Nő az iszlámban

„Az elmúlt 15 évben, mióta muszlim vagyok,” mondja Aisha Lemu, „sok kérdést tettek fel nekem nem muszlim barátaim és ismerőseim a muszlim életmóddal kapcsolatban. Az átlagos műveltséggel rendelkező nyugati szinte semmit sem tud az iszlámról, de a terület, ahol az ismeret hiányát a leginkább helyettesítette a félrevezetés, az valószínűleg a nők szerepe az iszlámban.” Bármilyen lehet a hiány, vagy a tartalom, amivel megtöltik, napjainkban az egyik legégetőbb szükség van az iszlám vallás megismertetésére a hiteles információk által. A nők helyzetét az iszlámban két nyugati háttérrel rendelkező muszlim nő mutatta be, egy angol és egy német, a Nemzetközi Iszlám Konferencián, az Európai Iszlám Tanács védnöksége alatt. Ennek az anyagát tartalmazza ez a könyv.


Nő az iszlámban

] Magyar – Hungarian – مجري [

 


        

Aisha Lemu  és  Fatima Heeren





Forditotta:
EUROPEAN ISLAMIC RESEARCH CENTER (EIRC)
& Julia Gabriel
Elenőrizte: Gharabli Gabriella

 
 ﴿ المرأة في الإسلام ﴾
        

عائشة ليمو  &  فاطمة هيرين





ترجمة:
المركز الأوروبي للدراسات الإسلامية
& جوليا جبريل
مراجعة: جبريلا غرابلي
 
Előszó

A Nyugat már több mint tizenhárom évszázada tud az iszlámról, de általában  ellenségként és fenyegetésként van bemutatva számára. Nem meglepő ezek után, hogy vallásunkat ellenséges, zsarnoki, erőszakos, sőt bálványimádó vallásként, kultúránkat, pedig, sötét és komor színekkel írták le. Ez a helyzet nem maradhat így, és nem bélyegezheti meg az iszlám és a nyugati világ közti kapcsolatokat. Az ismeretek gyarapodásával és az Európa és a muszlim világ közti egyre növekvő számú intellektuális, társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatokkal reméljük, hogy a régi felfogások megváltoznak, helyet adva a jobb megértésnek és a közelebbi együttműködésnek, amely tiszteletre és tényekre alapszik, az egyetértés és az egyet nem értés őszinte elismerésére, és a különbségek tiszteletben tartására.
A Londonban tartott Nemzetközi Iszlám Konferencia egy olyan esemény volt, ahol számos kiemelkedő muszlim tudós és politikus találkozott, hogy a világ előtt bemutassák az iszlám tanításait, ahogy azt a muszlimok értik. A konferencia célja a muszlimok kultúrája jobb megértésének fejlesztése a Nyugaton, hogy javítsa a muszlimok és más hitek és ideológiák követői közötti kapcsolatokat.
Egyik legemlékezetesebb előadás a nők az iszlámban betöltött szerepe volt. Két fiatal muszlim nő tartotta, mindketten nyugati származásúak, egyik angol, másik német. Így a nyugati közönségnek lehetősége volt meghallgatni az iszlám álláspontját olyanoktól, akik bár más háttérből jöttek, saját meggyőződésből elfogadták az iszlám társadalmi kereteket, és felkészültek rá hogy megosszák tapasztalataikat és intellektuális értékelésüket másokkal.

 Salem Azzam
Főtitkár
Európai Iszlám Tanács

 
Bevezetés

Időszakunkat a felfordulás és a változás jellemzi. Kétségek, a jelenlegi helyzettel való elégedetlenség, vágy egy forradalom után – úgy tűnik, ez szimbolizálja korunk szellemét. Ősi intézmények a szétesés felé haladnak. Azokat az értékeket, amelyek a múltban inspirálták és vezették az embert, ma megkérdőjelezik, ha nem egyenesen kigúnyolják. Minden folyamatosan változik.
Az érdeklődéssel és az újraértékeléssel tulajdonképpen semmi baj nincs. Voltak a múltban is fejlődési irányzatok, és a jövőben is lesznek. Változik a helyzet, ha az ember elveszíti az egyensúlyát és higgadtságát. Az ilyen időszakokban az ember újra értékel mindent egy magasabb kritérium szerint, és ez új horizontokat nyithat a jövőbeni fejlődéshez. Ha azonban egy nyíltan negatív hozzáállást indít el, az erkölcsi és kulturális vandalizmushoz vezet. A változást sokan várják és vágynak rá. Azt azonban elfelejtik, hogy lehet jó és rossz irányba is változni. A változásnál magánál sokkal fontosabb a változás iránya és saját ismeretünk a jóról és rosszról, az igazságról és igazságtalanságról, és elkötelezettségünk a helyes, az igazságos mellett, ellentéteik ellen. Számos bizonyítékot találunk arra, hogy forradalmi változások közepette élünk; de kevés a bizonyíték arra, hogy ez a változás a jó, az igazság irányában történik.
Az ilyen időszakban nagyon fontos, hogy figyelmünket az önmagáért történő változásról az okkal történő változásra irányítsuk. Az elménket ideálokra, értékekre és alapelvekre kell szegeznünk, hogy megalkossunk egy jövőre néző célt. A pillanatnyi helyett az alapokon kell gondolkoznunk, az eszközök helyett a célokon, a technikák helyett az elveken és ideológiákon. Ez nagy kihívás elé állítja a modern embert. Ez az, ami leginkább arra indítja az olyan ember figyelmét, aki az ember létének célját keresi a modern társadalomban, hogy egy muszlim szemén keresztül vizsgálja meg azt.
Az iszlám elismeri az emberi élet materiális aspektusát, mert ez nem csak a lélek vallása. Egyedisége abban rejlik, hogy az emberi életet a vallás valóságos részeként kezeli. A materiális életet és a társadalom technikai szempontú megtisztítását legalább annyira fontosnak tartja, mint a lélek megtisztítását és az ember összehangolását Teremtőjével. Minden olyan materiális vagy spirituális haladást elutasít, amely az egyik problémát a másiktól különválasztva kezeli. Integráltan közelít a kérdéshez. Minden forrást fel kíván használni, amely az ember rendelkezésére áll, hogy egy olyan új világot hozzon létre, amelyben az ember békében él Teremtőjével, az egész teremtett világgal, és önmagával. Éppen ez az, ami hiányzik a modern társadalomból.
A család az emberi társadalom egyik kulcsfontosságú alkotóeleme. Ha az ember nem kötött békét önmagával, ez az állapot leginkább az emberi kapcsolatok világában, különösen a családban és a párkapcsolatban jelenik meg. Korunk minden problémája és az emberiség jövőjének kérdései a nemek közötti kapcsolatra és a család és nevelés problematikájára vezethetők vissza.
A Londonban az Európai Iszlám Tanács és az Abdul Aziz Egyetem védnöksége alatt tartott Iszlám Konferencia az Iszlám és korunk kihívásai témakörével foglalkozott. Egy külön ülést szenteltek a nemek közötti kapcsolatoknak.

Kurshid Ahmad
Vezérigazgató
Iszlám Alapítvány
 
Első fejezet
A nő az iszlámban
Aisha Lemu

Az elmúlt 15 évben, mióta muszlim vagyok, sok kérdést tettek fel nekem nem muszlim barátaim és ismerőseim a muszlim életmóddal kapcsolatban. Az átlagos műveltséggel rendelkező nyugati szinte semmit sem tud az iszlámról, de a terület, ahol az ismeret hiányát a leginkább helyettesítette a félrevezetés, az valószínűleg a nők szerepe az iszlámban. Azt kérdezte egyszer valaki: „Az iszlám szerint ti hisztek abban, hogy a nőknek van lelke?” vagy: „A muszlim nők nem imádkozhatnak Mekkában, ugye?” vagy: „A Paradicsomba, az iszlám szerint, csak a férfiak jutnak be, ugye?”

Fantázia és menekülés
Ezek szerint az elképzelések szerint a muszlim nő spirituálisan nem személy, az árnyékok világában él, elnyomva és megalázva, és ebből az állapotból halálakor átlép a lélektelen nem-létezők közé. Ezt a képet a múltban a keresztény misszionáriusok terjesztették, és voltak közülük, akik még el is hitték. A nyugati gondolkodásban ez a kép egy másik mellett foglal helyet, amelyet a szórakoztató média közvetít, hogy a muszlim nő az Ezeregyéjszaka hollywoodi verzióinak háremhölgyeinek egyike. Ezek szerint ő egy hiányosan öltözött hölgyemény, aki a palotában pihen egy pamlagon számos hasonló társával együtt, csak arra várva, hogy mikor akad meg rajta urának és parancsolójának, a szultánnak a szeme.
A nyugati képzelet nagyon szereti e képeket – először a titokzatos, lefátyolozott szenvedő asszony, aki féltékeny és erőszakos férjétől állandó félelemben él, és Szent Györgyre vár, hogy lemészárolja a sárkányt és megszabadítsa őt; majd a selyemben és aranyban csillogó rabnő, aki csak ura gyönyöréért él. Melyik az a nyugati férfi vagy nő, aki egyszer sem álmodozott arról, hogy ő játszaná valamelyik szerepet? Kétségtelen, hogy ezért marad fenn ennyi ideje ez a fantázia. El akarjuk hinni, hogy ezek a nők léteznek, hogy álmodozhassunk róluk, míg tudatosan, nyilvánosan elítéljük ezeket a helyzeteket, amelyek annyira nyilván valóan ellenkeznek a nők felszabadításával kapcsolatos elvekkel.
Ez tehát egy álom, és amíg ekként értékeljük, kellemes fantáziavilágba repíthet minket. Most azonban azért vagyunk itt, hogy beszéljünk a nő szerepéről az iszlámban. Az erről szóló információ legjobb forrása nem mesék, képzelgések, vagy hollywoodi filmek, hanem az iszlám forrásának könyvei: tehát a Korán és Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) lejegyzett mondásai és tettei, a hadíszok.
Szándékom az, hogy ismertté tegyem számotokra azokat a Korán-részleteket és Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azon mondásait, amelyek a nőkkel kapcsolatosak, és hogy következtetéseket vezessek le arra nézve, hogy ezek mit jelentenek – vagy mit kellene, hogy jelentsenek – a nő életének gyakorlatában. Nem szándékom viszont a muszlim nő helyzetének bemutatása az egyes országokban a múltban vagy a jelenben, mivel ez rendkívül különböző idő és tér tekintetében, és az iszlám előtti idők szokásai, vagy a modern kulturális tényezők befolyásolják.

A nő spirituális státusza
Hadd kezdjem azzal, hogy világos bizonyítékkal világítsam meg a nő spirituális státuszáról szóló félreértéseket, hogy megnézzük, vajon van-e lelke, megtapasztalja-e a Paradicsomot. A Korán kategorikusan kijelenti, hogy a férfiak és a nők, akik gyakorolják az iszlám alapelveit, egyenlő jutalomban részesülnek:
إِنَّ الْمُسْلِمِينَ وَالْمُسْلِمَاتِ وَالْمُؤْمِنِينَ وَالْمُؤْمِنَاتِ وَالْقَانِتِينَ وَالْقَانِتَاتِ وَالصَّادِقِينَ وَالصَّادِقَاتِ وَالصَّابِرِينَ وَالصَّابِرَاتِ وَالْخَاشِعِينَ وَالْخَاشِعَاتِ وَالْمُتَصَدِّقِينَ وَالْمُتَصَدِّقَاتِ وَالصَّائِمِينَ وَالصَّائِمَاتِ وَالْحَافِظِينَ فُرُوجَهُمْ وَالْحَافِظَاتِ وَالذَّاكِرِينَ اللَّهَ كَثِيرًا وَالذَّاكِرَاتِ أَعَدَّ اللَّهُ لَهُم مَّغْفِرَةً وَأَجْرًا عَظِيمًا (35(
„Bizony a muszlim férfiaknak és a muszlim nőknek és a hívő férfiaknak és a hívő asszonyoknak, és az őszinte szívvel engedelmeskedő férfiaknak és nőknek és az igaz férfiaknak és az igaz asszonyoknak és a türelmes férfiaknak és a türelmes asszonyoknak és az alázatos férfiaknak és az alázatos asszonyoknak és az adakozó férfiaknak és az adakozó asszonyoknak és a böjtölő férfiaknak és a böjtölő asszonyoknak és a szemérmükkel önmegtartóztató férfiaknak és a szemérmükkel önmegtartóztató asszonyoknak és az Allahról gyakran megemlékező férfiaknak – ezek mindegyikének Allah megbocsátást és hatalmas jutalmat készített elő.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:35]
Isten (Allah) azt is mondja:
مَنْ عَمِلَ صَالِحًا مِّن ذَكَرٍ أَوْ أُنثَىٰ وَهُوَ مُؤْمِنٌ فَلَنُحْيِيَنَّهُ حَيَاةً طَيِّبَةً وَلَنَجْزِيَنَّهُمْ أَجْرَهُم بِأَحْسَنِ مَا كَانُوا يَعْمَلُونَ
„Aki jótetteket cselekedett, akár férfi, akár nő és mindeközben hívő, azt a jó élettel fogjuk jutalmazni. És Mi a legjobb tetteik szerint fogjuk jutalmazni őket (a Feltámadás Napján).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:97]
Az iszlám öt pilléréből minden egyes – a hit tanúsítása, az ima, a böjt, az adakozás és a zarándoklat – ugyanannyira fontos a nőknek, mint a férfiaknak, és nincs különbség jutalmazásuk között.
Isten (Allah) azt mondja a Koránban:
يَا أَيُّهَا النَّاسُ إِنَّا خَلَقْنَاكُم مِّن ذَكَرٍ وَأُنثَىٰ وَجَعَلْنَاكُمْ شُعُوبًا وَقَبَائِلَ لِتَعَارَفُوا إِنَّ أَكْرَمَكُمْ عِندَ اللَّهِ أَتْقَاكُمْ ۚ إِنَّ اللَّهَ عَلِيمٌ خَبِيرٌ
„Ó ti emberek! Férfiból és nőből teremtettünk benneteket. Népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. Allahnál a legnemesebb közületek az, aki a legistenfélőbb köztetek. Allah Tudó és a mindent figyelemmel Kísérő.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 49:13]
Azt is megemlíthetjük itt, hogy az egyik első híres misztikus az iszlámban, Rábia Al-Adawijja nő volt.

