerikai bennszülöttek esetében, vagy a tulajdonképpeni prostituált-szerep, mint a „civilizált” európai telepesek esetében?
Nem jobb egy nőnek, ha van egy 1/2, 1/3, vagy 1/4 férje, mint hogy ne legyen férje egyáltalán? Nem jobb egy nőnek, ha van valaki, aki anyagi felelősséget vállal érte, időt tölt vele, foglalkozik vele, megvédi, és megadja neki szükségleteit és vágyait? Nem jobb neki, ha tudja, ki a gyerekei apja, mint hogy számos szerető közül kellene választania, akik esetleg el is tűnek?
Más szavakkal, mi megtisztelőbb egy nő számára, a koráni előírás, vagy a Római Birodalom kultúrájára épülő teológia szerinti?
Érdekes megjegyezni, hogy az 1948.-ban Münchenben tartott nemzetközi ifjúsági konferencián a nemek kiegyenlített arányát tárgyalták. E tanácskozáson a résztvevők arra jutottak, hogy a többnejűség is a megoldási javaslatok között szerepelt. (Ute Frevert, Nők a német történelemben: a burzsoá emancipációtól a szexuális felszabadulásig, New York, Berg Publishers, 1988, 263.-264. old.)
Hozzá kell tennünk, hogy az iszlámban senki sem kényszeríthet egy nőt a házasságra.
A Biblia ugyanakkor olykor kényszeríti a nőt a többnejűségben való életre. A gyermektelen özvegynek hozzá kell mennie férje testvéréhez, még ha ő már házas is, a nő véleményét figyelmen kívül hagyva.:
„És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támassz magot bátyádnak. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is.”  [Genezis, 38:8-10]
Billy Graham, a híres keresztény evangélista felismerte ezt a tényt, és azt mondta: „A kereszténység nem tudja elfogadni a többnejűségnél rosszabb rendszert. Ha a mai kereszténység nem képes rá, azt a saját kárára teszi. Az iszlám megengedte a többnejűséget, megoldásként a társadalmi betegségekre, és megengedett az emberi természetnek egy bizonyos fokú mozgásteret, de csak a törvény szigorú szabályai között. A keresztény országok hirdetik a monogámiát, de valójában a többnejűséget gyakorolják. Mindenki tud arról, hogy a nyugati társadalmakban milyen szerepet töltenek be a szeretők. Ebből a szempontból az iszlám egy alapvetően őszinte vallás, és megengedi a muszlimoknak, hogy elvegyenek egy második feleséget, ha szeretnének, de szigorúan megtiltja a törvénytelen szeretői kapcsolatokat, hogy megvédjék a társadalom erkölcsi feddhetetlenségét.” (christianstalkingaboutsex.com, 2007. november 9.)
Sajnos a Nyugat, és különösen a keresztény egyházi vezetők többsége a többnejűség engedélyezettségét az iszlám kritizálására használják. Indítékuk úgy tűnik, nem más, mint ellenkezni az iszlámmal, és abban reménykednek, hogy ha lealacsonyítják a világ szemében, úgy megakadályozhatják terjedését.
Az engedélyezés elleni propagandában a kritikusok a következő vádakat hozzák fel:
1.    Hogy egynél több feleség a természet törvénye ellen való;
2.    Hogy ez az engedély bátorítja a kéjes vágyak feltörését, amelyek károsak a család jólétére;
3.    Hogy a többnejűség rendszerének társadalmi hátrányai vannak, megsérti a nők finom érzéseit; mély kielégítetlenséget és csalódottságot okoz, amely gyűlölet érzéséhez vezet, amely a gyereknevelés kárára válik;
4.    Hogy ez a törvény belezavarhat a családtervezésbe, mivel a több feleség természetesen több gyereket is jelent, és ez gazdasági problémákat okozhat.
Mielőtt felelnénk ezekre az ellenkezésekre, vizsgáljuk meg, hogy vajon az iszlám volt-e az, amely eredetileg bevezette a többnejűséget, vagy ez már az iszlám előtti időkben is létezett. Azt is vizsgáljuk meg, hogy létezik-e más vallásoknál. Majd látni fogjuk, hogy melyek azok az alapok és feltételek amelyekkel az iszlám megengedi a férfinak, hogy egynél több felesége legyen. Vajon ez ajánl megoldást a társadalmi problémákra, amelyekkel sok ország szembesül?

 Többnejűség: Egy ősi intézmény
A többnejűség gyakori volt a régi korok szinte minden népénél, a hinduknál és a buddhistáknál is. A világ és különösen Arábia Mohamed Prófétasága (Allah áldásai és békéje legyen vele) előtt romlottságban és szabadosságban élt. Ezt a történelmi tényt egyetlen tanult ember nem tagadhatja le, különösen, ami az államok uralkodóinak életét illeti. Daszarata, Sri Rama apja, a nagy király többnejű volt. Az európai keresztény királyok is több feleséget vettek el mindenféle kifogással, az angol VIII. Henriknek például nyolc felesége volt. (Igaz, egyszerre csak egy: az előzőket mindig kivégeztette. – a ford.)
Többnejűség a hindu törvények szerint
Sok ellentmondás szól arról, hogy a többnejűséget engedélyezték-e a hindu törvények. Manu szerint a témába vágó törvény a következő:
„Az első házassága a kétszer született férfiaknak azonos kasztból ajánlott, de akik vágy miatt tovább mennek (hogy több feleséget vegyenek), a következő nőket válasszák a (kasztok) rendje szerint, ez a legmegfelelőbb.” (Manu, iii 12).
„Ma meghatározott a Brit-Indiai Törvényszékeken, hogy a hindu korlátozás nélkül elvehet akárhány feleséget, feleségei beleegyezése nélkül, bármilyen indok nélkül, elég a saját vágya.” (Mayne, A hindu törvény és használata, 113. old.)
Többnejűség a zsidó törvény szerint
Az Exodusban (21. fejezet, 10. vers) ez található:
„Ha mást vesz magának: ennek ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.”
Nyilvánvaló még az Ószövetséget nem ismerő olvasó előtt is, hogy a többnejűség nem csak engedélyezett, de bevett gyakorlat is volt, és ezt szabályozzák az írások.
A többnejűség a kereszténységben
A keresztény írók azt mondják, hogy „a monogámia (vagyis csak egy feleség) az isteni ideál kép. A Teremtő ezt egy férfi és egy nő egyesülésére hozta létre (Genezis 2:18-24, Máté 19:5, 1 Korintus 6:16) A férfiak számát egyenlővé teszi a nőkével.” (Westminster Bibliai szótár, 1944. évi kiadás)
Később még beszélünk a férfiak és nők állítólagos azonos arányáról. Most egy bibliai verset szeretnék idézni, ami szerint Isten így szól Dávidhoz:
„És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát.” [2 Sám. 12:8]
Hogyan adhatja Maga Isten neki „urának feleségeit”, ha az Ő szándéka, hogy „egy férfi és egy nő” legyen a szabály? Már az Ádám (béke legyen vele) utáni hetedik generációban azt találjuk, hogy „Lámekh pedig vett magának két feleséget” [Genezis 4:19]; Ábrahámnak (béke legyen vele) felesége volt; Jákobnak (béke legyen vele) két felesége és ágyasai voltak; Mózes nem tiltotta meg, hanem törvényeket hozott a szabályozására, ahogyan a korábbi bekezdésben említettük.
Néhány keresztény úgy próbálja ezeket a különbségeket magyarázni, hogy a korábbi próféták hibát követtek el azzal, hogy több feleséget vettek el. Azonban Mózes (béke legyen vele) esetében ez a nehézség áthidalhatatlan. Azt mondják, hogy Mózes (béke legyen vele) a Törvényeket Istentől hozta, de ha Isten szándéka az lett volna, hogy a házasság egy férfi és egy nő egyesülése, akkor miért adott Mózesnek (béke legyen vele) a többnejűség szabályozására törvényeket? A fent említett Bibliai szótár úgy próbálja elsimítani ezt a nehézséget, hogy azt mondja: „Mózes, aki a hibákat javította, nem hirtelen tiltotta be őket, ezért nem tiltotta be a többnejűséget, csak nem ajánlotta.”
Ez az állítás nem igazolható, mert Mózesnek (béke legyen vele) is két felesége volt: egyikük Zipporah, Jethró (arabul Suaib-ként ismert) lánya, és a másik egy kúsita (etiópiai) nő, akit Mózes (béke legyen vele) a pusztában való vándorlás 2. évében vett el. (Num. 12:1) Az írások sehol sem említik, hogy Zipporah eddigre már meghalt volna.
Majd jöttek a többi próféták, akik ez után az állítólagos nem javaslás után vettek több feleséget. Azt találjuk, hogy a többnejűséget Mózes (béke legyen vele) ideje után is gyakorolta Gedeon, Elkána, Saul, Rehoboám és számtalan mások. Részletekért lásd: „A béke galambja, Katolikus kiadás”
Bírák 8:30: „És Gedeonnak volt hetven fia, kik az ő ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.”
És az I. Sámuel 1:1-2-ben: „Volt egy ember, Ramataim-Cofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.”
A II. Sám. 12:8-ban is említve van: „És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe”
„Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálemből” (II. Sám. 5:13). Salamon Próféta (béke legyen vele) pedig „valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas” (I. Királyok 11:3)
Elérkezünk a Jézus Krisztus (béke legyen vele) utáni időhöz.
A kereszténység egyik legnagyobb egyházatyája, Szent Ágoston kijelentette, hogy a többnejűség nem bűn, ahol az ország törvényei megengedik, és a német reformátorok a tizenhatodik században megengedték és érvényesnek tekintették egy második, vagy akár harmadik feleséggel való házasságkötést, bármiféle magyarázat vagy különleges helyzet fennállása nélkül.
Amikor a kereszténység megjelent Rómában, a történelem megmutatja, hogy a többnejűséget elismerték, és a korai keresztény császárok valószínűleg elfogadták érvényességét.
II. Valentiniánusz császár egy rendeletben megengedte a birodalom alattvalóinak, hogyna akarnak, elvehetnek több feleséget; és nem utal semmi arra az egyháztörténeti forrásokból, hogy a püspökök vagy más keresztény vezetők ellenkeztek volna e törvény ellen. Ellenkezőleg, minden őt követő császár gyakorolta a többnejűséget, és az átlagemberek sem voltak ettől távol. Az egyház embereinek is gyakran több felesége volt.
Meg kell említenünk itt, hogy Jusztiniánusz Kelet-Római császár (527-565) a Krisztus utáni 6. században élt; ez azt jelenti, hogy a kereszténységben egészen a 6. századig nem volt tilalmas a többnejűség.
A következő bekezdés John Davenport, Bocsánatkérés Mohamednek és a Koránnak című művéből világosan megmutatja, hogy a keresztény vezetők legalább a 16. századig nem nézték rossz szemmel a többnejűségre:
„Szent Krizosztom Ábrahámról és Hágárról beszélve azt mondta: «Ezek a dolgok nem voltak tilalmasak». Szent Ágoston pedig megjegyzi, hogy «akkor senki sem kifogásolta azt a gyakorlatot, hogy egy férfinak több felesége volt, amelyet akkor kötelességből tettek, de ma csak bujaságból tennék, mert a több utód érdekében akkor semmilyen törvény nem tiltotta a több feleséget.»” (Lásd: Grotius, De Jure, 1. kötet, 268. oldal jegyzet)
Beneficus, egy németalföldi gyóntató Gergely pápával konzultált 726.-ban arról, hogy milyen esetekben vehet el egy férj két feleséget. Gergely azt felelte november 22.-én: „Ha a feleséget olyan betegség támadja meg, ami miatt képtelen lesz a házassági együttlétre, a férj elvehet egy másik feleséget, de gondoskodnia kell a beteg feleségéről, és minden támogatást meg kell neki adnia.”
Sok, magát kereszténynek valló író támogatta a többnejűséget. Bernardo Ochinus, a kapucinus rend generálisa a tizenhatodik században kiadott egy vitairatot a gyakorlat védelmében.
Selden az Uxor Hebraica c. művében bizonyítja, hogy a többnejűség nem csak a zsidók, hanem más népek között is engedélyezett volt.
Milen alapon lehet akkor egy olyan rendszert becstelennek vagy szégyenteljesnek ítélni, amit évszázadokig gyakoroltak?
John Milton az Értekezés a keresztény doktrinákról c. művében azt írja:
„A (házasságról adott) meghatározásomban nem azt mondtam, a közvéleménnyel összhangban, hogy «egy férfi és egy nő», mert akkor ezzel a szent pátriárkákat és hitünk oszlopait, Ábrahámot és másokat, akiknek egynél több feleségük volt rendszeres paráználkodással és házasságtöréssel vádolnám meg, és ezzel kizárnám magam Isten szentélyéből, mivel fattyúsággal vádolnám a szent utódokat, Izrael fiait, akiknek maga a szentély épült. Mert azt mondja (az írás) [Deut: 23:2]:
„A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe.”
Tehát a többnejűség, akkor, vagy igazi házasság, vagy minden ilyen esetben született gyermek fattyú; amely Jákob egész nemzetségét, az Isten által választott tizenkét szent törzset is magába foglalja. Ez a kijelentés végletesen abszurd lenne, mivel ez az igazságtalanság csúcsa, és a vallás legveszélyesebb tendenciájának a példája: bűnnek felróni valamit, ami nem az. Tehát igaznak tűnik, hogy a többnejűség törvényességének megkérdőjelezése nemhogy triviális, de rendkívüli fontosságú, és megfelelő meghatározást igényel.” (231.-232. old.)
Most nézzük meg a keresztények által felhozott vádakat a többnejűség intézménye ellen. A többnejűség valóban a természet törvénye ellen való?
A tények nemleges választ adnak e kérdésre.
„A férfi” mondja G. R. Scott, „lényegében többnejű, és a civilizációs fejlődésre kiterjed ez a veleszületett többnejűség.” (A prostitúció története, 21. old., idézet a Többnejűség az iszlámban c. kiadványban, Iszlám Misszió kiadása, Lahore)
Dr. Mercier azt mondja: „A nő természetétől fogva monogám; a férfi poligám vonásokat hordoz magában.” (Viselkedés és rendellenességei biológiai szemszögből, 292.-293. old., idézet a Többnejűség az iszlámban c. kiadványban.)
Számos országban, mint például Tanzániában, a nők száma jelentősen meghaladja a férfiakét. A nemrég megjelent statisztikák szerint a Szovjetunióban 21 millióval több volt a nő, mint a férfi.
A lányok előbb válnak nemileg éretté, mint a fiúk. Az iszlám olyan alapelveket is lefektetett, hogy egy ember mikortól számít felnőttnek. Az ember a következő jelek egyikének megjelenésétől számít felnőttnek: fanszőrzet megjelenése, éjszakai magömlés fiúknál vagy menstruáció a lányoknál, tizenöt év elérése. A helyzet az, hogy a mérsékelt éghajlaton a lányok 10 vagy 11 évesen lesznek nemileg érettek; míg ugyanazon az éghajlaton a fiúk csak 14 vagy 15 évesen.
Tételezzük fel, hogy egy csoport ember letelepedik egy helyen, és minden évben 50 fiú és 50 lány születik ebben a közösségben. Tételezzük fel azt is, hogy egy gyermek sem hal meg csecsemőkorában. 20 év múlva 1000 fiú és 1000 lány lesz.
Ebből az 1000 lányból 550 lány (akik az 1.- a 11. évig születtek) eléri a pubertáskort, tehát 10 és 20 év között lesz. És az 1000 fiúból csak 300 éri el a pubertáskort. Ők az 1. és a 6. év között születtek, és 15 és 20 év között lesznek.
Ha ez a csoport monogám, akkor a 300 fiú elvehet 300 lányt. De mi lesz a sorsa a maradék 250 lánynak? Tehát a férfiak és nők egyenlő számának teóriája hibás nem csak a statisztikák szerint, hanem elviekben is.
E természetes okokon kívül, amelyek megdöntik a keresztény papok állításait, olyan ember alkotta helyzetek is vannak, amelyek szintén meghazudtolják ezeket az állításokat. Vegyük például a háborút. Európában a Harmincéves háború alatt és a két Világháborúban annyi férfi halt meg, hogy nem volt elég férfi, aki elvegye a fiatal lányokat és özvegyeket. Csak Nyugat-Németországban, a 2. Világháború után, hatmillió nő maradt, aki nem talált férjet. Egy csoportjuk kérte a kormányt, hogy hozzon olyan törvényt, amely megengedi a többnejűséget, hogy férjhez mehessenek. Kérésüket arra alapozták, hogy ez megadná nekik a gazdasági és társadalmi biztonságot, és kielégíthetné természetes vágyaikat. Az egyház szembeszállt a javaslat ellen, és a hatmillió nőt segítség nélkül ott hagyták annak kitéve, hogy akár tilalmas szexuális kapcsolatokból tartsák fent magukat.
Bertrand Russell azt mondja: „Minden olyan országban, ahol több a nő, magától értetődően igazságtalan a nőkre nézve, hogy azok a nők, akik számtani alapokon vénlányok maradnak, teljesen el legyenek zárva a szexuális tapasztalatoktól.” (Házasság és erkölcs, 47. old.)
Érdekes azt is megjegyezni, hogy sok nem-muszlim ország törvényen kívül helyezte a többnejűséget. Ezekben az országokban egy második nőt elvenni, még az első beleegyezése mellett is, törvényszegés. Másrészről a feleséget megcsalni a háta mögött teljesen törvényes a törvény szemszögéből nézve. Mi a törvényi bölcsesség e mögött az ellentmondás mögött? A törvény célja a csalás megjutalmazása és az őszinteség megbüntetése? Ez az egyike az úgynevezett „civilizált” nyugati világ felbecsülhetetlen paradoxainak.
Egy másik felbecsülhetetlen paradox, ami szintén az úgynevezett civilizált országokban történik, hogy fontosnak tartják az azonos neműek házasságát. A törvény egyre több országban megengedi, hogy hivatalosan házasságot kössenek azonos nemű emberek.
Kavan Patterson a stateline.org weboldalon 2004. november 3.-án azt írta:
„Hat hónappal azután, hogy homoszexuális párok elkezdtek törvényesen házasságot kötni Massachusettsben, az azonos neműek házasságát ellenzők a választás napján 11 államban elérték, hogy egy törvénycikkely a házasságot kizárólagosan heteroszexuális intézménnyé nyilvánítsa. A módosítás győzött Arkansasban, Georgiában, Kentuckyban, Michiganben, Montanában, Észak-Dakotában, Oklahomában, Utahban, és még Oregonban is, ahol a homoszexuálisok jogainak aktivistái reménykedtek a győzelemben.
Jelenleg több mint 20 per van folyamatban, amelyet 11 államban adtak be: Kaliforniában, Connecticutban, Floridában, Indianában, Marylandben, Massachusettsben, Nebraskában, New Jerseyben, New Yorkban, Oregonban és Washingtonban. A legtöbb pert a massachusettsi mintára nyújtotta be hét azonos nemű pár, akik amellett érveltek sikeresen, hogy a Bay Állami Alkotmány garantálja nekik a házassághoz való jogot.”
Ez az, amit civilizált, intelligens emberek tesznek? Jogokat adni és törvényt hozni az azonos nemek házasságáról, amikor tudják, hogy a homoszexualitást minden vallás elítéli?
Ez odáig is terjedt, hogy emberek házasságot kötnek és szexuális kapcsolatokat létesítenek állatokkal, ami közismert a nyugaton a pornografikus filmekből, ahogyan az english.pravda.ru weboldal hírül adta. Mindez a „szabad véleménynyilvánítás, szabad vallásgyakorlat, emberi jogok és szabadság” jelszava alatt.

♦ A kendő a zsidó-keresztény gondolkodás szerint
A nők az egész világon dollármilliókat költenek arcuk szépítésére. A „szépségápolási” termékeket gyártó cégek rengeteg pénzt keresnek. Nem lenne túlzás kijelenteni, hogy az arcra használt termékek messze túlhaladják a többi terméket. Ez önmagában bizonyítja, hogy az embereknek különösen fontos a megjelenés, főleg az arc szépsége. Az emberek, különösen a nők, nagy fontosságot tulajdonítanak arcuk szépítésének, és sok időt töltenek vele.
Allah a férfi és a nő szépségét az arcukra helyezte. A testnek talán legelfoglaltabb része az arc; az arc kifejezi az ember hangulatát, jellemét, és viselkedését.
Világítsunk rá arra, ami a Nyugat szemében a nő elnyomásának legnagyobb szimbóluma, a kendő, vagy a fej takarása. Nézzük, mit mondanak a különböző vallási vezetők a kendőről.
Dr. Menachem M. Brayer rabbi (a Yeshiva Egyetem bibliairodalom-professzora) a Zsidó nő a Rabbinikus irodalomban című könyvében azt mondja, hogy a zsidó nők fejüket befedve mentek ki, amely időnként az arcot is fedte, és csak egy szemet hagyott szabadon. Egy híres régi rabbit idéz: „Izrael lányai nem mehetnek ki fedetlen fővel”, és „Átkozott az a férfi, aki hagyja, hogy felesége haját lássák(…) a nő aki megmutatja a haját önmaga díszítéséért, szegénységet hoz.”
Dr. Brayer azt is elmagyarázza, hogy a zsidó nő fátyla nem mindig a szerénység jele volt. Volt idő, amikor a megkülönböztetettség és a luxus jele volt, és nem a szerénységé. A kendő a nemes nő büszkeségét és felsőbbrendűségét jelenítette meg. Ezen kívül jele volt a nő elérhetetlenségének, mint a férje megszentelt tulajdona. Világos az Ószövetségből, hogy egy nő fejének felfedése nagy szégyennek számított, és ezért a papnak le kellett vennie a házasságtöréssel megvádolt nőkről a kendőt büntetésből:
„A pap pedig léptesse elő az asszonyt, és állassa őt az Úr elé. És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levő porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe. És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztető ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó keserű víz.” [Biblia, Numeri 5:16-18]
A kendő ebből a szemszögből a nő tiszteletét és társadalmi helyzetét szimbolizálja. Az alsóbb osztályok női gyakran azért hordtak kendőt, hogy magasabb osztályúnak tűnjenek. Mivel a kendő a nemesség jele volt, a prostituáltaknak nem volt megengedve a hajuk befedése a régi zsidó társadalomban. A prostituáltak azonban egy különleges fajta kendőt hordtak, hogy tiszteletreméltóbbnak tűnjenek. A zsidó nők Európában is hordták a kendőt egészen a tizenkilencedik századig, amikor is jobban összekeveredtek a környező kultúrákkal. Az európai élet külső nyomása a tizenkilencedik században sokukat arra kényszerített, hogy fedetlen fővel menjenek ki. Néhány zsidó nő könnyebbnek találta, hogy hagyományos kendőjük helyett parókát hordjanak, a haj elfedésének egy másik formájaként. Ma a legtöbb hithű zsidó nő nem fedi el a haját, csak a zsinagógában. Néhányan, mint például a hászid szektához tartozók, parókát hordanak. (Menachem M. Brayer, A zsidó nő a rabbinikus irodalomban: Pszichológiai perspektíva, Hoboken, N. J., Ktav Kiadó, 1986, 239. old, és ibid, 316-317. old. Lásd szintén: Swidler, op.cit. 121-123. old., és ibid. 139. old. Susan W. Schneider, Zsidó és nő, New York, Simon & Schuster, 1984, 237. old.)
A katolikus hagyományok hogyan állnak a kérdéshez? Jól ismert, hogy a katolikus apácák több száz éve befedik a fejüket, de ez nem minden. Szent Pál az Újszövetségben érdekes kijelentéseket tett a kendőről:
„Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.” [1 Korintus 11:5-6]
„Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?” [1 Korintus 11:13]
Szent Tertulliánusz A szüzek fátyla című híres értekezésében azt írta: „Ifjú hölgyek, ti hordjátok fátylatokat kint az utcán, tehát a templomban is hordanotok kell, hordjátok az idegenek előtt, akkor hordjátok a testvéreitek előtt is(…)”
Mi több, a Katolikus egyház kánoni törvényei között létezik egy mai napig érvényben lévő törvény, miszerint a nőknek be kell fedniük fejüket a templomban. (R. Thompson, Nők a Stuart Angliában és Amerikában, London, Routledge & Kegan Paul, 1974, 162. old.)
Vannak olyan keresztény szekták, mint az amishok és a mennoniták, akik közül a nők a mai napig kendőt hordanak. A kendő oka, egyházuk vezetői szerint: „A fej elfedése a nő alávetettségánek jelképe a férfinak és Istennek”. Ugyanez a logika, amelyet Szent Pál vezetett be az Újszövetsében. (Mary Murray, Az atya törvénye, London, Routlegde, 1995, 67. old.)

Összefoglalás:
Mit mond az Újszövetség a nőkről:
1 Timóteus 2:11-14: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett”
1 Korintus 14:34: „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja.”
1 Korintus 11:5-10: „Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.”
1 Korintus 11:13: „Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?”

Mit mond az Ószövetség a nőkről:
Genezis 3:12-16: „És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.”
Leviticus 12:2-5: „Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan. A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét. Azután harminchárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai. Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett.”
Prédikátor 7:26-28: „És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.”
Leviticus 15:19-30: „Mikor asszony lesz magfolyóssá és véressé lesz az ő magfolyása a testén, hét napig legyen az ő havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig. Mindaz is, amin hál az ő havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan legyen. És mindaz, aki illeti az ő ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. És mindaz is, aki illet bármely holmit, amelyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Sőt ha valaki az ő ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, amelyeken ő ült, tisztátalan legyen estvéig. Ha pedig vele hál valaki, és reá ragad arra az ő havi baja: tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, amelyen fekszik, tisztátalan legyen. És hogyha sok napig tart az asszonynak az ő vérfolyása a havi bajának idején kivül, vagy ha a folyás a havi bajon túl tart: valameddig az ő tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havi bajának idején, tisztátalan az. Minden ágy, amelyen fekszik az ő folyásának egész ideje alatt, olyan legyen, mint a havi baja idejében lévő ágya, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan legyen, mint az ő havi bajának tisztátalansága alatt. És mindaz is, aki illeti azokat, tisztátalan lesz, mossa meg azért a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Ha pedig megtisztul az ő folyásából: számláljon hét napot, és azután tiszta legyen. A nyolcadik napon pedig vegyen elő két gerlicét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a papnak, a gyülekezet sátorának nyílásához. És készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt az ő tisztátalanságának folyása miatt.”

Más szavakkal az Újszövetség és az Ószövetség azt tanítja nekünk:
1.    A nők csendben és alávetettségben tanuljanak.
2.    A nők ne tanítsanak.
3.    Ádám (béke legyen vele) és Éva nem voltak egyenlők a bűnben. Ádám (béke legyen vele) nem vált bűnössé, de Éva igen.
4.    A nők maradjanak csendben a templomban. Szégyenteljes számukra, ha ott kinyitják a szájukat. Ha van kérdésük, meg kell kérdezniük otthon a férjüktől, és ő majd felteszi számukra a templomban.
5.    A nő ne imádkozzon és ne hirdessen igét fedetlen fővel.
6.    Ha egy nő fedetlen fővel imádkozik, inkább borotválja le a fejét.
7.    A férfi Isten képére és dicsőségére teremtetett, és a nő a férfi dicsőségére, tehát a férfinak hatalma van felette.
8.    Bármilyen nő, aki fiúgyermeket szül, egy hétig marad tisztátalan. De az a nő, aki lánygyermeket szül, két hétig marad tisztátalan. Tehát a lányok kétszer annyira teszik tisztátalanná édesanyjukat, mint a fiúk.
9.    Míg minden ezer férfiból egy tisztességes, lehetetlen ezer nőből egyetlen tisztességeset találni.
10.    A nő csapda, a szíve kelepce, és kezei láncok. A férfi, aki tetszik Istennek, elmenekül tőle, de ő a bűnöst csapdába ejti.
11.    Ha egy nő menstruál és hozzá ér egy székhez vagy egy ágyhoz vagy bármihez, akkor az a tárgy is azonnal tisztátalan lesz. Majd mindaz, aki hozzáér ezekhez a dolgokhoz, szintén tisztátalan lesz. Fürdeniük kell és ki kell mosniuk a ruháikat, mert hozzáértek egy olyan dologhoz, amelyet megérintett egy menstruáló nő.

Mit mondtak a kereszténység kanonizált szentjei:
„A nő a hamisság lánya, a Pokol őrszeme, a béke ellensége; miatta vesztette el Ádám a Paradicsomot.” (Damaszkuszi Szent János)
„A nő az az eszköz, amelyet az ördög használ, hogy megszerezze lelkeinket.” (Szent Ciprián)
„A nő az ördög fegyverének forrása, hangja a kígyó sziszegése” (Szent Antal)
„A nő rendelkezik az áspiskígyó mérgével és a sárkány gonoszságával.” (Szent Gergely) 
Ahogy látjuk a történelemben, a kereszténységben és az iszlám előtti időszakban a nőket állati sorban, vagy a háztartás elemének tartották kevés tisztelettel, és igazságtalan bánásmódban részesültek. Sajnos a modern világ egy második tudatlanság korában él az iszlám előtti őrület újraélesztésén igyekezve. Nem furcsa, hogy egy alulöltözött, félmeztelen nőt szabadnak tartanak, de az olyan nőt, aki elfedi magát Istennek való engedelmességében, szerénysége megőrzésében, kinevetik, és azt mondják róla, hogy szélsőséges férje elnyomja????
Sokan beszélnek a Nyugaton a szabad véleménynyilvánításról, stb. Tehát ha elfogadható, hogy egy nő bikinit vegyen fel vagy miniszoknyát a nyilvánosság előtt, amely megmutatja a testét mindenkinek, kérkedik vele mint egy árucikkel, akkor annak is elfogadhatónak kellene lennie, hogy egy nő olyan ruhát visel, amely elrejti szépségét más férfiak elől, megvédi becsületét, tiszteletet vív ki a részére, és kizárólagosságot biztosít a férjének, hogy csak ő láthassa a szépségét. A férj biztos lehet benne, hogy felesége csakis hozzá tartozik. Tudja, hogy rajta kívül más férfi nem láthatja felesége szépségét. Ez a nő igazi tisztelete és becsülete.
Melyek azok a rossz hatások, amelyeket a nők szemérmetlensége és nemes rokonai védelméből való kivétele okozott?
a.    A nők tiszteletének elvesztése általánosságban
b.    Jelentős növekedés a válások számában
c.    A gyermekek iránti gondatlanság
d.    A gyerekeket nem tanítják meg a helyes dolgokra
e.    A nemi erőszak számának növekedése
f.    A férfiak munkanélküliségének növekedése, ami alkoholizmushoz, drogfogyasztáshoz, nemi erőszakhoz, gyilkossághoz, rabláshoz, és rengeteg más társadalmi problémához vezet.
Mindez a felszabadítás nevében...
Ha valóban szabadok akartok lenni, akkor nézzétek meg, mi az, ami valóban felszabadíthat titeket.
Az iszlám az, ami valóban megszabadítja az embereket. Az iszlám megszabadítja az embereket a teremtett világ imádatától, rabszolgaságából. Az iszlám az embereket a Teremtő, nem a teremtmények szolgálatára hívja.
Mi az iszlám, kérdezheti valaki? Ki Allah, és mi a Korán?

 Mi az iszlám?
Az iszlám arab szó, amely alávetettséget jelent, és ez az alávetés csakis az egyetlen igaz Istennek jár, Akinek nincs társa, nincs gyermeke, nincs apja, nincs anyja. Ő mindig létezett, és Örökkévaló, soha nem alszik, nem pihen, és soha nem fog meghalni. Az iszlám egy teljes életmód. Az iszlám mindent világosan kijelent annak, aki tudni akarja, hogyan éljen egy helyes, jámbor életet, Allah (Isten) parancsainak engedelmeskedve. A muszlim hisz abban, hogy nincs senki közte és Ura közt, nincsenek közbenjárók, tehát minden imádatukat egyedül Allahnak szentelik. Ha valaki bűnt követ el, közvetlenül Allahnak (Istennek) bánja meg.

 Ki Allah?
Az Allah szó az arab szó az Istenre, és a mai napig az arab keresztények és zsidók is Istent Allahnak hívják. A muszlimok azok, akik akarattal alávetik magukat az egyetlen igaz Istennek, és egyedül Neki ajánlják minden imádatukat. A muszlim hisz abban, hogy Isten, mindent átfogó Tudásával és Bölcsességével nem teremtette az emberiséget cél nélkül, és Isten nem hagyta az emberiséget elfelejtve. Ehelyett Isten küldötteket küldött, hogy hirdessék a „nincs más istenség, aki jogosan imádható, csak Allah” üzenetét, és amikor Isten elküldte ezeket a küldötteket, könyvekkel küldte el őket, amelyek az isteni kinyilatkoztatást tartalmazták. Isten Mózest (béke legyen vele) a Tórával küldte el, Dávidot (béke legyen vele) a Zsoltárokkal, Jézust (béke legyen vele) az Evangéliummal, és Mohamedet (Allah áldásai és békéje legyen vele) a Koránnal.