Intellektuális státusz
Miután minden kétséget kizártunk a nő és a férfi spirituális egyenlősége tekintetében, mi a helyzet intelligenciájukkal, tudásukkal és oktatásukkal?
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:
"طلَبَ العِلْمِ فريضَةٌ على كُلِّ مسلِمٍ." صحيح رواه ابن ماجه وغيره
„A tudás keresése kötelező minden muszlim (férfi és nő) számára.”  (Ibn Mádzsa)
A „tudás” a muszlimok számára nem felosztható szent és világi tudásra, és a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) e mondás ma úgy értelmezhető, hogy minden muszlim fiú és lány, férfi és nő oktatásban kell részesüljön, lehetőség szerint, szem előtt tartva Allah szavait a Koránból:
وَمِنَ النَّاسِ وَالدَّوَابِّ وَالْأَنْعَامِ مُخْتَلِفٌ أَلْوَانُهُ كَذَٰلِكَ إِنَّمَا يَخْشَى اللَّهَ مِنْ عِبَادِهِ الْعُلَمَاءُ إِنَّ اللَّهَ عَزِيزٌ غَفُورٌ
„Az emberek és az állatok és a jószágok között is különbözőek vannak. Így van ez. Csak azok félik Allahot az Ő szolgái közül, akik tudással rendelkeznek. Allah Hatalmas és Megbocsátó.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 35:28]
Az iszlám tehát azt mondja, hogy mind a férfiak, mind a nők rendelkeznek a tanulás, a megértés és a tanítás képességeivel, és a tudás megszerzésének egyik célja Isten még jobb megismerése. Az iszlám úgy tartja, hogy valaki, akár férfi, akár nő, minél többet tanulmányozza a teremtett világot és megfigyeli működését, annál tudatosabbá válik a Teremtő Hatalmát illetően, Aki alkotta és fenntartja a teremtett világot.
Egyik leghíresebb nő az iszlám történetében Áisah (Allah legyen vele elégedett), a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) felesége. Ami miatt elsősorban ismertté vált, az intelligenciája és kiemelkedő emlékezőtehetsége. Őt tartják az egyik legmegbízhatóbb hadíszforrásnak e tulajdonságai miatt. Több mint kétezer hadíszt közölt, és ő volt az egyik legnagyobb hadísztanár.
Általánosságban véve a muszlim világban a korai középkori időktől kezdve nem volt semmilyen akadálya vagy tilalma annak, hogy nők tanulmányokat folytassanak – ellenkezőleg, a vallás ezt támogatta. Ennek eredményeként sok nő vált híressé saját jogán, mint vallástudós, írónő, költőnő, doktornő, tanárnő. Közéjük tartozik Nafisza, Ali (Allah legyen vele elégedett) leszármazottja, aki akkora tekintély volt a hadísztudományban, hogy Sáfii imám hírneve tetőfokán a köréhez tartozott Al-Fusztátban, és Suhda seikha, aki nyilvános előadásokat tartott Bagdad legfontosabb mecseteiben nagy közönség előtt irodalomról, retorikáról és költészetről, és az iszlám egyik legnagyobb tudósa volt.
Muszlim nőket tanárnőként, írónőként, költőnőként a társadalom számos esetben tartott nagy tiszteletben. Ezért a muszlim nő minden támogatást megkap, hogy folytassa tanulmányait bármilyen területen, és hogy képzettségét vagy szakmai felkészültségét a társadalom javára fordítsa olyan erkölcsi feltételek között, amelyekről később ejtünk szót a kiadványban.

Nemek közti kapcsolatok
Miután rávilágítottunk a nő független spirituális és intellektuális státuszára az iszlámban, a következő lépés a férfiakkal való kapcsolatuk. Itt egy kölcsönös kapcsolatról beszélhetünk. A Korán azt mondja:
وَمِنْ آيَاتِهِ أَنْ خَلَقَ لَكُم مِّنْ أَنفُسِكُمْ أَزْوَاجًا لِّتَسْكُنُوا إِلَيْهَا وَجَعَلَ بَيْنَكُم مَّوَدَّةً وَرَحْمَةً إِنَّ فِي ذَٰلِكَ لَآيَاتٍ لِّقَوْمٍ يَتَفَكَّرُونَ
„Az Ő Jelei közé tartozik az is, hogy magatokból feleséget teremtett nektek, hogy velük lakjatok. És közöttetek szeretetet és könyörületet alkotott. Bizony ebben is jelek vannak az olyan nép számára, amelyik elgondolkozik.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 30:21]
Ez a férj és feleség közti kapcsolat nagyon fontos meghatározása. Azt jelenti, hogy nyugalmat találnak egymás társaságában, nem csak szexuális értelemben, hanem „szeretetben és könyörületben”. Ez a leírás kölcsönös gondoskodásra, figyelmességre, tiszteletre és kedvességre utal.
Számos hadísz van, különösen az Áisah (Allah legyen vele elégedett) által közöltek, amelyek megmutatják, hogyan viselkedett a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) a feleségeivel. Ami leginkább felkelti a figyelmünket ezekből az, hogy mennyire gondoskodtak és tisztelték egymást a házasságban. A feleség nem szolgája a férjnek, hanem, a közlések szerint, körülbelül ugyanannyi dolgot tett a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) a feleségeiért, mint amennyit a feleségei érte.
A Korán egy másik fejezetben azt mondja a feleségről általánosságban:
هُنَّ لِبَاسٌ لَّكُمْ وَأَنتُمْ لِبَاسٌ لَّهُنَّ
„Ők olyanok számotokra, mint a ruházat és ti is olyanok vagytok az ő számukra.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:187]
Más szavakkal, egy öltözet, amely meleget, védelmet és méltóságot nyújt, a férj és feleség élvezheti egymás intim társaságát, kényelmét, és védelmét a házasságtörés és más sérelmek ellen.
A Korán-idézetből az is következik, hogy az iszlám viselkedési szabályainak célja a család egységének védelme, hogy a nyugalom, szeretet, könyörület és Isten-tudatosság fejlődhessen és virágozhasson a férj, a feleség és a házasságukban születő gyerekek hasznára.
Ezért ahhoz, hogy megvizsgáljuk a férfiaktól és a nőktől elvárt viselkedést mind házasságban, mind azon kívül, figyelembe kell vennünk, hogy ezeknek célja az egyén és a társadalom haszna. Azt is észben kell tartanunk, hogy az iszlám egy átfogó életmód, és az egyes aspektusait nem egymástól különállóan kell megvizsgálnunk. Ez egy teljes életmód, és minden egyes részét a teljes egész kontextusában kell szemlélnünk.
Hogy megértsük a nő szerepét a muszlim társadalomban, meg kell vizsgálnunk mind jogait, mind kötelességeit, azt, hogy tőle milyen viselkedés van elvárva a férfiakkal szemben, és hogy a férfiaktól milyen viselkedés várható el irányában.

Jogok és kötelességek
Vizsgáljuk meg először, mi jár neki a férfiaktól. A Korán azt mondja:
الرِّجَالُ قَوَّامُونَ عَلَى النِّسَاءِ بِمَا فَضَّلَ اللَّهُ بَعْضَهُمْ عَلَىٰ بَعْضٍ وَبِمَا أَنفَقُوا مِنْ أَمْوَالِهِمْ ۚفَالصَّالِحَاتُ قَانِتَاتٌ حَافِظَاتٌ لِّلْغَيْبِ بِمَا حَفِظَ اللَّهُ
„A férfiak irányító támaszai a nőknek, mivel Allah előnyben részesített közülük a másikkal szemben. És amiatt is, amit ők a javaikból költenek. A kegyes asszonyok engedelmesek és ügyelnek arra, ami rejtett, amivel Allah vigyázz arra” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:34]
Tehát a muszlim társadalomban a férfié a család eltartásának teljes felelőssége. Ez nem csak erkölcsi, hanem törvényes kötelesség. Minden, amit a feleség keres, az a sajátja, hogy saját maga rendelkezzen felette: költheti magára is, vagy részt vehet a család kiadásaiban, ha akar.
A feleség felelőssége az otthon gondozása és a család jóléte. Kifejezheti nézeteit és javaslatokat tehet bármivel kapcsolatban, de a legjobb szerep számára a házastársi kötelék ápolása és erősítése érdekében, férjének elismerése mint az, aki felelős a család ügyeinek intézésében, engedelmeskedjen neki még olyan kérdésekben is, amit máshogy gondol, hacsak ez nem megy túl az iszlám határain. Ezt jelenti az engedelmesség a muszlim házasság kontextusában. A férj elismerését jelenti, mint családfő, és mind a férj, mind a feleség lojalitását jelenti a magasabb törvény, a Saría iránt.
Abu Hurairah (Allah legyen vele elégedett) közölte:
" قِيلَ لِرَسُولِ اللَّهِ صلى الله عليه وسلم: «أَىُّ النِّسَاءِ خَيْر؟ٌ» قَالَ: «الَّتِي تَسُرُّهُ إِذَا نَظَرَ وَتُطِيعُهُ إِذَا أَمَرَ وَلاَ تُخَالِفُهُ فِي نَفْسِهَا وَمَالِهَا بِمَا يَكْرَهُ.»"‏صحيح   رواه أحمد والنسائي
„A Prófétát (Allah áldásai és békéje legyen vele) megkérdezték: «Melyik nő a legjobb?» Azt válaszolta: «Az, akit ha lát (a férje), örömmel tölti el, engedelmeskedik neki ha kér tőle valamit, és nem tesz semmit (férje) akarata ellenére, ami saját magát vagy vagyonát illeti.»” (an-Naszái)
A férfi kötelessége, hogy gondoskodjon feleségéről és figyelmes legyen vele és minden nővel, mint a gyengébb nemmel. A gavalléria koncepcióját tudósok hozták át Európába a korai muszlim világból a francia trubadúrok idejében.
A gavalléria az elmúlt ötven évben nagyon lecsökkent, mivel ellenkezik a mai tendenciával, ahol a nőnek ugyanúgy meg kell küzdenie az életben maradásért a kegyetlen világban, mint a férfiaknak. A muszlim álláspont az, hogy a nőt meg kell kímélni ezektől a küzdelmektől és aggodalmaktól, hogy minden figyelmét az otthonteremtésre szánhassa.
A muszlim nő szerepe otthon létszükséglet a férj boldogságához és a gyerekek fizikai és spirituális fejlődéséhez. Feladata, hogy családja életét édessé és örömtelivé, az otthont biztonság és béke helyszínévé tegye. Ez és a lehetősége, hogy fejlesztheti gyerekeinek jellemét, nagy hatással van a következő generáció viselkedésére, mikor elérik a kamasz, majd a felnőttkorukat. Van egy ismert szólás arabul: al-ummu madraszatun, ez azt jelenti, hogy „az anya iskola”, és ez megmutatja e szerep fontosságát.