 Mi a Korán?
A Korán az utolsó kinyilatkoztatása Allahnak az egész emberiség számára. Allah utolsó küldöttének, Mohamed Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele) lett kinyilatkoztatva. A Korán kiegészítette és felülírta a korábbi könyveket és kinyilatkoztatásokat, amelyek előtte jöttek, mint a Tóra, a Zsoltárok, az Evangélium, stb… A muszlimok hisznek mindezekben a kinyilatkoztatásokban (eredeti formájukban, megváltoztatásuktól mentesen), és hisznek minden küldöttben és prófétában, akiket Isten küldött, egyiküket sem kizárva. A muszlimok a vallási témáikat két fő forrásból merítik:
1.    A Korán, amely az utolsó könyv, és végső kinyilatkoztatás, amely Mohamed Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele) jött, több mint 1400 évvel ezelőtt. Máig őrzi eredeti formáját. Csak egy változata létezik, és nem fog megváltozni az idők végezetéig.
2.    Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele), az egész emberiséghez küldetett utolsó, végső küldött hiteles hagyományai és elbeszélései. Ez az utolsó küldött mindent világosan tudatott velünk, amire szükségünk van életünkben: hogyan együnk, hogyan aludjunk, hogyan házasodjunk, hogyan imádkozzunk, hogyan üzleteljünk, hogyan dolgozzunk, hogyan gondoskodjunk családunkról, hogyan használjuk a fürdőszobát, hogyan tisztálkodjunk, és hogyan vegyük fel cipőnket.
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) nem hagyott minket információ nélkül. Mindent elmagyarázott nekünk, mert ez volt az a kinyilatkoztatás és vezetés, amelyet Allahtól, a Legdicsőségesebbtől kapott. Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) kapta azt a megbízást, hogy közvetítse az isteni üzenetet, ugyanazt az üzenetet, mint amit az összes korábbi küldött és próféta kapott, hogy elvigyék népeikhez. Ez az iszlám, a teljes alávetés, Allah egyedüli imádata és a Neki való engedelmesség üzenete volt. Ezek a küldöttek figyelmeztették az emberiséget a többistenhit és az Egyetlen Igaz Isten mellé társ állításának veszélyeire. Minden olyan dologra hívták az embereket, amelyek jók és hasznosak a számukra, és minden olyan dolog veszélyeire figyelmeztették őket, ami káros és rossz nekik. A muszlimok nem imádják Mohamedet, (Allah áldásai és békéje legyen vele) és nem imádják a Kábát (egy fekete kocka alakú épület Mekkában), hanem Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) és a Kába Urát, Allahot, a Leghatalmasabbat imádják.
Mit gondolnak a muszlimok a férfiak és a nők teremtéséről?
A muszlimok elfogadják, hogy az emberiség, férfiak és nők egyaránt teremtésének célja Isten imádata, a küzdelem a sátán és erői ellen, és hogy életüket Allah Parancsai szerint éljék, hogy elérjék az örök boldogságot, és bejussanak a Paradicsomba. Allah azt mondja:
„Én csupán azért teremtettem a dzsinneket és az embereket, hogy Engem szolgáljanak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 51:56]
Allah azt is mondja:
„Szolgáld Allahot és tartozz a hálásak közé.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:66]
Egy másik helyen azt mondja:
„Mondd: Azt a parancsot kaptam, hogy Allahot szolgáljam őszinte hittel.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:11]
Az imádat egy átfogó jelentésű szó, amely minden olyan dolgot jelent, amit Allah szeret, és amivel elégedett, mondások, tettek, hitek, akár nyílt, akár rejtett. A legfontosabb, hogy az imádat olyan módon történjen, ahogyan Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) tette. Ez azért van, mert a Magasztos Allah megparancsolta az emberiségnek, hogy kövessék az Ő Végső Prófétájának példáját. Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) minden néphez és nemzethez jött, nem csak az arabokhoz. Tehát kötelező az egész emberiség számára az utolsó küldött, Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) követése.
A muszlimok saját vágyaik szerint végeznek istenszolgálatot, imádkoznak, vagy böjtölnek?
Nem, úgy kell istenszolgálatot végeznie, imádkoznia és böjtölnie, ahogyan azt Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) tette, mert ő volt a legjobb ember, és ő értette meg a legjobban az Allahtól származó isteni kinyilatkoztatást. Sőt, Allah megparancsolta az egész emberiségnek, hogy kövessék őt, és tanulják meg az igaz vallást az ő példájából. Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) egy fény volt, aki elvezet egy útra, arra az útra, amely minket Urunkhoz, a Legkönyörületesebbhez vezet.



Most, miután van némi elképzelésünk a nők helyzetéről a világban napjainkban, nézzük meg, mit mond az iszlám néhány
 korábban tárgyalt témát illetően.








   


 
Második rész

A nők helyzete az iszlámban

Ha figyelmünket afelé fordítjuk, hogy a Korán mit mond a nőkről, hamarosan észrevesszük, hogy az iszlám képe a nőkről nagyon különbözik a zsidó-keresztény képtől. Hadd beszéljen maga a Korán:
A Koránban azt találjuk, hogy egy egész fejezet a nőkkel foglalkozik, amelynek címe An-Niszá, (a negyedik fejezet), ami arabul azt jelenti: A nők. Ebben a fejezetben sok fontos, nőkkel, családdal, társadalommal, stb. kapcsolatos ügyről olvashatunk.
Az iszlám képe az első teremtésről több helyen megtalálható a Koránban, például:
„«Ó Ádám! Te és a feleséged lakjatok a Paradicsomban. És ti ketten egyetek ott, ahol akartok. Ám ehhez a fához ne közelítsetek, hiszen akkor a bűnösök közé fogtok tartozni.» Sugalmazott nekik a sátán, hogy világosságra hozza nekik azt, ami eddig rejtve volt a szemérmükből. (Gonosz dolgokat) És mondta: «A ti uratok csupán azért tiltotta meg nektek ezt a fát, hogy ne legyetek két angyal, vagy azért, hogy ne lehessetek örökéletűek.» És (a sátán) esküt tett kettejüknek: «Én bizony a ti tanácsadótok vagyok.» Romlásba taszította kettejüket csalárd ármányával. Miután megízlelték a fát, láthatóvá vált kettejük számára a szemérmük. Így a Paradicsom leveleit kezdték egymásra rakni azon. Uruk szólította kettejüket: «Nem tiltottam-e meg nektek azt a fát? És nem mondtam-e, hogy a sátán a ti nyilvánvaló ellenségetek?» Ők ketten pedig azt mondták: «Urunk! Bűnt követtünk el önmagunk ellen. Ha ne bocsátasz meg nekünk és nem könyörülsz rajtunk, akkor bizony a kárvallott vesztesek közé fogunk tartozni.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:19-23]
A Teremtéstörténet két különböző változata néhány lényegi különbségre mutat rá. A Korán a Bibliával ellentétben mind Ádámot (béke legyen vele), mind Évát felelősnek tartja hibájukért. A Koránban sehol nem lehet találni egyetlen finom utalást sem arra, hogy Éva csábította volna arra Ádámot (béke legyen vele), hogy egyen a fáról, még azt sem, hogy előbb evett volna nála. Éva a Koránban nem rosszra csábító, nem becsapó. Sőt, nem Éva hibája a gyermekszülés fájdalma. Allah a Korán szerint nem büntet meg senkit más bűnéért. Ádám (béke legyen vele) és Éva mindketten bűnt követtek el, majd kérték Allah bocsánatát, és Ő megbocsátott mindkettejüknek.
Ez csak néhány olyan vers, ami rávilágít a nők helyzetére az iszlámban. Ahogy láthatjuk, itt, és a Korán más verseiben Allah, a Magasztos a férfiakhoz és a nőkhöz is szól egyaránt.

♦ Hogyan bánjanak a férfiak a nőkkel? Mit mond az iszlám a feleségről, és azokról, akik elnyomják, vagy rossz bánásmódban részesítik a nőket?
Allah azt mondja a Koránban:
„Ó ti, akik hisztek! Nem megengedett a számotokra, hogy örököljétek a feleségeket, az akaratuk ellenére. És az sem, hogy akadályozzátok őket az újabb házasságban, csak azért, hogy elvehessetek valamit abból, amit korábban adtatok nekik. Kivéve, ha nyilvánvaló bűnös dolgot követtek el. Illendő módon bánjatok velük. Ha viszolyogtok tőlük, talán olyan valamitől viszolyogtok, amibe Allah sok jót tett.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:19]
Figyelembe véve azt a tényt, hogy az iszlám előtt a pogány arabok lánycsecsemőiket élve eltemették, az éves ünnepeiken meztelen nőket táncoltattak a Kába közelében, és a nők csak rabszolgák és a szexuális élvezet tárgyai voltak, akik nem rendelkeztek semmilyen jogokkal vagy pozícióval, a Nemes Korán tanításai forradalminak számítottak. Más vallásokkal ellentétben, amelyek szerint a nők velük született bűnnel és gonoszsággal, a férfiak pedig velük született erénnyel és nemességgel születtek, az iszlám mind a férfiakat, mint a nőket egyazon lényegből, egyetlen lélekből teremtettnek tekinti.
Allah kijelenti a Koránban:
„Ó ti emberek! Féljétek Uratokat, Aki egyetlen személyből teremtett meg benneteket és abból megteremtette a feleségét, és kettejükből sok férfit és nőt sokasított. És féljétek Allahot, Akire hivatkozva szoktátok egymást kérdezgetni. És (óvakodjatok attól), hogy a rokonságot (megszakítsátok)! Bizony Allah őrzőként áll felettetek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:1]
„Bizony a muszlim férfiaknak és a muszlim nőknek, és a hívő férfiaknak és a hívő nőknek, és az őszinte szívvel engedelmeskedő férfiaknak és az őszinte szívvel engedelmeskedő nőknek, és az igaz férfiaknak és az igaz nőknek, és a türelmes férfiaknak és a türelmes nőknek, és az alázatos férfiaknak és az alázatos nőknek, és az adakozó férfiaknak és az adakozó nőknek, és a böjtölő férfiaknak és a böjtölő nőknek, és a szemérmükkel önmegtartóztató férfiaknak és nőknek, és az Allahról gyakran megemlékező férfiaknak és nőknek – ezek mindegyikének Allah megbocsátást és hatalmas jutalmat (Paradicsomot) készített elő.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:35]
„A hívők és a hívő nők egymás testvérbarátai/gyámolítói. Megparancsolják a helyénvalót és megtiltják a rosszat. Megtartják az imát és megadják a kötelező adományt. Engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttének. Velük szemben Allah irgalmat fog gyakorolni. Bizony Allah Hatalmas és Bölcs.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 9:71]
„Az uruk meghallgatta őket: «Én nem engedem kárba menni egyetlen cselekvő cselekedetét sem közületek, akár férfi, akár nő, hiszen egyikőtök a másiktól van.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:195]
„Aki rossztettet visz végbe, annak büntetése csupán ugyanannyi lesz (amennyi rosszat tett). Ám, aki jóravaló módon cselekszik, akár férfi, akár nő, és ő hívő – ők azok, akik a Paradicsomba lépnek be. Számonkérés nélkül részesülnek az ellátásban abban.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 40:40]
„Aki jótetteket cselekedett, akár férfi, akár nő, és mindeközben hívő, azt a jó élettel fogjuk jutalmazni. És Mi a legjobb tetteik szerint fogjuk jutalmazni őket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:97]
Világos, hogy a Korán nem tekint máshogy a nőkre, mint a férfiakra. Mindketten Isten teremtményei, akik végső célja a Földön Uruk (Isten) szolgálata, jócselekedetek elvégzése, elkerülni a rosszat, és mindketten ezek alapján lesznek elbírálva. A rájuk bízott felelősség azonban eltérhet, természetük és fizikai felépítésük alapján.
A Korán soha nem említ olyasmit, hogy a nő az ördöghöz vezető kapu, vagy, hogy ő természetéből adódóan rosszra csábító lenne, és azt sem említi, hogy a férfi Isten képére lett volna teremtve. Minden férfi és nő az Ő teremtményei, ez minden. A Korán szerint a nő feladata a Földön nem korlátozódik csupán a gyerekszülésre. Annyi jó cselekedet kell tegyen, amennyit a férfi. A Korán soha nem mondta, hogy egyetlen tisztességes nő sem létezett, ahogyan láttuk korábban más szövegekben. Ellenkezőleg, a nőknek, ugyanúgy, mint a férfiaknak, az olyan példaértékű nőket kell követniük, mint Szűz Mária, vagy a Fáraó felesége:
„A hívőknek Allah a Fáraó feleségét hozta fel példaként, aki azt mondta: «Uram, építs nekem egy házat Nálad, a Paradicsomban, és ments meg engem Fáraótól és a cselekedeteitől. És ments meg engem a bűnös néptől!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 66:11]
Van egy egész fejezet, amely Máriáról (béke legyen vele), Jézus édesanyjáról van elnevezve. Ez a 19. fejezete a Koránnak, és a címe Mariam, ami arabul Máriát jelent. Allah, a Magasztos, azt mondja róla a Koránban:
„És Mariamot (Máriát), Imrán lányát, aki érintetlenül őrizte meg szemérmét, és Mi a Mi Rúh-unk (Lelkünk, Dzsibríl/Gábriel által) leheltünk belé. És ő igaznak tartotta és hitt Ura Szavaiban, Könyveiben, és az alázatos hívők közé tartozott ő.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 66:12]
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Sok férfi érte el a tökéletességet, de a nők közül senki nem érte el, kivéve Ászijah, a Fáraó felesége, és Mariam (Mária), Imrán lánya(…)” (Al-Bukhári)
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Mária, Imrán lánya volt a legjobb a nők között (az ő idejében), és Khadidzsa a legjobb a nők között (ebben a nemzetben).” (Al-Bukhári)
Ez csak néhány példa, amely megtiszteli és megbecsüli a nőket a Koránban és általában az iszlámban.

♦ A férfiak és a nők kapcsolata az iszlám szerint (a férj és feleség közt)
A Korán, a megváltoztatott Tórával és többi könyvvel ellentétben, soha nem tekinti a nőt a férfi tulajdonának. A Korán ékesszólóan jellemzi a házastársak közti kapcsolatot a következő módon:
„Az Ő jelei közé tartozik az is, hogy magatok közül feleségeket teremtett nektek, hogy nyugalomban együtt éljetek, és szeretet és könyörületet helyezett közétek. Valóban, ebben jelek vannak az olya nép számára, amely elgondolkozik.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:21]
Ez a Korán házasság-fogalma: szeretet, könyörület és nyugalom, nem tulajdonlás és kettős mérce.
A Korán a férfiak és nők egyesülését gyönyörű példával illusztrálja:
„Ők olyanok számotokra, mint a ruházat, és ti is olyanok vagytok a számukra.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:187]
Ahogyan a ruha elrejti meztelenségünket, úgy biztosítja a férj és a feleség, házasságba lépve, egymás erkölcsösségét. A ruha kényelmet ad a testnek; ugyanúgy talál a férfi kényelmet felesége társaságában, és a nő is a férjében. A ruha a test dicsősége, szépsége, díszítése, ugyanilyen a feleség a férj számára, és a férj a feleségnek. Az iszlám a nőt nem az „ördög eszközének” tekinti, ellenkezőleg: a Korán „muhszana”-nak hívja, ami egy erőd a sátán ellen, mert a jóravaló nő, aki hozzámegy egy férfihoz, segít neki, hogy a helyes úton járjon az életben. Ebből az okból tekintette Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) a házasságot a legerényesebb tettnek. Azt mondta:
„Amikor egy férfi megházasodik, beteljesítette vallása egyik felét.” (Tabarani Al-Auszat, 3. kötet, 161. old.)
Ő (Allah áldásai és békéje legyen vele) megparancsolta a házasságot a muszlimoknak:
„A házasság az én hagyományom, és aki elhagyja az én hagyományomat, az nem hozzám tartozik (nem az én követőm).” (Al-Bukhári és Muszlim)
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Egy hívő férfi se gyűlöljön egy hívő nőt. Ha nem tetszik neki valamilyen tulajdonsága, majd tetszeni fog más (tulajdonsága).” (Muszlim)
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta: „Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, mondjon jót, vagy hallgasson. Bánjatok kedvesen a nőkkel, mert a nő az oldalbordából lett teremtve(…)” (Muszlim)
A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) hangsúlyozottan megparancsolta a muszlimoknak, hogy legyenek kedvesek a nőkhöz a híres búcsúzarándoklati (Hadzs al-Wada) beszédében, amit a Kegyelem hegyén, Arafaton, sok társa előtt mondott. Megparancsolta a jelenlévőknek, és rajtuk keresztül a jövő muszlimjainak, hogy tisztelettudóan és kedvesen bánjanak a nőkkel. Azt mondta:
„Féljétek Allahot a nőkkel kapcsolatban. Valóban, Allah bizalmával házasodtatok és Allah szava tette testüket engedélyezetté számotokra. Jogotok van tőlük (dolgokra) és nekik is jogaik vannak tőletek az ételre és a ruházkodásra lehetőségeitekhez mérten (nagylelkűen etessétek és ruházzátok őket).” (Muszlim)
Az iszlám törvények és tanítások a nőket a férfiakkal egyenlővé teszik. A legfőbb különbség köztük a fizikai valóságban a munka igazságos megosztásán alapszik. A fáradságosabb munkát a férfinak adja, és őt teszi felelőssé a család fenntartásáért. Az otthon kézbentartását és a gyerekek felnevelését és tanítását a nőnek adja, ami egy olyan munka, ami egészséges és virágzó társadalom felépítéséhez elengedhetetlenül fontos.