Házasság az iszlámban
Most a házasság folyamatáról fogunk beszélni az iszlámban. Amikor egy lány eléri a házasságra érett kort, a szülők hagyományosan nagy szerepet játszanak a férj kiválasztásában, de a lány véleményét kötelező kikérni. Közölték, hogy egy lány elment a Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele) panaszkodni, hogy férjhez adták anélkül, hogy megkérdezték volna. A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) elrendelte, hogy a lány semmissé teheti a házasságot, ha a azt szeretné.
Manapság a tanult muszlim lányoknak nagyobb szavuk van a férj kiválasztásában, de a szülők véleménye a fiúról még mindig nagyon fontos, és ritka, hogy egy fiú vagy egy lány szülei akarata ellenére házasodik meg. A muszlim hagyományok része, hogy vagy a szülők, vagy a pártfogó beleegyezése szükséges a házassághoz.
Az özvegy vagy az elvált nő azonban bárkihez hozzámehet, feltehetően azért, mert elég érett és tapasztalt ahhoz, hogy önmaga döntsön.
Ha egy lányt vagy nőt feleségül vesznek, a házasság elengedhetetlen feltétele, hogy a vőlegény jegyajándékot (mahr-t) adjon a menyasszonynak. Ez a jegyajándék nem olyan, mint az európai hozomány, amit a lány apja ad a lányának, de a házasságkötéstől kezdve a férj tulajdona lesz. A jegyajándék az afrikai „menyasszony-fizetség” hagyományára sem hasonlít, amikor a vőlegény a lány apjának ellenszolgáltatást fizet. Az iszlámban a jegyajándékot a vőlegény adja a menyasszonynak, és ez a lány kizárólagos tulajdonába kerül. (Az ő tulajdona marad válás esetén is. A Khul válás esetén, amikor a feleség indítványozza a válást, kérhetik, hogy visszaadja a jegyajándék egészét vagy egy részét.)
A férj kötelessége, akár jó a kapcsolata a feleségével, akár nem, hogy szépen bánjon vele. A Korán előírja:
يَا أَيُّهَا الَّذِينَ آمَنُوا لَا يَحِلُّ لَكُمْ أَن تَرِثُوا النِّسَاءَ كَرْهًا وَلَا تَعْضُلُوهُنَّ لِتَذْهَبُوا بِبَعْضِ مَا آتَيْتُمُوهُنَّ إِلَّا أَن يَأْتِينَ بِفَاحِشَةٍ مُّبَيِّنَةٍ  وَعَاشِرُوهُنَّ بِالْمَعْرُوفِ فَإِن كَرِهْتُمُوهُنَّ فَعَسَىٰ أَن تَكْرَهُوا شَيْئًا وَيَجْعَلَ اللَّهُ فِيهِ خَيْرًا كَثِيرًا
„Ó ti, akik hisztek! Nem megengedett az számotokra, hogy örököljétek a feleségeket az akaratuk ellenére. És az sem, hogy akadályozzátok őket az újabb házasságban, csak azért, hogy elvehessetek valamit abból, amit korábban adtatok nekik, kivéve, ha nyilvánvaló bűnös dolgot követtek el. Illendő módon bánjatok velük. Ha viszolyogtok tőlük, talán olyan valamitől viszolyogtok, amibe Allah sok jót tett.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:19]
Egy másik fontos előny a muszlim feleségek számára, hogy az erkölcs terén nincs kettős mérce. Bármilyen olyan szokás a világban, amiért a nőket felelősségre vonják, de a férfiaknak megbocsátják, a Korán szerint és a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) tanításai szerint Isten ugyanazt az erkölcsös viselkedést várja el a férfiaktól, mint a nőktől, és ugyanazokat a büntetéseket írja elő a férfiak és a nők számára az erkölcsi törvények megszegése esetén. Ezt később bővebben kifejtjük.
Ha válásra kerül sor, az előbb említett szép viselkedést továbbra is fenn kell tartani. A Korán azt mondja:
الطَّلَاقُ مَرَّتَانِ فَإِمْسَاكٌ بِمَعْرُوفٍ أَوْ تَسْرِيحٌ بِإِحْسَانٍ وَلَا يَحِلُّ لَكُمْ أَن تَأْخُذُوا مِمَّا آتَيْتُمُوهُنَّ شَيْئًا إِلَّا أَن يَخَافَا أَلَّا يُقِيمَا حُدُودَ اللَّهِ فَإِنْ خِفْتُمْ أَلَّا يُقِيمَا حُدُودَ اللَّهِ فَلَا جُنَاحَ عَلَيْهِمَا فِيمَا افْتَدَتْ بِهِ تِلْكَ حُدُودُ اللَّهِ فَلَا تَعْتَدُوهَا وَمَن يَتَعَدَّ حُدُودَ اللَّهِ فَأُولَٰئِكَ هُمُ الظَّالِمُونَ
„A válás (kétszer történhet meg, ezt követően) vagy meg kell tartani a helyes módon, vagy el kell engedni a jóravaló módon. És ekkor nem megengedett nektek (férfiaknak), hogy elvegyetek bármit is abból, amit nekik adtatok – ha csak nem attól félnek mind a ketten, hogy nem tartják be Allah törvényi szabályait. Ám ha attól féltek, hogy ők ketten nem tartják be Allah törvényi előírásait, akkor azzal nem követnek el bűnt, ha az asszony megváltja magát. Ezek Allah törvényi szabályozásai, ne lépjétek hát át azokat! És azok, akik Allah törvényi szabályait átlépik, ők a bűnösök.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:229]
Tehát, sem a jegyajándékot sem más ajándékot nem lehet visszavenni.
A Korán azt is mondja:
وَإِذَا طَلَّقْتُمُ النِّسَاءَ فَبَلَغْنَ أَجَلَهُنَّ فَأَمْسِكُوهُنَّ بِمَعْرُوفٍ أَوْ سَرِّحُوهُنَّ بِمَعْرُوفٍ  وَلَا تُمْسِكُوهُنَّ ضِرَارًا لِّتَعْتَدُوا وَمَن يَفْعَلْ ذَٰلِكَ فَقَدْ ظَلَمَ نَفْسَهُ  وَلَا تَتَّخِذُوا آيَاتِ اللَّهِ هُزُوًا  وَاذْكُرُوا نِعْمَتَ اللَّهِ عَلَيْكُمْ وَمَا أَنزَلَ عَلَيْكُم مِّنَ الْكِتَابِ وَالْحِكْمَةِ يَعِظُكُم بِهِ وَاتَّقُوا اللَّهَ وَاعْلَمُوا أَنَّ اللَّهَ بِكُلِّ شَيْءٍ عَلِيمٌ
„És ha ti (férfiak) elváltok az asszonyoktól és ők (az asszonyok) a megszabott határidőt elérték, akkor vagy tartsátok meg őket a megengedett illendő módon, vagy engedjétek el őket a megengedett illendő módon. Ám ne tartsátok vissza őket (rájuk nézve) ártalmasan, nehogy áthágjátok (Allah törvényeit). Az, aki ilyen módon cselekszik az önmaga ellen követ el bűnt.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:231]
A feleséggel és a családdal való kedves bánásmód az iszlám vallás része. Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:
"أَكْمَلُ الْمُؤْمِنِينَ إِيمَانًا أَحْسَنُهُمْ خُلُقًا وَخِيَارُكُمْ خِيَارُكُمْ لِنِسَائِهِمْ خُلُقًا.‏"‏ صحيح رواه الترمذي وابن حبان
„A hívők akiknek a legtökéletesebb a hite azok, akiknek a legjobb a jelleme, és a legjobbak közületek azok akik a legjobbak a feleségeikkel.” (at-Tirmidhi)
Egy másik hadísz szerint:
"خِيَارُكُمْ خِيَارُكُمْ لِنِسَائِهِمْ." صحيح رواه الترمذي وابن حبان
„A legjobb közületek az, aki a legkedvesebb a feleségéhez.” (at-Tirmidhi)

Válás
A válás folyamata az iszlámban úgy történik, hogy lehetőséget ad a kibékülésre, amennyiben lehetséges. A válás után a nőnek várnia kell három havi ciklust, amely alatt a férje továbbra is felelős a jólétéért és az eltartásáért. A férfi nem küldheti el a házból, viszont a nő elmehet, ha akar. Ennek a várakozó időszaknak a fő célja, hogy kiderüljön, vajon az elvált asszony gyereket vár-e. Második haszna, hogy lehűljenek az indulatok, és ez idő alatt a rokonok és a közösség tagjai megpróbálhatnak segíteni a felek közötti békítésben és megértésben. A Korán azt mondja:
وَإِنْ خِفْتُمْ شِقَاقَ بَيْنِهِمَا فَابْعَثُوا حَكَمًا مِّنْ أَهْلِهِ وَحَكَمًا مِّنْ أَهْلِهَا إِن يُرِيدَا إِصْلَاحًا يُوَفِّقِ اللَّهُ بَيْنَهُمَا إِنَّ اللَّهَ كَانَ عَلِيمًا خَبِيرًا
„Ha attól féltek, hogy kettejük között szakadás jöhet létre, akkor küldjetek egy döntőbírót a férfi családjából és egy döntőbírót a nő családjából. Ha ők ketten a békülést akarják, úgy Allah is ehhez fog erőt adni közöttük. Allah bizony a Tudó és a mindenről tudással Bíró.”  [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:35]
Ha kibékültek, folytathatják házassági kapcsolatukat a várakozó időszak alatt bármikor, és ebben az esetben a válás automatikusan megszűnik. Ha további problémák lépnek fel, és másodszorra is kimondják a válást, ugyanez a procedúra következik. Csak abban az esetben, ha harmadszor is válás történik, válik a válás visszavonhatatlanná. Akkor a feleség a három ciklus után bárkihez hozzámehet. Az első férje nem veheti újra feleségül, csak ha hozzáment közben máshoz, és elvált.
Ezt a folyamatot kell követni, ha a férj akar válni, vagy ha a válás közös megegyezésre történik. Ha a feleség kéri a válást a férj akarata ellenére, ügyét a bíróság elé viheti, és így érheti el a válást.
Feljegyeztek egy esetet a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) idejéből, hogy egy nő elment a Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele), és azt mondta, hogy a férje rendes ember, és neki nincs panasza ellene, de nem szereti őt és nem tud vele élni. A Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta neki, hogy adja vissza a férjének a kertet, amit adott neki jegyajándékként, és így elváltak. Ezt a procedúrát Allah engedélyezte a Koránban:
الطَّلَاقُ مَرَّتَانِ فَإِمْسَاكٌ بِمَعْرُوفٍ أَوْ تَسْرِيحٌ بِإِحْسَانٍ وَلَا يَحِلُّ لَكُمْ أَن تَأْخُذُوا مِمَّا آتَيْتُمُوهُنَّ شَيْئًا إِلَّا أَن يَخَافَا أَلَّا يُقِيمَا حُدُودَ اللَّهِ فَإِنْ خِفْتُمْ أَلَّا يُقِيمَا حُدُودَ اللَّهِ فَلَا جُنَاحَ عَلَيْهِمَا فِيمَا افْتَدَتْ بِهِ تِلْكَ حُدُودُ اللَّهِ فَلَا تَعْتَدُوهَا وَمَن يَتَعَدَّ حُدُودَ اللَّهِ فَأُولَٰئِكَ هُمُ الظَّالِمُونَ
„A válás (kétszer történhet meg, ezt követően) vagy meg kell tartani a helyes módon, vagy el kell engedni a jóravaló módon. És ekkor nem megengedett nektek (férfiaknak), hogy elvegyetek bármit is abból, amit nekik adtatok – ha csak nem attól félnek mind a ketten, hogy nem tartják be Allah törvényi szabályait. Ám ha attól féltek, hogy ők ketten nem tartják be Allah törvényi előírásait, akkor azzal nem követnek el bűnt, ha az asszony megváltja magát. Ezek Allah törvényi szabályozásai, ne lépjétek hát át azokat! És azok, akik Allah törvényi szabályait átlépik, ők a bűnösök.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:229]
Észrevehetjük, hogy a házassági törvény modern fejlődése Angliában és más nyugati országban az iszlám mintát kezdi követni anélkül, hogy ez szándékos lenne. Nyomatékot helyeznek a válás előtti tanácsadásra, a válás folyamatának magánjellegére és a válás folyamatának meggyorsítására az olyan esetekben, amikor a házasságot nem lehet megmenteni.
Az iszlám törvény tehát nem kényszeríti arra a boldogtalan párokat, hogy maradjanak együtt, viszont ez a procedúra segítséget nyújt arra az esetre, ha tudnak alapot találni a kibékülésre. Ha a kibékülés lehetetlen, a törvény nem helyez szükségtelen késlekedést vagy akadályt bármelyik fél újraházasodásának útjába.

Örökléshez való jog
A muszlim nő egy másik joga az iszlám törvényben a tulajdon örökléséhez való jog. Az öröklés módját világosan megismerhetjük a Koránban, és az általános szabály az, hogy a nő feleannyit örököl, mint a férfi. Ha ezt a többi törvény közül kiragadva szemléljük, igazságtalannak tűnhet; azonban emlékezzünk rá, hogy az előbb idézett Korán-részlettel összhangban a férfi kötelessége a családjába tartozó minden nő és gyermek eltartása, tehát a rajtuk lévő anyagi kötelezettség sokkal magasabb, mint a nőkön. A nők által örökölt fél rész tehát bőségesnek tekinthető, mivel ezzel csakis ő rendelkezik. Minden olyan pénz vagy vagyon, amelyet a nő birtokol, vagy bármilyen üzlet, amelyet vezet, teljes egészében az övé, és a férjének semmilyen joga nincs hozzá.