♦ Többnejűség az iszlámban
Emlékezzünk, mi volt említve az első részben a hindukkal, babilóniaiakkal, perzsákkal, athéniekkel, zsidókkal és iszlám előtti arabokkal kapcsolatban. Ezek a népek nem korlátozták a nők számát, akiket egy férfi elvehet. Az iszlám azonban leszűkítette ezt a számot, és szabályozta a rendszert. A Korán azt parancsolja:
„Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni az árvákkal, úgy vegyétek feleségül azokat a nőket, akik tetszenek nektek, kettesével, hármasával, négyesével. Ám ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak egyet, vagy azt, akit a jobbotok birtokol. Ez közelebb van ahhoz, hogy a bűnt elkerülhessétek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  4:3]
Ha a férj nem képes erre az egyenlőségre, akkor ne vegyen el többet egy feleségnél.
A férj viselkedése minden feleségével olyan legyen, hogy ne adjon lehetőséget a szívfájdalomra, féltékenységre, elégedetlenségre, boldogtalanságra, kielégítetlenségre egyiküknél sem. Nem szabad kegyetlennek, igazságtalannak, részrehajlónak lennie. Az elvárás az, hogy béke, harmónia és nyugalom honol azokban az otthonokban, ahol a férj hűen betartja az iszlám irányelveit a feleségek egyenlő státuszát illetően fenntartás és általános bánásmód terén.
Az igazságosság és az igazság biztosítása érdekében a férjnek megfelelő anyagi eszközökkel kell rendelkeznie, hogy megadja a kellő ételt, ruhát, és más, élethez szükséges cikkeket mindenkinek. A férjnek egyenlő időt kell töltenie minden feleségének a házában. El kell osztania éjszakáit köztük, és eszerint kell látogatnia feleségeit. Ez megadja neki a lehetőséget, hogy gondoskodjon jólétükről minden nap, és jó kapcsolatot tartson fenn mindannyiukkal.
Az iszlám sok szempontból egyedi. Egyedi abban is, hogy figyelembe veszi az ember természetes hajlamait és vágyait. Az iszlám törvényei és irányelvei teljes igazságra épülnek, és minden félnek megadják, ami a legjobb nekik anélkül, hogy bárki elnyomásban részesülne. Ahogyan a Magasztos Allah mondja a Koránban:
„Allah megparancsolja nektek az igazságosságot és a kegyes cselekvést, és az adakozást a rokonokkal kapcsolatban, és eltilt a paráznaságtól, a hazugságtól, a hamis tanúzástól, az ártatlanok megölésétől, és minden kifogásolttól. (Allah) Int benneteket, hogy okuljatok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  16:90]
Ez a vers világosan kijelenti, hogy az iszlám megparancsol mindent, ami jó és hasznos a férfiaknak és a nőknek, és megtilt mindent, ami számukra ártalmas. Az iszlám nem egy szélsőséges vallás, ellenkezőleg: a középúton helyezkedik el. Ahogyan a Magasságos Allah kijelenti:
„És Mi ekképpen benneteket a középúton járó, igazságos közösséggé tettünk, hogy tanúk legyetek az emberiségen(…)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  2:143]
Az iszlám a zsidóság és a keresztényég két véglete között helyezkedik el: figyeljük meg:
Az iszlám megengedte a férfinak, hogy elvehet akár négy feleséget is, de csakis azzal a feltétellel, hogy igazságosan bánik mind a négyükkel. Ha a férj attól fél, hogy nem tudna igazságosan bánni velük, akkor csak egy feleséggel házasodjon.
A zsidók abba a végletbe estek, hogy megengedték a férfinak, hogy annyi nőt vegyen el, amennyit csak akar, korlátozás és szabályozás nélkül.
A másik oldalról, a keresztények (a papok, szerzetesek és apácák) nem házasodhatnak. Szerzetesi életet kell élniük, be kell tartaniuk a cölibátust, és az istenszolgálatra és az egyház szolgálatára kell koncentrálniuk.
Allah, a Legbölcsebb, megteremtett mindent, és mindennek megteremtette a társát is. Tehát ha valaki megpróbál megváltoztatni vagy elnyomni egy természetes vágyat, valószínűleg el fog bukni. A házasság tilalma mind a férfiak, mind a nők természetes igénye, vágya ellen való. Miközben elnyomják és megtiltják maguknak vágyaik törvényes kielégülését (a házasságot), emberi természetükkel szembe mennek. Ez lehet az oka annak, hogy sok keresztény pap és szerzetes fiatal gyerekekhez fordult, hogy természetes vágyaikat kielégítsék, őket molesztálták. Allahtól keresünk menedéket e szörnyű tettek elől! (ezzel kapcsolatban, kérlek olvasd el a statisztikát a könyv végén)
Aki alkot valamit, tudja, hogy mi a legjobb a teremtményeinek. Ha egy mérnök tervezett egy autót, ő tudja a legjobban, hogy az autónak mikor, mennyi benzinre, olajra, vagy milyen beállításra van szüksége. A mérnök tudja, hogy az autó milyen körülményeket tud elviselni, meleg időjárást, havat, esőt, stb. A mérnök ismeri, hogy melyek azok a helyzetek, amelyeket az autó kezelni tud.
Mi a helyzet akkor Allahhal, Aki minden létezőt teremtett, az Egyetlen, Akihez nincs hasonló magasrendű lényegében és tökéletes tulajdonságaiban. Allah teremtette a férfit és a nőt, és Ő tudja, hogy melyek az emberek természetes hajlamai és vágyai. Allah, a Bölcs, tudja, hogy az emberek vérmérséklete, vágyai és képességei különböznek; néhány ember nagyobb szexuális étvággyal rendelkezik, mások kevesebbel; vannak, akik gazdagabbak, mások szegények; vannak olyan emberek, akik megfelelően tudnak vezetni egy családot, mások magukat sem tudják vezetni.
Például egy olyan férfi, akinek a vágya, az anyagi, fizikai és mentális képessége lehetővé teszi, és nem fél attól, hogy elnyomná feleségeit, választhatja azt, hogy elvegyen akár négy feleséget is képességeihez mérten. Az olyan férfi viszont, aki nem vagyonos, vagy más miatt képtelen rá, vagy attól fél, hogy igazságtalan lenne a feleségeivel, ő egy nőt vegyen el.
Az iszlám vallás minden ember helyzetét figyelembe veszi, minden helyen és minden időben; nem úgy, mint az ember alkotta törvények, amelyek csak bizonyos helyzetekre és bizonyos népekre korlátozódnak.
A többnejűség sok haszonnal jár. Vannak egyéni és vannak társadalmi hasznai.
-    Lehetséges, hogy egy nőnek nem lehetnek gyerekei, de a férje szeretne gyerekeket.
-    Egy nő lehet, hogy beteg, vagy olyan egészségügyi körülményekkel rendelkezik, amelyek nem teszik számára lehetővé a terhességet.
-    A nők általában bármikor készek a házasságra, sok férfi azonban nincs anyagilag felkészülve, és nem kész a házasság felelősségére. (Az iszlámban a férfi a felelős a család minden kiadásáért: a lakás kiadásai, a feleség és a gyerekek szükségletei, stb. A nő számára nem kötelező, hogy hozzájáruljon az élethez szükséges kiadásokhoz, de ha szeretne, részt vehet benne.)
-    A nők száma meghaladja a férfiakét, tehát ha valaki két, három vagy négy nőt vesz el, sok hasznot hoz ezeknek a nőknek:
a.    Anyagilag ellátja őket
b.    Törvényes, engedélyezett lehetőséget ad szexuális vágyaik beteljesítésére
c.    Törvényes apja a gyerekeiknek, és ellátja őket.
d.    Ellátja a nőket egy élethosszig tartó partnerséggel szellemileg, fizikailag és anyagilag.
e.    Mivel biztosítja a család kiadásait, a feleség/anya koncentrálhat a gyerekek megfelelő nevelésére, és nem kell a házon kívüli munkával fárasztania magát.

♦ Mit mond az iszlám a kendőről vagy a fej befedéséről?
Amit az első részben olvastunk, világos, hogy nem az iszlám találta fel a fej elfedését, azonban jóváhagyta és megerősítette. A Korán arra indítja a hívő férfiakat és nőket, hogy süssék le tekintetüket, és ügyeljenek szemérmükre, és azt mondja a hívő nőknek, hogy kendőjükkel takarják el nyakukat és mellkasukat, ahogyan a Magasztos Allah mondja:
„Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket. Ez tisztább a számukra. Allahnak tudása van arról, hogy ti mit tesztek. És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket és díszeiket ne mutassák ki, csak azt, ami látható. Kendőjükkel takarják el a ruhakivágásukat, és díszeiket ne mutassák meg csak a férjeiknek, vagy az atyáiknak, vagy férjeik atyáinak, vagy fiaiknak, vagy férjeik fiainak, vagy a testvéreiknek, vagy testvéreik fiainak, vagy lánytestvéreik fiainak(…)” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:30-31]
A nők tehát mutatkozhatnak szépítőszereikben, tehát sminkkel és ékszerekkel, más hívő nők előtt és meghatározott férfiak, tehát közeli rokonok előtt. Más emberek előtt a Próféta feleségeinek és minden muszlim nőnek teljesítenie kell a hidzsáb (takarás) követelményeit, hogy fejüket és egész testüket befedik:
„Ó Próféta! Mondd a feleségeidnek és a lányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy köntösükkel takarják el magukat. Ez közelebb van ahhoz, hogy elismertessenek, és ne rágalmaztassanak. Allah Megbocsátó és Könyörületes.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:59]
A Korán azt mondja a hívő férfiaknak a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) idejében:
„Ha valami dolgot kértek az asszonyaitól, akkor azt függöny mögül kérjétek. Ez tisztább a ti szívetek és az ő szíveik számára is.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:53]
A Próféta feleségei (Allah legyen velük elégedett) példaképek minden nő számára, és ők a hívők Anyjai. Ha őket csak függöny mögül volt szabad megszólítani, hogy elkerüljenek bármiféle kísértést vagy nem odaillő, nem megfelelő viselkedést, mennyivel inkább szükséges, hogy az átlagos nők eltakarják magukat, akik sokkal nagyobb forrásai lehetnek a kísértésnek? Az is világos a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) idejéből, hogy a társak nem úgy értelmezték ezt a verset, hogy csak a Próféta feleségeire értendő, hanem saját feleségeikre is alkalmazták, a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) teljes jóváhagyásával. A fenti versben a takarás oka: „Ez tisztább a ti szívetek és az ő szíveik számára is”. Egy másik versben azt olvassuk:
„Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket. Ez tisztább a számukra. Allahnak tudása van arról, hogy ti mit tesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:30]
Közölték, hogy Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Ó fiatalok, aki megengedheti magának közületek, házasodjon meg, mert az nagyon hasznos a tekintet lesütéséhez és a tisztaság megőrzéséhez. És aki nem engedheti meg magának, az böjtöljön, mert (a böjt) védelem lesz számára.” (Muszlim)
A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Ha valamelyikőtöknek megtetszik egy nő, és vonzódni kezd iránta, menjen a feleségéhez, és szeretkezzen vele, mert ez elűzi, ami a szívében van.” (Muszlim)
Allah Küldött (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta: „Az egyik leggonoszabb ember Allah előtt a Feltámadás Napján az lesz, aki intim kapcsolatban volt feleségével, és a felesége vele, majd nyilvánosságra hozza a titkait.” (Muszlim)
Az iszlám egy tiszta társadalmat kíván létrehozni, amelyben nincs helye a szem paráználkodásának. A nemek közötti szabados keveredés tilos, a férfiak és nők számára javasolt a korai házasságkötés, hogy vágyaikat törvényes keretek között elégítsék ki, és mindenkinek „le kell sütnie a tekintetét” nyilvánosan, hogy a szem ne legyen a sátán eszköze. A nők megőrzik büszkeségüket és tisztességüket azzal, ha eltakarják magukat. Öltözete nyilvánvalóvá teszi, hogy ő nem egy árucikk, amely hirdeti szépségét és elérhetőségét a férfiak vágyakozó tekinteteinek és füttyeinek. Nem sok emlékeztetőre van szükségünk a ma minket körülvevő erkölcstelen társadalomról, amelyben a nemek tisztességtelen ruhákban keverednek egymással, és a paráznaságot csak akkor nézik rossz szemmel, ha házasságkötés után követik el. A házasság előtt azt javasolják az embereknek, hogy próbáljanak ki különböző partnereket, és a hűtlenség, a boldogtalanság, a féltékenység és a bizonytalanság lesz a szükségszerű eredménye ennek az életmódnak.
Allah, a Magasságos ezért elrendelte a nőknek, hogy takarják el magukat. Az iszlám kendő, a keresztény hagyomány kendőjével ellentétben, nem a férfi fennhatóságának a jele a nő felett, és nem is a nő férfinak való alávetettségének a jele. Az iszlám kendő, a zsidó hagyománnyal ellentétben, nem bizonyos nemes férjes asszonyok megkülönböztető jele volt. Az iszlám kendő Allah parancsainak való engedelmesség jele, és a szerénységé, amely a nők – minden nő védelmének célját szolgálja. Az iszlám egy fontos tanítása, hogy aki biztonságra törekszik, megelőzi a bajt.
A kendő megőrzi a férj és feleség közti szerelmet és szeretetet, és tartóssá teszi. Amikor a férfi lát egy nőt, aki szebb, mint a felesége, a köztük lévő kapcsolat romolhat, és ez akár váláshoz is vezethet. Az iszlám ezt igyekszik megelőzni.
Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy Allah, minden létező Teremtője, mindenki és minden Védelmezője teremtményei hasznára hozta isteni törvényeit. Allah minden számunkra jó és hasznos dolgot megparancsol és javasol nekünk, és megtilt mindent, ami káros lenne nekünk, ahogyan Ő, a Magasztos mondja a Koránban:
„Allah megparancsolja nektek az igazságosságot és a kegyes cselekvést, és az adakozást a rokonokkal kapcsolatban, és eltilt a paráznaságtól, a hazugságtól, a hamis tanúzástól, az ártatlanok megölésétől, és minden kifogásolttól. (Allah) Int benneteket, hogy okuljatok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:90]
Allah mindent átfogó Tudásával és Bölcsességével hozta az isteni törvényeket, és leküldte az emberiséghez, hogy ezek szerint éljenek az Ő földjén. Figyelembe vette teremtményei szükségleteit és vágyait, megparancsolta a jót és megtiltotta a rosszat és a károsat. Ezek az isteni törvények, amelyeket az emberiség utolsó Küldöttének, Mohamed Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele) adott, minden időben és minden helyen alkalmazhatóak. Ezek az isteni törvények mentesek minden elnyomástól, csalástól, csapdától, politikai nézettől és hasonlóktól, ezeket Isten hozta a teremtményei számára. Allah nem akarja, hogy az iszlám isteni törvényein kívül, amelyeket a Korán és Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) hiteles közlései tartalmaznak, bármilyen más törvényeket gyakoroljunk. Ezek az isteni törvények nem olyanok, mint az ember alkotta törvények; az ember alkotta törvények bizonyos emberek érdekében készültek, és nem veszik figyelembe az egyéni szükségleteket és a társadalom egészét, és megváltoztatják őket, amikor csak változás van a hatalomban. Az iszlám isteni törvényei azonban több mint 1400 éve nem változtak, és nem is fognak megváltozni az idők végezetéig. Ezek azok a törvények, amelyeket Az alkotott, Aki minden létezőt, Allah, a Magasságos. Talán nem minden dolog teremtője tudja a legjobban, mi az, amire teremtményei számára hasznos, és a legjobb?
Ezen felül, Allah irántunk való Könyörületéből és Kegyelméből nem hagyott minket elfelejtve, útmutatás és tanítás nélkül arra vonatkozóan, hogy hogyan éljük életünket. A Bölcs és Mindent Tudó Allah leküldte teremtményeinek a tanítások könyvét: a Koránt. Allah Könyörületéből a tankönyvhöz tanárt is küldött nekünk, hogy elmagyarázza azt az emberiségnek: Mohamed Prófétát (Allah áldásai és békéje legyen vele). Minden vezetést és tanítást, amelyre az embernek szüksége van ahhoz, hogy helyes életet éljen Allah parancsai szerint, tartalmaz a Korán és Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) hiteles közlései.
Mi több, a Korán annyira fontosnak tartja a nők testének és hírnevének védelmét, hogyha egy férfi hamisan merészel megvádolni egy nőt a tisztességtelenséggel, szigorú büntetésben részesül, ahogyan Allah mondja a Koránban:
„És azok, akik tiszta, erényes asszonyokat vádolnak meg, majd pedig nem tudnak négy tanút előhívni, korbácsoljátok meg őket nyolcvan korbácsütéssel. És tőlük soha többé ne fogadjatok el tanúságtételt. Ők bűnösök.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:4]
Hasonlítsuk össze ezt a Korán-verset a Bibliában található túlságosan enyhe nemi erőszakért kirótt büntetéssel:
„Ha valaki el nem jegyzett szűz leánynyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják őket: Akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében.” [Deut. 22:28-29]
Egyszerű kérdést tehet fel itt az ember: ki kapja a büntetést? A férfi, akinek csak büntetést kell fizetnie az erőszakért, vagy a lány, akinek hozzá kell mennie ahhoz a férfihoz, aki megerőszakolta, és vele kell élnie, amíg meg nem hal? Másik kérdés, amit szintén fel lehet tenni: mi védi jobban a nőket: a Korán hozzáállása, vagy az enyhe Bibliai hozzáállás?
Néhányan, különösen a Nyugaton, igyekszenek az egész védelem céljából történő szerény öltözködés témáját nevetségessé tenni. Azzal érvelnek, hogy a legjobb védelem a széleskörű oktatás, a civilizált viselkedés és az önkontroll. Mi erre azt mondjuk: jó, de nem elég.
1.    Ha a „civilizáltság” elégséges védelem, akkor miért van az, hogy a nők Észak-Amerikában nem mernek egyedül sétálni egy sötét utcán, vagy átkelni egy üres parkolón?
2.    Ha az önkontroll a válasz, akkor miért van minden nap a médiában szexuális visszaélésekről szóló hír? Példák olyan emberekről, akiket szexuális visszaélésekkel vádoltak az elmúlt években: tengerésztisztek, igazgatók, egyetemi professzorok, szenátorok, a Legfelsőbb Bíróságon dolgozók, és az Egyesült Államok elnöke!
Nézzük meg a következő statisztikákat, amelyeket a Queens Egyetem nőügyi irodájának dékánja adott ki egy pamfleten:
„Kanadában minden hatodik percben szexuálisan zaklatnak egy nőt,
Minden harmadik nő Kanadában szexuális zaklatásnak van kitéve élete során valamikor,
Minden negyedik nő nemi erőszakot vagy annak kísérletét éli át élete során valamikor,
Minden nyolcadik nőt szexuális zaklatás éri egyetemi vagy főiskolai évei alatt, és
Egy tanulmány szerint a kanadai egyetemista korú férfiak 60%-a azt mondta, hogy szexuális zaklatást követnének el, ha biztosak lennének benne, hogy nem kapják el őket.”
Valami alapvetően rossz a társadalommal, amelyben élünk. Radikális változásra van szükség az életmódunkban és a kultúránkban. Abszolút szükségünk van a visszafogottság kultúrájára; visszafogottság az öltözködésben, beszédben és viselkedésben mind férfiak, mind nők részéről. Különben a félelmetes statisztikák minden nappal csak rosszabbak lesznek, és sajnos a nők egyedül fizetik meg az árát.
Figyelmet kérünk!
Mai világunk egyik legnagyobb iróniái közé tartozik, hogy ugyanazt a kendőt, amelyet a „szentség” jeleként tisztelnek, ha a férfi felsőbbségét hirdetve a katolikus apácák hordják, az „elnyomás” jelének állítják be, ha Allah iránti engedelmességből, Allah parancsai szerint visszafogottan öltözködő muszlim nők viselik. A muszlim nők azért takarják el magukat, mert őszintén engedelmeskednek Teremtőjüknek, Allahnak, és eme tettükkel Allah fennhatóságát hirdetik teremtményei felett. Ezért kritizálják és kinevetik őket. De ha nem-muszlim nők viselnek kendőt a férfi fennhatóságát hirdetve, akkor dicséretet kapnak ezért. Ironikus, nem?