Anyaszerep
A feleség-szerep mellett a muszlim nő másik fontos szerepe az anyaszerep. A muszlimok között a szülők tisztelete nagyon nagy. A Korán azt mondja:
وَقَضَىٰ رَبُّكَ أَلَّا تَعْبُدُوا إِلَّا إِيَّاهُ وَبِالْوَالِدَيْنِ إِحْسَانًا إِمَّا يَبْلُغَنَّ عِندَكَ الْكِبَرَ أَحَدُهُمَا أَوْ كِلَاهُمَا فَلَا تَقُل لَّهُمَا أُفٍّ وَلَا تَنْهَرْهُمَا وَقُل لَّهُمَا قَوْلًا كَرِيمًا ~ وَاخْفِضْ لَهُمَا جَنَاحَ الذُّلِّ مِنَ الرَّحْمَةِ وَقُل رَّبِّ ارْحَمْهُمَا كَمَا رَبَّيَانِي صَغِيرًا
„Az Urad elrendelte, hogy senki mást ne szolgáljatok, csak Őt. És a szülőkkel szembeni illendő viselkedést. És ha ők nálad érik el az öregkort, avagy csak egyikőjük, ne mondd nekik azt, hogy «Of!» És ne becsméreld őket! Kegyes szavakat mondj nekik! ~ Terjeszd ki kettejük fölé könyörületből az alázatosság szárnyát és mondd: «Uram! Irgalmazz nekik, miként felneveltek ők engem, mikor kicsi voltam.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:23-24]
Isten (Allah) azt is mondja:
وَوَصَّيْنَا الْإِنسَانَ بِوَالِدَيْهِ حَمَلَتْهُ أُمُّهُ وَهْنًا عَلَىٰ وَهْنٍ وَفِصَالُهُ فِي عَامَيْنِ أَنِ اشْكُرْ لِي وَلِوَالِدَيْكَ إِلَيَّ الْمَصِيرُ
„Örökül hagytuk az embernek a szüleivel kapcsolatban (az illendő viselkedést). Hiszen az édesanyja gyengeséggel gyengeségen hordozta őt és elválasztása két évbe telt. Légy hálás Irántam és a szüleiddel szemben. Hozzám vezet majdan az Út.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:14]
Abu Hurairah (Allah legyen vele elégedett) közölte, hogy:
"قَالَ رَجُلٌ: «يَا رَسُولَ اللَّهِ مَنْ أَحَقُّ بِحُسْنِ الصُّحْبَةِ» قَالَ: «أُمُّكَ ثُمَّ أُمُّكَ ثُمَّ أُمُّكَ ثُمَّ أَبُوكَ ثُمَّ أَدْنَاكَ أَدْنَاكَ.»" صحيح  متفق عليه
 „Egy ember megkérdezte: «Ó Allah Küldötte! Ki érdemli meg a legjobb gondoskodásomat és figyelmemet?» (A Próféta - Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: «Az édesanyád, megint az édesanyád, megint az édesanyád, aztán az édesapád, majd a többi rokonaid sorban »” (Muszlim)
Egy másik hadíszban közölték, hogy:
وعن معاوية بن جاهمة أن "جَاهِمَةَ، جَاءَ إِلَى النَّبِيِّ صلى الله عليه وسلم فَقَالَ: «يَا رَسُولَ اللَّهِ أَرَدْتُ أَنْ أَغْزُوَ وَقَدْ جِئْتُ أَسْتَشِيرُكَ‏.‏» فَقَالَ: ‏‏ «هَلْ لَكَ مِنْ أُمٍّ‏‏.‏»  قَالَ «نَعَمْ‏.‏» قَالَ: ‏«فَالْزَمْهَا فَإِنَّ الْجَنَّةَ تَحْتَ رِجْلَيْهَا.»"‏ صحيح   رواه أحمد والنسائي و ابن ماجه
„Jahimah jött a Prófétához (Allah áldásai és békéje legyen vele) és azt mondta: «Ó, Allah Küldötte, szeretnék elmenni harcolni (dzsihád), és azért jöttem, hogy a tanácsodat kérjem.» (A Próféta - Allah áldásai és békéje legyen vele) megkérdezte: «Van édesanyád?» Azt válaszolta: «Igen.» Akkor a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta: «Maradj vele, mert a Paradicsom a lábainál van.»” (an-Naszái) – más szavakkal, a Paradicsom azokra vár, akik jól bánnak édesanyjukkal és tisztelik őket.
A muszlim anya ennek következtében nagy biztonságban van, mivel gyerekei gondoskodnak róla idős korában. Ahogy a fenti Korán-idézetből kiderül, a szülők iránti hála kapcsolatban van az Isten iránti hálával, és ennek hiánya nagy hiányosság az ember vallási kötelességei tekintetében.
Az iszlám alapelvei világossá teszik a Koránban és a hadíszokban a hit és a jó viselkedés, és a jó viselkedés az otthon kezdődik a legközelebbi hozzátartozókkal. Ha egy nyugati ember közeli kapcsolatba kerül a muszlim társadalommal, nagy hatást tesz rá a szülők iránti szeretet és tisztelet, és az a figyelem, amellyel általában minden idős embert, nőket és férfiakat kezelnek. Ez az iszlám alapelveinek közvetlen megvalósítása.

Szexualitás és társadalom
Megtárgyaltuk a muszlim nő helyzetét a férjével és gyerekeivel kapcsolatban. Mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik nem a közeli rokonai?
Ez az a terület, ahol figyelemreméltó különbséget találunk az iszlám gyakorlat és a ma szokásos nyugati gyakorlat között. Nyugaton a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok máig bűnnek, vagy legalábbis illetlennek számítanak, azonban semmit nem tesznek annak érdekében, hogy csökkentsék a házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat annak ellenére, hogy a házasságtörés és a szexuális úton terjedő betegségek egyre magasabb arányokat érnek el. Ennek ellenére a filmekben, a televízióban és a sajtó bizonyos részlegében bátorítják a fiatalokat a házasság előtti szexuális életre, mint egy lehetőségre, hogy hasznos tapasztalatokat szerezzenek, és a házasságon kívüli kapcsolatokat is természetes dolognak tartják. A fogamzásgátlás és az abortusz pedig kényelmesen megszabadítja az embereket ennek az életformának a kellemetlen „mellékhatásaitól”.
Ellentétben ezzel az ellenőrizetlen helyzettel, az iszlám számos olyan rendelkezést vezetett be, amely lecsökkenti a csábítást a házasságon kívüli szex iránt.
Kezdjük azzal, hogy a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt javasolta, hogy mindenki házasodjon meg, akinek van rá lehetősége, hogy természetes vágyait törvényes keretek között elégíthesse ki.
Másodszor, a korlátozott többnejűség engedélyezésének köszönhetően nem szükséges, hogy egyedülálló nők sokasága legyen a társadalomban.
Harmadszor, a nők számára a Koránban elő van írva a szerény, méltóságteljes öltözködés, hogy ne jelentsenek a férfinem számára kihívást.
Negyedszer, a muszlim életmódba nem fér bele a barát-barátnő rendszer, a táncos összejövetelek férfiak és nők közös részvételével, az alkohol és a drog, és a nyugati életmód más olyan elemei, amelyekben lehetőség nyílik a házasság előtti, illetve házasságon kívüli szexuális jellegű kapcsolatok szövődésére. Az iszlámban a társadalmi eseményeket vagy családon belül ünneplik meg, vagy nők és férfiak külön-külön vesznek részt rajtuk.
Ötödször a házasságon kívüli szexet az iszlám törvény nemcsak bűnnek számít, hanem olyan kihágásnak is, amely büntetést érdemel, a lopáshoz vagy a gyilkossághoz hasonlóan. Az érte járó büntetés azonos férfiaknak és nőknek, súlyos és elrettentő erejű.
Nézzünk vissza ezekre a pontokra részletesebben, mivel fontos részét képezik a muszlim nő életstílusának.

Öltözködés
Először is az öltözködés kérdése. A muszlim nő bármit felvehet férje, közeli családtagjai és barátnői előtt. Amikor kimegy olyan helyre, ahol idegen férfiak is vannak, olyan ruhát kell hordania, amely nem mutatja ki alakját. Ez ellentétben áll a nyugati divattal, amely minden évben egyre több erogén zónát tár a közfigyelem elé. Az elmúlt években láthattuk a miniszoknya, a mikro-ruha, a nedves hatás, a forrónadrág, az áttetsző és a topless tündöklését és bukását – csupa olyan öltözék, amely a nő intim testrészeit közszemlére teszik, vagy kihangsúlyozzák. A férfiak öltözködésében is észrevehetünk egy olyan tendenciát, hogy a ruha szinte annyira szűk, mint a bőr, bár a férfidivat-tervezők viszonylagos stagnálást mutatnak, amíg a férfiak annyira felszabadulnak, hogy elfogadják az átlátszó nadrágot, de szerencsére még nem tartunk itt.
A nyugati öltözködés célja az alak kimutatása, míg a muszlim öltözködésé annak elrejtése, legalábbis a nagyközönség számára. A Korán idevonatkozó versei azt mondják:
يَا أَيُّهَا النَّبِيُّ قُل لِّأَزْوَاجِكَ وَبَنَاتِكَ وَنِسَاءِ الْمُؤْمِنِينَ يُدْنِينَ عَلَيْهِنَّ مِن جَلَابِيبِهِنَّ ذَٰلِكَ أَدْنَىٰ أَن يُعْرَفْنَ فَلَا يُؤْذَيْنَ وَكَانَ اللَّهُ غَفُورًا رَّحِيمًا
„Ó Próféta! Mondd a feleségeidnek és a lányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy köntösükkel takarják el egész testüket. Ez közelebb van ahhoz, hogy elismertessenek és ne rágalmaztassanak. Allah Megbocsátó és Könyörületes.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:59]
Ezért a muszlim nőnek, ha kimegy a házból, olyan ruhát kell viselnie, amely beborítja a fejétől a lábáig, és nem mutatja az alakját. Vannak olyan tudósok, akik szerint a kéz és az arc látszhat, míg más tudósok szerint az arcot is el kell takarni. Tehát ebben a kérdésben két vélemény létezik.
A szerény viselkedés követelményének azonban nem csak a nőknek kell eleget tenniük. A Korán útmutatásai egyaránt szólnak férfiakhoz és nőkhöz is. Isten (Allah) azt mondja:
قُل لِّلْمُؤْمِنِينَ يَغُضُّوا مِنْ أَبْصَارِهِمْ وَيَحْفَظُوا فُرُوجَهُمْ ذَٰلِكَ أَزْكَىٰ لَهُمْ إِنَّ اللَّهَ خَبِيرٌ بِمَا يَصْنَعُونَ ~ وَقُل لِّلْمُؤْمِنَاتِ يَغْضُضْنَ مِنْ أَبْصَارِهِنَّ وَيَحْفَظْنَ فُرُوجَهُنَّ وَلَا يُبْدِينَ زِينَتَهُنَّ إِلَّا مَا ظَهَرَ مِنْهَا  وَلْيَضْرِبْنَ بِخُمُرِهِنَّ عَلَىٰ جُيُوبِهِنَّ  وَلَا يُبْدِينَ زِينَتَهُنَّ إِلَّا لِبُعُولَتِهِنَّ أَوْ آبَائِهِنَّ أَوْ آبَاءِ بُعُولَتِهِنَّ أَوْ أَبْنَائِهِنَّ أَوْ أَبْنَاءِ بُعُولَتِهِنَّ أَوْ إِخْوَانِهِنَّ أَوْ بَنِي إِخْوَانِهِنَّ أَوْ بَنِي أَخَوَاتِهِنَّ أَوْ نِسَائِهِنَّ أَوْ مَا مَلَكَتْ أَيْمَانُهُنَّ أَوِ التَّابِعِينَ غَيْرِ أُولِي الْإِرْبَةِ مِنَ الرِّجَالِ أَوِ الطِّفْلِ الَّذِينَ لَمْ يَظْهَرُوا عَلَىٰ عَوْرَاتِ النِّسَاءِ  وَلَا يَضْرِبْنَ بِأَرْجُلِهِنَّ لِيُعْلَمَ مَا يُخْفِينَ مِن زِينَتِهِنَّ وَتُوبُوا إِلَى اللَّهِ جَمِيعًا أَيُّهَ الْمُؤْمِنُونَ لَعَلَّكُمْ تُفْلِحُونَ
„Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket. Ez tisztább a számukra. Allahnak tudása van arról, hogy ti mit tesztek. És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket és díszeiket ne mutassák ki csak azt, ami látható. Kendőjükkel takarják el ruhakivágásukat és díszeiket ne mutassák meg csak a férjeiknek, vagy az atyáiknak, vagy a férjeik atyáinak, vagy a fiaiknak, vagy férjük fiainak, vagy a testvéreik fiainak, vagy a lánytestvéreik fiainak, vagy az asszonyaiknak, vagy mit jobbjuk birtokol, vagy az olyan szolgáiknak, akiket nem fűt a vágy a férfiak közül, vagy a gyermekeknek, akik még nem értik az asszonyok szemérmét. És ne topogjanak a lábaikkal, így kiderülhetne az, amit elrejtenek a díszeikből. Forduljatok bűnbánattal Allahhoz, ó ti hívők mindannyian. Talán boldogultok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 24:30-31]
 
Szerepmegosztás
Egy másik olyan gyakorlat, amelynek a célja a család megerősítése és az erkölcstelenség csökkentése a nemek különválasztása. A Korán-versek, amelyekre alapozzák ezt a gyakorlatot, a következők:
يَا نِسَاءَ النَّبِيِّ لَسْتُنَّ كَأَحَدٍ مِّنَ النِّسَاءِ إِنِ اتَّقَيْتُنَّ فَلَا تَخْضَعْنَ بِالْقَوْلِ فَيَطْمَعَ الَّذِي فِي قَلْبِهِ مَرَضٌ وَقُلْنَ قَوْلًا مَّعْرُوفًا ~ وَقَرْنَ فِي بُيُوتِكُنَّ وَلَا تَبَرَّجْنَ تَبَرُّجَ الْجَاهِلِيَّةِ الْأُولَىٰ وَأَقِمْنَ الصَّلَاةَ وَآتِينَ الزَّكَاةَ وَأَطِعْنَ اللَّهَ وَرَسُولَهُ  إِنَّمَا يُرِيدُ اللَّهُ لِيُذْهِبَ عَنكُمُ الرِّجْسَ أَهْلَ الْبَيْتِ وَيُطَهِّرَكُمْ تَطْهِيرًا
„Ti, Próféta asszonyai. Ti nem vagytok olyanok, mint bárki más az asszonyok közül. Ha istenfélők vagytok, akkor ne legyetek alázatosak a beszédben, nehogy az, akinek a szívében betegség lakozik, vágyat érezhessen. Helyénvalót szóljatok. Maradjatok házaitokban és ne ékesítsétek fel magatokat úgy, ahogyan a pogányság korában szokásos volt. Végezzétek el az imát és adjátok meg a zakáh-t. És engedelmeskedjetek Allahnak és az Ő Küldöttének. Allah bizony el akarja távolítani rólatok a szennyet, ó, háznépe! És tisztasággal akar megtisztítani benneteket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:32-33]
Ezek a versek szó szerint a Próféta feleségeinek (Allah legyen velük elégedett) lettek kinyilatkoztatva, és vannak olyan tudósok, akik szerint csak rájuk vonatkozik. Más teológusok úgy értelmezik, hogy minden nőre vonatkozik.
Ugyanakkor azoknak, akik ezt a nézetet képviselik, figyelembe kell venniük azokat a Korán-részleteket is, amelyek tanítják a nőket, hogy fedjék el testüket, ha kimennek, és figyelmeztetik mind a férfiakat, mind a nőket, hogy süssék le tekintetüket és viselkedjenek szerényen a másik nem jelenlétében – ezekből következik, hogy a nők számára igenis megengedett, hogy kimenjenek. Azt is figyelembe vehetik, hogy szükséges, hogy néhány nő kimenjen tanulni vagy bizonyos állásokat betölteni, mint például az orvoslás, az ápolás vagy a tanítás minden szinten, hogy ezeket a szolgáltatásokat biztosítani tudják muszlim nőtársaiknak.
Tehát észrevehetjük, hogy két vélemény létezik, és a gyakorlatban a nemek különválasztásának számos fokozatát láthatjuk a muszlim világban megvalósulni.
A muszlim világ legnagyobb részében a társadalmi események vagy családi körben, vagy külön helyszíneken zajlanak férfiak és nők számára. Egy nyugati embernek, aki hozzászokott a vegyes ünnepségekhez tánccal, itallal, ez a társadalmi élet lehet, hogy nem tűnik túl érdekesnek. A muszlim világban a család azonban általában kiterjedt, a testvériség érzése nagyon erős, és a muszlimok nagyon vendégszeretőek, hogy az alkohol és az ellenkező nem jelenléte szükségtelen elemmé válik.