♦ Mit mond az iszlám a „Ziná”-ról, vagyis a paráználkodásról és a házasságtörésről?
A Magasztos Allah azt mondja a Koránban:
„És ne közeledjetek a paráznasághoz. Bizony fertelmes dolog az, és milyen borzalmas út!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:32]
„Bizony azok, akik azt szeretik, ha a fertelmes bűn híre terjed azokkal kapcsolatban, akik hisznek, az ilyeneknek fájdalmas büntetés jár az evilágon és a Túlvilágon. Allah tudja, ám ti nem tudtok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:19]
A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) egyik társa közölte: „Néhány pogány, akik sok gyilkosságot és tilalmas szexuális tevékenységet követtek el, elmentek Mohamedhez (Allah áldásai és békéje legyen vele) és azt mondták: «Ó Mohamed! Bármit mondasz, és bármire hívod az embereket, az jó, de szeretnénk, ha tudatnád velünk, hogy tehetünk-e valamit kiengesztelésül múltbeli (rossz) tetteinkért.» Akkor a következő vers nyilatkoztatott ki:
«Azok, akik nem fohászkodnak Allah helyett más istenhez, és nem ölnek meg egyetlen lelket sem, amit Allah tilosnak nyilvánított, csak jogosan, és nem paráználkodnak. Aki viszont ezt teszi, büntetést kap.» [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:68]” (Al- Bukhári)
Az iszlámban a zina (paráználkodás/házasságtörés) nagy bűnnek számít.

 Van rá büntetés az iszlámban?
Allah azt mondja a Koránban:
„A parázna nőt és a parázna férfit, mindkettőjüket száz korbácsütéssel korbácsoljátok meg. És Allah vallására való tekintettel ne fogjon el benneteket a könyörület velük szemben, ha igazán hisztek Allahban és az Utolsó Napban. És kettejük büntetésénél legyen jelen a hívők egy csoportja.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:2]
Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) úgy ítélkezett, hogy: „A nem házas embert, aki illegális közösülést hajtott végre, egy évre száműzzék, és kapja meg a törvény által előírt büntetést (vagyis ostorozzák meg százszor)” (Al-Bukhári)

 A többi vallás is ezt a büntetést alkalmazta?
A Deuteronomium (Mózes 5. könyve) a 22:20-25 versben világosan kijelenti:
„Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szűzesség a leányban: Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az ő atyjának házánál. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt. Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonynyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjöket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg.”
A Próféta egyik társa közölte, hogy: „Egy zsidó nőt és egy zsidó férfit, akik zinát (házasságtörést) követtek el, hoztak Allah Küldötte  elé. Allah Küldötte elment a zsidókhoz, és megkérdezte tőlük: «Mit ír a Tóra azokról, akik zinát követnek el?» Azt mondták: «Fordítva felültetjük őket (hátas állatokra), és körbevezetjük őket.»Azt mondta: «Hozzatok nekem egy Tórát, ha igazat mondotok.» Hozták és felolvasták, és amikor elérkeztek a megkövezés verséhez, az ember, aki olvasta, a kezét a megkövezés verse fölé helyezte, és elolvasta azt, ami előtte, és ami utána volt. Az egyik társ, aki Allah Küldöttével volt, azt mondta neki: «Mondd neki, hogy emelje fel a kezét», így felemelte, és alatta volt a megkövezésről szóló vers. Tehát Allah Küldötte megparancsolta, hogy megkövezzék őket.” (Muszlim)
Ezt a gyakorlatot a Tóra is említi, és a zsidók is gyakorolták a történelmi korokban. Tehát az iszlám csak újra beiktatta ezt az Isteni parancsot, nem feltalálta. Ismételten azt mondhatjuk, Allah tudja mindent átfogó Bölcsességével és Tudásával, hogy mi a legjobb teremtményeinek, és csak olyan törvényeket hoz, amelyek megvédik teremtményeit az ártalomtól. Ezen felül, ha ezt a büntetést végrehajtják valakin, megtisztítja őt ettől a nagy bűntől. És Allah tudja a legjobban.
Miért kell valakit így büntetni?
-    Hogy engedelmeskedjünk Allah parancsainak.
-    Hogy megállítsuk a fertőző betegségeket a társadalomban: a zina (a paráználkodás és a házasságtörés) a legfőbb oka a fertőző és halálos betegségeknek (AIDS, herpesz és más nemi úton terjedő betegségek).
-    Megállítani a válásokat: a zina problémákat okoz a családokban.
-    Megállítani a hazugságot, lopást, gyilkosságot, féltékenységet, őszintétlenséget, stb, és hogy lecke/példa/figyelmeztetés legyen másoknak.
-    Megakadályozni, hogy emberek úgy szülessenek, hogy nem ismerik szüleiket, ami pszichológiai és mentális problémákhoz vezethet.
-    Megelőzni a törvénytelen gyerekek születését.
Néhány statisztikai adat:
 A 2009 május 13.-ai New York Times (Gardiner Harris) közölte: „Nem házas anyák szültek minden 10 gyerekből négyet az Egyesült Államokban 2007-ben, és ez az arány gyorsan növekszik mind bel-, mind külföldön, a kormány szerdán kiadott adatai alapján.”
 1970 előtt a legtöbb nem házas anya tinédzser volt. Az utóbbi időben azonban a 20 és 30 év közötti nem házas nők között a szülések aránya 34%-kal emelkedett 2002 óta, például a 30 és 34 év közöttieké. 2007-ben a huszonéves nők 60%-ának született gyereke házasságon kívül, a tizenévesek 23%-a, és a 30 feletti nők 17 %-a.
 A házasságon kívüli születések nagy része olyan szülőktől származik, akik együtt élnek, de nem házasok, az együttélés azonban a tanulmányok szerint kevésbé stabil, mint a házasság.
 A minta különösen hangsúlyozott a latin nőknél, 20 százalékkal nőtt 2002 és 2006 között, ez az utolsó olyan dátum, amelyben származás szerint nyomon lehet követni az adatokat. A nem házas latin nők 11 százaléka szült gyereket 2006-ban, a nem házas fekete nők 7 százaléka, és a nem házas fehér nők 3 százaléka, a kormány születési anyakönyvi kivonatokból származó adatai szerint.
 A szakértők szerint az Egyesült Államokban a helyzet aggasztóbb, mivel a párok sok más országban általában stabilabbak, és a kormány támogatása is gyakran magasabb.
A házasságon kívül született gyerekeknek az Egyesült Államokban rosszabbak az egészségügyi és oktatási eredményeik, mint a házasok gyermekei, de ezeken a problémákon minden egyedülálló anya osztozik.
Különös, hogy a nem házas nők szülési aránya 1995 és 2002 között stabilizálódott, és csökkent a tinédzserek és a fekete nők között. Azonban 2002 után a születési ráta a nem házas nők között ismét emelkedett. 1940-ben csak a születések 3.8 százaléka történt nem házas nőktől.
A District of Columbia és Mississippi rendelkezett a legnagyobb hányaddal a házasságon kívüli szülések területén 2007-ben: 59 százalék, illetve 54 százalék. A legalacsonyabb hányad, 20 százalék Utahban volt. New Yorkban 41 százalék, New Jerseyben 34 százalék, Connecticutban 35 százalék volt a házasságon kívül született gyerekek hányada. Sarah S. Brown, a Nemzeti Kampány a Tizenéves és Nemkívánatos Terhességek Megelőzéséért, egy non-profit szervezet vezetője azt mondta, hogy a szexet és a terhességet messze túl engedékenyen kezelik az Egyesült Államokban, ahol a nem tervezett terhességek, születések és abortuszok aránya messze meghaladja más iparosított nemzetekét.
„Ezek a trendek talán kedveznek a fiatal felnőttek igényeinek”, mondja, „de világos, hogy nem szerencsések a gyerekek számára”.
A Betegség Ellenőrzés és Megelőzés központja közölte 2006-ban:
•    Az élve születések száma 1,641,946
•    A nem házas nők szülésének aránya: 50.6 szülés minden 1000, 15-44 éves nem házas nőnél
•    Az összes szülés közül a nem házas nők aránya: 38.5 %.

♦ Mit mond az iszlám a vagyonnal rendelkező nők házasságáról?
A házassági ügyek területén Allah korlátozta a férfit, hogy maximum négy feleséget vehet el, és őket is csakis azzal a feltétellel, ha minden feleségével igazságosan és egyenlően bánik képességei szerint. Ezen kívül kötelezte a férjet, hogy kedvesen bánjon velük, ahogyan a Koránban mondja:
„És éljetek velük tisztességben.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:19]
Allah a nőt gondoskodónak teremtette, aki a férje háztartásában megparancsolja a jót és megtiltja a rosszat, és őt tette a gyerekek gondviselőjévé a férj távollétében. A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:
„A nő a férje háztartásának őrzője, és felelősségre lesz vonva (az Ítéletnapon) a gondjaira bízottakról.” (Szunan Abu Dáwúd 2928., Bukhári 7138. és mások).
Ahogy láthatjuk, az iszlám felemelte a nőt, és nemes státuszt adott neki!
A Kr. u. 7. századtól kezdve az iszlám a férjezett nőknek megadta a független személyiséget, amelytől a zsidó-keresztény Nyugat a legutóbbi időkig megfosztotta őket. Az iszlám a menyasszonyt és családját semmiféle kötelesség nem terheli, hogy ajándékot adjanak a vőlegénynek. A lány egy muszlim családban nem jelent terhet. A nő annyira megtisztelt pozíciót élvez az iszlámban, hogy nem kell ajándékot adnia, hogy a lehetséges férj-jelölteket vonzza. A vőlegény kell, hogy adjon egy jegyajándékot a menyasszony részére. Ez az ajándék a menyasszony tulajdona lesz, és sem a vőlegény, sem a menyasszony családja nem rendelkezik felette semmilyen részesedéssel, sem ellenőrzéssel. Vannak olyan muszlim társadalmak, ahol az százezer dolláros ajándék gyémántokban házassági ajándékként nem ritka. A feleség megtartja a házassági ajándékát akkor is, ha később a férje elválik tőle. A férj nem részesedik a feleség vagyonából, kivéve, ha ő szabadon felajánlja neki. A Korán világosan kijelenti ezt az álláspontot:
„Adjátok oda az asszonyoknak a házassági ajándékukat (jó szívvel). És ha ők úgy találják jónak, hogy átengednek nektek abból egy részt, (abban az esetben) használjátok azt haszonnal (és ne féljetek, mivel Allah megengedte nektek).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:4]
A feleség vagyona és keresete csakis az ő ellenőrzése alá tartozik, és csakis az ő egyedüli használatára korlátozódik, hiszen az ő és gyerekei eltartása a férj felelőssége. Mindegy, milyen gazdag egy feleség, nem a kötelessége, hogy részt vegyen a családfenntartásban, ez az ő egyedüli döntése. A házastársak örökölnek egymástól. A férjes asszony az iszlámban megőrzi független jogi személyiségét és családnevét.
A muszlim anyák, feleségek, lányok és húgok megkapták az örökösödés jogát tizenhárom évszázaddal azelőtt, hogy Európa egyáltalán felismerte, hogy ezek a jogok léteznek. Az örökség szétosztása nagyon nagy téma, amelyet a Korán a 4:7, 11, 12, 176. ájákban tárgyal.
♦ Az iszlám és a nők oktatása
Maga Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) egy külön napot szentelt a nők vallási oktatására:
„Néhány nő kérte a Prófétát (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy jelöljön ki egy napot számukra, mivel a férfiak minden idejét lefoglalták. Ezért megígért nekik egy napot a vallási órákra és parancsolatokra. Egyszer egy ilyen tanulás alkalmával a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: «A nő, akinek három gyermeke meghal, megmenekül a pokol tüzétől.» Erre egy nő azt kérdezte: «És ha csak kettő hal meg?» Azt felelte: «Akkor is, ha kettő (az is megvédi őt a pokol tüzétől)».” (Al-Bukhári)
Ez az elbeszélés megmutatja, hogy Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) milyen tiszteletet mutatott a nőknek és mennyire odafigyelt rájuk. Bár ő volt a muszlimok vezetője, meghatározott egy napot, amikor ő maga tanította őket a vallásra. Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta:
„Három ember kap kétszeres jutalmat: (egyikük) egy rabszolganő tulajdonosa, aki megtanítja őt a jó modorra és a legjobb oktatásban részesíti (a vallást megtanítja neki), felszabadítja őt, majd elveszi feleségül.” (Al-Bukhári)
Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta: „Ha valamelyikőtök felesége engedélyt kér tőletek (hogy elmehessen a mecsetbe), ne tiltsátok meg neki.” (Al-Bukhári)
Az iszlám támogatja, hogy a nők tanulják a vallást, mivel ők a felelősek a gyerekek neveléséért és oktatásáért. Közismert, hogy Allah Küldöttének (Allah áldásai és békéje legyen vele) halála után a társai Áisától (a Próféta feleségétől) (Allah legyen vele elégedett) tanultak és kértek vallási határozatokat, aki az egyik legnagyobb tudású embernek számított Allah Küldöttének hiteles hagyományai tekintetében.