Többnejűség
Az iszlámról és a nőkről a Nyugaton az első, ami valószínűleg az ember eszébe jut, a többnejűség. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az iszlám nem írja elő a többnejűséget, mint általános gyakorlatot. Maga a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) is monogám volt élete legnagyobb részében, 25 és 50 éves kora között, amíg élt első felesége, Khadidzsa (Allah legyen vele elégedett).
Az embernek ezért a monogámiát kell a normának tekintenie és a többnejűséget kivételnek.
Megfigyelhetjük, hogy bár vannak példák visszaélésekre, a többnejűség értéket képvisel. Bizonyos helyzetekben a kisebbik rossznak számít, és vannak olyan helyzetek is, amikor egy kifejezetten hasznos társadalmi rendszerré válik.
Ami leginkább magától értetődő, hogy háborúk idején megnövekszik az özvegyek és azon lányok száma, akiknek vőlegénye halt meg a harcokban. Csak idézzük fel az első és a második világháborút, ahol szó szerint nők és lányok milliói veszítették el férjeiket és vőlegényeiket, és egyedül maradtak bevétel és gondoskodás nélkül önmaguk, esetleg gyermekeik is. Ha ilyen körülmények között egy férfi továbbra is csak egy nőt vehet feleségül, milyen lehetőség marad az olyan nők millióinak, akik férj nélkül maradtak? Választhatnak aközött, hogy erkölcsös, de gyermektelen vénkisasszonyok maradnak, vagy, hogy valakinek a szeretője, tehát nem hivatalos második feleség lesznek, ahol őket és gyerekeiket semmilyen jog nem illeti meg. A legtöbb nő egyiket sem választja szívesen, mert mindig is egy törvényes férj adta biztonságra és egy valódi családra vágyik.
Ezért az ilyen helyzetben lévő nők közül sokan választják azt a kompromisszumot, hogy inkább osztoznak egy férjen, mint hogy egyáltalán ne legyen férjük. Ha pedig ez a felállás egy társadalmilag elfogadott gyakorlat, az sokkal könnyebb, mint a titkos találkák az első feleség megcsalása mellett.
Nem titok az sem, hogy Európában és Amerikában széles körben gyakorolnak egy bizonyos fajta többnejűséget. A különbség az, hogy egy nyugati férfinak nincs jogi kötelezettsége második, harmadik, vagy negyedik szeretője és gyerekeik iránt, a muszlim férjnek viszont teljes felelősséget kell vállalnia második, harmadik, negyedik felesége és azok gyerekei iránt is.
Lehetnek más, nem háborúhoz köthető körülmények is – egyéni esetek, amikor a több feleség jelenléte jobb, mint más lehetőségek – például, ha az első feleség krónikus betegségben szenved, vagy mozgáskorlátozott. Természetesen vannak olyan férjek, akik képesek helyesen kezelni ezeket a helyzeteket, de senki nem tagadhatja le a kockázatok meglétét. Egy második házasság bizonyos esetekben mindhárom fél számára elfogadható megoldás lehet.
Ott vannak továbbá az olyan esetek, amikor a feleség nem tud gyereket szülni, míg a férj nagyon szeretne. A nyugati törvények szerint vagy elfogadja ezt, vagy el kell válnia, ha gyerekeket szeretne. Ezt el lehet kerülni abban az esetben, ha a felek megegyeznek egy második házasságban.
Olyan eset is lehetséges, amikor a házasság nem nagyon sikeres, és a férj beleszeret egy másik nőbe. Ez a helyzet annyira általános, hogy Örök Háromszögnek nevezik. A nyugati törvények szerint a férj nem veheti el a második nőt, csak ha elválik az elsőtől. Az első feleség viszont lehet, hogy nem akar elválni. Lehet, hogy már nem szereti a férjét, de emberként még fontos neki, és vele akar maradni a házasság jelentette biztonság miatt önmaga és a gyerekeik érdekében. Hasonlóképpen, a második nő lehet, hogy nem akarja lerombolni a férfi családját. Vannak olyan esetek, amikor mindkét nő inkább el tudná fogadni a poligám házasságot, mint egyik oldalról a válást, másik oldalról a házasságon kívüli kapcsolatot.
Azért említettem ezeket a helyzeteket, mert sok nyugati a többnejűséget egy csillogó háremben képzeli el, gyönyörű fiatal lányok között, és nem a nyugati társadalmi problémák egy lehetséges megoldásaként. Nem azért beszéltem róla ennyit, hogy a visszaéléseket hirdessem, hanem igyekeztem bemutatni, hogy ez a gyakorlat nem elvetendő anélkül, hogy belegondolnánk, hasznos is lehet egy közösség számára.

Összefoglalás
Hogy összefoglaljam az eddigieket, azt kell mondanom, hogy a nő iszlámban betöltött szerepét Nyugaton félreértik, mert az iszlám életmód egészét általában nem ismerik, és mert a média hamis képet ad.
A muszlim nő teljes spirituális és intellektuális egyenlőséget élvez a férfival, és támogatást kap vallása gyakorlásában és intellektuális képességeinek fejlesztésében egész élete során. Férfiakkal kapcsolatban mindkét nemet a visszafogottság jellemzi öltözködését és erkölcseit illetően, amely nem támogatja a nemek közötti szükségtelen keveredést. Férjével való kapcsolata kölcsönös szeretetre és könyörületre alapszik. A férfi a felelős a feleség és a gyerekek anyagi szükségleteiért, és a feleség tiszteletet mutat neki, mint családfő. A nő felel az otthon gondozásáért és a gyerekek korai neveléséért. Rendelkezhet tulajdonnal, üzleti vállalkozásba kezdhet, és saját jogán örökölhet.
Nem lehet férjhez adni anélkül, hogy belegyezne, és kérheti a válást. A korlátozott többnejűség hasznos lehet férfiak és nők számára egyaránt. Végül egy olyan öregkor vár rá, amelyben tiszteletet és gondoskodást kap gyermekeitől és az egész társadalomtól.
Tehát úgy tűnik, hogy az iszlám rendszere elérte a szabadság és a biztonság megfelelő elegyét, amit a nők keresnek, és ez az egész társadalomra jó hatással van. Ahogyan korábban említettem e kiadványban, az ide vonatkozó idézeteket közvetlenül a Koránból és a hadíszokból hoztam, mert ezek természetesen a leghitelesebb források. Ha bizonyos időkben és helyeken ezeket az alapelveket és törvényeket kiforgatták, figyelmen kívül hagyták, vagy megváltoztatták, akkor nem maguk az alapelvek és törvények hibásak, hanem az ember önzése, amely néha oda vezeti, hogy megváltoztassa, figyelmen kívül hagyja, vagy kiforgassa azt, ami nem tetszik neki, és elforduljon az igazságtól.
Szerencsére senki nem változtatta meg és nem képes megváltoztatni a Korán szavait, és a nők védelmében a 7. században hozott szabályokat bárki ellenőrizheti a 21. században, éppen úgy, ahogy mi tettük. Hiszem, hogy ezek a nőkkel kapcsolatos törvények és társadalmi szabályok olyan alapvető igazságokat tartalmaznak, amelyek mindenkinek, aki alkalmazza őket, a hasznára válnak. Manapság, amikor a nők szerepét és jogait széles körben gondolják újra, talán itt az idő friss szemmel tekinteni az iszlám nézőpontra, amely szilárd társadalmak létrehozását eredményezte mind művelt, mind fejletlen népek esetében a világ nagy területén az elmúlt tizennégy évszázadban, amely megőrizte értékeinek folytonosságát, és amelyből a nyugati világnak van mit tanulnia.
 
Második fejezet
Családi élet az iszlámban
Fatima Heeren

Olyan időkben, amikor az értékek felfordulnak, a családi életet ugyanúgy támadás éri, mint sok más örökölt hagyomány. Körülbelül tíz évvel ezelőtt, amikor a „modernizmus” fiatal zászlóvivői közt divatossá vált a „kommunákban” való élet, ahol osztoztak a szexen, gyerekeken és a bevételen, sokan féltek attól, hogy itt ér véget a családi élet. Szerencsére nem így történt. Tulajdonképpen a fiatal nők többsége a mai napig egy gyűrűről álmodik az ujjukon, arról, hogy egy kényelmes lakásban éljenek X.Y. feleségeként, és hogy gyerekeiket egy igazi otthonban neveljék fel, csakúgy, mint az ifjú férfiak is jobban szeretik bemutatni a nagy Ő-t, mint „a feleségem” ahelyett, hogy „a csajom” vagy „a társam”. A szocializmusnak, és más „izmusoknak” sem sikerült kiölni az emberekből azt, ami az emberi természet része.
Ha a családra és különösen a házasságra leselkedő veszélyeket sikeresen le lehetett győzni Nyugaton, a muszlim világban még kevésbé verhetnek gyökeret. Ott a családi élet minden aspektusát, amelybe nem csak a férj, feleség és gyerekek tartoznak bele, hanem minden rokon, annyira erősen megalapozza a hagyomány és a vallási törvény, hogy nem lehet neki nagy károkat okozni.

Az iszlám szerinti megközelítés
 Nos, mondhatja valaki, hogy a boldog és egészséges családi életet nem tudja garantálni a törvény. Igaz, hogy sok függ az érintettek jó szándékától, és a legjobb törvények is csak írott szövegek maradnak, ha a jó szándék hiányzik. Itt azonban, mint az iszlám életmód minden más területén, a legfontosabb tényező az, hogy az iszlám nem csak egy vallás a szó nyugati értelmében, hanem tényleg egy ÉLETMÓD a követői számára. Az iszlám egyrészt teljes alávetést jelent Isten Akaratának, másrészt az ember helytartóságának tudatos elfogadását, ahogy Isten azt elrendelte.
Az Isten akaratának való alárendeltség, ha a családi életben alkalmazzuk, azt jelenti, hogy elfogadjuk az ember természetes vágyait, és eszerint élünk: a vágyat egy társra, akivel megtapasztalhatjuk a szeretetet, a kölcsönös bizalmat, a kedvességet, az önfeláldozást és a támogatást; és a vágyat arra, hogy gyerekek, szülők, testvérek, nagybácsik és nagynénik és más rokonok vegyenek körül, akikben megbízhatunk, akik segítenek, vagy akiknek mi segíthetünk; egy békés, szerető otthon iránti vágyat; a jó nevelés iránti vágyat; a segítség iránti vágyat a szükség idején; és az az iránti vágyat, hogy jót adjunk és jót kapjunk, a helyzetből adódóan.
Az ember földi helytartóságának tudatos elfogadása azt jelenti, hogy megkeressük a lehető legjobb módszereket arra, hogy sikeresek legyünk helytartóként. És itt ismét a családi élet biztosítja a legígéretesebb alapot tevékenységünkhöz. A jó és egészséges családi élet megadja nekünk a helyes hozzáállást az élethez, segít nekünk abban, hogy a dolgokat a helyes perspektívából nézzük, megadja a leghasznosabb nevelést nemcsak jövőbeni munkánkat illetően, hanem abban is, hogy hogyan éljük életünket. Mikor felnőttünk, biztonságos otthont biztosít, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a társadalmi életben a leghasznosabban vehessünk részt, és mikor megöregszünk, ellát minket ugyanúgy, ahogy mi elláttuk, amikor képesek voltunk rá.
Akiket teljesen elvakít a mai nyugati életforma, azok számára mindez nagyon furcsán hangzik. Miért nem hagyjuk a gyerekeket a bölcsődében, és oktatásukat miért nem bízzuk az iskolára – különben is, elég sok adót fizetünk erre a célra. És miért érezzünk felelősséget a szűkölködő rokonok vagy idős családtagok iránt, biztos van biztosításuk minden nehézség esetére, és ott vannak az idősek otthonai, ahol senki nem zavarja őket, és ők sem zavarnak…? Sokkal több hasznos dolgot lehet tenni, mint gyerekekre vigyázni és idős beteg családtagokat ápolni.
Mégis, bármilyen furcsán hangzik – a muszlim világban ezeket a feladatokat a mai napig a családok látják el. Ez az iszlám tanításai miatt van, amelyek egyáltalán nem vesztek el a modern technológiai – ipari fejlődés során, és a muszlimok a mai napig nagyon komolyan veszik. És miért van ez? Azt hiszem, azért, mert a muszlimok őszintén hisznek abban, hogy a Feltámadás Napján számon lesznek kérve földi viselkedésükért, mert tudják, hogy ők Isten helytartói, és mert elégedettséggel tölti el őket vallási cselekedeteik elvégzése, hiszen ezáltal elnyerhetik Isten elégedettségét, amely puszta létük célja.
A nem muszlimok csodálkozhatnak, hogy egy vallás hogy gyakorolhat emberekre ilyen erős hatást a modern időkben, hogy ezen a téren a nyugati példát inkább elkerülik, ellentétben azzal, hogy általában minden más területen utánozzák.

A muszlim család szerkezete
A muszlim család szilárd szerkezete a következő pilléreken nyugszik, amelyek ezeket az értékeket ellenállóvá teszik, és képessé arra, hogy túléljék a nyugati gyakorlatokat. A Korán szabályaira és Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) hagyományaira alapozódnak, és generációk adják tovább egymásnak.
1. A családi élet, mint az emberi társadalom bölcsője, biztonságos, egészséges és támogató otthont biztosít a szülők és a növekvő gyerekeknek;
2. A családi élet védelmezi a férfiak és a nők természetes erotikus vágyait azáltal, hogy ezt az erőteljes ösztönt a legjobb csatornába vezeti;
3. A család az, ahol kifejlődnek az olyan emberi értékek, mint szeretet, kedvesség, könyörület.
4. A család a legbiztonságosabb menedék a belső és a külső problémák elől.

AZ ISZLÁM CSALÁDI ÉLET ERŐS ÉS TÁMOGATÓ STRUKTÚRÁJA
 
1.    Pillér: Otthon és támogatás
2.    Pillér: Erotika és gyereknemzés
3.    Pillér: Pozitív erények
4.    Pillér: Menedék
Az iszlám családi élet örökérvényű tulajdonsága azonban az, hogy ez a négy pillér együtt, egy rendszerben erős. És nem szabad elfelejtenünk, hogy a családi élet haszna nemcsak a vér szerinti kapcsolatokra vonatkozik, hanem magába foglalja a muszlimok egész világra kiterjedő családját, a muszlim testvériséget.
Tekintsük meg közelebbről minden egyes pillért.

1.    A család, mint az emberi társadalom bölcsője
Hogy a család az emberi társadalom megfelelő bölcsője lehessen, a gyerekeknek, mint az emberi faj továbbvivői, melegséget, türelmet és mindenféle fejlesztést kell találniuk itt személyiségnevelésük részeként. Ezért olyan anyjuk kell, hogy legyen, aki a gyerekekről való gondoskodást nem részmunkaidőnek, hanem legfontosabb életfeladatának tekinti. És olyan apjuk kell, hogy legyen, aki „az iszlám patriarchális természetéből adódóan a család imámja, aki vállán viseli a család vallásos kötelességeit”, ahogy Syed Abul Ala Mawdudi szépen megfogalmazta: „fenntartja a hit tételeit, és hatalma szimbolizálja Isten hatalmát a világban. A férfit a család valójában szent kötelességeinek teljesítése miatt tiszteli családja. Azok a muszlim nők, akik az iszlám társadalom bizonyos szegmenseiben fellázadtak, azért tették ezt, mert a férfiak nem teljesítették vallási kötelességeiket, és ezáltal elvesztették férfias és patriarchális karakterüket.” Ez az egész világon elismert iszlám tudós figyelemreméltó véleménye.
Az olyan otthonokkal, ahol az anya és az apa tudatában van szerepük fontosságának, és felismerik, hogy a világ holnap olyan lesz, ahogy gyerekeiket nevelik, a társadalom alapja szilárd marad.
A gyerekek nevelése a következő fázisokból áll: az alapozás, amely a születéstől húsz éves korig tart, amikor a gyermek elmegy otthonról, az iszlám miliő kell, hogy legyen, amelyet a család hoz létre. A modern pszichológiából azt tanuljuk, hogy a miliő, amiben felnő, a gyerekre már életének legelső éveiben is hat. Az iszlám miliő sok kis és nagy dologból áll össze. A legfontosabb feltétel, hogy a szülők szeressék és tiszteljék egymást, és – az iszlám viselkedés szabályai szerint – türelmesek és gondoskodóak a gyerekek iránt. Az is fontos, hogy a gyerekek hallgassanak Koránt, hogy tudják, mikor van Ramadán, a böjt hónapja, és hogy a muszlim barátok és rokonok látogatóba jönnek, vagy meglátogatjuk őket. Hallaniuk kell, hogy Allahról és Mohamedről szeretettel beszélünk. Ezek olyan dolgok, amelyeket különben is megteszünk. Az iszlám miliőhöz az is hozzátartozik, hogy otthonunkban legyenek iszlámmal kapcsolatos tárgyak. Nem az általános olcsó giccsekről beszélek, hanem az igazi, felhígítatlan kultúráról. A gyerekek lássanak valóban szép kalligráfiákat a falon, talán egy szép szőnyeg itt vagy ott, amit nem lehet egy nyugati házban látni. A (más országban élő – a ford.) muszlimok legalább otthon viseljék hagyományos viseletüket, amit őseik földjén viseltek, és vegyék le a cipőiket legalább a szobában. Ilyen módon közeli kapcsolatuk marad saját örökségükkel és a gyerekek különlegesnek fogják érezni magukat, amiért muszlimok, és ez önbizalommal és természetes büszkeséggel tölti el őket közösségük miatt.

A nevelés folyamata
A második fázist a mesélés fázisának nevezném. Tudjuk a tudósainktól, hogy a gyerekek tudatára hatnak a korán hallott mesék, hogy a félelmetes történetek ebben a korban nagyon károsak, de a szép mesék szárnyakat adnak nekik. Ez egy csodálatos lehetőség a fantáziával megáldott jóakaratú szülőknek. Újra tanulják a Koránban lévő történeteket a korábbi prófétákról (béke legyen velük), olvasnak sok szép hadíszt Mohamed Prófétáról (Allah áldásai és békéje legyen vele), és az iszlám történelem nagy alakjairól. Szeretettel, intelligenciával és jó humorral a legérdekesebb és leginspirálóbb mesékké tudják ezeket alakítani, és tapasztalatom szerint a kettő és öt év közötti időszak az, amikor a gyerekek a legkíváncsibbak az ilyen történetekre. Az anya mesélhet a gyereknek, miközben otthoni dolgait csinálja, és a legtöbb esetben nagyon érdekes beszélgetés követi a mesét, mert a gyereknek kérdései lesznek, és el akarja mondani saját gondolatait. Így formálódik a gyerek jelleme, és kialakulnak azok a mércék, amelyek érvényesek maradnak egész élete során.

A vallási kötelességek
A harmadik fázis az elsőre és a másodikra épül, ez a vallási kötelességek fázisa. A gyerek természetesen utánozza szüleit, amikor imádkoznak. Ha kap egy kis imaszőnyeget, először nehéz lesz, és csak néhány percig fog figyelni, de szép lassan meg fog tanulni imádkozni, és hozzászokik az ima napi ritmusához, ahogy az iszlám előírja. Hasonló a helyzet a böjttel. Először a gyerek nem bírja tovább néhány óránál. Majd lassan sikerülni fog fél nap, majd az egész. Itt nagyon fontos a Szuhúr és az Iftár, a böjt kezdete előtti és megtörése utáni étkezés szerepe, hogy azok kicsit ünnepiek legyenek. Milyen büszke lesz a gyerek, ha megengedik neki, hogy felkeljen korán reggel, hogy reggelizzen szüleivel, milyen elégedett lesz, ha tényleg sikerült böjtölnie egy teljes napon át. Azt hiszem, sok szülő tapasztalta, hogy a gyerek maga kéri, hogy böjtölhessen, ahelyett, hogy a szülőknek kellene meggyőzniük erről. Az adakozásra is mindig van lehetőség. A gyerek kaphat egy szép fényes érmét, hogy ő költse el, és így megtanulja, hogy valamennyi pénzt mindig kell adni a szűkölködőknek vagy be kell dobni a mecset adomány dobozába ahelyett, hogy játékot vagy édességet venne. A zarándoklattal kapcsolatban el kell mesélni a gyereknek, hogy a muszlimok a világ minden tájáról összegyűlnek a Szent Helyeken, hogy közeli kapcsolatba kerüljenek egy testvériségben Teremtőjük imádatában, a Mindenható szolgáiként, ahogy Ábrahám (béke legyen vele) ideje óta teszik.
A gyerek így egy tudatos muszlim lesz, tehát erős alapot emeltünk, amelyre a negyedik fázist szilárdan fel lehet építeni.
AZ ISZLÁM ALAPNEVELÉS NÉGY FÁZISA OTTHON ÉS A CSALÁDBAN

 

Felkészítés az életre
Ez a küzdelem (dzihád) fázisa. A gyerek körülbelül 15 éves korára megtanulta, hogy az élet ezen a földön próbatétel, és hogy csak azok mennek át sikerrel ezen a próbán, akik alávetik magukat Isten Akaratának mély tisztelettel és alázattal. Az ember természetéhez, különösen a fiatal és energikus embereknél hozzá tartozik, hogy valós életcélt keresnek, valamit, amiért küzdhetnek. Természetesen számos alapvető cél a mindennapi életben, mint nem elhanyagolni a vallási kötelességeket, átmenni a vizsgákon, felépülni a betegségekből, találni egy jó állást, megházasodni, felnevelni a gyerekeket. Mindez azonban az élet alapvető szükségletei. Az egészséges ambícióval rendelkező ember magasabb célokat keres. Ha ezt a vágyat nem irányítjuk a megfelelő csatornába, a fiatal könnyen beleeshet a demagóg rábeszélés csapdájába, és veszélyes ideálokat fog követni, mint az összes ismert „izmus”, a nacionalizmustól a kommunizmusig.
A dzihád, az iszlám érdekében folytatott küzdelem, számos lehetőséget nyújt minden muszlimnak, hogy saját szellemiségének és tehetségének megfelelő feladatban tevékenykedjen. Lehet itt szó szükség esetén küzdelemről, vagy tollal, ásóval, vagy akár varrógéppel vagy merőkanállal végzett munkáról. Küzdeni kell az iszlámot támadó erők ellen belül és kívül. Akár olyan támadásról van szó, hogy az iszlámot nevetségessé tegyék, akár meg akarják gyengíteni hagyományait és szokásait, vagy aláásni erejét – komolyan kell venni ezeket, mert hagyományaink gyökereit akarják elpusztítani.
 Az olyan család, amelynek szelleme mindig éber, a legjobb garancia az erős muszlim társadalom fennmaradásához, mert felkészít minden családtagot, hogy folyamatosan helytartóként cselekedjen. Ez a legfontosabb célja a családi életnek.
Fontos volt különleges figyelmet szentelni a családi élet eme első és legfontosabb pillérének, amely tartalmazza a nevelés aspektusait, mivel ez foglalkozik az egész emberi társadalom jövőjével.

2.    A család, mint a vágyak védelmezője  
Elérkeztünk a második pillérhez, amely a családi életet, mint az ember természetes erotikus vágyainak védelmezőjét mutatja be. Szándékosan használtam az „erosz” kifejezést a „szex” helyett, mivel ezt a szót annyira kiforgatták jelentéséből, hogy félreértelmezhető lenne, amit mondani szeretnék.
Mohamed Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) azt mondta:
"النِّكَاحُ مِنْ سُنَّتِي فَمَنْ لَمْ يَعْمَلْ بِسُنَّتِي فَلَيْسَ مِنِّي."صحيح أخرجه ابن ماجة
„A házasság a szunnám része, és aki nem követi a szunnámat, az nem közénk való.” (Ibn Mádzsa)
A Koránban a 2. szúra 187. verse így szól a férfiakhoz:
هُنَّ لِبَاسٌ لَّكُمْ وَأَنتُمْ لِبَاسٌ لَّهُنَّ
„Ők olyanok számotokra, mint a ruházat és ti is olyanok vagytok az ő számukra.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:187]
Az iszlám egy teljes életmód, amely mindig figyelembe veszi az ember természetét, megparancsolja a házasságot. Néhány szép szóval elmondja, hogy a férj és a feleség ruhaként beborítják és megvédik egymást, hogy egymásban találnak kielégülést erotikus vágyaikra, gyerekek iránti vágyaikra és szeretetet és gyengédséget egymásban. Szeretnék néhány személyes megjegyzést hozzáfűzni, mivel áttért muszlimként megkérdezik tőlem, hogy mit gondolok az iszlám álláspontjáról a házassággal kapcsolatban.