♦ Mit mond az iszlám a leánycsecsemők élve eltemetéséről és meggyilkolásáról?
A Korán szigorúan megtiltja ezt a förtelmes gyakorlatot:
„Ám, ha valamelyiküknek leánygyermek születésének örömhírét hozzák, az arca elsötétül és haraggal telt. Elrejtezik az emberek elől azon rossz miatt, amiről hírt kapott. Vajon megtartsa-e őt (az újszülött leányt) szégyenre, vagy a földbe temesse? Milyen borzalmas az, ahogyan ítélkeznek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:58-59]
Meg kell említenünk, hogy ez a borzalmas bűn soha nem szűnt volna meg Arábiában, ha a Korán erőteljesen nem ítéli el a gyakorlatot. (16:59, 43:17, 81:8-9). A Korán ezen kívül nem tesz különbséget fiúk és lányok között. A Bibliával ellentétben a Korán a lány születését ajándéknak és Isten áldásának tekinti, ugyanúgy, mint a fiú születését. Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Bizony, Allah a Dicsőséges és Fenséges megtiltotta nektek, hogy engedetlenek legyetek anyátok felé, hogy eltemessétek lányaitokat élve, hogy megtagadjátok mások jogait(...).” (Muszlim)
A Korán a lány születésének ajándékát elsőnek említi:
„Allahé az egek és a föld királysága. Azt teremt, amit akar. Akinek akar, annak lány gyermeket ad, és akinek akar, fiú gyermeket ad.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:49]
Hogy eltörölje a leánycsecsemő-gyilkosság nyomát is a születő muszlim társadalomból, Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) nagy jutalmat ígért azoknak, akik lányokkal lettek megáldva, ha tisztességesen és kedvesen felnevelik őket:
„Aki lányokat nevel fel, és kedvesen bánik velük, ők védelem lesznek a számára a Pokol tüze ellen.” (Al-Bukhári és Muszlim)
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta:
„Aki eltart két lányt, amíg fel nem nőnek, ő és én így jövünk a Feltámadás Napjára; és egymás mellé tette ujjait.” (Muszlim)

♦ Mit mond az iszlám az anyáról és a szülőkről általában?
Az iszlámban az anyaság tisztelete, a dicsősége és a megbecsülése mindennel összehasonlíthatatlan. A Korán a szülőkkel való kedvességet közvetlenül a Mindenható Isten imádata után való fontosságú tettnek ítéli:
„Az Urad elrendelte, hogy senki mást ne szolgáljatok, csak Őt. És (elrendelte továbbá) a szülőkről való gondoskodást. És ha ők nálad érik el az öregkort, avagy csak egyikőjük, ne mondd nekik azt, hogy «Of», és ne becsméreld őket. Kegyes szavakat mondj nekik! Terjeszd ki kettejük fölé könyörületből az alázatosság szárnyát és mondd: «Uram. Irgalmazz nekik, miként felneveltek ők engem, mikor kicsi voltam.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:23-24]
A Korán több más helyen is különleges hangsúlyt helyez az anya nagy szerepére a szülésben és szoptatásban:
„Örökül hagytuk az embernek, hogy a szüleivel illendő módon bánjon. Mivel az anyja kényszerből volt terhes és kényszerből szülte őt a világra. A vele való terhességtől az elválasztásig harminc hónap van. Míg eléri ereje teljét és eléri a negyvenedik évét és azt mondja: «Uram! Arra ösztönözz engem, hogy hálás legyek a Te kegyedért, amit irántam és a szüleim iránt gyakoroltál, hogy jóravaló módon cselekedjem, amely elnyeri a Te tetszésedet! És az utódaimban tégy engem boldogulóvá. Hozzád fordulok megbánásommal. És én a magukat alávetők közül vagyok. (a muszlimok közül).»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:15]
Allah azt is mondja:
„Ráhagytuk az emberre a szüleit (meghagytuk, hogy gondoskodjon róluk és szépen bánjon velük). Hiszen az édesanyja gyengeséggel gyengeségen hordozta őt és elválasztása két évbe telt. Légy hálás Irántam és a szüleiddel szemben. Hozzám lesz a végső visszatérés.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:14]
Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Allah megtiltotta nektek az engedetlenséget édesanyátokkal, eltemetni lányaitokat élve, megtagadni mások jogait, és a jogtalan jövedelmet(...).” (Muszlim)
„Egy ember elment Mohamed Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy engedélyt kérjen a dzsihádban (Allah útján való harcban) való részvételre. A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) megkérdezte tőle: «A szüleid élnek?» Azt felelte: «Igen». A Próféta azt mondta neki: «Akkor az ő szolgálatukban tevékenykedj».” (Al-Bukhári)
A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) szigorúan figyelmeztetett a rokoni kapcsolatok megszakítása ellen, amikor azt mondta: „Aki megszakítja a rokonságot, nem lép be a Paradicsomba.” (Szahíh Al-Bukhári)
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt is mondta: „Aki szeretné, hogy ellátása és kora növekedjen, jó kapcsolatot tartson fenn rokonságával.” (Al-Bukhári)
Az anyák nagyon különleges helyzetét az iszlámban Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) ékesszólóan leírta:
„Egy ember megkérdezte a Prófétát (Allah áldásai és békéje legyen vele): «Kit tiszteljek a legjobban?» A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt felelte: «Az édesanyádat». «És ki jön utána?» – kérdezte az ember? A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt felelte: «Az édesanyádat». «És ki jön utána?» – kérdezte újra az ember? A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt felelte: «Az édesanyádat». «És ki jön utána?» – kérdezte az ember? A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) akkor azt felelte: «Az édesapádat».” (Bukhári és Muszlim)
Az anya az iszlámban nagy tiszteletnek örvend és a legjobb bánásmódban részesül.
   
♦ Mit mond az iszlám a menstruációról?
Az iszlám szerint a menstruáló nő nem rendelkezik semmiféle „fertőző tisztátalansággal”. Nem „érinthetetlen” és nem is „átkozott”. Normálisan éli életét, csak kevés korlátozással: a házaspár nem létesíthet szexuális kapcsolatot a menstruáció alatt. Minden más fizikai kontaktus közöttük engedélyezett. A menstruáló nő ezen kívül fel van mentve bizonyos vallásgyakorlatoktól, mint a napi ima és a böjt, menstruációja ideje alatt.
Közölték, hogy a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele)  egyik társa említette, hogy a zsidóknál az volt a szokás, amikor egy nő menstruált, nem ettek vele és nem maradtak vele egy házban. A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) társai megkérdezték erről a Prófétát (Allah áldásai és békéje legyen vele), és akkor a Magasztos és Fennkölt Allah kinyilatkoztatta:
„Kérdeznek téged a menstruációról. Mondd: «Az egy ártalmas dolog (ártalmas a férfinak, ha akkor létesítene szexuális kapcsolatot a feleségével), ezért maradjatok távol a nőktől (szexuálisan) menzeszük alatt(…)»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:222]
Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Mindent tehettek, kivéve a közösülést.” (Muszlim)
Közölték, hogy Áisah (a Próféta felesége) (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: „Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta nekem: «Add ide a pálmarost-matracot a mecsetből.» Azt mondtam: «De én menstruálok.» Azt mondta: «A menstruációd nem a kezedben van».” (Muszlim)
Közölték, hogy Áisah azt mondta: „Ittam, amikor menstruáltam, majd odaadtam a Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele) és ő oda helyezte a száját, ahonnan én ittam, és úgy ivott. És húst ettem egy csontról miközben menstruáltam, majd odaadtam a Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele), és ő oda helyezte a száját, ahol az én szám volt.” (Muszlim)
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) még együtt is feküdt és meg is érintette feleségeit (menstruációjuk alatt is). Áisah (a Próféta felesége) (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: „Ha valamelyikünk menstruált, Allah Küldötte (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta neki, hogy vegyen fel egy derék-kötőt (izár-t), majd megérintette őt (az izár felett).” (Muszlim)
Ez a teljes ellentéte mindannak, amit más vallásúak tesznek, ahogyan korábban leírtuk. Ez bizonyítja, hogy az iszlám önmagában ellenkezik minden szélsőséggel. Az iszlám a középút a két szélsőség között.

♦ Válás az iszlámban, hogyan kezeljük a házassági problémákat
Az iszlám a válás tekintetében is középúton helyezkedik el a kereszténység és a zsidóság között. A házasság az iszlámban egy fontos kötelék, amelyet csak nyomós okokkal lehet felbontani. A pároknak azt tanácsolják, hogy minden lehetséges megoldást igyekezzenek megtalálni, bármikor a házasságuk veszélybe kerül. A válásra csak akkor kerülhet sor, ha már tényleg nincs más megoldás. Dióhéjban, az iszlám elismeri a válást, azonban nem támogatja. Koncentráljunk először az elismerés-oldalra. Az iszlám elismeri mindkét oldal jogát, hogy véget vessenek házastársi kapcsolatuknak. Az iszlám a férj kezébe adja a Talaq (válás) jogát, és a feleségnek – a zsidó gyakorlattal ellentétben – is megadja a házasság felbontásához való jogot, amely Khul’-ként ismert. Ha a férj bontja fel a házasságot, nem kaphat vissza semmit a házassági ajándékból, amit adott a nőnek. A Korán kifejezetten megtiltja az elváló férjeknek, hogy visszavegyenek bármit is a házassági ajándékokból, bármilyen drágák vagy értékesek is voltak ezek.
„Ha egy asszony helyére új asszonyt akartok venni és az egyiküknek már adtatok egy qintár-t (nagy mennyiségű arany jegyajándékot), ne vegyetek abból vissza semmit! Vajon visszavennétek-e szégyenszemre és nyilvánvaló bűnként?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:20]
Ha a feleség szeretne véget vetni a házasságának, akkor visszaadhatja a házassági ajándékot a férjének. A házassági ajándék visszaadása ebben az esetben egy igazságos ellenszolgáltatás a férj részére, aki meg szeretné tartani feleségét, viszont a nő úgy döntött, hogy elhagyja. A Korán azt tanítja a muszlim férfiaknak, hogy ne vegyenek vissza semmilyen ajándékot, amit a feleségüknek adtak, kivéve, ha a feleség döntött úgy, hogy felbontja a házasságot:
„Nem megengedett a nektek (férfiaknak), hogy elvegyetek bármit is abból, amit nekik adtatok, ha csak nem attól félnek mind a ketten, hogy nem tartják be Allah törvényi szabályait. Ám ha attól féltek, hogy ők ketten nem tartják be Allah törvényi előírásait, akkor azzal nem követnek el bűnt, ha az asszony visszaadja a jegyajándékot válásához. Ezek Allah törvényi szabályozásai, ne lépjétek át azokat! És azok, akik Allah törvényi szabályozásait áthágják, azok a bűnösök.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:229]
Egy nő egyszer elment Mohamed Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele), és kérte a házassága felbontását. Azt mondta a Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele), hogy nincs semmi panasza a férje jellemére és viselkedésére. Egyedül az volt a problémája, hogy őszintén nem tetszett neki, annyira, hogy többé nem tudott vele élni. „A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) megkérdezte tőle: «Visszaadod a kertjét (amit adott neked házassági ajándékként)?» A nő azt felelte: «Igen.» A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) akkor utasította a férjet, hogy vegye vissza a kertjét és fogadja el a házasság felbontását.” (Al-Bukhári)
Néhány esetben a muszlim feleség meg szeretné őrizni a házasságát, viszont olyan helyzetben találhatja magát, ami arra kényszeríti, hogy a házasság felbontását kérvényezze, mint: bántalmazás, elhanyagolás, házastársi kötelességek nem teljesítése a férj részéről, stb. Ezekben az esetekben a muszlim bíróság bontja fel a házasságot.
A muszlim férfi nem válhat el feleségétől csak azért, mert nem tetszik neki. A Korán arra tanítja a muszlim férfiakat, hogy kedvesek legyenek feleségükhöz akkor is, ha langyosak az érzelmeik, vagy nem tetszenek nekik:
„Ó ti, akik hisztek! Nem megengedett a számotokra, hogy örököljétek a feleségeket, az akaratuk ellenére. És az sem, hogy akadályozzátok őket az újabb házasságban, csak azért, hogy elvehessetek valamit abból, amit korábban adtatok nekik. Kivéve, ha nyilvánvaló bűnös dolgot követtek el. Illendő módon bánjatok velük. Ha viszolyogtok tőlük, talán olyan valamitől viszolyogtok, amibe Allah sok jót tett.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:19]
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) hasonlót tanított: „Egy hívő férfi se gyűlöljön egy hívő nőt. Ha nem tetszik neki az egyik tulajdonsága, tetszeni fog neki egy másik.” (Muszlim)
Az iszlám gyakorlati vallás, és elismeri, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a házasság az összeomlás szélén áll, és olyan körülmények, amikor a kedves szavak és jó tanácsok nem jelentenek megoldást. Ezekre az esetekre a Korán gyakorlati tanácsokkal szolgál annak a házasfélnek, akinek társa helytelenül cselekszik. A férj, akinek a felesége helytelen viselkedése veszélyezteti a házasságot a Korán négy lehetőséget ad, ahogy a következő versek részletezik:
„És akinek engedetlen természetétől tartotok, azokat intsétek meg, majd kerüljétek az ágyban, végül (finoman) üssétek meg. Ha engedelmeskednek nektek, akkor ne keressetek ellenük más utat. Allah bizony Magasztos és Nagy. Ha attól féltek, hogy kettejük (a férj és a feleség) között szakadás jöhet létre, akkor küldjetek egy döntőbírót a férfi családjából és egy döntőbírót a nő családjából. Ha ők ketten a békülést akarják, úgy Allah is ehhez fog erőt adni közöttük. Allah bizony a Tudó és a mindenről tudással Bíró.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:34-35]
Az első hármat kell először megpróbálni. Ha nem működik, a családoktól kell segítséget kérni. Meg kell jegyezni, hogy a fenti versek fényében a lázadó feleség rendre utasítása egy ideiglenes eszköz lehet, amelyhez csak végszükség esetén folyamodhat a férj, ha az első két megoldás nem hozott eredményt, és ha van rá remény, hogy ez javulást hozhat a feleség viselkedésében. Ha így van, a férj semmi esetre sem zavarhatja továbbra a feleségét, ahogyan a vers szó szerint kijelentette. Ha nem hoz eredményt, a férj akkor sem folyamodhat ehhez az eszközhöz tovább, hanem a családok által segített békítés útjára kell lépni.
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) arra tanította a muszlim férjeket, hogy ne folyamodjanak ezekhez az eszközökhöz, kivéve végletes helyzetekben, mint nyílt erkölcstelenség vagy engedetlenség esetén a feleség részéről. Még ezekben az esetekben is finoman kell végrehajtani a büntetést, ahogy az iszlám meghatározta:
1.    Finoman kell megütni, ahogy valaki egy gyereket ütne meg,
2.    Ne üsse meg az arcát,
3.    Nem ütheti meg olyan erősen, hogy nyomot hagyjon.
Az iszlám Prófétája (Allah áldásai és békéje legyen vele) ezen felül elítélt minden verést. Néhány muszlim feleség panaszkodott neki, hogy férjeik megütötték őket. Ezt hallva a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) kategorikusan kijelentette:
„Akik ilyet tesznek (megütik a feleségüket), azok nem a legjobbak köztetek.” (Abu Dáwúd)
Emlékeznünk kell itt arra is, hogy a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:
„A legjobb közületek az, aki a legjobba családjához, és én vagyok közületek a legjobb a családomhoz.” (At-Tirmidhi)
 A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt tanácsot adta egy muszlim nőnek, akinek a neve Fatima bint Qaisz volt, hogy ne menjen hozzá egy férfihoz, mivel a férfi arról volt ismert, hogy veri a nőket:
„Elmentem a Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele) és azt mondtam: «Abul Dzsahm és Muáwiah megkérték a kezemet.» A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) (tanácsként) azt mondta: «Muáwiah nagyon szegény, és Abul Dzsahm szokása, hogy veri a nőket.»” (Muszlim)
Világossá kell tennünk azt is, hogy Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) soha nem ütött vagy akár beszélt egyik feleségével sem csúnya vagy tiszteletlen módon. Nem érintett meg egy nőt sem, vagy fogott kezet, aki nem volt a rokona. Ő (Allah áldásai és békéje legyen vele) a példakép, akit a muszlimoknak ma követniük kell mindennapi viselkedésükben.
Megjegyzendő, hogy a Talmud szentesíti a feleség verését, mint nevelési eszközt. A férjet nem korlátozza, hogy csak nyilvános szemérmetlenség esetén tehetne ilyesmit. Akkor is megütheti feleségét, ha nem akarja elvégezni a házimunkát. Ezen kívül nem kell finom büntetésre korlátoznia magát. Megengedett a számára, hogy megtörje felesége makacsságát ostorozással vagy éheztetéssel.
Ha a házasság problémájának az oka a férj helytelen viselkedése, a Korán a következőt javasolja:
„Ha egy asszony attól fél, hogy a férje rosszul bánik vele, vagy elfordul tőle, abban az esetben nem tekinthető bűnüknek, ha egymás között békés megegyezésre jutnak. A békés megegyezés jobb. A lelkek hajlamosak a kapzsiságra. Ám, ha jóravalók vagytok, és Istenfélők, Allahnak tudomása van mindarról, amit ti tesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:128]
Összefoglalva, az iszlám a házaspárok számára élhető tanácsokat ad a házasságuk megmentésére problémák és feszültségek esetére. Ha az egyik fél kockára teszi a házastársi kapcsolatot, a másik fél számára a Korán azt javasolja, hogy minden lehetségest tegyen meg annak érdekében, hogy megmentse ezt a fontos köteléket. Ha minden intézkedés elbukik, az iszlám megengedi a feleknek, hogy békésen és barátságosan elváljanak.
Sajnos sokan mondják manapság, hogy a muszlim országokban a nőket elnyomják, bántalmazzák, megerőszakolják, megverik és hasonlók. Azt mondják, a nyugati országokban a nők jogokat, védelmet és felszabadítást kapnak. Azonban ha megvizsgáljuk a kérdést közelebbről, világos, hogy ennek az ellentéte az igaz. A nőket ért erőszak és elnyomás a Nyugaton mindenki által ismert. Nem lehet összehasonlítani a muszlim országokkal. Az pedig, hogy bár kisebb számban, de sajnos ott is létezik, az az iszlám valódi tanításai figyelmen kívül hagyása miatt történik.