Megszervezett házasságok
Nagyon tetszett, amikor megismertem, hogyan is működnek a valóságban a muszlim családok közt az úgynevezett megszervezett házasságok. Egy muszlim országban eltöltött idő alatt és más muszlim ismerősöknél, akiket több mint 15 éve ismerek, azt vettem észre, hogy a megszervezett házasságokban a családi élet tartósabb és stabilabb, mint egy átlagos nyugati családban. Úgy tűnik, hogyha a szülők vagy rokonok, akik belelátnak a helyzetbe és rendelkeznek a megfelelő tapasztalattal, indítványozzák a házasságokat, ők olyan dolgokat is figyelembe vesznek, mint a családi háttér, oktatás szintje, célok, és hogy mit kedvel, vagy nem kedvel az illető. Bár majdnem minden muszlim házasság zsákbamacska, olyan értelemben, hogy nem fedezték fel előre, hogy a társak illenek-e egymáshoz szexuálisan, ahogy Nyugaton szokás, mégis a házasságok többsége sikeresebb, mint az itteniek.

Többnejűség
Másrészt itt van a többnejűség érzékeny kérdése. Mielőtt az anyakönyvvezető összeadott minket európai muszlim férjemmel, figyelmeztetett, hogy férjem számára négy feleség lenne engedélyezett, ha egyszer elköltöznénk egy muszlim országba. Bár először meglepődtem, hamar megtanultam, hogy igaz, egynél több feleség engedélyezett az iszlámban, de ez egy nagyon ritka gyakorlat. És mivel néhány férfi természetétől fogva poligám, vagy különleges körülmények léphetnek fel, mint az első feleség betegsége vagy meddősége, a többnejűség hivatalos engedélyezését nagyon bölcs döntésnek tartom, mivel a házasságon kívüli kapcsolatok teljes tilalom alatt állnak. Ha egy muszlim férfi bármilyen okból egynél több feleségre vágyik, ez a vágya nem fogja bűnös cselekedetekre késztetni, hanem törvényesen kielégítheti azt, amellett, hogy az ebből következő felelősséget is vállalja. Ez a legfontosabb pont szerintem: nagyon kevés férfi, már csak zsugoriságból is, lesz olyan, aki egynél több feleséget tart el, és az ebből a kapcsolatból származó gyerekeket is, igazságosan megosztva figyelmét feleségei és gyerekei között. Többször át fogja gondolni, mielőtt cselekedne, míg olyan társadalmakban, amelyekben nem léteznek olyan szabályok, amelyek ezt szabályoznák, borzalmasan egyszerű ágyba ugrani, majd utána elsétálni. A másik nő alapvető emberi méltósága helyett csak nyomor és megalázottság vár rá, és talán gyerekére is. Annyi szomorú példát látunk erre, hogy nincs szükség további kommentárra.

Válás
Harmadszor, a válás tekintetében az iszlám megoldását sokkal jobbnak tartom, mint bármi mást, amit eddig megismertem. Ha bármilyen okból, bár ritka, hogy gyakorlatban megtörténjen, a férj és a feleség nem tud tovább együtt élni, nincsenek láncok, amelyek erővel együtt tartják őket. Elválhatnak békével, és mindketten kereshetik a boldogságot valaki mással. Ha a feleség nem tudja elviselni, hogy a férje második feleséget vesz el, kérheti a válást, és nincs rákényszerítve, hogy elviselje azt, amit elviselhetetlennek tart. Nincs ez inkább összhangban az emberi méltósággal, ha ezekben a kérdésekben nincs szükség semmilyen hókuszpókuszra? A férjnek nem kell hazugságokat kitalálnia, ha barátnőjével akar találkozni, a feleségnek nem kell úgy tennie, mintha nem venné észre, mi folyik a háta mögött. Vagy ha a férj úgy érzi, hogy nem tudja tovább elviselni felesége néhány rossz tulajdonságát, nem kell rosszul bánnia vele – egyszerűen el lehet válni. A feleség részéről ugyanez. Ily módon az emberi társadalom sokkal tisztább és egészségesebb lesz, az otthonok nem lesznek szenvedés a gyerekeknek, és egyik házasfél sem lesz életfogytiglani boldogtalanságra ítélve. Van számos törvény és szabály, amelyeket a legokosabbnak tartok, akár az elvált nő és gyerekei anyagi helyzetét illetően, vagy más szempontból, de túl messzire vezetne, ha most itt beszélnénk meg őket.

A nő helyzete
Negyedszer, szeretnék néhány szót szólni a nők helyzetéről. A Koránban azt olvassuk:
وَلَهُنَّ مِثْلُ الَّذِي عَلَيْهِنَّ بِالْمَعْرُوفِ وَلِلرِّجَالِ عَلَيْهِنَّ دَرَجَةٌ وَاللَّهُ عَزِيزٌ حَكِيمٌ
„Az asszonyoknak ugyanaz a bánásmód jár, mint ami a számukra kötelező – a helyes módon. Ám a férfiak egy fokkal felettük állnak (a felelősségben). És Allah Hatalmas és Bölcs.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:228]
Akik hibát keresnek az iszlám szabályai közt, ezt a verset a női méltóság lealacsonyításának tartják. Én viszont azon a véleményen vagyok, hogy ez az egy mondat mindazt tartalmazza, ami szükséges a boldogságomhoz nőként. Megadja nekem mindazt a jogot, amire vágyom – az oktatáshoz való jogot, a tulajdonláshoz való jogot, a ház úrnőjének a jogát, és a munkához való jogot, ha a körülmények megkövetelik, csak hogy néhány szempontot említsek. Azonban a legfontosabb, megadja nekem a jogot, hogy a férjemre támaszkodjak, akár fenntartásomat illetően, akár bármilyen fontos döntéssel kapcsolatban, amit a család érdekében meg kell hozni. A férjen viszont nagy a felelősség, gondoskodnia kell családjáról, és felesége véleménye és minden tudása felhasználásával meg kell találni a lehető legjobb megoldást. Nincs benne a nő természetében, hogy akar egy erős, igazságos, bölcs és figyelmes férjet, aki képes a döntések meghozatalára? Azt hiszem, ilyen az ideális családi élet, amit az iszlám előír. Az ilyen légkörben mindkét fél kielégülést talál mind erotikus értelemben, mind a házasság többi területein, amelyek között a legfontosabb a gyereknevelés.

3.    A család és a jellemépítés  
A harmadik pillér tekintetében az olyan erényekről, mint szeretet, kedvesség és könyörület, hadd beszéljen a Korán helyettem:
وَوَصَّيْنَا الْإِنسَانَ بِوَالِدَيْهِ إِحْسَانًا حَمَلَتْهُ أُمُّهُ كُرْهًا وَوَضَعَتْهُ كُرْهًا وَحَمْلُهُ وَفِصَالُهُ ثَلَاثُونَ شَهْرًا حَتَّىٰ إِذَا بَلَغَ أَشُدَّهُ وَبَلَغَ أَرْبَعِينَ سَنَةً قَالَ رَبِّ أَوْزِعْنِي أَنْ أَشْكُرَ نِعْمَتَكَ الَّتِي أَنْعَمْتَ عَلَيَّ وَعَلَىٰ وَالِدَيَّ وَأَنْ أَعْمَلَ صَالِحًا تَرْضَاهُ وَأَصْلِحْ لِي فِي ذُرِّيَّتِي إِنِّي تُبْتُ إِلَيْكَ وَإِنِّي مِنَ الْمُسْلِمِينَ
„Örökül hagytuk az embernek, hogy a szüleivel illendő módon bánjon. Mivel az anyja kényszerből volt terhes és kényszerből szülte őt a világra. A vele való terhességtől az elválasztásig harminc hónap van. Míg eléri ereje teljét és eléri a negyvenedik évét és azt mondja: «Uram! Arra ösztönözz engem, hogy hálás legyek a Te kegyedért, amit irántam és a szüleim iránt gyakoroltál. Jóravaló módon cselekedjem, amely elnyeri a Te tetszésedet. És az utódaimban tégy engem boldogulóvá. Hozzád fordulok megbánásommal. És én a magukat alávetők (muszlimok) közül való vagyok.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 46:15]
A Korán máshol azt mondja:
وَقَضَىٰ رَبُّكَ أَلَّا تَعْبُدُوا إِلَّا إِيَّاهُ وَبِالْوَالِدَيْنِ إِحْسَانًا إِمَّا يَبْلُغَنَّ عِندَكَ الْكِبَرَ أَحَدُهُمَا أَوْ كِلَاهُمَا فَلَا تَقُل لَّهُمَا أُفٍّ وَلَا تَنْهَرْهُمَا وَقُل لَّهُمَا قَوْلًا كَرِيمًا ~ وَاخْفِضْ لَهُمَا جَنَاحَ الذُّلِّ مِنَ الرَّحْمَةِ وَقُل رَّبِّ ارْحَمْهُمَا كَمَا رَبَّيَانِي صَغِيرًا
„Az Urad elrendelte, hogy senki mást ne szolgáljatok, csak Őt. És a szülőkkel szembeni illendő viselkedést. És ha ők nálad érik el az öregkort, avagy csak egyikőjük, ne mondd nekik azt, hogy „Of!” És ne becsméreld őket! Kegyes szavakat mondj nekik! ~ Terjeszd ki kettejük fölé könyörületből az alázatosság szárnyát és mondd: «Uram! Irgalmazz nekik, miként felneveltek ők engem, mikor kicsi voltam.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:23-24]
A kölcsönös kedvesség kifejezése a könyörület szárnyának kiterjesztése ránk, mikor gyengék vagyunk. És később, védelmező gyengédségünk gyermekeink és időseink iránt, mikor szükségük van rá. Ha jók és türelmesek vagyunk, megértően és bátorítóan viselkedünk családtagjainkkal, ezáltal ugyanezeket az erényeket hozzuk ki belőlük, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezek az erények fennmaradnak az emberi társadalomban. Egy gyengéd és figyelmes családapa azokhoz is jó lesz, akikkel a házon kívül találkozott, de szigorú és megvesztegethetetlen lesz, ha meg kell védenie a családját vagy közösségét olyan gonoszságtól, amely alá akarja ásni, vagy le akarja rombolni ezeket az értékeket.

4.    A család, mint menedék
A téma befejezéseként a negyedik pillér a családon belül biztos menedéket nyújt nekünk belső és külső problémáink ellen. Olyan időben, amikor az emberek nem bíznak meg egymásban, amikor mindenki először önmagára gondol és tilos mások életébe beleavatkozni, csak akinek van legalább egy menedéke, az érzi jól magát. Itt kaphatunk vagy egy jó tanácsot, vagy egy darab kenyeret, egy segítő kezet vagy egy ágyat. Itt biztosak lehetünk benne, hogy megvédenek a külvilágtól, és tudjuk, hogy a többi családtag a legjobbat és nem a legrosszabbat gondolja rólunk, és ez sokat segít abban, hogy felszínre hozzuk legjobb tulajdonságainkat. Így a család egy csodálatos intézmény szegénynek és olyannak egyaránt, aki képes segíteni. Nincs más olyan társadalmi intézmény, amelynek sikerült hasonló feladatokat olyan sikeresen végrehajtani, mint a családnak.
Bármilyen tökéletesnek tűnik egy társadalom a felületes szemlélő számára, annyira szívtelennek tűnik az egész személytelen társadalmi szerkezet azok szemében, akik ismerik a valódi muszlim családi élet szerető gondoskodását és melegségét.

 

 
Harmadik fejezet
Kérdések és válaszok

A két előadást vita követte, amely azonban az első előadás által felvázolt témákra koncentrált. A vita szerkesztett változatát olvashatjuk ebben a részben.

Többférjűség
Kérdés: A poligámiával kapcsolatban lenne kérdésem. Ha elfogadjuk azokat az érveket, amelyeket annak alátámasztására hoztatok fel, hogy férfi miért vehet több feleséget bizonyos körülmények között, ugyanezeket az érveket ki lehet terjeszteni az olyan helyzetre, ha egy nő akarna több férjet? Hogy pontosabban fogalmazzak, ha egy nő mozgásképtelenné válik, és nem lesz képes a szexuális életre, és ezért a férjének engedélyezett elvenni egy második feleséget, ez miért nem érvényes a férfiakra? Ha egy férj válik mozgásképtelenné, a feleségének lehet egy második férje?
Aisha Lemu válasza: A példák, amelyeket hoztam, olyan emberi körülmények, amikor alapvetően van egy probléma, és említettem, hogy a nyugati világban a választási lehetőségek behatároltak. Vagyis vagy elfogadod, vagy elválsz, nincs harmadik lehetőség, a másik feleség lehetősége. Hogy egy nőnek több férje legyen, ez számos más problémát felvet. Egyik ezek közül az öröklés kérdése. Ha egy nőnek több férje van, nem biztos, ki a gyerek apja, és azt hiszem, ez egy férfi számára nagyon zavaró, ha nem tudja, hogy a gyerek az övé vagy egy másik férjé. Másik probléma, ami itt felmerülhet, hogy egy nőnek egy férjről gondoskodni általánosságban véve épp elég nehéz (nevetés és taps), nem kell neki még nyakába vennie még egyet. Tehát amennyire én tudom, az iszlám törvény nem engedélyezi ezt, de mivel ez egy vita, lehet, hogy vannak itt olyan tudósok itt, akik több információval szolgálhatnak a témában.
Khurshid Ahmad: Hozzátennék egy szót ahhoz, amit Aisha testvérem mondott. Először is meg kell érteni az iszlám álláspontját. Az iszlám megengedi a többnejűséget bizonyos esetekben, de a többférjűséget nem, semmilyen esetben. Ez a törvény álláspontja. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem. Aisha testvérem két okot említett. Szubjektív megjegyzése mellett, hogy egy férj is éppen elég, rámutatott azokra a bonyodalmakra, amelyek egy ilyen helyzetből származnának, egyrészt a gyermek apasága, másrészt az öröklés kérdése. Nézzünk meg még néhány aspektust.
Egyrészt szociológiai szempontból a család intézménye egy patriarchális felállásban hatásosan működhet a többnejűség esetén, de többférjűség esetén egyszerűen szétesne. Tegyük fel, lehetséges, hogy működnek többférjű családok egy matriarchális elrendezésben, de akkor az egész társadalom szövetét át kellene alakítani.
Másodszor, szexológiai-szociológiai szempontból lehetséges, hogy egy férfi minden feleségével szexuális kapcsolatban van, és mindegyiket megtermékenyíti. De ha egy feleségnek több férje van, akkor is egyszerre csak egy férj termékenyítheti meg.
Azt is figyelembe kell venni, hogy ha egy nő teherbe esett, lehetséges, hogy az idő egy részében nem lesz képes szexuális kapcsolatra. Valójában az egyik érv, amelyet néhány szexológus felhoz a többnejűség mellett (Lásd: Ludovici, Anthony M., Nő: A bosszú, Constable, London; és MacFarlane, J. E. Clare, A többnejűség mellett), hogy mivel a szexuális kapcsolat lehetetlen az ilyen időszakokban, a kényszerített monogámia természetellenes. Ha megtagadjuk a törvényes második feleség lehetőségét, a törvénytelen szex veszélye nagyon megnövekszik. Ha ez a helyzet az egy férj – egy feleség egyenletben, mi történne a több férj – egy feleség sokszögben?
Harmadszor, fizio-szexuális szemszögből is anomália lenne. A számos aspektusból vizsgáljunk meg egyet. Ha megvizsgáljuk a nemi betegségek eredetét, és nem csak a hatásait, azt találjuk, hogy eredetük az, hogy egy nőnek több férfival van kapcsolata. Ha egy férfi-egy nő kapcsolatok vannak, a nemi betegségek nem alakulnak ki. Ha egy férfinak szexuális kapcsolata van több nővel, de a nő, akivel kapcsolatot tart fenn, nincs kapcsolatban más férfival, a nemi betegségek nem alakulnak ki. De ha egy nőnek több férfival van szexuális kapcsolata, a nemi betegségek megjelennek. Ez a dolgok természete, és ennek megsértése megzavarná az élet egész rendszerét. A többnejűségnek van helye ebben a rendszerben, a többférjűségnek nincs.
Az iszlám nem a férfi iránti részrehajlásból tiltja meg a többférjűséget, hanem mind a férfi, mind a nő, és az egész emberi társadalom javáért.

Öröklés
Kérdés: Nem tudom, értitek-e a problémámat, nagyon személyes jellegű. Van két lányom. Ha meghalok, vagyonomat szétosztják férjem, két gyermekem és testvéreim között, szüleim hiányában, mivel önhibámon kívül nem voltam képes férfi utódot szülni. Ha viszont lett volna fiúgyermekem, vagy ha egyik lányom fiú lenne, vagyonomból nem kaptak volna a testvéreim. Szerintem ez büntetés a gyermekeimnek. Miért érdemelnek büntetést?
Aisha Lemu válasza: Úgy érzem, ez egy olyan eset, amelyet említettem az előadásban, hogy fel kell ismernünk: az iszlámot egészében kell nézni. Nem nézhetünk meg egyetlen törvényt a törvény többi részétől elválasztva. Ahogy említettem, az iszlámban a férfi a felelős a nőkről való gondoskodásért a társadalomban, tehát akár feleség, akár lány, akár anya, vagy bármilyen női közeli rokon, akinek nincs más, nála közelebbi férfi rokona, akihez fordulhatna, a férfi rokonai a felelősek ezeknek a nőknek az eltartásáért. Minél idősebb egy férfi családtag, annál nagyobb a felelőssége. Ezért kell, hogy az örökség nagyobb hányadát kapják a férfiak, mert az övék a felelősség, hogy gondoskodjanak a nőkről. Ha nem így lenne, ha a nők felelőssége ugyanakkora lenne, és nekik kellene gondoskodniuk magukról, akkor mondhatnánk, hogy ez igazságtalan. De az iszlám jogi rendszeren belül, ahol a nő a férfiak felelőssége, egyértelmű számomra, hogy nem igazságtalanság. Lehet, hogy jogi szakértők szeretnének hozzátenni valamit ahhoz, amit mondtam.
Khurshid Ahmad: Közbeszólhatok ismét ezen a ponton? A kérdés az iszlám egy specifikus területét érinti, az öröklés törvényét. Az iszlám öröklési törvény nagyon kiegyensúlyozott szövevényes egész, és egészként kell kezelni. Ha az ön által említett példát vesszük, teljesen igaza van, hogy a törvény szerint a tárgyalt esetben az örökség egy részén testvérei is osztoznak. A törvény mindig az általános helyzetet veszi figyelembe, nem a kivételeket. Az iszlám rendszere viszont a kivételes esetekkel is foglalkozik. A lányok az ön által leírt helyzetben nem lehetnek a kutyák közé dobva. Megvédi őket a család, és a család nem csak apát és anyát jelent. A család egy sokkal kiterjedtebb kapcsolatrendszert jelent. Bátyjai, nővérei, szülei, mind részei a családnak, és bármelyikük hiányában ők fognak vigyázni lányaira. Ne feledkezzünk meg a gyámság iszlám szerinti alapelvéről. Például az ön által felvázolt helyzetben az ön hiányában lesznek olyan emberek a közeli családtagjai közül, akik gyámként szerepelhetnek lányai életében. Ezért van az, hogy az örökség egy része ezeket a közeli rokonokat illeti, akik szerepet játszanak ebben a kapcsolatrendszerben, hogy az egész család egységes maradjon, és mindenki tudatában legyen felelősségének. Reméljük, hogy a részt, amit a testvérei, vagy szülei kapnak, ha még élnek, nem csak saját használatukra fordítják, hanem a nagy egész, a család egysége javára. Az iszlám törvénykezés nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az idősebbek gondoskodjanak a fiatalokról anyagilag, erkölcsileg, társadalmilag és minden egyéb módon. Ezek a gyerekek saját húsuk-vérük. Erkölcsi és törvény előtti kötelességük támogatni őket. Éppen ezért kapnak részt az örökségből. És mindenekelőtt az iszlám nem csupán egy szabálygyűjtemény, hanem egy erkölcsi szabályzat, egy társadalmi szerkezet és egy támogató rendszer. Ez a család szerepe, bármilyen helyzetben.

Az arc eltakarása
Kérdés: A Korán szerint a férfiaknak és a nőknek le kell sütniük tekintetüket, ha elmennek otthonról. Ha a nőnek el kell takarnia magát tetőtől talpig, a férfiaknak nem kellene lesütniük a tekintetüket. Ebből az következik, hogy a nők fedetlenül hagyhatják arcukat, és ezért kell a férfiaknak lesütniük a tekintetüket, és nem bámulhatják őket. A Korán mind a férfiaknak, mind a nőknek azt mondja, hogy süssék le tekintetüket a másik nem jelenlétében, ebből az következik, hogy a nő nem takarja el az arcát, különben mi elől kellene a férfiaknak lesütniük a tekintetüket? Arra is utalnék továbbá, hogy a Haddzs alatt a nőnek egyenesen tilos eltakarnia arcát a fátyollal.
Aisha Lemu válasza: Nagyra értékelem a mély gondolatokat, és azt hiszem, te is látod saját szemeiddel, miről van szó (?) Elfogadom mindkét érvet, és én annyit említettem, hogy létezik egy másik vélemény, amelyet néhányan követnek, és ők azt tartják megalapozottnak. Ha azt akarják kifejezni, megtehetik.
Khurshid Ahmad: Csak hogy leegyszerűsítsük, hadd mutassam be röviden a másik álláspontot. Az a feltételezés, hogy ha a Korán arra kéri a férfiakat és a nőket, hogy lesüssék tekintetüket és ne bámulják egymást, arra utal, hogy az arcot fel kellene fedni, képzeletre alapszik, és nem visz semerre. Ha a Korán azt mondja, hogy ne közelítsetek az imához ittas állapotban, nem jelenti, hogy az alkohol engedélyezett, ha nem imádkozol. Számos módja van annak, hogy az emberek lássák egymást, még csábító módon is, még abban az esetben is, ha a test el van takarva. A tekintet lesütése egy viselkedésforma, nem egy puszta cselekedet. Mint ilyen, nem pontosan arról szól, hogy látjuk valakinek az arcát, hanem teljes személyiségét. Emellett az arc eltakarása mellett a Koránból származó érvek szólnak, amelyeket hadíszok értelmeznek. Az iszlám általános alapelve, hogy a Próféta (Allah áldásai és békéje legyen vele) mondásai értelmezik a Koránt. Mindkettőt együtt nézve megerősítik, hogy a nők, ha kimennek, megfelelően takarják el testüket, és a testbe tulajdonképpen az arc is beletartozik. Csak azok a testrészei, mint a kéz és a láb, amelyek a járás alatt különben is megmutatkoznak, maradhatnak fedetlenül. El kell fogadnunk, hogy ebben a kérdésben két nézőpont létezik, és mindkettő az eredeti források részletes tanulmányozásából származik. Mindenki szabadon választhatja bármelyiket, viszont tiszteletben kell tartania a másik nézőpontot. A Haddzsra való hivatkozás irreleváns, mert a Haddzs egy különleges időszak, és nem javasolt ezekből általánosítani. Ihrám állapotban a férfiak nem fedhetik be a fejüket, vagy a Muzdalifában való tartózkodás alatt a maghreb imát nem a kijelölt időben végzik el, hanem az isával közösen. Ezek különleges esetek, és kockázatos lenne általánosítani belőlük.

Öltözködés
Egy nő észrevételei a közönségből: Szeretnék néhány szót szólni az öltözködésről. Lemu asszony csak röviden tért ki rá. Először is ott van a prioritások kérdése. Az iszlám meg akarja változtatni az élethez való hozzáállásunkat. A férfiaknak, majd a nőknek szóló utasítás a tekintet lesütéséről szándékos, nem véletlen. A Korán és a Szunna nem hallgat az öltözködés szabályairól. Részletes utasítások találhatóak arról, hogy a férfiak hogyan takarják el magukat, és a nők hogyan takarják el magukat. Hogy a nőknek el kell-e takarniuk az arcukat, csak részletkérdés. Jelenlegi helyzetünkben az a legnagyobb problémánk, hogy az egész törvényt nem követik megfelelően. Vannak olyan férfiak, akik kivonták magukat az iszlám követelményei alól az öltözködés tekintetében, de női családtagjaiktól mégis elvárják, hogy takarják el magukat. Semmi nem engedi meg a férfiaknak, hogy ne legyen szakálluk. Néhányan közülük viszont nem tisztelik ezeket a parancsokat. Az iszlám szabályai mindenkire vonatkoznak, és azt hiszem, mélyen a szívükbe kellene tekinteniük, hogy mennyire próbálkoznak betartani azokat.

 

„Az elmúlt 15 évben, mióta muszlim vagyok,” mondja Aisha Lemu, „sok kérdést tettek fel nekem nem muszlim barátaim és ismerőseim a muszlim életmóddal kapcsolatban. Az átlagos műveltséggel rendelkező nyugati szinte semmit sem tud az iszlámról, de a terület, ahol az ismeret hiányát a leginkább helyettesítette a félrevezetés, az valószínűleg a nők szerepe az iszlámban.”
Bármilyen lehet a hiány, vagy a tartalom, amivel megtöltik, napjainkban az egyik legégetőbb szükség van az iszlám vallás megismertetésére a hiteles információk által. A nők helyzetét az iszlámban két nyugati háttérrel rendelkező muszlim nő mutatta be, egy angol és egy német, a Nemzetközi Iszlám Konferencián, az Európai Iszlám Tanács védnöksége alatt. Ennek az anyagát tartalmazza ez a könyv.
A Nő az iszlámban az iszlám minden őszinte tanulójának megadja a lehetőséget, hogy fejlessze a megértését az iszlámmal kapcsolatban olyanoktól, akik az iszlám hagyományai szerint élnek, és akik az európai hagyományokkal szintén közeli kapcsolatot ápolnak.

 


 
 Tartalom

        
    Előszó: Salem Azzam    1
    Bevezetés: Khurshid Ahmad    2
    I. Nő az iszlámban – Aisha Lemu    3
    Fantázia és menekülés    4
    A nő spirituális státusza    5
    Intellektuális státusz    6
    A nemek közti kapcsolatok    7
    Jogok és kötelességek    8
    Házasság az iszlámban    9
    Válás    10
    Örökléshez való jog    11
    Anyaszerep    12
    Szexualitás és társadalom    13
    ♦ Öltözködés    14
    ♦ Szerepmegosztás    15
    Többnejűség    16
    Összefoglalás    17
    II. Családi élet az iszlámban – Fatima Heeren    18
    Az iszlám szerinti megközelítés    19
    A muszlim család szerkezete     20
    1. A család, mint az emberi társadalom bölcsője    21
    ♦ A nevelés folyamata    22
    ♦ A vallási kötelességek    23
    ♦ Felkészítés az életre    24
    2. A család, mint a vágyak védelmezője      25
    ♦ Megszervezett házasságok    26
    ♦ Többnejűség    27
    ♦ Válás    28
    ♦ A nő helyzete    29
    3. A család és a jellemépítés    30
    4. A család, mint menedék    31
    III. Kérdések és válaszok    
    Többférjűség    
    Öröklés    
    Az arc eltakarása    
    Öltözködés