A nők elleni erőszak az Egyesült Államokban
Gyilkosság: Minden nap négy nő hal meg abban az országban, házasságon belüli erőszak következményeként: az áldozatot a férje vagy barátja öli meg. Ez körülbelül 1400 nő egy évben, az FBI szerint. A nők száma, akiket saját partnereik gyilkoltak meg, nagyobb, mint a Vietnámi háborúban elesettek száma.
Verés: Bár csak 572000 esetet jelentenek évente a családon belüli verésről, a legmérsékeltebb becslések is kettőtől négymillióra teszik a verések számát. Legalább 170000 azoknak az eseteknek a száma, amely kórházi kezelést, sürgősségi ellátást, vagy orvosi közreműködést igényel.
Szexuális zaklatás: Minden évben körülbelül 132000 nő jelenti, hogy nemi erőszaknak vagy nemi erőszak kísérletének áldozatai lettek, és az esetek több mint felében ismerik támadójukat. Becslések szerint ennek kétszerese-hatszorosa lehet a valós szám, ahány nőt megerőszakolnak, csak nem jelentik. Minden évben 1.2 millió nőt erőszakol meg ideiglenes vagy állandó partnere, többüket egynél többször.
Célpontok: A nők tízszer annyira valószínű, hogy bántalmazást szenvednek el társuktól, mint a férfiak. A fiatal nők, az elvált vagy egyedülálló nők, az alacsony keresettel rendelkező nők, és az afrikai-amerikai nők vannak a leginkább kitéve a zaklatásnak és az erőszaknak. A családon belüli erőszak ötször magasabb a szegény sorsú családoknál, és a feleség bántalmazása kétszer gyakrabban fordul elő munkanélküli férfiak esetében, mint teljes munkaidőben dolgozóknál.
A gyerekekre gyakorolt hatás: A fiatalkorú bűnözők négyszer gyakrabban kerülnek ki olyan családokból, ahol erőszakot tapasztaltak. A gyerekek, akik tanúi voltak az erőszaknak, ötször valószínűbb, hogy erőszakot fognak elkövetni vagy elszenvedni, amikor felnőnek.
Az egészségügyre gyakorolt hatás: Az olyan nők, akiket vernek, kétszer annyi kiadást jelentenek az egészségügynek, mint azok, akiket soha nem vertek. A terhes nők, akiket megvertek, 17%-uk elveszíti a gyermekét, vagy halva születik a gyerek, és kétszer vagy négyszer valószínűbb a kis születési súly a gyereknél. A bántalmazott nők nagyon sokan vannak a hajléktalanok és az öngyilkosok között. A családon belüli erőszak áldozatai bizonyos államokban nem köthetnek egészségbiztosítást, mert egy „már meglévő helyzetben” vannak.
Lásd a könyv elején lévő statisztikákat.

♦ Mit mond az iszlám az özvegyekről és az elvált nőkről?
A Korán a korábbi, megváltoztatott könyvekkel (Tóra, Evangélium, stb.) ellentétben világosan kijelenti, hogy az özvegy és elvált nők szabadon házasodhatnak azzal, akivel csak akarnak. Nincs a Koránban a váláshoz vagy özvegységhez kötődő stigma:
„És ha ti (férfiak) elváltok az asszonyoktól és ők a megszabott határidőt elérték, akkor vagy tartsátok meg őket a megengedett illendő módon, vagy engedjétek el őket a megengedett illendő módon. Ám ne tartsátok vissza őket azért, hogy ártsatok nekik, nehogy áthágjátok (Allah szabályait). Az, aki ilyen módon cselekszik, önmaga ellen követ el bűnt. És ne tegyétek Allah jeleit gúnyolódás tárgyává. És emlékezzetek Allah kegyelmére, amit veletek szemben gyakorolt, és arra, amit lebocsátott nektek a Könyvből és a Bölcsességből, hogy intsen benneteket általa. Féljétek Allahot, és tudnotok kell, hogy Allah minden dologról tudomással bír.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:231]
„És azok közületek, akik úgy halnak meg, hogy feleségeket hagynak hátra, ezek asszonyainak magukban négy hónapot és tíz napot kell várakozniuk. Miután elérik a megszabott határidejüket, nem róható fel bűnötökül az, amit magukban tesznek illendő módon. Allahnak tudomása van arról, amit tesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:234]
„És azok, akik meghalnak közületek, de feleségeket hagynak maguk után, azok kötelesek a feleségeik számára hagyatékot tenni, ellátásukra egy teljes évre, elűzés nélkül. Ám, ha ők maguk mennek el, nem tekinthető bűnötöknek az, amit ők tesznek magukban, illendően tesznek. Allah Hatalmas és Bölcs.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:240]
A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: „Aki gondoskodik egy özvegyről vagy egy szegényről, az olyan, mint egy mudzsáhid (harcos), aki Allah ügyéért harcol, vagy mint aki egész éjjel imádkozik és egész nap böjtöl.” (Bukhári)
A helyzet az, hogy Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) minden felesége, Áisah (Allah legyen vele elégedett) kivételével, volt már házas korábban.
Tehát mit gondoltok most? Remélhetőleg tisztáztunk néhány tévhitet és félreértést, ami az iszlámról jelen van a köztudatban. És remélhetőleg jobban sikerült megértenünk a nők helyzetét az iszlámban.

♦ Mit tett az iszlám a nőkért
Most említsünk meg néhány dolgot, amit az iszlám a nőkért tett, és emlékezzünk rá, hogy ezek Mohamed Prófétának (Allah áldásai és békéje legyen vele) lettek kinyilatkoztatva több mint 14 évszázaddal ezelőtt, és a mai napig gyakorolják őket.
  Az iszlám kijelenti, hogy a nők és a férfiak egyenlők Allah előtt.
 Az iszlám elítélte az iszlám előtti gyakorlatokat, amelyek lealacsonyítják és elnyomják a nőket.
 Az iszlám megadja a nőknek az öröklés jogát és az önálló tulajdonjogot, amelybe sem az apa, sem a férj, fiútestvér, fiú, sem bárki más nem szólhat bele.
 Az iszlám megadta a jogot a nőknek, hogy elfogadjon vagy visszautasítson egy házassági ajánlatot mindenféle nyomás nélkül.
 Az iszlám nem várja el a nőktől, hogy megváltoztassák a nevüket a házasságban.
 Az iszlám megvédi a családot, és elítéli a házassági hűség megcsalását. Csak egyféle családot ismer el: férj és feleség, akiket egy hiteles házassági szerződés köt össze.
 Az iszlám egyik fontos aspektusa a szülők tisztelete, megbecsülése, a róluk való gondoskodás, és a nekik való engedelmesség.
„A legjobb közületek az, aki a legkedvesebb a feleségeivel, és én vagyok közületek a legjobb a családomhoz.” (Al-Bukhári) Ez Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) tanítása.
 Az iszlám megparancsolja az erkölcsöt a gondolkodásban, viselkedésben és megjelenésben. Az olyan divattrendek és társadalmi minták, amelyek a nőt szexuális tárggyá alacsonyítják és kizsákmányolják, nem elfogadhatóak az iszlámban.
 A tisztaság és az erkölcsi mérce egyaránt elvárás a férfiaktól és a nőktől az iszlámban.
 A kendő nem egy iszlám, vagy muszlim tudósok által kitalált hagyomány; ez Allah parancsa, amelyet az iszlám megerősített. A kendő megvédi a nőt és segít neki megőrizni méltóságát és tiszteletét, és fenntartani a szerelmet és a szeretetet a férj és a feleség között.
 Az iszlám megtiltja a nők, gyerekek és idősek megölését még háború idején is. Azt mondják: „A történelem nem ismert még olyan könyörületes hódítókat, mint a muszlimok.”
 Az iszlám megtiltja még a rossz viselkedés feltételezését is a nőkkel kapcsolatban, ha valakinek nincs kézzelfogható bizonyítéka.
 Az iszlám annyi mindent nyújthat a világnak, amely nagy szükséget szenved erkölcsi útmutatás és vezetés terén.
Herman Eilts nagykövet az Egyesült Államok Kongresszusa Külügyi Bizottsága előtt azt mondta 1985. június 24.-én: „A muszlim közösség a Földön egy egybilliós szomszédság. Ez egy figyelemre méltó szám. De ami számomra ugyanilyen figyelemre méltó, az az, hogy az iszlám ma a leggyorsabban növekvő egyistenhívő vallás. Ez egy olyan dolog, amit számításba kell vennünk. Van valami helyes az iszlámban mert rengeteg embert vonz.”
Tehát ne hagyjátok magatokat becsapni és félrevezetni a média által a negatív dolgok tekintetében, amiket mondanak az iszlámról és a muszlimokról. Olvassatok saját informálódásotok érdekében. Tudnotok kell, hogy az iszlám felemelte a nőt és megadta neki azt a tiszteletet és megbecsülést, amit megérdemel. Most már tudjátok, hogy az iszlám nem egy szélsőséges vallás. Tehát ne nézzétek a szélsőségesek és tudatlanok tetteit, miközben arra gondoltok, hogy „az iszlám tanította nekik ezt”. Minden értelmes ember egyet fog érteni abban, hogy nem lehet gyűlölni vagy megítélni egy egész vallást vagy embercsoportot, tudatlanok tettei alapján, akik olyasvalaminek akarnak látszani, amik valójában nem is.
A médiának be kellene fejeznie az iszlám negatív bemutatását, és az emberek információikat megbízható forrásokból kellene, hogy szerezzék. Végül, de nem utolsó sorban, a nem-muszlimoknak fel kellene ismerniük, hogy néhány muszlim tudatlan tettei (öngyilkos merényletek, ártatlan férfiak, nők és gyerekek meggyilkolása, terrorcselekmények) nem az iszlámot mutatják be, és az iszlám és az igazi muszlimok mentesek ezektől a tettektől.
Tehát ha érdekel az igazság megismerése és elfogadása, ne félj, ne szégyelld magad. Vesd alá magad Annak, Aki teremtett engem, téged és minden létezőt, Allahnak, a Legkönyörületesebbnek.
Talán azt kérdezed: „Mit kell tennem, ha muszlim akarok lenni?”
Az első lépés hinni abban, hogy Allah az egyetlen igaz Isten, aki méltó az imádatra, nincs Neki társa, nincs szüksége közbenjáróra vagy fiúra.
Második lépés, hinni abban, hogy Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) Allah végső Küldötte. Ha valaki őszintén hisz ebben a szívében, mondja ki a következő mondatot arabul:
„Ashadu an lá iláha illaLlah, wa ashadu ana Muhammadan raszúlAllah”
És így az ember muszlim lesz.
Tudtad?
Az Egyesült Államokban minden négy áttért nőre jut egy áttért férfi.
Könnyű. Meg tudod csinálni.
Kérjük Allahot, a Legkegyelmesebbet, hogy fogadja el tőlünk ezt a munkát, és tegye őszintén az Ő egyedüli elégedettségére. Azt kérjük Tőle, hogy ez a kiadvány hasznos legyen minden ember számára. Végül, minden, amit tartalmaz, és helyes, az egyedül Allahtól származik, és ami helytelen, az önmagunktól. Allah, a Küldötte, Mohamed (Allah áldásai és békéje legyen vele) és az iszlám mentes minden hibától, és kérjük Allahtól, hogy bocsásson meg nekünk! Ámin!

 
Statisztikák

•    A családon belüli erőszaknak csak egynegyedét jelentik be [Munkáspárti Beszámoló, Áldozatok támogatása, 1992.]
•    Minden évben 100000 nő kér ellátást olyan erőszakos sérülésekre, amelyek otthon érték őket. [Judy megverése, BBC TV dokumentumfilm, 1989.]
•    A családon belüli erőszak nem csak a fizikai bántalmazást jelenti. Ide érthető a szexuális bántalmazás és a szellemi kegyetlenség is, ami aláássa a nő önértékelését. [McGibbon és Kelly, A nők bántalmazása otthon, 1989.]
•    Egy rendőrségen végzett kutatás szerint a férfiak 2/3-a úgy gondolta, hogy bizonyos helyzetekben erőszakosan reagálnának partnerük viselkedésére. [Islington Önkormányzata, 1994.]
•    A meggyilkolt nőknek majdnem felét jelenlegi vagy korábbi partnereik ölik meg. [Nemzeti Munkáspárti Beszámoló a családon belüli erőszakról, Áldozat támogatása, 1992.]
•    Az Egyesült Államokban évente 2-6 millióra becsülik azoknak a nőknek a számát, akiket megvernek.
•    A verés a 15-44 év közötti nők sérüléseinek elsőszámú oka.
•    Minden negyedik terhes nőt megvernek. A verés sokszor a terhesség alatt kezdődik, vagy gyakoribb lesz.
•    Az orvosi kiadások a családon belüli erőszak esetei miatt évente 3 billió dollár, és a vállalkozások évente 100 millió dollárt veszítenek ebből kifolyó okok (pl. betegszabadság, kisebb produktivitás, stb.) miatt.
•    Minden 7. lányt bántalmazza a barátja, és sokukat majd a férjük is bántalmazni fogja.
•    Az udvarlási erőszak széleskörű és nem dokumentált mind a férfiak mind a nők által. A középiskolások 30%-a tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot a randevúi alatt. A férfiak 37%-a és a nők 35%-a követte el a fizikai agresszió valamilyen formáját randevúpartnereikkel szemben.
•    A nők több sérülést szenvednek, és kétszer vagy háromszor valószínűbb, hogy nem kívánt szexuális együttlétben vesznek részt, mint a férfiak.
•    Az egyetemi erőszakos cselekmények 95%-a alkohollal vagy droggal hozható kapcsolatba.
•    Az erőszakoskodók 37%-a és az áldozatok 55%-a fogyasztott alkoholt vagy drogokat.
•    Férjek és udvarlók követnek el 13000 nők elleni munkahelyi erőszakos cselekményt minden évben (Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma, 1994.)
•    Több mint 1.7 millió nőt bántalmaztak fizikailag 1995-ben férfi partnereik, minden 12 másodpercben egy. (FBI).
•    Körülbelül 4.5 millió erőszakos bűncselekmény történt a nők ellen 1992-ben és 1993-ban. (Az igazságügyi hivatal elismeri, hogy ez a családon belüli erőszak és a nők ellen elkövetett erőszak számának alulbecsülése). (Az igazságügyi minisztérium nemzeti bűnügyi áldozati kérdőíve alapján).
•    A nők 50%-a lesz részese valamiféle bántalmazó kapcsolatnak élete során. Talán a lányod, az anyád, a feleséged, a barátnőd is.
•    30%-a a középiskolásoknak tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot a randevún.
•    A férfiak 37%-a és a nők 35%-a viselkedett már agresszívan randevúpartnerével.
•    Minden egy nemi erőszakra, amit bejelentenek, jut tíz, amit nem jelentenek be. A legkonzervatívabb becslés szerint minden évben 1 millió nő szenved nem halállal végződő erőszakot egy családtagtól. (Igazságügyi minisztérium különleges statisztikai beszámolója: Erőszak nők ellen: Becslések az újonnan kialakított kérdőívből ((NCJ-154348), 1995. augusztus, 3. old.)
•    Más becslések arra utalnak, hogy 4 millió amerikai nő tapasztal súlyos támadást a társától egy átlagos 12 hónapos időszakban. (Amerikai Pszichológiai Szervezet, Erőszak és a család c. beszámoló, 1996, 10. old.)
•    Közel 1 minden 3 felnőtt nőből tapasztal legalább egy fizikai támadást partnerétől felnőttkorában. (Amerikai Pszichológiai Szervezet, Erőszak és a család c. beszámoló, 1996, 10. old.)
•    1993-ban körülbelül 575000 férfit tartóztattak le nők ellen elkövetett erőszak miatt, és körülbelül 49000 nőt tartóztattak le férfiak ellen elkövetett erőszak miatt. (Amerikai Pszichológiai Szervezet, Erőszak és a család c. beszámoló, 1996, 10. old.) A családon belüli erőszak statisztikailag minden nemzetiségnél létezik. (Igazságügyi minisztérium különleges statisztikai beszámolója: Erőszak nők ellen: Becslések az újonnan kialakított kérdőívből ((NCJ-154348), 1995. augusztus, 3. old.)
•    A családon belüli erőszak áldozatainak 90-95%-a nő (Igazságügyi Minisztérium statisztikai adatok: Erőszak a partnerek között (NCJ-14259), 1994. november)
•    A női erőszak nagy része önvédelem, és sokkal kisebb sérülést okoz, mint a férfiak által elkövetett erőszak. (Chalk & King, szerk. Erőszak a családokban: Megelőzési és kezelési programok, Nemzeti Kutatótanács és Orvosi Intézet, 42. old (1996.))
•    A férfiak 47%-a, akik verik a feleségüket, legalább 3-szor megteszik ezt egy évben. (AMA diagnózis és kezelési irányelvek a családon belüli erőszakhoz, SEC: 94-677: 3M: 9/94 (1994).)
•    Az olyan családokban, ahol partnerbántalmazás történik, a gyerekek 1500-szor valószínűbb, hogy bántalmazva lesznek. (Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi segítségnyújtás hivatala, Családi erőszak, Az igazságügyi rendszer intervenciói, 1993.)
•    A várandós tizenévesek 26%-a közölte, hogy barátjuk fizikailag bántalmazta őket, és körülbelül a lányok fele azt mondta, hogy a verés akkor kezdődött vagy akkor lett erősebb, mikor a fiú értesült a terhességről. (Burstin, S., Törvényes válasz a tizenéves kori kapcsolati erőszakra, Családjogi negyedéves kiadvány, 29. kötet, 2. szám, 333-334 (1995 nyár) (idézve Worcester, A.,-t, Egy rejtett bűn: Kamasz megvert nők, Hálózati Hírek, Jul./Aug., Nők nemzeti egészségügyi hálózata 1993).)
•    Az erőszakot elszenvedett nők 2.5-szer valószínűbb, hogy megsérülnek, ha társuk követi el az erőszakot, mintha idegen. (Igazságügyi minisztérium különleges statisztikai beszámolója: Erőszak nők ellen: Becslések az újonnan kialakított kérdőívből ((NCJ-154348), 1995. augusztus, 4. old.)
•    A családon belüli erőszak egy folyamatos ciklus, amely egyre súlyosabb sérüléseket okoz, ahogy az idő halad, a megvert nők egyre többször mennek orvoshoz. (Gyerekbiztonsági Hálózat, Családon belüli erőszak: Protokollgyűjtemény az egészségügy számára (1992) 1. old.)
•    A partner által elkövetett gyilkosságok áldozatainak 65%-a már elvált a bántalmazótól halála előtt. (Florida Kormányzói Hatóság Feladatköre a családon belüli és szexuális erőszak ügyében, Florida Erkölcsi Rendezési Terv, 1997 47. old, 17. táblázat)
•    A családon belüli erőszakból bekövetkező haláleseteknek 88%-nak volt dokumentált története a fizikai bántalmazás ügyében. (Florida Kormányzói Hatóság Feladatköre a családon belüli és szexuális erőszak ügyében, Florida Erkölcsi Rendezési Terv, 1997 46-48. old, 14-21. táblázat)
•    A partner által meggyilkoltak 44%-át korábban már megfenyegette a gyilkos, hogy megöli őt vagy saját magát. 30%-uk hívta a rendőrséget. 17%-uk védelem alatt állt. (Florida Kormányzói Hatóság Feladatköre a családon belüli és szexuális erőszak ügyében, Florida Erkölcsi Rendezési Terv, 1997 46-48. old, 14-21. táblázat)
•    Minden 9. másodpercben megvernek egy nőt. (Kaliforniai családon belüli erőszak elleni szervezet, 1994)
•    Becslések szerint az összes középiskolás egyharmada bántalmazó kapcsolatba fog kerülni még érettségi előtt. (Levy, 1992)
•    A kapcsolati erőszak az elsőszámú oka a 15-44 éves nők sérüléseinek: ez több mint a nemi erőszak (idegenek által), rablás és autóbaleset összesen. (Társadalmi megoldás központja, 1997)
•    Háromszor annyi állatmenhely van az Egyesült Államokban, mint menedékhely bántalmazott nők számára. (Szenátusi igazságügyi bizottság, 1990.)
•    A 11-20 év közötti összes gyilkosságért letartóztatott fiúk 63%-a azt a férfit ölte meg, aki bántalmazta anyjukat. (Társadalmi megoldás központja, 1997)
•    15 millió nőt bántalmaznak életében valamikor. (C. Everett Koop, korábbi főorvos, 1989.)
•    A vert nők egynegyedétől kétharmadáig jelentenek bántalmazást terhességük alatt. (Verve terhesen: Esettanulmány, Az amerikai közegészségügyi társaság naplója)
•    1200 fehér, latin és fekete terhes nő tanulmányozása során minden hatodik jelentett fizikai bántalmazás terhesség alatt. (Terhesség alatti bántalmazás: Egy kultúrákon átívelő tanulmány a sérülések gyakoriságáról és súlyosságáról, J. McFarlane 1991.)
•    A vert nőket átlagosan évente háromszor támadják meg. (Partnerbántalmazás, R. Gelles és M. Straus, 1988.)
•    22-35%-a a nőknek, akik a sürgősségi ellátásokat igénybe veszik az Egyesült Államokban, folyamatos bántalmazás tüneteit viselik magukon. (A családon belüli erőszak esetei többet igényelnek, mint a sérülések ellátását, Az amerikai orvosi szervezet naplója, 1990.)
•     Az olyan családok, amelyben családon belüli erőszak előfordul, nyolcszor annyi esetben fordulnak orvoshoz, hatszor gyakrabban veszik igénybe a sürgősségi ellátást, és hatszor annyi vényhez kötött gyógyszert használnak, mint az átlag lakosság. (Családon belüli erőszak: Egy társadalmi válság, ami hatásos válaszra vár, Seattle családon belüli erőszak intervenció, 1989.)




 
Statisztika a támadókról és az áldozatokról

Egyesült Államok
A 2004-es John Jay Riport, amelyet az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia (USCCB) adott ki, a római katolikus egyházközségek által kitöltetett kérdőíveken alapult. A kérdőívek az adott információt olyan módon szűrték meg, hogy nem hozták nyilvánosságra a szexuális visszaéléssel vádolt papok és az áldozatok kilétét, valamint azt sem, hogy melyik egyházközségben történt a visszaélés. Az egyházközségeket arra bíztatták, hogy a kapott adatok alapján ők maguk adjanak ki beszámolókat.
A 2004-es John Jay Riport 10667 esetet említ, amelyet 4392 papot vádoltak meg kiskorúak szexuális molesztálásával 1950 és 2002 között. A 4392-es szám a négy százalékát jelenti a a 109694 papnak, akik ezalatt az idő alatt szolgálatot töltöttek be. (lásd a következő referenciákat: (4450 pap vád alatt szexuális bántalmazás miatt, CNN 2004. február 17, A katolikus papok által elkövetett kiskorúak szexuális bántalmazása problémájának természete és nagysága az Egyesült Államokban, John Jay Bűnügyi Igazságügyi Főiskola)
Körülbelül 56%-ukat feljelentették; 27%-uk ellen két vagy három vád is érvényben volt; majdnem 14%-uknak négytől kilenc esetben vádolták meg, és 3% (149 pap) több mint tíz feljelentés szól ellenük. Ez a 149 pap több mint 3000 áldozatért volt felelős, vagy a vádak 27%-áért. (Reese, Thomas J. (2004-03-22), Tények, mítoszok és kérdések, Amerika, találat:2009-07-29)
•    A vádakat 1872 esetben fenntartották és 824 pap esetében elejtették. Hihetőnek találták 1671 pap esetében és 345 pap esetében nem tartották hihetőnek. 298 papot, akiket felfüggesztettek rendjükből, nem foglaltak bele a tanulmányba.
•    Az 50%-uk 35 éves vagy fiatalabb volt, amikor az első vádpont megtörtént.
•    Majdnem 70%-ukat 1970 előtt szentelték fel.
•    Kevesebb, mint 7%-uk közölte, hogy ő is fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazásban szenvedett gyerekkorában. Bár 19%-uknak volt alkohol vagy drogproblémája, csak 9%-uk használta ezeket a szereket a bántalmazások alkalmával.
•    6%-uk pedofil, 15%-uk csak 11 és 12 évesek (fiúk és lányok egyaránt) iránt érdeklődik, 20%-uk válogatás nélküli, és 27%-uk mérsékelten válogatás nélküli. Lásd még: (Cartor, Cimbolic & Tallon (2008), Különbségtétel a pedofília és az efebofília között az egyházi kihágások esetében. Szexuális függőség és kényszerítés, 15. kötet, 4. kiadás, 311-319. old.)
•    Körülbelül 10.667 esetben jelentettek kiskorú áldozatokat az egyházi szexuális zaklatásról ebben az időszakban. Körülbelül 81 százalék fiú volt. 22.6% 10 éves vagy fiatalabb, 51%-uk 11 és 14 év közöttiek, és 27%-uk 15-17 évesek. (Reese, Thomas J. (2004-03-22). Tények, mítoszok és kérdések. Amerika. találat: 2009-07-29, Bono, Agostino. John Jay tanulmánya megmutatja a bántalmazás problémájának nagyságát, John Jay Bűnügyi Igazságügyi Főiskola.
•    Jelentős számú (majdnem 2000) nagyon fiatal gyermeket tettek áldozattá a papok ebben az időszakban.
•    9280 áldozati kérdőív tanúskodik nyomozásról szóló információkról. 6696 esetben (az összes eset 72%-ban), a vádak utáni nyomozás zajlott. Ezek közül 4570 esetben (80%-ukban) megerősítették, 1028 esetben (18%-ban) elejtették a vádat, és 83 esetben (1,5%-ban) hamisnak bizonyult a vád. 56 esetben a papok tagadták a vádakat.
•    Több mint 10 százaléka ezeknek a vádaknak lenyomozhatatlan. (Ez nem azt jelenti, hogy a vád hamis, hanem csak azt, hogy az egyházközség vagy rend nem tudta meghatározni, hogy az állítólagos bántalmazás megtörtént-e.)
•    Körülbelül 20%-ában a vádaknak a pap vagy meghalt vagy már nem volt aktív a vád idején, és ilyen esetekben általában nem végeztek nyomozást.
•    38,4%-ban a bántalmazás egyetlen év alatt zajlott le, az esetek 21.8%-ában több mint egy évig, de két évnél kevesebb ideig tartott, 28%-ban 2-4 évig tartott, 10%-ban 5 és 9 év között tartott, és kevesebb, mint 1%-ban tartott több mint 10 évig.

Bibliográfia

1. A Kegyes Korán: Okváth Csaba Abdulrahman fordítása, A Fahd Király nevét viselő, a Kegyes Korán nyomtatására alapított Komplexum
2. Allen, E. A., A civilizáció története, General Publishing House, Cincinnati, Ohio, 1889, 3. kötet
3. Encyclopaedia Americana (Nemzetközi kiadás), American Corp., N.Y., 1969, Vol.29.
4. Encyclopaedia Biblica (Rev.T.K.Cheynene és J.S.Black, szerkesztők), The Macmillan Co., London, Anglia, 1902, 3. kötet
5. Az Encyclopaedia Britannica, (11. kiadás), University Press Cambridge, Anglia, 191 1, 28. kötet
6. Az Encyclopaedia Britannica, The Encyclopaedia Britannica Inc., Chicago, III., 1968, 23. kötet
7. Hadíth. Néhány idézett hadíth-t a szerkesztő fordított arabból, különböző forrásokból. Voltak viszont olyanok, amelyeket angol fordításokból használt fel, mint: Szahih al-Bukhari, Szahih Muszlim, Szunan Abu Dáwud, Szunan at-Tirmidthi, Szunan an-Niszaa'í, Szunan Ibn Mádzsah, mindezeket a Dar as-Salaam adta ki.
8. Mace, David és Vera, Házasság: Kelet és Nyugat, Dolphin Books, Doubleday and Co., Inc., N.Y., 1960.
9. The Times, Nov. 18, 1993
10. Tabarani al-Awsat, 3. kötet
11. Mary Murray, Az Atya törvénye, London: Routledge, 1995
12. R. Thompson, Nők a Stuart Angliában és Amerikában (London: Routledge & Kegan Paul, 1974)
13. Menachem M. Brayer, A zsidó nő a rabbinikus irodalomban: Egy pszichoszociális perspektíva (Hoboken, N.J: Ktav Publishing House, 1986)
14. Susan W. Schneider, Zsidó és nőnemű (New York: Simon & Schuster, 1984)
15. Ute Frevert, Nők a német történelemben: a burzsoá emancipációtól a szexuális szabadságig, (New York: Berg Publishers, 1988)
16. John D'Emilio and Estelle B. Freedman, Intim kérdések: a szexualitás története Amerikában, (New York: Harper & Row Publishers, 1988)
17. Nathan Hare és Julie Hare, szerk., Krízis a feketék szexuálpolitikájában (San Francisco: Black Think Tank, 1989)
18. Philip L. Kilbride, Többnejűség a mi időnkben (Westport, Conn.: Bergin & Garvey, 1994)
19. Jeffrey H. Togay, "Házasságtörés," Encyclopaedia Judaica, II. kötet, col. 313. Lásd még: Judith Plaskow, Ismét Sinai-n állva: Zsidóság feminista perspektívából (New York: Harper & Row Publishers, 1990)
20. Lesley Hazleton, Izraeli nők. Az igazság a mítoszok mögött. New York: Simon and Schuster, 1977
21. A zsidóság és az új nő (New York: Behrman House, Inc., 1975)
22. Allen, E.A., A civilizáció története, 3. kötet
23. Encyclopaedia Britannica 11. kiadás, 1911, 28. kötet
24. Encyclopaedia Americana nemzetközi kiadás, 29. kötet
25. Encyclopaedia Britannica, 1968, 23. kötet
26. Leonard J. Swidler, Nők a zsidóságban: A nők helyzete a formatív zsidóságban (Metuchen, N.J: Scarecrow Press, 1976)
27.Thena Kendath, Egy orthodox ifjúság emlékei in Susannah Heschel, szerk.: Zsidó feministának lenni (New York: Schocken Books, 1983)
28. Különböző weboldalak az internetről a nők helyzete az iszlámban témakörben
29. A Szent Biblia, Károli Gáspár fordításában
30. Talmud
31. YWCA (Fiatal keresztény nők egyesülete) San Diego, és a Családon belüli erőszakot kutató és felkészítő intézet
32. OASIS - Opposing Abuse with Service, Information, and Shelter (Az erőszak ellen segítséggel, információval és menedékkel)
33. Erőszak a nők ellen: Nemzeti bűnügyi áldozatokról szóló kérdőív beszámolója, U.S. Department of Justice, Washington, D.C., January 1994.
34. A nemzeti nő-tanulmány, Crime Victims Research and Treatment Center, Medical University of South Carolina, Charleston, SC, 1992.
35. Öt kérdés az amerikai egészségügyben, American Medical Association, Chicago, 1991.
36. Bullock, Linda F. and Judith McFarlane, A születési súly és a verés kapcsolata,  Az amerikai szoptatás lapja, September 1989.
37. McFarlane, Judith, et al., „Terhesség és bántalmazás” Az Amerikai Orvosszövetség napilapja, June 17, 1992.
38. Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) statisztikák, 1992.
39. Sheehan, Myra A. A családon belüli erőszakra gyakorolt államokon átívelő hatás: Mik az előnyök? Fiatalkori- és családjog ma, 1993.
40. Sherman, Lawrence W. et al., Családon belüli erőszak: Tapasztalatok és kérdések, 1990.
41. Jamal Badawi, A nők helyzete az iszlámban








 
 Tartalom

       
    Bevezetés    1
    Első rész: A nem-muszlim nők helyzete    2
    •    A zsidó-keresztény hozzáállás hozzáállás az olyan nőkhöz, akik a vallásukat akarják tanulni?    3
    •    Mi az anya státusza a zsidó-keresztény perspektíva szerint?    4
    •    Menstruáló nők a zsidó-keresztény gondolkodás szerint    5
    •    Házasságtörés és paráznaság    6
    •    Mi a helyzet, ha a nő megözvegyül?    7
    •    Mi a helyzet a vagyonos nőkkel?    8
    •    Többnejűség a régi civilizációban    9
    •    Statisztikák    10
    •    A kendő a zsidó-keresztény gondolkodás szerint    11
    •    Az Ó- és az Újtestamentum nőképének összefoglalása    12
    •    A kereszténység kanonizált szentjeinek mondásai a nőkről    13
    •    Az iszlám felszabadítja a nőket    14
    •    Mi az iszlám, a Korán, és ki Allah?    15
    Második rész: A nők helyzete az iszlámban
    16
    •    Hogy bánjanak a férfiak a nőkkel?    17
    •    A férfiak és a nők kapcsolata az iszlám szerint    18
    •    Többnejűség az iszlámban    19
    •    Mit mond az iszlám a kendőről vagy a fej befedéséről?    20
    •    Mit mond az iszlám a „Ziná”-ról, vagyis a paráználkodásról és a házasságtörésről?    21
    •    Statisztikák    22
    •    Mit mond az iszlám a vagyonnal rendelkező nők házasságáról?    23
    •    Az iszlám és a nők oktatása    24
    •    Mit mond az iszlám a leánycsecsemők élve eltemetéséről és meggyilkolásáról?    25
    •    Mit mond az iszlám az anyáról és a szülőkről általában?    26
    •    Mit mond az iszlám a menstruációról?    27
    •    Válás az iszlámban, hogyan kezeljük a házassági problémákat    28
    •    Nők elleni erőszak az Egyesült Államokban    29
    •    Mit mond az iszlám az özvegyekről és az elvált nőkről?    30
    •    Mit tett az iszlám a nőkért    31
    Statisztika    32